PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

7 hozzászólás

2015.02.24. 00:24:15

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2015.02.27. 15:00:19

Megosztás
Értékeld a blogot!
Foxcatcher (Foxcatcher – 2014)
(Elvétve spoilereket tartalmaz)

Mark Schultz (Channing Tatum) elismert, ám kis népszerűségnek örvendő olimpiai bajnok birkózó, aki aranyérmét az 1984-es világversenyen nyerte Los Angelesben, most pedig a következőre készül, mikor egy átlagosnak induló nap fura hívást kap. John E. du Pont (Steve Carell), a nagy múltú, és dúsgazdag du Pont család tagja meghívja magához a hatalmas, világtól elzárt birtokára, hogy egy egész életre szóló lehetőséget kínáljon neki: ő akarja támogatni, és felkészíteni az 1988-as olimpiára, valamint népszerűbbé tenni a birkózós sportágat, példaképeket adni Amerikának. A két férfi közt idővel különleges viszony alakul ki, majd később feltűnik Mark bátyja, a szintén világbajnok, ám sokkal népszerűbb birkózó David (Mark Ruffalo), azonban a különböző, nem várt események végzetes tragédiába torkollnak…

Igaz történetekből készült filmekből enyhén szólva Dunát lehetne rekeszteni, viszont az tény, hogy újra, és újra bebizonyosodik, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket, na meg az is, hogy olykor a valóság még a legmerészebb képzeletet is felülmúlja. Bennett Miller is biztos ebben, harmadik játékfilmje ezúttal nem a pénzcsinálásról szól, hanem egy sportfilmes keretek közé szorított, abban a közegben megesett bűnügyet mutat be. A Foxcatcher erőteljes karakterdráma, ami nem dob be azonnal a mélyvízbe, hanem szépen fokozatosan vezet be minket a figurák világába, az események nem a jól megszokott módon gördülnek le a szemünk előtt. Miller lassan mesél, hagy időt a történet kiteljesedésére, ami ahelyett, hogy a film kárára válna, pont, hogy a legfontosabb dolog lesz, amit a pozitívumok közt lehet tudni. A nem kapkodó történetvezetés tökéletesen bemutatja a fokozatosan kialakuló tragédiát, ami, mint egy rossz gondolat, végig a néző fejében van, nem hagyja békén, folyton kísérti az az érzés, hogy valami rossz, valami elkerülhetetlen fog történni. Ami meg is történik, és ahogy a mondás is tartja, nem csak a megérkezés fontos, hanem az odavezető út is, de még a végső csavar sem valami olcsó vigaszdíj, ami csak azért van, mert lassan kell jönnie a stáblistának. A Foxcatcher egész végig valami hihetetlen rideg képi világgal operál, kitűnően kifejezi a főszereplők, de főleg du Pont agyában motoszkáló ködös, elhidegült, szorongó gondolatokat, amikről a nézőnek csak halvány sejtései lehetnek, mert ebben a filmben kevés dolog van, ami száz százalékig egyértelmű. A karakterek egymáshoz való viszonya is érdekes, ahogy a különböző, gyerekkorban átélt események összekötik őket. Mark, bár keményen hajt, hogy a legjobb legyen, mégsem kapja meg a megérdemelt tiszteletet, és megbecsülést az elért eredményei miatt, ezen kívül a bátyja árnyékában él, akivel ugyan egészséges rivalizálást ápolnak, mégis frusztrálja a fiatalabb testvért az a tény, hogy a bátyja, aki gyakorlatilag felnevelte, mindig jobb volt mindenben, és ő az az ember, aki Mark is akart lenni világéletében.

A hirtelen feltűnő du Pont először önzetlen, vagyonát jótékony célra fordító, segítőkész emberként jelenik meg, aki nagy lehetőséget lát Markban, egyszerre mentora, testvére, apja, és barátja akar lenni, azonban idővel felszínre kerül, hogy ő sem mentes attól a megfelelni akarástól, és lelki sebektől, amelyek Markot is gyötrik. Ő is képtelen saját identitását felépíteni, a saját életére egyfajta privát pokolként tekint, ahonnan mindenáron ki akar törni, de ez az elért sikerek ellenére is egyre lehetetlenebbnek tűnik. Minél jobban igyekszik levetkőzni saját korlátait, elméje annál jobban kezd elborulni, az előre kitaposott út végéhez egyre jobban közeledik. Az anyjával való kapcsolat minden funkcióját elvesztette, teljesen kiüresedett, Mark, és David viszonyával szemben kettejük közt még csak nyoma sincs szeretetnek. Ez a szánalmas anya-fia kapcsolat, és a sikertelen megfelelni akarás válik a film egyik kulcspontjává: az anya a birkózást értelmetlen sportnak tartja, fia pedig pont ezen szeretne változtatni, miközben szenved az anyja meggyőződéseitől. Ezért nevetséges tetteket hajt végre – a lovak becsmérlése, a birkózó ellenfélnek a lefizetése, az anyja behívása az edzőterembe. Mind csak szánalmas, gyerekes próbálkozás egy olyan embertől, aki már agyilag sincs rendben, és aki odáig jut, hogy hiába hajt végre sikereket, a dolgokra még sem tud különösebb befolyással lenni, végül kicsúszik a keze közül az irányítás. Magányos ember, akinek gyerekkorában még csak barátai sem voltak: egy volt, de annak az anyja fizetett, hogy barátkozzon vele. Ez nem sokat változott: most gyakorlatilag John fizet azért, hogy Mark vele legyen, aztán amikor előbbit veszteség éri, a két figura közti kapcsolat látszólag helyrehozhatatlanul megsérül. A képzeletbeli puska még ilyenkor sem sül el, a néző bár sejti, hogy valami tragikus fog történni, mégsem tudja pontosan mi, ugyanis a karakterek gondolatai, sérelmei, és érzelmei sem kapnak hangot. Gondolataikról is csak sejtéseink lehetnek, mert semmit sem mondanak ki pontosan, nem támadnak a figurák közt hangos konfliktusok, veszekedések, dühkitörések, ezeket mellőzi a film, és ennek köszönhetően a vége nagyobbat is üt. Miller nagyon jól használja a drámai eszközöket, mindvégig fenntartja azt a rideg feszültséget, ami belengi az egész film hangulatát.

Ha du Pont megjelenése felforgatta a szereplők életét, Mark bátyja, David gyakorlatilag bombát robbant. Őt pont John hívja meg, hogy ennek segítségével ösztönözze Markot, azonban a megromlott kapcsolat miatt John önkéntelenül is a szerető, és törődő báty karjaiba tereli vissza őt, akinek viszonya közel sem olyan elidegenedett, és szeretet nélküli, mint amilyen neki volt az anyjával. Ekkor érkezik el nála a felismerés, hogy ismét kudarcot vallott, beteg elméje pedig válaszként azt üzeni, hogy egyenlítse ki a számlát – ennek legnagyobb vesztese pedig David, aki du Pont fejében kvázi ellopta tőle Markot, az egyetlen barátját. A film nem rág mindent a szánkba, nem erőlködik a miértek megmagyarázásával, a csavar hirtelen jön, váratlanul, és pontosan ezért húsig hatol. Miller kerül minden giccset, itt nincs megdicsőülés, nagyobbá, jobbá válás, végső katarzis, csak a jéghideg valóság, ami mindennél fájdalmasabb, és felér egy gyomrossal. A karakterdrámát a színészek teszik tökéletessé, Steve Carell teljesítménye nem csak abban merül ki, hogy szép sminket készítettek neki, hanem valóban élete alakítását hozza, ez számára nem csak egy jól eljátszott szerep, hanem teljes átlényegülés, mint ahogy Mark Ruffalo-ra sem lehet rossz szót mondani, és még a rangosabb díjátadóknál mellőzött Channing Tatum is figyelemreméltó munkát végzett, ami után minden esélye megvan ahhoz, hogy igazi színésszé fejlődjön.

A Foxcatcher úgy tud jó lenni, hogy közben semmi újat nem mutat. Nem találja fel a spanyolviaszt, nem rohan előre, mindent nyugodt tempóban mesél. Azonban olyan egyedi narratívája van, ami kevés filmmel rendelkezik, és végeredményben a hangulata, na meg a nagyszerű színészei miatt lesz az, ami. A tragikus finálé pedig úgy ejt gondolkodóba, hogy közben nem is mond semmit. Igen, még mindig az élet írja a legjobb forgatókönyveket.

75%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. VictorVance  Szerkesztő
2015.02.27. 15:00:19
LV18
Válasz 6. Matichku üzenetére:
Az egyik áttörő ebben Jim Carrey volt. Őt is a komikus szerepekbe skatulyázták be, pedig dráma színésznek sem utolsó. Bár az ő csillaga mostanában nem fénylik annyira, szerintem segítette levetkőzni azt a sztereotípiát, hogy egy komikus csak vígjátékokban szerepelhet, és nem bizonyíthat, mint komoly, drámai színész.
Most, hogy belegondolok, szerintem az Office-nak nagy szerepe volt abban, hogy Carell-t választották du Pont megformálására. Több vonásában is hasonlít a két figura egymásra, csak míg du Pont valóságos, "igazi" szörnyeteg, addig az Office-ban Michael Scott az előbbinek a kicsit komikusabb, parodisztikusabb változata.
Ahogy ezeket írom, hirtelen eszembe jutott a megboldogult Robin Williams is, neki is voltak drámaibb szerepei, melyekben szintén jó volt.
Örülünk?
6. Matichku  PlayStation.Community tag
2015.02.27. 12:57:02
LV14
Válasz 5. VictorVance üzenetére:
Érdekes dolog a színészi teljesítményekkel kapcsolatban, hogy mostanában vígjátékokból vagy ilyen szerepekkel a hátuk mögött tesznek le a színészek komoly drámai eredményeket. Minap néztem Steve Carell egyik klasszikusát a 40 éves szüzet, de az Office-ben volt igazán kedvesen idióta. Most meg a Foxcatcher. Vagy Bradley Cooper, a mesterlövész. Ugye, Másnaposok, de nekem mindig is Sydney Bristow barátja marad az Aliasból. :)
Vígjáték és dráma, végén még kiderül, hogy rokon műfajok. Aki jó az egyikben jó lehet a másikban is.
Nil Satis Nisi Optimum
5. VictorVance  Szerkesztő
2015.02.24. 18:44:11
LV18
Válasz 1. Matichku üzenetére:
A filmben sok eseményt megváltoztattak, vagy máshova helyeztek az idővonalban, de szerintem végeredményben hű maradt a valós történésekhez.
Du Pont végső motivációjára a filmben sem derül fény, de pont ezért jó, mert nem rágnak mindent a néző szájába. Szerintem amikor megtette, ő sem volt teljesen tisztában vele, hogy miért teszi, mert addigra jócskán elborulhatott az amúgy sem normális elméje. A befejezés váratlan, és hirtelen, pont ezért jó, és pont ott zárják le a történetet, ahol kell. Nem húzzák még egy fél óráig feleslegesen, hogy megmagyarázzák az összes kérdést, amit eddig feltettek. Szóval tényleg csak találgatni lehet miért tette, de én tartom magam ahhoz az állításhoz, amit a kritikában írtam. Zavarta, hogy sosem tudott megfelelni az anyjának, és az is rosszul érintette, hogy egyetlen barátját, Markot "elvette" tőle David. Irányítani akart mindent, azt hitte, hogy a pénze segítségével kivívhatja a sosem bekövetkező elismerést. Tökéletes esettanulmány egy igazi pszichopatáról, és Carell színészi teljesítménye tényleg a halhatatlan filmes szörnyetegek közé emeli ezt a figurát.
Örülünk?
4. VictorVance  Szerkesztő
2015.02.24. 16:39:55
LV18
Válasz 3. skate_punk üzenetére:
Én egy percre se untam, de azt azért hozzá kell tenni, hogy nem kicsit rétegfilm. Sokaknak nem jön be a lassabb történetmesélés, és az, hogy nem elég szájbarágós.
Tatum-on én is meglepődtem, sokáig nem bírtam, de az utóbbi időben elég sok jó szerepet elvállal, és inkább igényes filmekben játszik. Attól függetlenül, hogy baromi jó ő is a Foxcatcher-ben, valahogy még mindig nem tudom őt elképzelni egy Oscar-ra jelölt szerepben, viszont ez a film az eddigi karrierjének a csúcspontja. Inkább arra hajlok, hogy ezt a szintet már nem fogja megugorni, de hátha meglep, ki tudja.
Örülünk?
3. skate_punk  PlayStation.Community tag
2015.02.24. 16:34:15
LV14
A Mesterlövészen kívül ez van már csak, amit nem láttam az oscar filmek közül, de nem tudom rávenni magam. Nagyon vegyes dolgokat hallok midnenhonnan, de sokak szerint unalmas.
A színészek biztos jók, és én Tatum-ot is bírom, tud ő ha akar. Ezzel talán valamivel előrébb kerül, de ilyen Jump Street féle filmekbe bőven jó szerintem.
Én nem okoskodok, hanem okosakat mondok
2. optimiska  PlayStation.Community tag
2015.02.24. 16:06:21
LV12
Mikor lesz már színész ebből a Tatum gyerekből? Na talán majd a Big Mike XXL lesz a következő lépcsőfok, ilyen filmekbe való.
Inkább halok büszkén, minthogy térden állva éljek.
1. Matichku  PlayStation.Community tag
2015.02.24. 07:47:50
LV14
A filmet még nem láttam, viszont a történetet ismerem. Ezért mertem belevágni az olvasásba még ha spoilert is tartalmazhat.
És, így még érdekesebbnek tűnik az egész. Azt gondoltam volna, hogy David és du pont kapcsolata lesz a központi téma, de kiderült a blog alapján, hogy mégsem. Du pont fura viselkedésének okát sokan az anyjával való kapcsolatával hozzák összefüggésbe. Aztán az anyja halálának évében alapítja meg a Foxcatcher-t a birtokon és ezzel indul is a dráma.
Az, hogy Du pont miket csinált, viselkedett a birtokon szintén érdekes a legjobb szó erre, de nem tudom mennyi szerepel ebből a filmben így ezt hagyom. Meg Daviddel miért tette amit tett szintén érdekes találgatásokat lehetett olvasni. Esetleg el akart költözni Kaliforniába edzősködni vagy Du pont orosz kémnek hitte Davidet és féltette tőle az életét...
Igaz történet és a film, most már csak meg kell nézzem, hogy a történetből mi került bele a filmbe.
Nil Satis Nisi Optimum
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15651 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5833 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4664 db
Utolsó belépés:
2019.06.17. 19:33:59
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea