.

PlayStation.Community Blog ›› MrZ

15 hozzászólás

2015.01.04. 19:16:12

Utolsó hozzászólás: Lil

2015.01.11. 19:51:49

Megosztás
Értékeld a blogot!
El nem tudom felejteni életem egyik meghatározó pillanatát, amikor tizenéves fejemben megszületett a csodálatos gondolat, mivel is akarok komolyabban foglalkozni életem hátralevő idejében. Persze abban a pár pillanatban még nem láttam előre milyen lehetetlenül súlyos témát akasztok a saját nyakamba. Éppen faterommal hazafele tartottunk a még akkor működőképes, vörös Hondájában, amiben éppen jól belőtt hangerővel szólt, az akkor nagy sztár, Linkin Park Hybrid Theory debütáló albuma. Szigorúan kazettáról, amit apám akkori nője vett meg nekem 2000 forintért a kínai piacon. Arra nem emlékszem melyik számuk szólhatott éppen, viszont tisztán látom magam előtt a képet, ahogyan éppen beállni készül faterom a verdával én meg papira nézek és csak ennyit motyogok. „ Fater.....én gitározni szeretnék.” Legnagyobb meglepetésre öregemet ez cseppet sem sokkolta, vagy küldött el abban a pillanatba a bús picsába. Ehelyett kigúvatt szemekkel nézett vissza rám és annyit kérdezett „ Ezt most komolyan mondod? Pfú baszki” Én persze gombóccal a torkomba nyögtem ki halkan neki, hogy IGEN. Örült neki. Szerintem az egyetlen értelmes megmozdulásom volt akkoriban. Sportolónak szántak anno, vízilabdázónak. Meg persze apám arról is álmodozott, hogyan figyel majd engem büszkén, miközben én 18 éves fejemmel az első saját pénzből vételezett motoromat bütykölöm az udvaron. Persze ezt az álmot csak azért tudom, mert 18 évesen volt, hogy a saját hányásomba fetrengtem festett fekete körmökkel 20 soros bakancsba mint egy transzi, amire minden lehet a gyerek apja, csak büszke nem.

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első hangszeremre. Talán két nap után már robogott is haza faterom a kis mini erősítőmmel és az első jobbkezes gitárommal, aminek persze én nagyon örültem, különösen azért mert én balkezes vagyok. Ennek fater is örült, de ő és barátnője tejesen biztosak voltak benne, hogy a jobbkezes gitáron is szuper gitár virtuóz lesz belőlem, én meg biztos voltam benne, hogy kurvára nem. Már csak azért is mert az első néhány percben rá kellett jönnöm, hogy nekem semmi különösebb tehetségem nincs a hangszerhez. Csak prüntyögtem rajta, viszont a torzítóval már láttam magam előtt a nagy színpadott és a szuper bandámat is, amiből persze mai napig nincs semmi. Semmi baj semmi baj, lett nekem balkezes gitárom pár nap alatt, és mindjárt kényelmesebben éreztem magam. Játszani viszont akkor sem tudtam rajta, csak prüntyögtem. Kis idő múlva lett tanárom is aki próbált bevezetni a gitározás nagy fortélyaiba, amit persze én magasról leszartam, mert a faszomnak se volt kedve mindenféle akkordokat bemagolni, vagy gyakorolni akármit is, ami így tizen x év után is halálom, mert hát én akkora sztár vagyok, hogy minden tudás nélkül akarok istenné válni. A lelkemet persze még nem adtam el az ördögnek, de nincs nap, hogy ne gondolkoznék el rajta. GYAKOROLJON A FASZOM AZ!

De itt jön a lényeg. Mi lett az én nagy álmaimból? Kb semmi. Hamar rá kellett jönnöm, hogy zenélni macerás. Viszont nagyon jól hangzik benyögni társaságban, hogy jah jah gitározom, szopjatok le jah. Meg tuti lett volna zene suliba járni, meg ilyenek, amiből szintén nem lett semmi, mert még az alap tudást se bírták belém gyömöszölni, hiába gondoltam azt magamról, hogy eszméletlen zenész leszek. Maradt hát nekem a kis gitárocskám, a kis erősítőm, a szertefoszlott álmaim, és egy kibaszott szar hétvégi nap, amikor is egyedül voltam otthon, és megtaláltam apám teszkóban 250 ft-ért árult mikrofonját.

2002-ben egy fél nap után ott csücsültem a kis pentium 3-as számítógépem előtt egy írott lemezzel a kezemben, és azon gondolkoztam, vajon milyen nevet adjak az én első zenei kreálmányomnak. Majd „hosszas” gondolkodás után, csak annyit írtam vörös fílcel a tokra: CsöviRock Okádék. Miért pont CsöviRock? Szokásom volt annak idején napokig nem fürödni, bűzleni, igénytelennek lenni, ami miatt rendszerint megkaptam apámtól, hogy olyan vagyok mint egy csöves. Kecskeszakáll hosszú zsíros haj, gyönyörű sárga fogak isteni szájszaggal párosítva. Mi más lehetne a „bandám” neve. Igénytelen ember, igénytelen zenei tudással, igénytelen szöveggel, igénytelen produkcióval. De mi is igazából a CsöviRock? Egy napló, egy fingás az arcomba, egy tükör amit a pofám elé ragaszthatnék, hogy lássam ki is vagyok valójában. Az életem mindennapjai, és gondolataim, fájdalmaim „zenébe” ültetett fejbelövése. Benne van minden ami akkor nyomasztott, felbaszott, nem értettem, vagy elbújt kobakom sötét kis zugaiban. Jó volt. Mint egy gyors maszti, egy jó hányás, egy isteni szarás. Alkotni valamit, mintha isten lennél. Élveztem minden percét. Semmi határ, minden csak egyszer felvéve. Átgondolatlan szövegek, förtelmes gitár imprók, hallgathatatlan pokoli hörgés. Hörgés. Nem tudtam, hogy kell hörögni, csak szerettem volna olyan lenni mint a Slipknot énekese. Nem jött össze. Inkább saját stílust teremtettem. Nagynak éreztem magam, legyőzhetetlennek. Valakinek.
Haverjaim persze oda vissza voltak tőlem. Értették, hogy mi van, nem vették komolyan, sokat nevettek, és őrjöngtek, idézgettek annak idején az iskola falai közt. Én meg nem bírtam leállni. 2003-ban már minden láncomat ripityára robbantva ültem neki második lemezem felvételeinek. Ez volt a Legjobb a pszichopatáknak. Itt már azok a gondolatok is elhangoztak amiket az első körben nem mertem kimondani. Akit akartam megbasztam, akit akartam kinyírtam. Előkerült a Sátán, sötét felhők gyülekeztek, egyre mélyebbre ástam magamban, eszméletlen elmeállapotokba kerültem. Annyi számot vettem fel, hogy csak két lemezre fért el minden, én meg őrült mosollyal az arcomon bámultam a monitor fényében. Művész nevet vettem fel, véremmel, húsommal díszítettem ki gitáromat, és megint csak szabadjára engedtem a gonoszt ismerőseim köreiben. Sajnos nem azokat a visszajelzéseket kaptam mint az első ámokfutásomnál. Már nem nagyon röhögtek a halottakon, inkább tanáraim és szüleim kezdtek el érdeklődni afelől, hogy ugyan elment e teljesen a józan eszem vagy csak szimplán hülye vagyok. Ekkor tájt támadt a fantasztikus ötletm, mi lenne ha megválok a szemöldökeimtől, milyen érzés belefejelni az otthoni tükrökbe, milyen érzés lehet szanaszét vagdosni magad pengével. Kurva jó.

Ezek után már teljesen biztos voltam benne, hogy a harmadik lemezt meg kell csinálnom. Viszont már nem akartam magam totál igénytelen stílusban előadni, inkább normálisan összerakott zenét akartam csinálni. Megírt szöveggel, zsír gitár riffekkel dobokkal. Itt indultam én el a lejtőn. Persze a gondolataim pörögtek, volt miről írnom, imádok szövegeket írni, tele voltak a füzeteim, a gépem mindenféle agyafúrt rímmel. A hatás megvolt. Legjobb barátomat beszippantotta a drog, elégedetlen voltam önmagammal és az életemmel, sokat agyaltam az öngyilkosságon, meg úgy elegem volt az egész világból. Éljen a tinédzser kor. Meg akarunk halni értelmetlen dolgok miatt. No de hiába írtam én szövegeket ha ugyanolyan szar zenei tudással rendelkeztem mint amikor elkezdtem, el is kezdtem inkább piálni, drogozni bulizni, az egész CsöviRock csak egy jól kinéző kis stigma volt, amire büszkén gondoltam vissza minden egyes alkalommal. A pillanatnyi adrenalint drága unokabátyám fecskendezte belém, amikor is évek után ismét összejött a család, és kiderült ő maga is zenél.
2006-ban részegen az autópálya mellett sztorizgatva fakadtam ki, hogy bizony jó lenne megint témázni valamit, mert hiányzik a szaros kis életemből a zenélés. Szerencsére Bátyó annyira elvetemült ötlenek találtam a muzikális terror cselekményem, hogy pár szám meghallgatása után közölte, hogy bizony ő ebben részt akar venni, mert ez akkora faszság, hogy ilyet ő még úgysem csinált. Ennek eredménye képpen már aznap este papírt és tollat ragadtam és megírtam a Dugd fel magadnak című számot. A tracket a magyar rocker társadalom ihlette, ami mai napig szerintem egy kalap szart nem ér, az összes silány fika bandáival, mint pölö az Ossian, a Tankcsapda meg a többi korcs. Meg az a kurva nu metál láz, ami mára szerencsére kb egy út szélén szagosodó halott nénikéhez hasonlít. Megírtuk felvettük, örültünk. Honlapot szerkesztettünk, feltöltöttük, útjára engedtük. Nyuuz.hu ilyen olyan faszom oldalakon láttuk viszont magunkat ahol megkaptuk a jól kiérdemelt 5 perc hírnevünket. Vagy később a puruttyán, ahol nem fogta vissza magát senki sem kommentek terén. Éreztem, hogy felszálltunk a vonatra. Éreztem, hogy valami lesz csak kitartónak kell lennünk. Családi faszságok miatt én bátyámékhoz költöztem egy időre, aminek hatására ugye egyre elvetemültebben bele tudtunk merülni a témába.
Közben túl lettem életem nagy első szerelmes szakításán is, aminek hatására ihletett kaptam, majd egymás lábszagát szaglászva, egy kis pöcsömnyi szobában megszületett a Plasztik Álom című szám. Bennem meg erősen liftezett a gondolat, hogy mi lenne ha elvágnám a saját torkom. Nem tettem meg, de el kellett költöznöm. Közben azért még én magam összeraktam egy 3 számos EP-t Fekete Rágó néven, aminek tulajdonképpen semmi értelme nem volt, de olyan minimál stílust képviselt, hogy egyáltalán nem lóg ki a CsöviRock stílusából.
Ettől függetlenül mertünk még nagyokat álmodni. Bátyám hihetetlen jó gitár riffeket írt, én magamhoz képest egész jó dalszövegeket. Viszont annyira megkomolyodtunk a sok ötletelés közben, hogy az már minden volt csak CsöviRock nem. Persze csak bátyám szerint, én továbbra is kitartottam a trilógia gondolatánál. Meg hát két szar után egy jó kis lemezzel azért lehetett volna pirítani az arcokat. Rengeteg mindent vettünk fel, hallgattuk őket évekig, terveztünk, elfáradtunk, közbe meg telt az idő. Bátyám rájött, hogy hozzá közelebb áll a Jazz meg a Funky, és már nem volt olyan lelkes riffek írása terén. Én meg csak simán lógtam, felvettem a második művésznevem, jobban elmerültem az önpusztító életmódban. Még egyszer utoljára szilveszter napján, talán 2007-ben, egy utolsó közös számot megírtunk, mindössze 4 óra alatt, de csupán azért, hogy a kis maroknyi rajongóinknak kedveskedjünk az év utolsó napján.
Most meg 2015 van. Rég nem írtam már dalszöveget, de néha kezembe veszem a gitárt, és eljátszom rajta ezt azt, sőt néha még gyakorlok is. A fejem a lelkem tele van szeméttel. Olyan mintha egy kisgyerek rugdosná az ajtót. Nem fogja betörni, de kibaszott idegesítő. A gyerek mögött meg szépen lassan kúszik egy masszív fekete köd, ami be akar kebelezni minden, de még nincs elég ereje, hogy elérjen a kapuig. Miért most írtam le ezt a sok faszságot? Ma kaptam a hírt, hogy mindent amit 13 év alatt alkottam, alkottunk, már nincs többé. Éljen a számítástechnika. Bár biztosan van akinél valahol egy kis zugban ott penészedik egy írott lemez. De ez a valaki nem én vagyok. Én most az a valaki vagyok akinek telebaszottúl tele van a fasza, és nagyon komolyan azon van, hogy feltámasszon egy halottat. Mert ez egy jel. Egy jel, hogy nem szabad abbahagynom soha.
A vége buzis lett. HAIL SATAN!
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
15. Lil  ¯\_(ツ)_/¯
2015.01.11. 19:51:49
LV21
csalódott lettem volna, ha meg sem említed, hogy nem volt szemöldököd.
14. cratoska25  PlayStation.Community tag
2015.01.11. 12:29:32
LV5
Psről nem tom meghallgatni, de tök beteg vagy :D
Az írás faca
Hjujj, de nehéz a jáátéékk..
13. Onimushaman  Szerkesztő
2015.01.06. 23:48:22
LV24
Beteg cucc. :D
señor
12. MrZ  La Peste Noire
2015.01.06. 15:49:32
LV12
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Ne bántsd szegény kisgyereket, Photobolt előtt még tök aranyos volt.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
11. MrZ  La Peste Noire
2015.01.06. 15:48:05
LV12
Válasz 7. martin üzenetére:
"Borzalmas szar szemét zene" Ez a CsöviRock irányába hízelgő.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
10. RottenSniffer  PlayStation.Community tag
2015.01.06. 11:12:45
LV6
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Engem is. o_O
Nagyon rossz ránézni.
Bolond kutyás néni
9. VictorVance  Szerkesztő
2015.01.05. 23:32:41
LV17
Kiver a víz ettől a képtől.
Örülünk?
8. rottenbull  PlayStation.Community tag
2015.01.05. 19:47:05
LV9
Ha feltamasztanal egy halottat,igerd meg,hogy szolsz elotte,mert azt tuti megneznem.
7. martin  Főszerkesztő
2015.01.05. 07:58:41
LV27
Borzalmas szar szemét zene, de a szöveg szokás szerint remek.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
6. SiC  PlayStation.Community tag
2015.01.05. 02:45:42
LV14
Ez teljesen rendben van. <3
"paraszt a dumam, a te bajod ha nem erted"
5. RottenSniffer  PlayStation.Community tag
2015.01.04. 23:43:29
LV6
Csodás ez a blog, háromszor olvastam el, annyira tetszett. :)
A magyar rockzenéről egy véleményen vagyunk, picsafüst az összes szar együttes. A régiek kihaltak, és átvették a helyüket az újhullámos, egy kukoricás-mákos szardarabot nem érő bandák. So sad. :(
Szép blog, zenélj tovább, de a vagdosást hagyd meg a hajszemű emósoknak, ne legyél olyan stupid. :)
Bolond kutyás néni
4. TaiPo  PlayStation.Community tag
2015.01.04. 21:30:29
LV2
Na oszt? Nyalod a koszt! Mindnekiben van egy kisgyerek aki rugdossa az ajtót:) nyomjad a zenélést
3. Penge70  Veterán PSC tag
2015.01.04. 19:53:47
LV22
ez nagyon őszinte volt :)
(a zene tetszik)
2. TnT  PlayStation.Community tag
2015.01.04. 19:40:35
LV6
Az utolsó dal tulajdonképpen miről akar szólni? :D
Nothing is true, everything is permitted :P
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2015.01.04. 19:31:27
LV11
Öt csillag.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV12
La Peste Noire
PSC Kredit
7872 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
ZombieWDoll
Fórumhozzászólások száma:
481 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3335 db
Utolsó belépés:
2018.11.14. 23:06:15
Regisztráció ideje:
2008.12.14. 19:12:07
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea

PlayStation®Network Online ID