PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

3 hozzászólás

2013.12.30. 21:02:53

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2014.01.01. 13:49:42

Megosztás
Értékeld a blogot!
A világ egyik fele élteti, évről évre lelkesen imádja minden újabb rész után, a másik fele pedig utálja, és minden alkalmat megragad arra, hogy ekézze. Ez nem más, mint a Call of Duty sorozat, amely idén 10 éve van jelen a játékiparban, és ha tetszik ha nem, valóban mérföldkövet rakott le néhányszor, azonban néha hajlamosak vagyunk a másik oldalnak igazat adni mikor azt mondják, hogy talán nem annyira válik előnyére a sorozatnak hogy évente jelenik meg belőle új epizód. A következő sorokban a CoD első néhány epizódját veszem nagyító alá, nagyjából objektíven, de nem fognak kimaradni a szubjektív gondolatok sem.
„A háború nem éri meg, egy háború sohasem éri meg. Még ha megérné, akkor sem éri meg.” – Stephen King

A 10. évfordulóját ünneplő Call of Duty sorozatról indulásakor, 2003-ban még senki sem gondolta volna, hogy ilyen változatos és színes utat jár be a videojátékok széleskörű palettáján. A Medal of Honor sorozat akkoriban egyeduralkodó volt a második világháborús FPS-ek között, úgy tűnt semmi és senki sem taszíthatja le a trónról, de akkor az Activison jött, látott és győzött, minden fronton. Ironikus módon pont az MoH sorozat segítette hozzá a CoD-ot ahhoz, hogy ekkora nevet szerezzen magának, nemcsak a témája miatt (történelmünk eddigi legpusztítóbb, legtöbb áldozatot követelt háborúja nemcsak szomorú emlék, de iszonyatosan nagy üzlet is, ezt már tudjuk), a 2015, Inc., aki az EA Games-nek készítette a Medal of Honor: Allied Assault című, formabontó, és minden tekintetben zseniális játékot. A fejlesztés után jelentősen megcsappant az állomány, 22 ember, köztük Vince Zampella, Grant Collier, és Jason West, és megalapították az Infinity Ward-ot, az Activision pedig felvásárolt 30 százalékot a cégükből. Első játékuk természetesen a Call of Duty volt, amely osztatlan sikert aratott, nem érdemtelenül. Az Activision olyannyira meg volt elégedve a végeredménnyel hogy a megjelenés után egy nappal hosszútávú szerződést kötött az Infinity Ward-al, a többi pedig már, ahogy mondani szokás történelem.

Az első CoD új színt vitt a világháborús FPS-ek műfajába, roppant formabontó és realisztikus lett, köszönhetően az izgalmas játékmenetnek, és az újításoknak, amik azóta sem kerülnek el egy epizódot, de egy olyan játékot sem, amely first person shooter-ként van fémjeleve. A játék kissé szokatlan volt abban az időben, a single player-ben átélhettük a második világháború legnevesebb csatáit, mindjárt három katona szemszögéből (amerikai, angol és orosz), részt vehettünk a normandiai partraszállásban, a nyugati fronton légideszantosként, majd SAS kommandósként szintén Európában, utolsó szeletként pedig orosz katonaként a Sztálingrádi csatában verhettük vissza a németeket, legvégül pedig kitűzhettük a vörös zászlót Berlinben, a Reichstag tetejére. A játékmenet forradalmi dolgokat képviselt, ilyen volt az azóta minden FPS-ben alkalmazott fegyvercső nézet, és hogy végre nem egyedül kell harcolnunk, magányos farkasként, hanem ott vannak a számítógép által irányított katonatársaink is, akiknek egyébként igen kellemes mesterséges intelligenciát írtak a készítők. Az akkoriban csúcsnak számított motor több embert sikeresen mozgatott egyszerre, egy egész ezredet, bár voltak olyan missziók, amiket csak egy társunkkal, vagy egyedül kellett végrehajtanunk. Fegyverből három lehetett nálunk, két puska, és egy pisztoly, valamint 10 gránát, és ha nem voltunk megelégedve a kínálattal, a halott ellenféltől is elvehettük a mordályát, és itt még a tüzelési módokat is váltogathattuk, és lecövekelt gépfegyverekkel is irthattuk az elszántan felénk támadó ellenfeleket. Itt még nem töltődött vissza automatikusa az életerőnk sem, egészségügyi csomagokat magunkhoz véve állíthattuk helyre sérüléseinket, és egy robbanás után elkezdett zúgni a fülünk, a képernyő elhomályosodott, a játék pedig belassult, alig tudtunk mozogni, ez is hozzásegítette a játékot a realisztikus élmény megteremtésében.

A CoD rögtön elfoglalta a trónt, kispadra küldve az MoH-t, ami nemigen tudott felé emelkedni, pedig próbálkozott sőt, a kizárólag számítógépre készült Pacific Assault üde színfoltja lett a sorozatnak. Ezt a közönség pedig számtalan „Év játéka” díjjal köszönte meg, a PC-re megjelent, majd később PSN-ről és XBLA-ról letölthető game pedig megkezdhette térhódító útját, amely során a CoD sorozatból összesen több mint 100 millió példány kelt el.
„Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver.” – Max Brooks

A játék kiegészítő lemeze 2004-ben jelent meg United Offensive címen, PC-re, szintén három ország katonájaként kellett harcolnunk a Harmadik Birodalom ellen (amerikai, brit, szovjet), az amcsi Scott Riley bőrébe bújva Bastogne-t ostromolhattuk az ardenneki csatában (ezek a pályák egyébként emlékeztetnek az HBO remek sorozatára Az elit alakulatra). A brit kampány során James Doyle őrmester bőrébe bújva Hollandiában harcolunk, majd Szicíliában, a játék legemlékezetesebb küldetése mikor egy B-17-es bombázóról kell lőni a német repülőgépeket. Végül pedig Jurij Petrenko közlegény szovjet kampányának lehetünk szemtanúi, német páncélosok elpusztítása a feladatunk, és Kharkov védelme, az erősítés megérkezéséig. Az UO nem lett egy rossz játék, persze látszik rajta hogy csupán kiegészítőnek szánták. A multiplayer szekció esetében azonban kiemelten jeleskedett a game, a játékos teljesítménytől függően perkeket kap, pályánként volt a fejlődés, és három új mód is megjelent, a „Domination”, „Base Assault”, és a „Capture the Flag”. A fejlesztést a Gray Matter Interactive és a Treyarch stúdió végezte.

Két CoD epizód után elérkezettnek látták az időt hogy a sorozat konzolokon is bemutatkozzon, ez pedig a Finest Hour képében jelentkezett, szintén 2004-ben. A játékot a RenderWare engine hajtotta, a grafika ennek köszönhetően tisztességes volt (bár nem kiváló, néhány bug kivételével azonban tényleg nem volt vele probléma), az összefonódó sztori hat katona szemszögéből zajlott, természetesen a már korábban is bevált triumvirátussal. Az adrenalindús játékmenet, a hangok és a zenék (amit Michael Giacchino komponált, aki az MoH sorozat muzsikáin is dolgozott) ismét a game malmára hajtották a vizet, külön érdekesség hogy az egyik brit kommandós hangját az AC/DC énekese Brian Johnson kölcsönözte. Újdonság hogy a keleti, és a nyugati front után ellátogatunk Észak-Afrikába is, amely tovább gazdagítja az emlékezetes CoD pillanatok tárházát, a legelső szovjet kampányban pedig megidéződik az Ellenség a kapuknál című film egy katona kapja a puskát, a másik a golyót, a hajóról leugró disszidálni kívánt orosz katonákat pedig a komiszárok kivégzik. A szinglit rengeteg élménydús pillanat színesíti, mesterlövészkedés, lövegek megsemmisítése, szakadatlan harc házról-házra, számtalan visszaköszönő pillanat az előző két epizódból. A játék ezen kívül támogatta az online-t és multiplayer-t, konzoltól függően, a game PlayStation 2, Xbox, valamint GameCube gépekre jött ki, utóbbi kettő viszont nem tartalmazott online multiplayer-t, Boxon azonban a System Link funkció segítségével 32 játékos nyűhette egymást. Egyedül a jó öreg kis fekete masina kapott támogatást, 16 lehetséges játékossal.

A FH esetében kissé elmaradnak a felmagasztaló sorok, amik a PC-re megjelent nagytestvéreket jellemezték, ugyanis a program lehetett volna jobb, a szavatosságra ugyan nincs panasz, legnehezebb fokozaton akár 10 órát is elidőzhetünk, ilyen hosszú szingliről ma már csak álmodni lehet.
„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.” – Joszif Sztálin

Call of Duty (2003) – 10/10
CoD: United Offensive (2004) – 8.5/10
CoD: Finest Hour (2004) – 8/10


Folytatása következik…
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. VictorVance  Szerkesztő
2014.01.01. 13:49:42
LV18
Válasz 1. Greg üzenetére:
A Frontline is remek, sokáig az utolsó kiváló rész volt az MoH sorozatban, az Airborne-ig, ami szerintem nagyon ütősre sikerült.
Örülünk?
2. Burzum  PlayStation.Community tag
2013.12.30. 21:49:58
LV2
Már a PC-s első részben is úgy kezdődik a szovjet kampány, mint Az ellenség a kapuknál filmben (hajóról leugrókat legéppuskázzák, 1 katona puska, másik golyó, stb.).
Amúgy az első PC-s részt, meg a kiegészítőjét szerettem anno. Leginkább az intenzitása miatt. A második annyira már nem jött be, a csak konzolos hárommal meg nem játszottam (Treyarch fóbiám van a WaW után, bár a BO2 végülis egész kellemes volt a modernkori vonulatból).
1. Greg  PlayStation.Community tag
2013.12.30. 21:12:53
LV25
Nagyon szerettem a Finest Hour-t az egyik legjobb második világháborús COD World at War mellett. És változatosabbra is sikerült picit mint Medal of Honor Frontline. Ettől függetlenül ez a kettő nekem örök klasszikus, egy szinten vannak....
LV426
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16306 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6096 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4828 db
Utolsó belépés:
2019.11.16. 18:55:07
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea