PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2013.10.16. 02:26:59

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2013.10.23. 12:43:08

Megosztás
Értékeld a blogot!
X-akták: Negyedik évad (The X-Files: Season Four – 1996-1997)
Ha egy tévésorozat sokáig megy, előbb-utóbb szinte elkerülhetetlen, hogy idővel csökkenjen a népszerűsége, cselekménye pedig ellaposodjon, így a befejezés útjára terelve a készítőket. Ez az X-akták esetében csak részlegesen van így, de még így is azon szériák közé tartozik, amelyek meg tudták őrizni azt a minőségi színvonalat, amit korábban felállítottak, ez különösen egy ilyen shownál dicséretes, aminek egy évada minimum 20 epizóddal rendelkezik, ráadásul ezek változatos, ritkán összefüggő történetek. A harmadik évad gyakorlatilag a sorozat csúcspontját jelentette, bár voltak gyengébben sikerült részek, de összességében olyan produkciót hozott össze Chris Carter, és csapata, ami egyrészt nagyszerű, másrészt pedig félelmetes, hiszen a nézők, és a rajongók éhségét továbbra is ki kellett elégíteni, ez ráadásul jóval nehezebb feladatnak bizonyult. De a stábot nem kellett félteni: a negyedik a sorozat legnézettebb évadja lett, egy epizódot átlagosan 20 millióan követtek nyomon, az 1996-97-es tévés szezonban pedig a huszadik legkedveltebb szériának bizonyult a paranormális jelenségekkel foglalkozó agymenés. Viszont ehhez drasztikus választásokra volt szükség, és ezért a készítők olyan téteket tettek meg, amely akár negatív ellenérzéseket is kiválthattak volna a rajongókból, akik ugyan idővel már kezdték megszokni, hogy ebben a sorozatban semmi sem biztos, és senki sem sérthetetlen. A „Minden meghal” című évadnyitóban folytatják az előző évadban cliffhangerrel lezárt epizódot, és szomorúan konstatálható hogy Mulder informátora Mr. X sajnos elődje sorsára jutott: Steven Williams búcsúja egyébként váratlan és megdöbbentő, az állandóan higgadt, jó megjelenésű, vérprofi ügynököt méltatlan módon intézik el, de még haláltusája közben is azon van, hogy segítsen Mulder-nek. Az FBI ügynök így jut el az ENSZ főtitkárának egyik asszisztenséhez Marita Covarrubias-hoz, aki az előző segítőkhöz képest meglehetősen sótlan, talán csak kisugárzásával képes életet lehelni a karakterbe. A nézőt sikerült abban a hitben tartani, hogy a szálak most elvarrásra kerülnek, mint ahogy a legelső szezonban is hasonló tévképzetek szőttek a rajongók köré, de a sorozathoz méltóan olyan új dolgokkal, teóriákkal szembesíti a lelkes nézőket, ami később még nagyon is fontos lesz. A gyilkos méhek egyelőre rejtély (és igazából a mozifilmben derül ki a funkciója), valószínűleg az írók sem nagyon tudták, hogy merre viszik majd tovább a történet fonalát. Visszatértjüket azonban „A kör bezárul” jelentette, ahol ismét az FBI igazgatóhelyettese, Walter Skinner került középpontba – róla szól az epizód, és egy fausti alkuról a Cigarettással, amit törlesztenie kell. Az epizód narratívája egyébként tökéletes: Mitch Pileggi nagyszerű játékával végig uralja a cselekményt, Mulder csak érintőlegesen szerepel, és mivel Skinner szeretné titokban tartani tevékenységét, David Duchovny-ból gyakorlatilag antagonista válik ebben a részben.

És ha már szó esett a Cigarettásról: az évad, de minden bizonnyal az egész széria egyik legkülönlegesebb, és legérdekesebb szelete az „Egy erős dohányos emlékei”, melyben egy egész epizódot szentelnek arra, hogy bemutassák a Cigarettás fiatalkorát, valamint fontosabb időszakait az életében. Egy ilyen rejtélyes figuránál nem éppen pozitívum, ha sokat elárulnak róla, mert így a lényege veszik el, a köré szőtt misztikum a múltjával és tetteivel kapcsolatban, Glen Morgan és James Wong (akik egy kisebb kitérő után tértek vissza a sorozat készítéséhez) viszont jól keverték a receptet, felfednek egy-két lényeges dolgot, de a karakternek bőven megmarad a sava-borsa. A karakter még mindig veszélyes, fenyegető, de ugyanakkor szánalmas, és sajnálatraméltó is lett – ez a kettősség a későbbi évadokban is ki fog kristályosodni. Közvetlenül nem mozdítja előre a sorozat átfogó mitológiáját, de számtalan esemény és szereplő köthető hozzá, a cselekmény némely ellentmondásaiért viszont kár – William B. Davis és Chris Owens színészi játéka képes elfeledtetni ezeket a nem is annyira apró hibákat. Owens nem csak ebben, de a „Démonok” című epizódban is eljátssza a Cigarettás férfi fiatalabb változatát, bár a történet gerince nem is rá, inkább Mulder-re irányul, aki véresen ébred egy szállodai szobában, és nem emlékszik a múlt napi történtekre. Ettől függetlenül a cigarettázó gonosz háttértörténetét is segített jobban kidolgozni, számos különös kérdést vetnek fel a flashback-jelenetek (amelyet hiper-realisztikus kameramanipuláláson keresztül mutatnak be), és voltaképp ez az epizód volt a kezdete egy nagyobb összeesküvésnek. Mulder még mindig kétségbeesetten keresi az okokat, és a miérteket a húga eltűnésével kapcsolatban, azonban ez veszélyekkel jár – nem utolsósorban végre vele is történik valami, nem Scully kerül bajba. Samantha rejtélyes eltűnése nem csak egyszer kerül említésre szokás szerint. A „Papírszívecskék” eljátszik a gondolattal, és megkérdőjelezi, hogy Mulder húgát valóban a földönkívüliek rabolták e el, és nem egy pszichopata gyerek gyilkos ölte meg. Egy másfajta textúrába állítja a szériát, zene szempontjából is, Tom Noonan pedig a show egyik legemlékezetesebb emberi szörnye lett – az egész epizód rendkívül hátborzongató és nyugtalanító.

A mitológiai epizódok pedig tökéletesen hozzák azt, amit megszoktunk. A dupla epizódos „Tunguzka” olyan, mintha egy mozifilmet néznénk, mozgalmas, fordulatos, tele van akcióval, nem utolsósorban több minden kiderül az előző évadban bemutatott fekete olajról, nemhogy bővíti a sorozat mitológiáját, de globális szintérre tereli azt. A cselekmény inspirációjául az 1918-ban lezuhant meteor szolgált, amiről a tudósok mai napig nem tudják mi lehetett, a sztoriba pedig a gulágokat is beleszőtték (ezeknek a jeleneteknek Alekszandr Szolzsenyicin művei adtak ihletet), ahol kegyetlen kísérletek folynak a fekete olaj elleni vakcina kifejlesztéséért. Voltaképp így egy titkos fegyverkezési verseny alakult ki az Egyesült Államok és Oroszország között, néhány évvel a hidegháború vége után. A nagyszerű kezdés után azonban a második epizód gyakran felveszi a nyúlcipőt, és csak vázlatosan ábrázol olyan dolgokat, melyek lényegesek lettek volna, az átlagos játékidő nem volt elég arra, hogy rendesen elmeséljék a sztorit. „Az eltűnt idő”, és „A tó titka” egy régi karaktert hoz vissza Max Fenig-et, a kiindulópont pedig egy repülőszerencsétlenség, a sztori sötét mivoltát mi sem hangsúlyozza ki jobban, mint a rengeteg összeégett holttest, és a szerteszóródó géproncsok, hangulatban különösen kegyetlen ez a dupla rész. Mulder különösen közel kerül az igazsághoz, szinte annyira, hogy már meg is érintheti, maga is a részesévé kezd válni, azonban e téren a sorozat sosem szolgált nagy happy endekkel – a széria a néző kezébe adja a megoldásokat, tényeket, viszont a végén néha elveszi a pozitív végkifejlet lehetőségét. Egy ügy nem mindig végződik automatikusan a tettes elfogásával, vagy megölésével, sokszor nem is sikerül megoldani, a két ügynök csak a teóriáiba bocsátkozik, a teljes igazság van, mikor nem derül ki.
A „Chupachabra” tele van sötét humorral és egy bizarr végkifejlettel, a politikát kombinálja a sztereotípiával, és a mexikói szappanoperák karikatúrája. A „Hiúságok hiúsága” különösen véres epizód, de sok újjal nem szolgál, láttunk már ilyet más formában ugyan, más befejezéssel, de ez akkor is csak egy tökéletlen töltelék epizód marad. „A levegő szelleme” című epizódot a faji megkülönböztetés ihlette, az idegengyűlölet és az előítélet, témája azonban nem úgy sül el, ahogy várná a néző, voltaképp egy korábbi formát hasznosít újra. Az afrikai kultúrát, a számunkra ismeretlent, a népmeséket baljós és bizarr dolgokként érzékelteti, a törzsi zene pedig csak jobban megadja ehhez a hangulatot, a koronát pedig Mulder Michael Jackson-os poénja teszi fel. A „Kaddis” a Gólem legendájával foglalkozik, és olyan témákat vizsgál, mint a szeretet, és a gyűlölet. A történet központi eleme valójában a szerelem, ilyen szempontból a mítosz, és a Gólem lényegtelen, a cselekmény a feltámadásról szól, a sárból teremtett lény a fényes bizonyítéka ennek. Az Isten szerepet játszó ember pedig ismerős lehet Mary Shelley Frankensteinjéből, azzal a különbséggel, hogy itt a teremtett lény azért jön létre, mert a teremtő képtelen elengedni a szerelmét, az igazságtalanság, és a kegyetlenség miatt, amit elszenvedett. A „Majmolás” a szezon leghumorosabb darabja, az egykori féregember, és a sorozat korábbi írója Darin Morgan megint megcsillogtatja a tehetségét, voltaképp a cselekmény meglehetősen egyszerű, ugyanakkor viccesen hívja fel a figyelmet Mulder életének teljes hiányára. A vicces részek egyébként sem jellemzőek erre az évadra, így ezekből meglehetősen kevés van, vagy komoly, brutális darabokkal találkozhatunk, vagy olyanokkal, mint például „A falka”, amelyre nem is igazán ragasztható egy adott kategória sem. Az epizód elég furán gúnyolja ki az amerikai álmot, a globalizáció fogalmát, miközben az anyaság természete áll a középpontban. Korszakalkotó rész minden téren, és már-már túl sokkoló is. Szatirikus képet mutat a hagyományos családi, és klasszikus amerikai értékek, legvégül a modern kultúra felé. Az eltemetett remények, félelmet és a sötét titkok, amelyek képesek együtt tartani egy családod egy gyerek halálán keresztül van bemutatva, a deformálódott Peacock család pedig mintha A texasi láncfűrészes mészárlás, vagy a Sziklák szeme című klasszikus horrorokból lépett volna ki, egyszerre groteszk képet fest a paradicsom sötétebb oldaláról, és a globalizáció elleni tiltakozásról. Ez volt az egyetlen epizód a sorozatban, amit betiltottak, így többször nem kerülhetett adásra a televízióban, a brutális, már-már ízléstelen jeleneteket nézve nem is csoda, ugyanakkor az egész annyira elgondolkodtató, és borzalmas, mint még soha a sorozat történetében. A kritikusok nagyja szerint, akik az epizód értékeit csak később vélték felfedezni, egy jól megírt és rendezett darab, de annyira szörnyű, hogy ezt látva néhány rajongó feltette magának a kérdést, hogy akarja e tovább nézni a sorozatot. Az „Időtlenül” az időutazás gondolatát hozzá közelebb, ami eddig idegen volt a sorozattól, az epizód koncepciója pedig az volt, hogy mit tenne J. Robert Oppenheimer, ha visszamehetne a múltban és megakadályozhatná az atombomba kifejlesztését, és így azt hogy 1945-ben atombombát dobjanak Japánra. Az epizód túlságosan szokatlanul viszonyul a széria hangulatához, és gyökereihez, megfosztja a valóság érzetétől, ezen kívül a cselekmény súlyos lyukaktól tátong.

A szezonban Mulder és Scully kapcsolata kisebb megpróbáltatásokon is keresztülmegy, ugyanakkor pont ezeknek köszönhetően meg is erősödik. A „Soha többé” című részben (eredetileg Quentin Tarantino rendezte volna, de sajnos végül nem így lett) Scully egy másik, sötétebb oldalát ismerhetjük meg, mely eddig láthatatlan volt a néző számára. Remek tanulmány ez Scully karakteréről, aki ezúttal komolyabban összekülönbözik Mulder-el, és eddig olajozottnak hitt kapcsolatuk meginog. Ezen dolgok miatt lázad, és olyan tettekre szánja el magát, amik kizökkentik a hétköznapjaiból, a munkájából. Az évadban egyébként központi szerepet kap ezúttal Scully. A szezon közepétől fény derül arra, hogy a korábbi elrablása, és a rajta végzett kísérletek miatt rákos betegségben szenved, amiből nem épülhet fel. Ez nemcsak arra adott okot, hogy Mulder-el való kapcsolata még jobban megerősödjön, de az olyan dolgok megvitatására is, mint a hit, a tudomány, az egészségügy, és a különböző paranormális jelenségek. „Az éltető rák” volt a mérföldkő, ami bevezette Scully rákját, ami lassacskán nagyobb szerepet kapott, és átnyúlt egészen a következő évad bevezető részeire is. Az epizódot a Super Bowl-nak hála majdnem 30 millióan követték nyomon, amely így egy csapásra a legnagyobb nézettséget produkáló rész lett az egész sorozatban. A cselekmény egy genetikai mutáns, Leonard Betts körül forog, aki túlélése érdekében rákos daganatokat kell megennie. Így őt, a sorozat legtöbb gonosztevőivel ellentétben nem a gyilkolási vágy hajtja, hanem a túlélés. Nem örül, hogy ölnie kell, de meg kell tennie, hogy életben maradjon – nem a sorozat legjobb antagonistája, de nehezen lehet elfelejteni. Scully rákos daganatával egy külön epizód, a „Készülj a halálra” is foglalkozik, a széria szempontjából egy egyik legfontosabb darab, de ezen kívül kísérteties és végtelenül szomorú.

Az X-akták korábban is megélt néhány gyengébb, vagy összecsapottabb epizódot, a negyedik szezonra azonban, ha nem is jutott több negatív megítélésű rész, de azoknak sokkal erősebb töltelék érzetük van. „Az elfelejtett hős” ugyan jól indul, de összességében nincs nagy drámai hatása, ráadásul a vietnámi háborút már a második évadban előhúzták a kalapból, szerencsétlenségre ez egy olyan pókhálós téma volt, amit nem tudtak olyan jól újrahasznosítani, mint megannyi mást. „A halál hírnökei” inkább Mulder és Scully köré von nagyobb figyelmet, mint maga az x-akták köré, a cselekmény pedig szétesik a végére, csak a Scully-ra vonatkozó érzelmi hatások mentik meg. „A mező, ahol meghaltam” a reinkarnáció kérdésével foglalkozik, nem is rosszul, és hibái ellenére egy nagyon melankolikus, végsősorban rettenetesen szomorú epizód. Az évadot a „Getszenámé-kert" zárja, ami gyakorlatilag annyi információt tart vissza, hogy alig minősül teljes epizódnak. Az epizód eleje és vége is vérszegénynek bizonyul, hiszen próbálja elhitetni a nézővel, hogy az egész UFO-dolog, az összeesküvés, az árnyékkormány ténykedése csak parasztvakítás volt, szemfényvesztés, miközben már annyi nyilvánvaló tény (alakváltó fejvadászok, gyógyító idegenek) szólt az ellenkezője mellett. Az eredeti koncepció valószínűleg az lett volna, hogy a rengeteg teóriát, verziót hallva a néző már maga se tudja eldönteni, melyiknek higgyen: de mivel Michael Kritschgau meséje a fedő sztoriról felemás, és hiteltelen, ez az elképzelés elvérzik. Maga Mulder adta meg a választ arra a kérdésre, amit korábban Deep Throat tett fel neki, hogy azért ragaszkodik makacsul a hitéhez, mert az annak ellenkezőjével kapcsolatos bizonyítékok sosem elég meggyőzőek. Nos, itt sem az. Mint ahogy a cliffhanger is elég hiteltelen, hogy Mulder öngyilkos lett. Mindettől függetlenül a negyedik évadra egyáltalán nem vesztett sokat a sorozat a fényéből. Sőt, sok széria örülne, hogy ha csak ekkora színvonalcsökkenést produkálna ennyi idő után, mint az X-akták.

90%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. VictorVance  Szerkesztő
2013.10.23. 12:43:08
LV18
Válasz 3. Matichku üzenetére:
Nekem sosem volt bajom azzal hogy Owens játszotta a fiatalabb Cigarettást, majd később a fiát - ha belegondolunk, ebbe némi logikát bele lehet magyarázni :) De a következő évadban Spender ügynökön kívül is feltűnt, igaz ott felismerhetetlenné lett maszkírozva. Az egyik producer el is mondta, hogy a Cigarettás epizódja igazából nem is a kánon-tagja, tehát egy különálló történet, és ha belegondolunk mennyire ellentmond néhány korábbi történésnek ("Apokrif iratok"), talán tényleg a helyén kell kezelnünk. Bár szerintem csak annyiról van szó, hogy az infók amiket Frohlike megszerzett, nem mind valós, tehát a kész tényeken kívül, néhány hazugság is belekerült, de ezek eldöntését a nézőkre bízzák.
Örülünk?
3. Matichku  PlayStation.Community tag
2013.10.21. 02:46:47
LV14
Kicsit furcsálltam, nem tudom lehet-e hibának nevezni a Cigarettás szereposztásait. Gondolok itt Chris Owensre, előbb eljátssza a fiatal "bagóst" utána meg ő lesz a fia mint Spender ügynök... Mindenesetre érdekes, bár Nicholas Lea sem Krycek volt első X-aktás szerepében a Nemetváltókban. :)
A "falka" valóban komoly rész, rendesen megosztott. Valóban a sokkoló a legjobb szó rá, viszont a zenéje tetszett ami a végén szól amikor a megmaradt fiú kikászálódik a csomagtartóból az anyja mellől...
A "Majmolás" meg természetes, hogy remekül sikerült. Egy olyan részben ahol Luke Skywalker a gyerekek apja és Eddie tükör előtti "gyakorlása" Mulderként :"Mulder F.B.I.", alap, hogy nem lehet rossz rész. :)
Nil Satis Nisi Optimum
2. VictorVance  Szerkesztő
2013.10.19. 13:00:41
LV18
Válasz 1. Kovi üzenetére:
Mostanában kicsit elvoltam havazva, és elmaradtam az írással is, pedig már a nyolcadik évadot nézem. Nem mondok biztosat, de jövő hétre valószínűleg meglesz.
Örülünk?
1. Kovi
2013.10.17. 15:30:06
LV1
Helló! Mikor írsz a következő évadról?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16444 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6164 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4843 db
Utolsó belépés:
2019.12.10. 14:31:33
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea