Látod már nem szenvedek. Elfogadtuk amit kőbe sem véstek. Teremtők közt teremtővé emelkedek. Lassan de begyógyulnak azok a bizonyos sebek. Én meg lassan felhasítom őket. Érzem. Érzed? Amit én megkötöttem te szét nem tépheted. Még most is fergeteges . Esténként tengereken keresztül vissza-vissza tekintgetek. Ne félj már nem tart sokáig. Szavak közt szavam maradt. Ledönthetetlen bálvány. Egy vagyok a sok közül. Talán mégis az egyetlen. Összeöltöttem, hogy többet ne kételkedj. Egyetlen út van, s most azt tapossuk. Minden a miénk lehet. Álmomban álmom vagyok. Ebben élek. Élek? Vagy a sok retek mi összetart s tovább visz. Csak pörgök. Körbe körbe. Szellemem néha visszaköszön. Öklendezek. Fehér minden. Beletörődtem. Csak még ne add fel. Első sorban akarok állni. Ez az enyém és a tiéd. Koncentrálj. Még van amit le kell festeni. Ha fel nézek azokat is mind szét kell kenni. Persze csak köpet az egész. Turkálok benne, nézegetem. Tudod miért fúj a szél. Miért csinálom ezt? Miért kérdezed? Ez minden. S én élvezem. Egyszerű. Nem? Adjatok még mannát. Másnap rá akarok jönni, keserű minden. Ezért lógtál bazdmeg. EZÉRT. Nem köszönöm meg. Van még egy csipetnyi gyűlölet. Tenyereim is inkább külön életet élnek. Ha úgy lenne megint megtennénk. Újra és újra. Érzed te is a haragot. Nem is láttunk többet. Van aki még reménykedik. Majd jön a csalódás. Hiába forgatod a szemed. Varrd te is össze majd menj tovább. Ez az enyém. Ez meg egy falat. Majd minden megváltozik. Nem.