PlayStation.Community Blog ›› CortezCorleone

5 hozzászólás

2013.07.06. 11:48:29

Utolsó hozzászólás: Sanada

2013.07.08. 00:11:36

Megosztás
Értékeld a blogot!
Elérkezett ez a nap is, holnapután repülőre pattanok, és vár az otthon, édes otthon. Eléggé vegyesek az érzéseim, mennék is haza, viszont maradnék is. Hiányoznak az otthoniak, a család és a barátok, a magyaros ízek, meg valamelyest izgatott is vagyok, hiszen egy merőben más élethelyzetbe fogok hazaérkezni, szeptembertől beköszöntenek a dolgos hétköznapok, karrierépítés, stb. szóval mondjuk azt, hogy ifjú éveim visszahozhatatlanul véget értek, ideje elkezdeni a nagybetűst. Örülök, hogy ennek a szép korszaknak az utolsó állomása Kína volt, rengeteget tanultam itt, nem feltétlenül csak nyelvi készségek vagy kulturális ismeretek szempontjából, saját magamat is sikerült sokkal jobban megismernem, tényleg igaza volt a tanáromnak, amikor azt mondta, hogy ez egy olyan út lesz, aminek a végén más emberként fogunk hazatérni júliusban.

Persze, Kína is hihetetlen módon fog hiányozni. Na persze, most nem Qinhuangdaóra meg Észak-Kínára gondolok, ebből a két területből így egy év után már tökéletesen elegem van, soha többet nem szeretnék ide visszatérni. Objektíven nézve ebben az egy évben elég sokat utaztam, láttam a különbségeket észak és dél között, illetve ahogy már fentebb írtam, magamat is sikerült jobban megismernem. És ezek alapján úgy vélem, hogy sokkal jobban illik hozzám Dél-Kína. Nyilvánvalóan ahogy észak és dél között is markáns eltérések vannak, úgy az ország déli részét se lehet egységesnek tekinteni, de szerencsére olyan helyeken jártam délen, amelyek kevés kivételtől eltekintve mind tetszettek. Az abszolút kedvenc Chongqing, Chengdu, Nanjing és Guangzhou volt, illetve a pálmát vitathatatlanul viszi Hong Kong, de az ugye nem a mainlanden van, szóval nem fair összehasonlítani. És hogy miért szeretem a déli régiót? Hozhatnám az objektív érveket, minthogy jobb a klíma, karakteresebb a kaja, nyitottabbak és lelkesebbek az emberek, gazdaságilag fejlettebb a terület, több a lehetőség, stb. Ez mind igaz is, azonban van egy ennél fontosabb, szubjektív elem is az érzésem mögött, mégpedig az, hogy az én fejemben Dél-Kína az, amit én kezdettől fogva Kínának gondoltam. Ahogy a tanárom korábban figyelmeztetett rá, veszélyes dolog percepciókkal érkezni ide, ugyanis az a szakadék, ami az elvárások és a valós helyzet között feszül, képes megtörni az embert lelkileg. Minél többet tud előzetesen az ember Kínáról, minél nagyobbak az elvárásai, annál inkább fejbe tudja verni a kulturális sokk, ami ideérve fogadja. Mert lássuk be, a Kínai Népköztársaság és a háromezeréves kínai kultúra nem egy és ugyanaz. Erről a bölcs vezér, Mao Zedong is sokat tehet, elég csak a kulturális forradalom csodás alapötletét megvizsgálni. Ha sarkosítva akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy ideérve az embert nem a pagodák fogadják, hanem a felhőkarcolók, nem bölcs Konfuciuszokkal és Laozikkel találkozunk az utcán, hanem egyszerű, olykor együgyű emberekkel, az emberek egy jó része már nem a buddhista vagy taoista templomoknál áldozik, hanem az Apple. a BMW, és úgy összességében a modern nyugatiság oltárán. Kína egy olyan ország, amely rövid idő alatt hihetetlen gyors változásokra képes, szóval gondoljunk csak bele, hogy az elmúlt száz évben mi játszódott itt le gazdasági, kulturális és össztársadalmi szinten!

Ennek ellenére a Kínai Népköztársaság a kultúrexportja során maga is az ősi Kína kultúra imidzsét próbálja eladni, egy olyan Kínáét, ami ma már mondjuk úgy, hogy nem létezik. Ennek a kultúrának sok aspektusa még ma is él az emberekben, de nagyon mélyen kell kaparni a felszínt ahhoz, hogy ezt észre is vegyük. Sok tekintetben viszont a régi dolgokból kevés maradt meg. Itt érzem a legnagyobb különbséget észak és dél között, észak valahogy sikeresebben vitte véghez ezt az egész kulturális forradalmat, a nagyon autentikusnak kikiáltott helyek itt északon nekem nagyon mű hatást keltenek, nem kényelmes itt lenni. Délen járva sokkal inkább átjárt az ősiség szelleme, mintha igyekeztek is volna jobban megőrizni az értékeket a kulturális forradalom idején. Guangzhouból van egy kedves emlékem, amikor elmentünk megnézni a híres bevásárlóutcát, a Beijing Lút. Ahogy sétálgattunk jobbra-balra, véletlenül belefutottunk egy nagyobb buddhista kolostorba, közvetlenül a modern plázanegyed szomszédságában. Bementünk megnézni, hogy ez mégis micsoda, és ott kapott el az az érzés, hogy a réginek és az újnak nem feltétlenül kell szétfeszítenie egymást, mint ahogy mondjuk Pekingben látható. Megjegyzem, ez már a sokadik mozzanat volt a téli szünet alatt pro-dél és anti-észak szempontból, mindezt pedig a szecsuáni kirándulásom tavasszal csak még inkább mélyítette. Északban csalódtam, dél pedig ráébresztett arra, hogy van remény Kínában, és Kína mégis lehet szép… Kicsit sajnálom, hogy velem nem az a helyzet, mint sok korábbi ösztöndíjassal, hogy hosszú évek után is nosztalgikusan gondolnak vissza az egyetemi városukra, mint az „igazi Kínára”. Próbáltam levetkőzni a percepcióimat, és megkedvelni északot, de ez sajnos nem olyan dolog, amit erőltetni lehetne. Szerencse, hogy ez a „mit tartok Kínának” feltételezés a kijövetelem előtt száműzve lett a szívem mélyére, az eszemmel rákészültem, illetve rákészítettek arra, hogy igen, északra jövök, szegény, elmaradott helyre, putriba, stb… Végső soron hálás vagyok ezért az élményért, hogy ilyen környezetben tanulhattam, szerintem többet láttam és értettem meg Kínából ennek köszönhetően, mint egy nagyvárosi diák, fordított esetben nem valószínű, hogy ellátogattam volna az elmaradott Kínába.

Mindezen nehézségek és az ilyen kisebb lelki tusák ellenére szerettem ebben az országban lenni. Rengeteg barátra tettem szert, főként kínaiakra, de volt szerencsém jó kapcsolatot kialakítani japánokkal, vietnamiakkal és koreaiakkal is, aminek különösen örülök. Ők nagyon fognak hiányozni, és csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer még összefúj minket a sors szele, és lesz alkalmunk újra találkozni. Hiányozni fog a kínai kaja is, meg a különlegesség érzése. Fehérbőrű külföldiként világi jó dolga van mindenkinek itt, kitüntetett figyelmet kapunk, ami olykor idegesítő, például amikor az utcán folyamatosan „halló”-znak ránk az emberek, de összességében mégis egy kicsit legyezi a büszkeségünket, hogy különlegesnek számítunk. Kicsit félek a varsói repülőtértől, amikor majd egyszer csak ezt veszem észre, hogy eltűntek körülöttem az ázsiaiak, és én is visszaszürkültem „átlagemberré”.

Abban biztos vagyok, hogy a jövőben még visszatérek Kínába, délre… Csak előtte tapasztalnom kell valamennyit a munka világából otthon, aztán nagyon remélem, hogy lesz alkalmam visszajönni ide dolgozni, találkozni az ismerősökkel, és még inkább elmerülni Kínában. Egy év sok időnek tűnik, de most így visszanézve egy szempillantás alatt eltelt, és bár annyi minden történt, máig emlékszem az első napra, amikor megérkezett a gépünk Pekingbe, mintha csak tegnap lett volna… Az itt eltöltött idő meggyőzött arról, hogy Kína annyira sokrétű, hogy száz élet is kevés lenne ahhoz, hogy az ember teljes mértékben megértse ezt az országot és az itteni embereket. Egy év alatt sokat tanultam, de messze nem eleget ahhoz, hogy azt mondhassam: Kína-szakértő lettem. Rengeteg tanulnivaló vár még rám Kínával kapcsolatban, és bár szeptembertől a munka lesz az elsődleges prioritás az életemben, a kínai sem fog eltűnni a mindennapjaimból, hisz a munkám során is szükségem lesz rá, illetve folytatom majd önmagam továbbfejlesztését nyelvileg és kulturálisan is.
Budapest – coming soon!
中国,再见,我知道咱们还有机会再见!

P.S.: Sajnos a második félévem túl sűrűre sikerült, nem tudtam mindent leblogolni, amit szerettem volna. A vázlatok megvannak a bejegyzéseimhez, már csak időt kell találnom ahhoz, hogy az a nagyérdemű számára is emészthető formába kerüljön. Szóval lesznek még update-ek a blogon, sok témáról szeretnék még mesélni. Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt egy évben olvasott, remélem, valamelyest sikerült szórakoztató bejegyzéseket írnom, és nem untátok halálra magatokat :) Szép nyarat mindenkinek!
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Sanada  Szerkesztő
2013.07.08. 00:11:36
LV4
Jó volt olvasni a blogsorozatot, mindegyik rész nagyon tartalmas volt, remélhetőleg tényleg jönnek még a folytatások.

Jó utat hazafelé!
4. Manic  PlayStation.Community tag
2013.07.07. 00:27:35
LV1
Köszi szépen ezt a blogsorozatot, élmény volt olvasni !
3. Totoro  PlayStation.Community tag
2013.07.06. 16:22:02
LV6
Have a safe journey! :)
Mirror, mirror on the wall..
2. simon7109  PlayStation.Community tag
2013.07.06. 14:50:52
LV18
Nagy élmény lehetett. Egyszer én is ellátogatnák Kínába, kíváncsi vagyok milyen.
Amúgy miért is voltál kint? Tanulni? Vagy dolgozni?
PSN: misi2mezei
1. Lil  ¯\_(ツ)_/¯
2013.07.06. 13:33:40
LV21
tényleg hihetetlen, hogy repül az idő...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV6
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
5161 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
CC
Fórumhozzászólások száma:
1960 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
606 db
Utolsó belépés:
2019.12.07. 12:53:15
Regisztráció ideje:
2010.07.14. 01:01:41
Barátaim:

PlayStation®Network Online ID

PlayStation.Community Trófea