PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

12 hozzászólás

2013.06.24. 16:01:57

Utolsó hozzászólás: Matichku

2013.06.26. 17:17:13

Megosztás
Értékeld a blogot!
Az acélember (Man of Steel – 2013)
Szuperhősökből úgy látszik sose elég. Nemrégiben még Tony Stark harmadik önálló jelenése borzolta fel a kedélyeket, és vitte sikerre megint a Marvel stúdió koncepcióját. Kevés filmet vártak többen idén, mint a Vasember 3-at, kevés alkotás mondhatja el magáról hogy nagyobb rajongótábor állt mögötte, már a bejelentéstől fogva. És ha nem is ugyanolyan, de mindenképpen a hasonló statisztikák felé konvergált a világ legtökéletesebb szuperhősének kikiáltott, már a nevében is pofátlanul hibátlan, idealisztikus, amerikai Superman is, aki már alapvető személyiségjegyeinél fogva is hátrányosabb helyzetben van, mint a képregények lapjairól gyöngyvászonra ámentett testvérei. A sok ígéretes, ám végül piros lámpát kapó ötlettől kezdve a megvalósulás útjáig eljutott gyenge végtermékek után okkal dobogtatta meg a kiéhezett rajongók szívét az a tény, hogy a piros gatyás hérosz figurája Chrisopher Nolan produceri és forgatókönyvírói részvételével jó kezekben van. Az hogy mennyire folyt bele a dolgokba az más kérdés – de a neve mindig olyan fényesen csillog, hogy bármikor képes eladni egy filmet, és a kész alkotást nézve amúgy is levakarhatatlan lett. Rá is fért Superman-re egy alapos ráncbaszedés: az S-betű rég tündökölt már a mozivásznon olyan ragyogóan, ahogy azt megérdemli. Hogy ezt megtudjuk, vissza kell mennünk egészen 1978-ba, Richard Donner rendező meglépte azt, amit addig senki, elkészítette az első, mozis képregény adaptációt, ami azóta hivatkozási alap lett, túlzás nélkül állítható hogy ha Christopher Reeve anno nem repül be a vetítőtermekbe piros-kék ruhában, Batman sem kezdte volna el az élőszereplős diadalmenetét, és valószínűleg az egész biznisz máshogy alakul. Azt a kritikai és közönségsikert azóta sem tudta megismételni egyik folytatás sem, a 2006-os Superman visszatér jó alap lett volna egy új kezdethez, de Bryan Singer melankolikus agymenése annyira támaszkodott az első két klasszikusra, hogy végül az lett a veszte.

Superman-nel egyébként is hatalmas bajok vannak. Az idén 75 éves hősön nem fog a golyó, a meteor, rádőlhet akármilyen nagy épület, egy karcolás se lesz rajta, haja pedig ugyanolyan marad, amilyennek reggel belőtte. Egyetlen gyengéje a kryptonit nevű, neonzöld színű kőzet, mely voltaképp a felrobbant szülőbolygójának maradványaiból jött létre. A karakter személyisége, tökéletessége már-már túlzóan unalmas, épp ezért azonosulni nem nagyon lehet vele, sem izgulni érte, hiszen sebezhetetlensége okán úgyis túlél mindent, egyénisége pedig aligha lehet eltérő az alapvető hőstípusoktól, melyeknek alapjait pont ő teremtette meg, még 1938-ban, azóta nemigen változott nála egyik sem. Csak egy rendező, és egy forgatókönyvíró kellett ahhoz, hogy lépjen egy nagyot, és bátran elszakadjon a Reeve-féle filmtől, valami újat mutasson, árnyaljon a karakteren, hogy a 21. századi néző számára is befogadható legyen. A nagy lépést idén, egy elég hosszan tartó huzavona után sikerült megtenni, amely néha kissé bátortalannak tűnhet, de mégis egy okosan megtett cselekedet a jövő felé. Szükség volt rá, még ha sokan kételkednének is benne, és attól függetlenül, hogy a kész film mennyire tetszett nekik, abban a legtöbben valószínűleg egyet értenek, valami ilyen kiindulási alap szükséges hogy modernkori képregény-adaptációs franchise elindításához. Jelen esetben a Nolan-által sikerre vitt újkori Batman-trilógiához hasonló megvilágításba került Superman is. Sötétebb történet, komolyabb hangvétel, néhány magvas, tanító jellegű gondolat, epikus stílus, és minden, ami a köpenyes igazságosztó legutóbbi három kalandjában – különösen persze a Batman: Kezdődik!-ben – működött. Az acélember tagadhatatlanul arra akar hasonlítani. Ahelyett hogy kronológiai sorrendben letudná a kötelező köröket a film Superman eredettörténetével kapcsolatban, azokat visszaemlékezések formájában élhetjük át. Az alkotók részéről ugyan érhető a szándék, az is tisztában van a hős születésével, háttér sztorijával, aki még soha egyetlen képregényt sem olvasott, és a korábbi adaptációkban ezt a vonalat amúgy is túlságosan erőltették, itt volt az ideje máshogy bemutatni a dolgokat. Stílusában egyébként is merőben más, mint korábban, a cselekmény első percei a Kripton életét, majd pusztulását mutatják be, Superman apja Jor-El megjósolja az apokalipszist, ám senki se hisz neki, ráadásul az arrogáns és hatalommániás Zod tábornok puccsot kísérel meg, hogy átvegye az irányítást, fel akarja építeni újra, hamvaiból a népét, de nem jár sikerrel, társaival a Fantom zóna börtönébe kerül. Előtte azonban, tudva hogy hamarosan eljön a végzet, Jor-El elküldi újszülött fiát (és még valamit vele együtt) a Földre, megóvva őt ezzel az elpusztulástól. A film központi témája így adva van: egy földönkívüli, aki népe utolsó képviselője, más, mint a többiek, valami többre hivatott, mégis végtelenül magányos, sebezhető, nem találja a helyét a világban.

Máris kész a karakter újraértelmezése, amolyan Nolan-es jegyekkel, darkosabb hangulattal, felnőttesebb hangvétellel. Lassan már mindegyik blockbuster rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, nemcsak a képregényfilmek, így ami 2005-ben új volt, és eredeti, az mostanában maximum már unalmas lehet, vagy túljáratott. De a látszat ne tévesszen meg senkit: az új Superman ígyis egy könnyű nyári popcornfilm, ahol az agyadat nyugodtan leadhatod a pénztárnál, és behódolhatsz a látványnak, s egyéb kellékeknek. Az acélember próbál a már előbb említett panelekre építkezni, néhol sikerül neki, de legtöbbször kudarcba fullad. A mondanivaló, a magvas gondolatok, a nagynak szánt szavak nem ütnek akkorát, mint kellene, nem hordoznak magukban epikus méreteket, filozofikus tartalmat, csak sima, giccses, sablonos aranyköpések. Ugyan néha megcsillan valami az égen. A két apa, Kevin Costner és Russell Crowe játéka remek, mint ahogy a bölcs szavaikban is rejlik néha-néha egy olyan pont, amitől hangulatot kap a film, előbbi féltően óvja Clark-ot, mert úgy hiszi a világ még nem áll készen rá, és az emberek kitaszítanák, utóbbi pedig fiát egyfajta messiásként képzeli el, aki utat mutat a Föld népének, akik majd követik őt. A közepes forgatókönyv azonban majdnem kiöli ezeket a témákat, és kis híján üres látványmozivá redukálja Az acélembert, ami nagyon nagyot akar mondani, ám végül csak kínos nyöszörgés lesz a vége. Ezt egyáltalán nem segítik elő a flashback-jeleneteket, amik logikátlanul épülnek fel, mintha egymásra hányták volna őket, és a párbeszédek sekélyessége miatt elmaradnak azok az izgalmak, amelyek a főszereplő erejének kiismerésével, megtapasztalásával járnak, és a mögöttes tartalmat, vagyis a magányt, kirekesztettséget, másság-érzetet Superman a szakállával együtt veti le sec-perc alatt. Így gyakorlatilag a cselekmény lényege veszik el, azok a dolgok kaptak gyenge megvalósítást, amelyek kiemelhették volna a mozit az átlagos képregény-adaptációk sorából.

Szerencsére azonban nem ilyen szörnyű a helyzet. A jeleneteknek olykor ugyan nincs dinamikájuk, a jeleneteket mindenféle kapocs nélkül következnek egymás után, össze-visszaság jellemzi őket, a Marvel-filmekkel ellentétben a DC nem viszi túlzásba a humort, Az acélember sem egy könnyed lendületű mozi, komolyabban veszi magát, mint az ellenfél kiadójának hősei. Felnőttesebb a hangvétel, amihez remekül illett volna A sötét lovag-trilógiában is alkalmazott kifinomult, minőségi humor, azonban itt ezeknek a próbálkozásoknak nem lett sikerük, poénok az alkotás háromnegyed részében nincsenek, majd mintha az írók észbe kaptak volna, s ezt a megmaradt játékidőben próbálták orvosolni, elég rosszul. A negatívumok ellenére viszont időnként tényleg sikerült elkapniuk a fősodort. A szereposztás kiváló, mindenki elvégzi a rábízott feladatot, a veterán színészek adnak hozzá a legtöbbet a filmhez, Crowe-nál jobban nem nagyon alakították eddig Superman apját, látva teljesítményét talán még a ’78-as változat Jor-El-je, Marlon Brando is elismerően bólintana. Costner úgy látszik lassan megkapja a második esélyt, hogy visszakerüljön Hollywood élvonalbeli színészeinek kerekasztalához, bár a karakterére itt-ott még ráfért volna némi finomítás (néhol igen ciki szövegeket kapott, a tornádós jelenet pedig nem csak ránézve óriási blama, hanem Superman karakterére is, és azokra az eszmékre, amiket ő maga képvisel). Az „újoncok” sem vallanak szégyent, Michael Shannon mint Zod tábornok, eszméletlen őrült, gondolkodás nélkül elhiszi róla a néző, hogy képest kiirtani az egész emberiséget annak érdekében, hogy megalkossa az új Kriptont, és újrateremtse a népét. Itt megint megjegyezendő lenne egy apró tény, miszerint Superman képregénybeli karakterével szemben ez az új filmbeli mennyire más lett. Annyira árnyalták a jellemét, hogy olyan döntéseket hoz, melyek pont azokkal mennek szembe, amiket a figura már ősidők óta képvisel. Itt nem elsősorban a végső tettére gondolok, ahogy elintézi Zod-ot (bár azért a képregényfanok eléggé savazzák a filmet, s valahol igazuk is van), említhetnénk a tornádót, vagy a civil áldozatokat Metropolisban, akiket pofátlanul súlytalanul kezel a forgatókönyv – de látványosnak mocskosul látványos. Az utolsó 1 óra egyébként is már a pusztításra és az akciójelenetekre van kihegyezve, Zack Snyder rendező ezekkel kapcsolatban nem nyúlt mellé, nélkülözi az előző filmjeiben alkalmazott lassításokat, stílusjegyeket, ehelyett belecsap a közepébe, s válik az idei év leglátványosabb blockbusterévé. Az elveszett dinamikát itt sikerül újra megtalálni, a szereplők kegyetlenül gyepálják egymást. Sokan a Bosszúállók végső csatájához hasonlítják Az acélember akcióit, nos, nagyban elmarad azoktól, a szuperhőscsapat harcának több súlya, dinamikája és jobb rendezése volt. Snyder ahhoz képest itt nem remekelt annyira, de még ígyis szemet gyönyörködtető a látvány, a hangzásról nem is beszélve, a CGI-nek köszönhetően Superman repkedése még sosem volt ennyire élethű, Henry Cavill pedig a legjobb Acélember Christopher Reeve óta, és még a borzalmas piros gatyát is levetették vele a jelmezesek – ennyire még sosem volt szép dizájnja az S-betűs hacukának a mozivásznon.

A képi világ rendkívül erős, a szokásos lens flare-ekkel erőltetve persze, de a tájak szépsége hozzásegítik a filmet az epikus hangulathoz, a vizuális effekteken látszik a rájuk költött pénz, hiába akartak realisztikus hangvételt megütni, nem sikerült, és persze nem is sikerülhetett annyira mint a Batman-filmek esetében, de nem is baj, jót tett neki a sok sci-fi elem, a Kripton bolygón játszódó első néhány jelenet remek, és az ott lakó nép mitológiáját, történelmét is jól kezeli a forgatókönyv. Ehhez jön még Hans Zimmer csodálatos és epikus zenéje, ami már az első percekben megigézi a nézőt, és a film egész játékideje alatt dübörög – hol lassú, érzelmes, szomorú frázisokkal, máshol pedig gyors, dobolós zúzós ütemekkel. A legtöbben nagy elvárásokkal ültek le a film elé, sajnos kevesen kapták azt amit vártak. Nem mintha a rendezéssel lenne a legnagyobb baj, vagy éppen a színészek játékával, ilyen szempontból pont nem hibázott egyik sem, David S. Goyer forgatókönyve az elsődleges támadási felület, ez miatt talán meg kellene gondolni rá bízzák-e a folytatást. A beígért epikusság, grandiózus mondatok, igazságok elmaradtak, és emiatt valóban csalódás Az acélember, de van, ami kárpótol: látványos, rendelkezik (igaz, csak elvétve) spiritusszal, végre levetkezte a figura azokat a hibákat, amelyek az előző adaptációkban egekbe kiáltóak voltak, megágyazott egy leendő, új franchise-nak. Régóta ez a legjobb Superman-film, annak ellenére, hogy az emberek többsége többet várt, mint amennyit kapott – és sokak kevésbé elnézőbbek, mint amilyen én voltam most.

70%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. Matichku  PlayStation.Community tag
2013.06.26. 17:17:13
LV14
Nagy várakozással tekintettem a film elé mert a trailerek jók voltak és mások is nagy várakozással tekintettek a film elé. Ezért bíztam benne csak nem lesz rossz. Erre azt látom, hogy közepes vagy annál valamivel jobbak értékelések...
A héten vagy a jövő héten mindenképpen megnézem, legalább nem várok csodát, így csak nem lesz akkora csalódás.
Nil Satis Nisi Optimum
11. Fritz  PlayStation.Community tag
2013.06.25. 12:25:14
LV2
Válasz 8. noozi üzenetére:
Lehetne ha olyan emberek faragnak ezustvaszonra akik tisztelik ezt a karaktert es rajonganak erte. Mint pl. Joss Wheadon. Nolan nem ilyen.
10. Penge70  Veterán PSC tag
2013.06.24. 22:28:54
LV22
Válasz 8. noozi üzenetére:
egyetértek
Superman karaktere alapból dögunalmas és gyerekes, nem lehet igazán ütős filmet készíteni ilyen alapanyagból

nem értem miért erőltetik, az előző is simán megbukott
9. noozi  PlayStation.Community tag
2013.06.24. 21:32:34
LV17
Egyébként super man =király amerikai srác vagyok valami irtó gáz monológ volt..:D
PSN ID; No_Ozi_
8. noozi  PlayStation.Community tag
2013.06.24. 21:30:57
LV17
épp ma láttam moziban..szerintem javulás de továbbra is gyenge! ebből a hősből nem lehet igazán jót csinálni
PSN ID; No_Ozi_
7. Balee  Devil's Advocate
2013.06.24. 19:41:57
LV12
Válasz 6. Balee üzenetére:
-A
6. Balee  Devil's Advocate
2013.06.24. 19:41:06
LV12
Szerintem gagyi és unalmas volt. A Snyder-től és Nolan-től vmi durvaságot vártam, erre kaptam egy látványos, de klisés szart.
5. TCr64EU  Choose life
2013.06.24. 19:09:29
LV22
Válasz 4. kris8360 üzenetére:
Lehet, de moziban kihagyom.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
4. kris8360  PlayStation.Community tag
2013.06.24. 18:30:32
LV5
Válasz 2. TCr64EU üzenetére:
Nézd meg, ez csak az én véleményem, lehet neked tetszeni fog.
3. lente89  PlayStation.Community tag
2013.06.24. 18:21:48
LV1
Én a párommal néztem meg, mindketten Superman fanok vagyunk, így természetesen úgy ültünk be, hogy mindenképp jó lesz. Szerintem hozta a szintet, amit elvár az ember. Nekünk még felül is múlta! Nagyon tetszett.
Sok embernek szerintem az elvárása túl nagy a mai filmekkel szemben, ezért húzzák le.
Pl: súlytalansága az embereknek: azért azt lehetett sejteni, hogyha már szinte isteni erővel megáldott lények csapnak össze, akkor ott vkknm :)
Mivel már tudtuk, hogy a kriptonit kimarad a történetből, szerintem a fordulat a végén tökéletes volt. Számomra a hatás jött, szinte kiszámíthatatlan volt, hogy hogy fog végződni.
Biztos voltak benne klisék, de szerintem senki nem tud mondani ma egy olyan filmet, amiben nincsenek.
A történet mesélésnek egy másfajta módját választották, de a drámaiság miatt ez mégsem róható fel hibának. Még talán jobban is állt neki, mintha kezdjük a kiskorától, és a felnőtté válás után bele a lecsóba.
Ha ilyen színvonalat hoznak a folytatásban is, én biztos vevő leszek rá. Már várom, hogy egy igényes bluray kiadásban megjelennek, premier vétel lesz.
A teszt jó volt!
2. TCr64EU  Choose life
2013.06.24. 17:06:26
LV22
Válasz 1. kris8360 üzenetére:
Bár a Man of Steel-t még nem láttam, de gyanítom nem kevésbé unalmas, mint az Iron Man 3 volt.
Számomra az utóbbi ablakon kidobott (dupla) jegyár és benzinköltség volt.
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
1. kris8360  PlayStation.Community tag
2013.06.24. 16:45:46
LV5
Szerintem elég gagyi volt, végig azon járt az eszem, bár az Iron Man 3at nézném. Főleg a vége volt kurva unalmas.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15651 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5833 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4664 db
Utolsó belépés:
2019.06.17. 19:33:59
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea