PlayStation.Community Blog ›› CortezCorleone

8 hozzászólás

2013.06.01. 09:25:49

Utolsó hozzászólás: CortezCorleone

2013.06.11. 16:20:30

Megosztás
Értékeld a blogot!
Először is bocsánat a hosszú hallgatásért, sok minden közbejött, ami miatt nem volt időm blogot írni. Most értem haza egy újabb körútról, ezúttal Délnyugat-Kínában jártam, arról is fogok majd egyszer blogolni, remélem. Másodszor bocsánat a képek linkjének hiányáért, valami probléma van mostanában a VPN-kapcsolattal, a Google Picasa pedig nem fut Kínában... A cenzúrázott Internet szépségei :( Amint helyreáll a rendszer, feltöltöm az albumot, a képeket már kiválogattam.

Szerk.: sikerült működésre bírnom a Picasát, a linket itt találjátok, jó nézegetést:
Shanghai fotók
Legutóbb ott hagytam abba a kirándulásunk történetét, hogy korán reggel elindultunk a nanjingi pályaudvarra, várva a Shanghaiba tartó vonatot. Kicsit morcosan indult a nap, mivel valamivel több mint egy órás késéssel gördült be a vagon Nanjingba, a késés okai azonban azonnal nyilvánvalóvá váltak, amint megláttuk, hogy Tibetből érkezett a vonat. Ekkora távon egy-másfél órás késés egész szép teljesítménynek számít. A vonaton egy xinjiangi család ült mellettünk, akik egymás között tibetiül cseverésztek, velünk is szóba elegyedtek, átváltva mandarinra, sőt, pár szót még tanítottak is nekünk tibetiül. Az út így elég hamar eltelt, kora délután már Shanghaiban voltunk.

Úgy vélem, hogy Shanghai különösebb bemutatásra nem szorul, ha bárkitől azt kérném, hogy mondjon nekem két kínai várost, akkor minden valószínűség szerint Peking és Shanghai lenne válasz. A város a Yangtze-folyó torkolatában fekszik, a Kelet-kínai-tenger legjelentősebb kikötője, a modern kínai gazdaság központja és egyben legfejlettebb települése, egyike a négy tartományi jogú városnak (Peking, Tianjin és Chongqing élvez még ilyen státuszt). A legtöbb fiatal álma az, hogy Shanghaiban dolgozhasson, mivel a fizetések és a szórakozási lehetőségek is itt a legjobbak a Kínai Népköztársaságban (persze, az árszínvonal is itt a legmagasabb). A kínai pénzügyi élet központja a város új kerülete, a Pudong (tudjátok, itt van a TV-torony/Gyöngy-torony meg a sörnyitóra hajazó Jing Mao torony), emellett mind a kínaiak, mind a külföldiek Shanghait tartják a legnemzetközibb városnak. Utóbbi elsősorban annak köszönhető, hogy a XIX. századi ópiumháborúk következményeként Shanghait is koncessziókra osztották egymás között az akkori nagyhatalmak, így a város igen korán kapcsolatba kerültek a Nyugattal. Történelme során egyébként Shanghai mindig is a modernség és az elegancia központjaként funkcionált, ahogy ma is példaként magaslik ki Kínában. Az itt megindult hihetetlen mértékű gazdasági fejlődés egyébként az utóbbi 20-25 év eredménye, az előbb említett Pudong kerülete a 70-es években még a szegény halászok otthona volt, ma pedig már igazi felhőkarcoló-dzsungel. Az utcákon járva érezni lehet a város lüktetését, egy soha nem alvó, soha nem nyugvó helyről van szó, ebben az értelemben nem különbözik egy európai nagyvárostól.

Nyelvi szempontból azért érdekes Shanghai, mert itt már elvileg nem a standard putonghuát/mandarint beszélik az emberek, a helyi dialektus a kínai nyelv Wu ágának shanghai-i változata, a Shanghaihua (上海话). Igen ám, de Shanghai 21 milliós lakosságából 8-9 millió ember nem Shanghaiban született, hanem sok évvel később, munkából vagy egyetemi tanulmányokból kifolyólag került ide. Ők nyilvánvalóan nem beszélik a helyi nyelvet, a közös kommunikáció így mandarinul zajlik. Ráadásul a Shanghaiban felnövő fiatalság sem beszéli a helyi dialektust, sokan ódivatúnak és feleslegesnek tartják, szóval teljesen halálra van ítélve a Shanghaihua, már csak az idős emberek beszélik. A Kínai Kommunista Párt pedig csak nevet a markába, mivel ők egyértelműen a nyelvi sokszínűség ellen küzdenek, bármit is mondjanak a retorika szintjén.

A kaják Shanghai-ban speciálisak, sokkal édesebb ízek jellemzik az itteni konyhát, érzésem szerint több húst is használnak az ételek készítésekor. Mivel a legtöbb kaját itt bő olajban sütik ki, eléggé olajos is a helyi konyha, bár ehhez már hozzászoktunk, Kína-szerte nagy probléma a túlzott olajhasználat.

Hoppá, elkalandoztam… A szállásunk az East Nanjing Road egyik mellékutcájában volt, inkább hajazott egy hotelre, mint egy hostelre, szóval kifejezetten elégedettek lehetünk, ráadásul a társaság is hihetetlenül színes volt, minden kontinens képviselte magát. Egy kis fun fact: az utca nevében szereplő Nanjing természetesen ugyanaz a Nanjing, ahol korábban jártunk, szerintem elég érdekes, hogy a kínai városokban rengeteg utca valamelyik másik városról kapja a nevét (Shanghaiban találkoztunk Beijing Roaddal, Guangzhou Roaddal, Hangzhou Roaddal is). Lepakoltunk, aztán nekivágtunk Shanghainak. Első utunk a Bundra vezetett, innen pazar kilátás nyílik a Pudongra, ellőttük a minden külföldi turista számára kötelező éjszakai shanghai-i fotókat.
Másnap a French Concessionbe látogattunk el, ahogy a neve is mutatja, ez a régi francia adminisztrációs negyed volt, nevét pedig máig őrzi a városrész. Itt található Xintiandi (新天地), ami Shanghai egyik legpuccosabb része, tele drágábbnál drágább üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal. Szép, európaias stílusba épült épületek, sok külföldi az utcákon, egészen az az érzésem támadt, hogy nem is Kínában járok. Egyébként minden kínai nagyvárosnak megvan ez a rongyrázós része… Nem hiába, na, az újgazdag kínai rétegnek is el kell valahol költenie azt a sok felesleges százyuanes bankjegyet.
Rövid ebédszünet után az egyik régies stílusba népült vízi bevásárlóutcába, Qibaóba (七宝) vetettük be magunkat, vettem egy pár szuvenírt. Röhej, de mindig belefutunk a meglepett árusokba. Az ilyen szuveníres utcák általában tömve vannak külföldiekkel, és a többségük ugye egy kukkot sem tud kínaiul, az eladó ilyenkor nyerő helyzetben van, mert rosszabb esetben rossz angolsággal elmormolja, jobb esetben leírja, hogy a megkérdezett tárgy mennyibe kerül. Az élelmesebb turisták ilyenkor elkezdenek alkudozni, mert hát minden útikönyvben ott van, hogy alkudni kell, de a nyelvi akadályok miatt angolul próbálnak lejjebb faragni az árból, ilyenkor pedig az árus úgy tesz, mintha nem értené (valószínűleg egy jó részük tényleg nem érti :D). Szóval ha nagyon kell az az áhított emléktárgy a nyugati turistának, akkor megveszi az eladó által megállapított áron – mondanom sem kell, 10-ből 8 esetben az eladó által mondott ár a valós ár ötszöröse… Ezért lepődnek meg annyira szerencsétlen szuveníresek, amikor ott termünk, és elkezdünk kínaiul kérdezősködni, hogy ez mennyi, az mennyi. Ha megtetszik valami, szemrebbenés nélkül, pofátlanul alkudunk, mint a kínaiak. Az itt eltöltött idő jó volt arra, hogy kitapasztaljuk e mesterség fortélyait, így már csak elég nehezen tudnak átverni minket. Maga Qibao egyébként elég szépen néz ki, kis pagodákkal meg vízesésekkel, szökőkutakkal van tarkítva, a folyó miatt kicsit olyan hangulata van, mint Nanjingban a Qinhuai-negyednek, bár nyilván a nanjingi sokkal autentikusabb és megnyerőbb.

Este úgy gondoltuk, hogy mászkálhatnánk egy kicsit a felhőkarcolók között, ezért átmetróztunk a Pudong-negyedbe. Tényleg törpének érzi magát az ember egy ekkora felhőkarcoló-dzsungelben. Rengeteg banképület található itt, itt van a híres Shanghai Tőzsde toronymagas irodája is, rengeteg más nemzetközi pénzügyi cég kínai képviseletével egyetemben. El is neveztük ezeket az épületeket „pénz-templomoknak”, szerintem találó. Gyakorlatilag egész Kína piszkosul anyagias, ezek a pénzügyi szempontból jelentős városrészek pedig sugározzák is azt az érzést, hogy itt minden a pénz körül forog.

A következő nap kicsit lazábbnak lett tervezve, de végül mégse lett az. Dél körül összefutottam a Shanghaiban tanuló magyar ismerősökkel, kajáltunk, beszélgettünk, körbevezettek az egyetemükön. Délután elnéztünk a kisállatpiacra (merthogy Shanghaiban ilyen is van!). Itt gyakorlatilag mindent lehet venni, a kedvenceim a harci tücskök voltak. Ezeket a szép nagyra nőtt tücsköket a gazdáik egymásnak eresztik egy rajzolt „ringben”, ahol kétféle módon lehet nyerni: vagy agyonveri az egyik tücsök a másikat, vagy pedig kilöki a ringből. Afelől vannak kétségeim, hogy a tücskök is felfognák ennek a komoly küzdősportnak a lényegét, legalábbis sokszor önként elhagyják a ringet, de hát ez van, a gazdáik látszólag elég jól szórakoztak.

A kisállatpiactól nem messze van Shanghai teaplázája. Tudni kell rólam, hogy imádom a finom teát. Anno próbálkoztam a kávéval is, de valahogy a szervezetem nem kompatibilis a kávéval, még az ilyen 3 az 1-ben instant vackoktól is émelygek, szóval anno 3-4 éve találnom kellett valami alternatív serkentőt a reggeli kóma enyhítésére, ekkor lettem teakedvelő (a teáról hamarosan tervezek írni egy bejegyzést, mert a kínai kultúrának fontos része). A teapláza nevéhez hűen egy plázaépület, csak ruhaboltok helyett teaüzletekkel van tele, ahol teafüvet és különféle teás kellékeket lehet venni (csészék, kannák, kiöntők, teatálcák, stb.). Betértünk egy pár boltba, ilyenkor Kínában leültet az eladó, megkérdezi, hogy milyen teákat szeretnél végigkóstolni, aztán egy jó egy-másfél órás üldögélés és beszélgetés kezdődik, miközben szürcsöljük a finomabbnál finomabb teákat. Kifejezetten jó relaxációs program, én legalábbis nagyon szeretem. Maga a teakóstolás ingyenes, sőt, vásárolni sem kötelező a teázás után, de elég nagy udvariatlanságnak számít, ha végigkóstolsz vagy négy-ötféle teát, és végül semmit sem veszel. Tény, hogy az igazán jó minőségű teafű még Kínában is elég drága mulatság, de az olcsóbb kategórián belül is nagyon sok jóízű fajtát lehet kapni. Miután mindannyian kiválasztottuk a megvásárolni kívánt teafüvet, újból nekivágtunk a Pudongnak.

Ezúttal kifejezetten fényképezkedős szándékkal érkeztünk, fel szerettünk volna menni a Gyöngy-torony tetejébe, de a 320 yuanes (cirka 12 ezer Ft) belépő és az 50%-os diákjegy hiánya kellően elriasztott mindannyiunkat. Alternatívaként a Park Hyatt hotel tetejébe mentünk fel, ahol 100 yuanért lehet megcsodálni Shanghait a magasból. Ha csak a magasságot nézzük, akkor végülis jobban jártunk, mert a hotel 83. emelete magasabban van, mint a Gyöngy-torony legmagasabb hozzáférhető pontja. Egy a lényeg, a kilátás jó volt, sajnos a fotókon nem jön át az az élmény, amivel sikerült gazdagodnunk.

A turistáskodás után loholtunk vissza a szállásra, korábban ugyanis a hostelben körbejárt a hír, hogy az egyik bentlakó kínainak szülinapi bulija lesz az egyik szórakozóhelyen, és közösen megyünk el a helyre. Kínában érdekesek a diszkók. A legtöbb helyen nincs belépő, helyette asztalt kell foglalni, ami a nagyvárosokban iszonyatosan drága. Shanghaiban pl. több helyen 6-8 ezer yuan (ez több, mint egy új iPhone5 ára!) körül lehet olyan asztalt foglalni, ahol van kanapé meg fotel, ergo le tudsz ülni… Az „állós” asztalok olcsóbbak, de a legtöbb helyen még ezért is legombolnak legalább ezer yuant, és akkor még nem is fogyasztottál semmit. Az italárakról csak annyit, hogy ezen a helyen pl. 1000 yuanbe (kb. 37,5 ezer Ft) került egy 7 decis Smirnoff vodka és 1200 yuan (kb. 45 ezer Ft) volt a piros Johnnie Walker. DE! Nekünk mindez egy fillérbe sem került :) Ugyanis néhány szórakozóhely úgy gondolja, hogy ha náluk buliznak a külföldiek, az csalogató lehet a kínai vendégek számára is, szóval a külföldiek hozzájárulnak egy-egy diszkó arculatához. Ezen szórakozóhelyek pedig ingyen asztalt tartanak fenn a külföldiek számára, sőt, létszámtól függően 5-6 üveg ingyen italt is kínálnak, mintegy a ház ajándékaként. Maga a hely felépítése egyébként nem különbözik semmiben egy átlagos nyugati diszkótól, a zene is nyugati. Ami inkább feltűnő, hogy az a gazdag kínai réteg, amelyik megengedheti magának a bulizást, az látszólag nem tudja, hogy kell szórakozni. A többség csak ül a méregdrágán kibérelt asztalánál, szürcsöli a méregdrága koktélját vagy egyéb alkoholos italát, néha vált egy-két szót a haverokkal vagy a barátnőjével, majd fél háromkor hazamegy. És ennyi… Ezt én így nyugati ésszel kicsit pazarlásnak érzem, de hát mindenkinek lelke rajta, hogy mit szeret csinálni. Ez a diszkó egyébként alkalmaz külföldi táncosokat is, kb. félóránként külföldi táncosok lépnek fel, többségében dekoratív szőke hajú lányok és afrikai srácok. Nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy hozzánk hasonlóan ők is X, azaz tanulóvízummal/tartózkodásival vannak kint Kínában, amivel tilos dolgozni, mert ha rajtakapnak, akkor kiutasítanak az országból. De ez általában senkit nem érdekel, a külföldieket illegálisan foglalkoztató helyek döntő hányada elég szoros kapcsolatot ápol a helyi rendőrséggel (a kapcsolatnak általában anyagi vonzata van), szóval érdekes módon ezekre a helyre a rendőrség nem jut el. Ez a példa is elég jól illusztrálja, hogy Kínában a guanxi (关系), azaz kapcsolat mindennél fontosabb, akinek kellően jó a kapcsolati hálója, gyakorlatilag mindent el tud rendezni, a legalitás határain kívül is.
Elég nehezen indult be a napunk a bulizást követően, csak egy gyors délutáni múzeumlátogatás fért bele. A Shanghai Városfejlődési Múzeumba tértünk be, óriási a tárlat, egészen az ősi időktől bemutatja Shanghai történetét. Itt lehet megérteni igazán, hogy ez az elmúlt 20 év mennyire észveszejtően gyors fejlődést produkált a városban, 1984-ben pl. a Pudong negyed egy lapos kis semmi volt, a 2000-es évek elejére viszont már ikonikussá vált a sok felhőkarcoló miatt. Sajnos, mivel későn értünk oda, a makettváros-szobára nem maradt időnk, pedig sok helyről hallottuk, hogy kötelező megnézni. Shanghai 90%-a le van modellezve kicsiben, ráadásul a szobában a napszakok is váltakoznak, így a valóságban kivilágított épületek a maketten is világítanak. Kicsit sajnálom, hogy ez így kimaradt, de legközelebb biztos szakítok rá időt.

A Shanghai-ra szánt időnk ezzel véget is ért, a nagyon fancy Hongqiao vonatállomásról indult a nagysebességű vonatunk Hangzhouba. A vonatállomásról csak annyit, hogy reptérnek is simán elmenne, akkora például a várakozó hallja, meg annyira modernül van megépítve, pár éves csak, szóval nem véletlenül néz ki így. És az igazságtól sincs nagyon messze az, hogy beillene reptérnek is, hiszen közvetlenül a Hongqiao reptér mellett helyezkedik el :)

Hogy milyen volt Shanghai? Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy modern. Iszonyatosan modern. Részben igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy Shanghai-t ne is számítsuk kínainak, annyira nemzetközi és nyitott. Azon kevés városok közé tartozik, ami hemzseg a külföldiektől, ha valaki csak angolul tud, akkor is nagyjából el tudja magát navigálni itt, vagy akár hosszabb távon is megtud élni kínai tudás nélkül, akkora az expat közösség, hogy mindenki talál magának megfelelő társaságot. Azon sem szabad csodálkozni, hogy a kínai fiatalság álma az, hogy itt dolgozhasson, belföldön számukra ez az egyetlen igazán nagy kiugrási pont, a nyugati életstílus megtapasztalásának legkézenfekvőbb módja. Nekem személy szerint nagyon tetszett Shanghai. Aki olvasta a pekinges bejegyzésemet, az talán emlékszik rá, hogy Pekinget azért tartom furcsának és kényelmetlennek, mert nem tudja eldönteni, hogy régi történelmi város avagy modern nagyváros szeretne lenni. Peking emiatt nekem nagyon hamis képet nyújt. Shanghai nem henceg azzal, hogy ő mekkora történelmi jelentőségű város. Shanghai modern város akar lenni, és ezt nagyon jól meg is tudja valósítani. Mit szoktak erre mondani? It’s a must-see city ;)
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2013.06.11. 16:20:30
LV6
Válasz 5. Mastermune üzenetére:
2009 óta rengeteg minden változott, Kína a folyamatos fejlődés igazi nagyágyúja. Ezt a saját szememmel is látom itt, a közvetlen környezetemben is x új épületet húztak fel az elmúlt 9 hónapban.

Nem tudom, hogy milyen helyeken jártál Kínán belül 4 éve, de Shanghai mainland China-mércével mérve tényleg az etalon. Pekinghez képest jobban rendben van tartva, a levegője is sokkal tisztább, a két helyen eltöltött idő alapján élhetőbbnek is tartom, mint Pekinget. Ami mocskos és büdös, azok a kisvárosok, pl. ahol élek, ehhez képest Shanghai egy hermetikusan lezárt, fényesre pucolt angyalváros :)

Szingapúrral nem fair példálózni, nagyon más a két rendszer, a kínai meg a szingapúri. Szerintem Kínát nem lehet olyan szinten karban tartani, pont a nagy területek miatt. A téli szünetben Hong Kongban is jártam, ott is szembeötlő volt a különbség a mainlandhez képest...
物の哀れ
7. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2013.06.11. 16:15:17
LV6
Válasz 3. Vhiktor üzenetére:
Igen, nyelvi képzésben veszek részt egy éven keresztül, még egy hónap van hátra :)
物の哀れ
6. metadata  PlayStation.Community tag
2013.06.03. 12:46:25
LV15
Nagyon érdekes blog, thx!
FatHead
5. Mastermune  PlayStation.Community tag
2013.06.03. 10:26:00
LV1
Shanghai nekem tipikusan az a város amiből egyszer elég volt.
Lehet hogy modern, de ez főleg a felhőkarcolkóra és annak közvetlen környezetére értendő. A többi része büdös és koszos.
A 2009-es napfogyatkpozást inkább egy kisebb kínai városból néztünk pár száz kilométerre Shanghai-tól, mert ott legalább nem volt akkora szmog.

Pont nyár kellős közepén érkeztünk és volt vagy 40 fok, még az árnyékban is izzadtam :)

Persze megvolt a Maglev, pár torony (mondjuk nem emékszem mennyi volt a Gyöngy de biztos hogy nem 320 yuan, ráadásul 2009 nyarán csak 27 Ft volt egy yuan), Jade Buddha, Nanjing street, Yu-yuan kert, állatkert...stb. Viszont a tömeg az riasztó volt, sőt taszító.
Cserébe a taxi nem volt drága, meg a szállás se (nem 5 csillagos hotelben voltunk).
Voltunk persze a French Concession-ben is. Az egyik bárban vettünk egy sört (na ez drága volt) és ahogy leültünk egyből az ölünkbe ültek a lányok és ajánlották a szolgáltatásaikat :)
Nekem még egyik hajnalban egy kisgyereket is elkaratak adni; egy koldus meg hozzámvágta a kéregetőpoharát mert nem adtam pénzt (csak 100 yuan-os volt nálam).

Ha már modern nagyvárost kellene mondanom ahol esetleg élnék is akkor az Szingapúr. Minden tekintetben felülmúlja Shanghai-t. De ez csak az én személyes véleményem.
PSN ID: Janey_HUN
4. barnoca  PlayStation.Community tag
2013.06.02. 15:23:53
LV18
Nemrég voltam 5 napot Kínába de sajnos annyira feszített tempójú volt, hogy 4 nap 4 város és szinte semmit se láttam belőle a hotelen meg a koncerttermen kívül.
Ja de a repteret is.
2013.06.02. 09:33:41
LV3
Nagyon érdekes és színvonalas blog. Sajnos az előző blogjaidat nem olvastam.
Egyetemre jársz oda?
2. videkiman  PlayStation.Community tag
2013.06.02. 00:50:08
LV2
a tücskökön behaltam :D

viszont üdv, már hiányoltam a blogjaid :)
1. solid  PlayStation.Community tag
2013.06.01. 18:21:09
LV12
Oké, ha más nem, akkor én azért hozzászólnék, jelezve hogy nagyon-nagyon érdekes a blog, köszönjük hogy megosztottad velünk Shanghai-béli élményeidet! :) Számomra a szórakozóhelyes rész eléggé sokkoló volt, hogy milyen árak és milyen szokások vannak... de az király hogy külföldiként a ház vendégei voltatok, biztosan kitüntető érzés lehetett. :)

Shanghairól eddig úgyis csak képeket láttam meg egy-két sztorit hallottam. Pl. valaki mesélte hogy mikor ott jártak, egyik tériszonyos kollegájával felmentek egy bazimagas épületbe, aminek egy részén üvegből készült a padló és látni lehetett a mélységet. Akérmennyit unszolták, ő nem mert rámenni, félt a mélységtől. :)
Mondjuk lehet én is félnék, óriási épületek vannak ott, pláne a Pudong negyedben, amit írtál... én úgy képzelem hogy durvább lehet mint manhattan közepén...

Szóval lényeg hogy érdekes volt, köszönjük szépen! Egyrészt irigyellek emiatt hogy ilyen sok szép helyet láthatsz, másrészt viszont nekem valószínűleg nem lenne bátorságom csak úgy kiutazni. Valami közelebbi európai országot vagy USA-t is meggondolnám, Kínába viszont tutira félnék csak úgy nekivágni...
A másik blogod amúgy még nem olvastam, de mindenképp sort kerítek rá! :)
"Game has changed"
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV6
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
5161 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
CC
Fórumhozzászólások száma:
1960 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
606 db
Utolsó belépés:
2019.12.07. 12:53:15
Regisztráció ideje:
2010.07.14. 01:01:41
Barátaim:

PlayStation®Network Online ID

PlayStation.Community Trófea