PlayStation.Community Blog ›› CortezCorleone

5 hozzászólás

2013.03.25. 09:17:23

Utolsó hozzászólás: Sakamoto_14

2013.03.29. 19:04:49

Megosztás
Értékeld a blogot!
Először is: mivel túl sok képet csináltam, ezért a legegyszerűbb volt Picasán megosztani a képeket, az alábbi linken eléritek az albumot, elvileg mindenki meg tudja nyitni, akinek megvan a link, ha esetleg mégse látjátok a képeket, jelezzétek.

Nanjing Picasa

A kínai téli szünet elég sokban különbözik az otthon megszokottól. Az első és legfontosabb szembetűnő dolog a hossza, ugyanis a diákok átlagosan másfél-két hónapot töltenek az iskolától távol. Nekünk, külföldieknek még hosszabbra nyúlt ez az időszak, tekintve, hogy a vizsgákkal már december 28-án végeztünk, és az új szemeszter csak március 4-én indult be. Amikor a szünetbeli elfoglaltságokat terveztük, úgy gondoltuk, hogy nem árt a nagy út előtt kellőképpen kipihenni a félévi vizsgák fáradalmait, így csak január 6-án indultunk délre.

Számításba vettük, hogy az út során bizony meg fogjuk tapasztalni a hosszú vonatutakat is. És itt most nem az otthoni hosszú vonatutakra kell gondolni, a két ország területileg ugyanis összehasonlíthatatlan, a távolságokat is máshogy kell mérni. Egy 18-20 órás vonatút Kínában átlagosnak számít, Pekingből kb. ennyi időbe kerül leérni Shanghaiba, ha nem a relatíve drága szuperexpresszel kíván az ember fia utazni. Az első nagy falatot számunkra a Beidaihe-Nanjing távolság jelentette, ami egy cirka 17 órás etap volt. Szerencsére a kínai vasút tisztában van azzal, hogy egy ilyen hosszú út ülőhelyes jeggyel eléggé elviselhetetlen, ezért minden hosszabb távon közlekedő vonatra lehet fekvőjegyet venni.

A fekvőjegynek két fajtája van, soft sleeper (软卧, ruanwo) és hard sleeper (硬卧, yingwo). A fekvőalkalmatosság kényelmi szempontjain túl a legnagyobb különbség az, hogy a hard sleeper esetén egy kabinban hatan vannak, nincs zárható kabinajtó, míg a soft sleepernél egy kabinban négyen utaznak, és van egy kis privát zóna, mivel zárható a kabin. Az árban jelentős különbségek vannak, némely esetben a soft sleeper jegyek közelítik a repülőjegy-árakat, szóval előfordulhat, hogy érdemesebb megfontolni a picivel drágább, de sokkal komfortosabb repjegyet… Mi a költséghatékonyság oltárán áldozva hard sleeper jeggyel utaztunk, a képeim között látható, hogy milyen is egy ilyen vagon.

Az utazás jelentős időkieséssel jár, ezért mindig igyekeztünk este vagy késő délután vonatozni, az alvással legalább megy az idő. Első utunk is este indult, legnagyobb meglepetésünkre fél tízkor már leoltották a villanyt, és kemény horkolásba kezdtek a körülöttünk lévő kínaiak. Mivel nem szoktunk hozzá a korai lefekvéshez, ezért még egy kicsit neteztünk, illetve néztük az elhaladó tájat, majd olyan éjfél körül végre sikerült nekünk is elaludni. Délelőtt ébredtünk, még pár óra volt hátra a végállomásig, az viszonylag gyorsan eltelt.

Vicces volt látni, hogy minden népnek megvan a maga „vonatos” eledele. Mi magyarok állítólag az elcsomagolt rántott húsos szendvicsről, a Túró Rudiról és a chipsről vagyunk „hírhedtek” vonatos körökben. A kínaiaknál viszont a forró vízzel elkészíthető instant tésztaleves (方便面, fangbianmian), a virslire/májkrémre emlékeztető, bizonytalan eredetű húskészítmény, valamint a szotyi a menő! Én részemről egyikért sem igazán rajongok, de utazás közben bizony néha ráfanyalodik az ember…

Kora délután érkeztünk meg a nanjingi pályaudvarra, rövid keresgélés után megtaláltuk a buszt, ami elvitt a hostelünkig. A szállásunk nagyon jó lett volna, ha nem télvíz idején esünk be, mivel hangulatos kerttel, patakocskával, szökőkúttal felszerelt, otthonos, tényleg autentikus kínai stílusú épület volt. Csak hát Nanjing a Yangtze folyótól délre található, ahol – ahogy Mao Zedong mondta – meleg van, és nincs szükség a központi fűtés kiépítésére. A napközbeni 5-6 fokot melegnek azért nem nevezném, radiátor nélkül tényleg nem túl kényelmes a szobák hőmérséklete, szerencsére a légkondival valamelyest lehetett fűteni, illetve a pulcsi+macinaci+vastag takaró kombóval annyira nem fáztunk az éjjel, szóval ki lehetett bírni. A másik problémánk a vizesblokkal akadt, ami az épületen kívül helyezkedett el, tehát ebben a kellemes 5 fokban kellett vizesen átbattyognunk zuhanyozni. Kész csoda, hogy megúsztam megfázás nélkül az ott eltöltött időt, akkor úgy éreztem, hogy az egészségem már teljesen kompatibilis a kínai viszonyokkal :)

Néhány szó a városról: Nanjing Jiangsu tartomány központja, 8 millió lakosú nagyváros, Kína legdinamikusabban fejlődő régiójának, a Yangtze folyó deltájának egyik meghatározó, modern városa. Hosszú múltra tekint vissza, az egyik legrégebbi kínai települések egyike, jelentőségéről csak annyit, hogy több dinasztia alatt is fővárosi funkciókat látott el, a neve is ezt jelzi, jelentése „déli főváros”. Kulturális örökségét tekintve is a legjelentősebb helyek között tartják számon, Nyugaton mégis inkább egy szomorú apropó miatt számít ismertnek. A második japán-kínai háború (a távol-keleti „világháború”) idején, egészen pontosan 1937 decemberében a japán csapatok megszállták Nanjingot, és az emberi fajhoz méltatlan, véres kegyetlenkedést hajtottak végre a városon. Ez az esemény a világtörténelemben a nankingi mészárlás néven ismert. A japán katonák válogatás nélkül öltek civileket, gyerekeket és időseket, a számítások szerint közel 20 ezer nő szenvedett el nemi erőszakot (egy jó részüket meg is ölték utána), a várost több alkalommal is bombázták, a háborús időkben is irányadó nemzetközi jogra fittyet hányva kérdés nélkül végeztek ki kínai hadifoglyokat, szóval borzasztó dolgokat műveltek. A világháború távol-keleti és európai frontját illető eseményekben egyaránt járatos történészek gyakran mondják, hogy a japánokhoz képest a náci Németország katonái jámbor bárányok voltak, és összehasonlíthatatlanul humánusabban viselkedtek a megszállt vidékeken. Ennek a híre hozzánk, Európába nem igazán jutott el, a legtöbbünk szemében a japánok egy igazán békeszerető, szorgos, dolgos nép, nehéz elhinni, hogy az 1937 és 1945 között eltelt 8 évben vérgőzös kegyetlenkedésüknek köszönhetően a világ legembertelenebb katonai hatalmának tartották őket. Nehéz olyan koreai vagy kínai idős embert találni, aki átélve ezeket a borzalmakat pozitívan tudna nyilatkozni a japánokról, de ez valahogy érthető is.

A Kína-Japán viszonyban az egyéb politikai és gazdasági nézeteltéréseken túl a 37-es események máig az egyik legkomolyabb konfliktusforrásnak számítanak. Véleményem szerint kár a számokon vitatkozni, az igazság egy-egy ilyen történelmi tragédia esetén mindig a két véglet között helyezkedik el, de Kína álláspontja az, hogy a mészárlás idején meggyilkoltak száma 300 ezerre taksálható, a japánok viszont váltig állítják, hogy ennél lényegesebben kevesebb az áldozatok száma. Sőt, akadnak olyan japánok is, aki tagadják, hogy a nankingi mészárlás egyáltalán megtörtént volna. A közelmúlt legismertebb, témába vágó konfliktusa 2012 februárjában történt, amikor a Nanjinggal testvérvárosi kapcsolatban álló Nagoya város polgármestere, Takashi Kawamura a nanjingi diplomáciai delegáció fogadásakor kijelentette, hogy nem hisz abban, hogy a mészárlás valóban megtörtént volna. A helyzetet csak rontotta, hogy pár nappal később Tokyo polgármestere, Shintaro Ishihara szintén nyilatkozott a kérdésben, és ő is kételkedik az 1937-es események valóságtartalmát illetően… A diplomáciai adok-kapok odáig fajult, hogy Nanjing felbontotta a Nagoyával való testvérvárosi kapcsolatát.

Visszatérve a városban eltöltött élményekre, mivel már eléggé benne jártunk a délutánban, mire lepakoltunk és megebédeltünk, különösebb városnézésre már nem maradt időnk. Megnéztük a közelben lévő Nanjing Normal University campusát, ami a téli szünetre való tekintettel úgy kongott az ürességtől, mint egy zombiapokalipszis helyszíne, de legalább gyönyörködtünk egy kicsit a kínai stílusú tanépületekben. Nanjing volt az első dél-kínai élményünk, ott még kicsit furcsának találtuk, hogy a szárítókötélre rakják ki lógni a kolbászt meg az egész kacsát/libát, de Hangzhouban már szinte észre se vettük az ilyesmit :D Másik déli sajátosság a „madársétáltatás”. Sok idős ember tart madarat, amit délelőttönként rendszeresen meglevegőztetnek, közben a többi madártartóval csevegnek, sakkoznak, kártyáznak, teáznak. A gyors vacsora után úgy döntöttünk, hogy kirúgunk a hámból, és elmegyünk végre egy pubba – ránk szakadt a nagy szabadság, nem kellett sietnünk, hogy 11-ra visszaérjünk a szállásra, stb. Kicsit vicces így leírva, hogy egy-egy ilyen esti kiruccanást már szabadságként élünk meg, de hát ez van, év közben be vagyunk zárva a campusra.

A pub, ahol voltunk, nem igazán különbözik egy európai stílusú kocsmától, mondjuk tény, hogy nyugati névvel és valószínűleg nyugati vezetéssel fut a hely, közel van a külföldiek körében is népszerű Nanjing University-hez, valószínűleg én is inkább a külföldi vonalra feküdnék rá, ha pubot kéne nyitnom. Ittunk meglepően finom barna sört, láttam dohányzó kínai egyetemista lányokat (egek, micsoda lázadó egyetemisták!!! :)), és majdnem sikerült cukrozott popcornt kirendelnünk. Mivel elsősorban mégiscsak turistáskodni jöttünk a városba, olyan éjfél körül visszamentünk a hűtőkamrának is beillő szobánkba, és álomra hajtottuk a fejünket.

A második napra a Nanjing Massacre Memorial Hallt terveztük megnézni. Ez egy elég nagy komplexum az egyik külvárosban, nagyon szépen rendben van tartva, egy olyan látványosságnak számít, amit nem szabad kihagyni, ha Nanjingban jár az ember. Mindezek mellett nagyon megrázó élmény végigmenni a különböző termeken… Már a bejárat megalapozza a kísérteties hangulatot, különféle szobrok és szobor-aláírások próbálják lefesteni, hogy milyen is lehetett az a bizonyos december Nanjingban. Próbálom leírni, hogy milyen érzés volt végigmenni a helyen, de szerintem a képek jobban mesélnek helyettem.

Belépve szintén szobrokat és domborműveket lehet látni, amelyek éppen a borzalmakat örökítik meg. Az első igazán mellbevágó élmény az első feltárt sír replikája, ahol csontokat, koponyákat és a japán katonák tárgyait lehet látni. Az egész hely egyébként úgy van megszerkesztve, hogy először a borzalmas dolgokat látod, de ahogy haladsz a kijárat felé, egyre inkább valamiféle enyhülés, megbékélés és békés belenyugvás, az elfogadhatatlan elfogadása kerül előtérbe. Az első két terem viszont kétségkívül szörnyű, a feltárás során megörökített fotók pedig csak még inkább összeszorítják az ember torkát. A „10.000 halott tömegsírja” terem vége nagyon érdekes, itt a Japánból idelátogató kisiskolások hagynak saját maguk által készített origami koszorúkat. A szalagokra olyan feliratok vannak írva, hogy „őseink hibájáért bocsánatért esedezünk”, „soha ne történjen meg hasonló pusztítás”, „országaink éljenek békében”. Ezt az áldozatok lelki üdvéért felállított terem követi, valamint az áldozati hely. Utóbbi esetében egy érdekesség: ha megnézitek a fotót, eredetileg három nyelvnek hagytak helyet, ott van angolul és kínaiul, a harmadik nyelv viszont hiányzik. Ez lenne a japán, ugyanis eredetileg japánra is lefordították a szöveget, a rázoomolt képen látszanak a hiraganák. A pontos okot nem tudom, hogy miért távolították el a kőről a fordítást, de valószínűleg nem kis felháborodást keltett, hogy a gyilkosnak tartott japánok egészségére az általuk meggyilkolt áldozatok szellemei vigyázzanak…

Az utolsó állomás a béke kertje, itt már a retorika szintjén tényleg a megbékélést keresik a kínaiak a múlttal és a japánokkal, a kertben rengeteg, japánok által indított, a kegyetlenkedéssel szembenéző és megbocsátásért esedező kezdeményezésről lehet olvasni. Más kérdés, hogy a mai napig porondon lévő kínai-japán szembenállás mellett ez tényleg csak egy diplomáciai retorika, valójában ezt a tragédiát máig nem tudják feldolgozni és elfogadni a kínaiak, és nem is valószínű, hogy egyhamar változás lesz a hozzáállásban.

A lelkileg megterhelő délelőtti program után ebédeltünk, aztán ellátogattunk a császári palotába. A palota nagyban hasonlít a pekingi Tiltott Városra, bár az itteni turistáskodásunk egy picit kényelmesebb volt, mint az őszi pekingi kiruccanásunk, köszönhetően annak, hogy a tél Nanjingban meglehetősen holtszezon, szóval aznap gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli látogatók. Szép, kínai stílusú épületekben jártunk, megnéztük az összes elérhető kiállítást, tartalmasan telt a délutánunk. Kellemesen el is fáradtunk, az esti városnézést két útitársam ki is hagyta, rákészültek a másnapra.
A harmadik nanjingi napunkat a Qinhuai folyónál (秦淮) kezdtük. Ez talán az egyik leghíresebb kurtizánnegyed volt a régi Kínában, sok vers örökíti meg az itteni lányok szépségét. Zhang Yimou legutóbbi filmje, a Flowers of War szintén a nankingi mészárlást dolgozza fel, a Yangtze folyó prostituáltjaiból csinál hőst. A kínai kultúra külön számon tartja „Qinhuai nyolc szépségét”, a nyolc hölgy szerelmeiről máig szólnak a legendák, kedveltek különösen a tizen-huszonéves lányok körében. Apropó, lányok… Szecsuáni, tűzrőlpattant csajok ide, pekingi, modern hölgyek oda, tapasztalataim szerint a legszebb kínai nők a Yangtze-delta környékéről kerülnek ki. Gyönyörűek a vonásaik, szép, fekete a hajuk, nagyon ízlésesen öltözködnek, és valahogy eleganciát és kifinomultságot sugároznak. Nem tudom, hogy mi miatt vannak ezek a különbségek, talán az eltérő anyagi háttér vagy az időjárás teszi, de a Nanjing-Shanghai-Hangzhou háromszögben járva azt éreztem, hogy szépek az emberek, adnak magukra… Miután véget ért a kirándulásunk és vissza kellett térnünk északra, egyre inkább feltűnt, hogy sokkal igénytelenebbek az emberek, a lányok arcát is jobban tönkreteszi a csípős északi szél, meg több emberen látni itt, hogy mintha baltával faragták volna az arcukat, sokkal keményebb vonásokkal rendelkeznek. Szóval ilyen szempontból nagyon kellemes élmény volt ennyi szép kínait látni.

Ha már a kurtizánokról szó esett, Nanjingban találkoztunk először a papíron nem létező, de a valóságban természetesen igencsak élő prostitúcióval. Korábbi bejegyzésekben már írtam, hogy jelenleg két nagyon népszerű chatprogramot használnak a kínaiak, a WeChat-et (微信) és a QQ-t. A WeChat kifejezetten mobilos alkalmazás, sok olyan feature van benne, amit mondjuk a WhatsApp is tud. Így például lehet a közelben lévőkre keresni, bejelölni random embereket, stb. A modern örömlányok Kínában most már a cybertérben keresik a kuncsaftokat, bejelölnek WeChaten, és ha visszajelölöd őket, akkor köszönés nélkül egyből írják, hogy 上门服务 (shangmenfuwu, „ajtóig menő szolgáltatás”) és írják a tarifákat. Ez ugye csak első körben vicces, amikor először jelöl be valaki, akiről nem tudod, hogy mi is a szakmája, és naivan megkérdezed, hogy mi az az „ajtóig menő szolgáltatás”. Nanjingtól kezdve mindenhol belefutottunk ilyen pillangókba, legalábbis WeChaten, az elején még próbáltam írni nekik, hogy nem minden Kínába látogató külföldi akar ilyen jellegű szolgáltatásokat, de nem hitték el, szóval Shanghaiban meguntam az ilyen random bejelöléseket és simán csak ignoráltam a nagyon nyilvánvaló szakmában dolgozó lányok WeChat felkérést. Mindenesetre érdekes, hogy milyen innovatív megoldásokra képesek a kliensszerzésben. A prostitúció egyébként illegális Kínában, de hát mint tudjuk, az ilyesmit nehéz eliminálni, mivel az állam bácsi nem áll ott minden egyén mellett…

Kicsit elkalandoztam. Szóval, Qinhuai folyó, nagyon szép kilátás, fotóalapanyagnak kiváló hely. Kicsit sajnálom, hogy olyan drága volt a gondolázás a folyón, az utunk elején valahogy nem akaródzott kifizetnünk 60 yuant egy látványosságért, utólag kalkulálva belefért volna, de majd legközelebb. A folyó mentén helyezkedik el a Konfuciusz templom, ide is betértünk. Konfuciusz templom szinte minden közepesnél nagyobb városban található, eléggé hasonlóak. Délután elsétáltunk a régi városfalig, ami egy ilyen várszerű/erődszerű építmény, kicsit olyan Eger vára érzést keltett, de legalább ezt is láttuk :) Este a vacsora után még egy rövid esti sétálást vállaltunk, aztán szomorúan elkezdtünk összeszedelőzködni, mivel másnap reggel indultunk Shanghaiba.

Így utólag nézve Nanjingra túl kevés időt hagytunk, annyi látnivaló lett volna még, de nem kalkuláltuk bele, hogy az érkezésünk napján már nem lesz idő úgy igazából érdemi turistáskodásra. Mindazonáltal Nanjing a rövid ott töltött idő ellenére is nagyon pozitív élményeket hagyott bennem, még mindenképpen vissza szeretnék menni, mondjuk egy szép tavaszi vagy nyári napon.
Télvíz idején is nagyon bájos város volt, de jobb időben még szebb lehet. Kicsit szomorú voltam, mikor búcsút kellett inteni Nanjingnak, de a következő helyszín, Shanghai is sok izgalmat tartogatott, a következő bejegyzésben majd az ott töltött 5 napról fogok írni.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Sakamoto_14  A bölcs
2013.03.29. 19:04:49
LV20
Remek blog, már vártam is, hogy megszülessen.
Nem rég egy hétig volt a sulinkban egy csapat japán egyetemista, jártuk velük Budapestet, nagyon jó volt. Neten még tartom is a kapcsolatot valakivel. Plusz ezen a hétvégén megy vissza egy másik japán lány, aki gyakornokként tanított minket 1 hónapig. Örülök, hogy kezdő nyelvtudásom ellenére is vannak kint ismerősök/barátok, mindenképpen menni akarok egy évre japán egyetemen tanulni.
4. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2013.03.26. 10:11:49
LV6
Válasz 2. barnoca üzenetére:
Nem élek az ilyen "ajtóig menő" szolgáltatásokkal :)
物の哀れ
3. gaccsi  PlayStation.Community tag
2013.03.25. 22:25:33
LV4
Hogyé' van a durian kilója tessékmondani?
2. barnoca  PlayStation.Community tag
2013.03.25. 18:55:54
LV18
Na és a kurtizánokról valami bővebb tapasztalat a tarifákon túl?
:)
1. metadata  PlayStation.Community tag
2013.03.25. 15:20:03
LV15
Jó ötlet volt ez a Picasa link, de szerintem a következő bejegyzésbe azért tegyél néhány képet. Feldobja a blogot.

A mészárláshoz: Nem hiszem hogy kimondottan a japánokkal van a baj, a háború csinál állatot az emberekből. Bár az is igaz hogy őket az egész régió utálja, és nyilván nem "csupán" a Nanjingban történtek miatt.

Megint 5* és várom a folytatást!
FatHead
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV6
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
4987 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
CC
Fórumhozzászólások száma:
1883 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
568 db
Utolsó belépés:
2019.08.21. 18:27:30
Regisztráció ideje:
2010.07.14. 01:01:41
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea

PlayStation®Network Online ID