PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

10 hozzászólás

2013.03.03. 21:12:43

Utolsó hozzászólás: zs0lt1

2013.03.05. 21:11:56

Megosztás
Értékeld a blogot!
Még drágább az életed (Die Hard 2 - 1990)
Hogy léphet az ember kétszer is bele ugyanabba a szarba? Kérdi John McClane hadnagy csőrre töltött fegyverrel, elégedetlen hangon, miközben egy újabb terrorista csoport levadászására készül, egy évvel a Nakatomi-incidens után, ismét a szeretet ünnepén, ám ezúttal a washingtoni repülőtér jóval tágasabb és hidegebb légkörében. McClane-nek úgy tűnik a Karácsony már nem a nyugodt kandalló melletti likőrözést jelenti, hanem egy rakás vérszomjas rosszarcút, néhány fájdalmas sérülést, dobhártyát repesztő robbanásokat, és úgy mellesleg néhány ártatlan embert, akit megint meg kell menteni. Az egy évvel ezelőtti káosszal ellentétben itt akár félvállról is vehetné a dolgot, csak nyúlcipőt húzna, beülne egy taxiba (nem egy kocsiba, mert azt sajnos előzőleg elvontatták tilosban parkolás miatt – kétszer akkora szívás, ugyanis a járgány a „szeretett” anyósé volt), aztán meg sem állna hazáig, azonban őt nem ilyen fából faragták. Tökös gyerek módjára úgy dönt, ellátja baját azoknak akik azt hitték könnyű dolguk lesz – csak éppen McClane-re nem számítottak, aki megint rossz helyen van rossz időben, de ebben ő a legprofibb.

1988-ban az akciófilm műfaja új erőre kapott a Halálos fegyvernek és a Die Hard-nak köszönhetően, mindkettő akkora sikernek örvendett, amit badarság lett volna nem folytatni, ráadásul Hollywoodban, Joel Silver producer pedig a lefektetett alapokra hagyatkozott, amit a folytatásfilmek követelnek meg: nagyobb, grandiózusabb, hosszabb, viccesebb, frappánsabb, brutálisabb, jobb. Ugyan a produkciónak nem kedvezett, hogy az előzmény rendezője John McTiernan nem vállalta el a folytatást, a helyére került Renny Harlin pedig inkább volt híres kisköltségvetésű iparosmunkáiról, mint kasszasikereiről, a rá nehezedő súllyal viszont roppant kivételes módon birkózott meg. Se nem roppant össze, se nem lett a producerek tapsra ugró kezesbáránya (amire egyébként Silver nagyon is számított mikor kijelölte őt a feladatra), hanem egy olyan filmszörnyet okádott ki, amely nemcsak önmagában életképes, ízig-vérig Die Hard-mozi lett, az előző rész nyomvonalán haladva, ám felülmúlni nem tudta elődjét (becsületére legyen mondva hogy nagyon igyekezett), azonban mégis oszlopos tagja a franchise-nak. Köszönhetően a feszes tempónak, a látványosan megkoreografált akciójeleneteknek, és természetesen a felejthetetlen Bruce Willisnek, tehát minden olyan elem megjelenik, ami miatt már a ’88-as mozit is szerettük.

John McClane karácsony napján a Dulles Nemzetközi Repülőtéren várja a feleségét, Holly-t, akivel a Nakatomi balhé óta sikerült felmelegítenie a kapcsolatukat, a rendőr pedig kisebbfajta hírnévre tett szert a Los Angeles-i ügyködése miatt. McClane számára a nap nem kezdődik túl fényesen, azonban ez semmi ahhoz képest ami még vár rá. A repülőteret egy terroristacsoport veszi irányítása alá, a katonai szolgálattól megcsömörlött Stuart ezredes vezetésével, akinek az a célja, hogy kiszabadítsa a véreskezű dél-amerikai diktátort, Ramon Esperanza tábornokot, akit bilincsbe verve szállítanak az Egyesült Államokba hogy bíróság elé állítsák háborús bűnök miatt. A tábornok gépe szintén Washingtonban fog leszállni, és ha a repülőtér személyzete nem teljesíti Stuart ezredes feltételeit, annak beláthatatlan következményei lehetnek a levegőben repkedő gépekre, mivel a terroristák az összes leszállópálya lámpáit lekapcsolták, így a repülőgépeken utazó emberek élete – köztük McClane feleségéé is – tőlük függ.

Harlin mozija már-már tolakodó módon szeretne a becses nevű előd nyomába lépni, veszélyesebb terroristák, kétszer annyi robbanás, kétszer annyi káromkodás, az R-kategória eszköztárának kimerítése, gyorsan hatványozódó hullahegyek, gyorsabb fordulatszámon pergő cselekmény. És míg az eredetiben inkább a rossz oldalról fogyatkoztak a figurák, itt az ártatlanok részéről is durran egy-két jelentős pofon, amely még egy ilyen filmben is igen csak sokkoló, és ennek is köszönhetően talán a sorozat legsötétebb hangulatú epizódjával állunk szemben. A rendező igyekezett, hogy az első rész fékevesztett akciójeleneteire sikeresen licitáljon, ám ez majdnem olyan, mint 19-re lapot húzni. Harlin-nak azonban ez majdnem sikerült. Még a producerek haragját is kivívta azzal, hogy a kinti helyszíneken játszódó jelenetekhez műhavat rendelt, és túlzott precizitása már-már az egész stábnak kényelmetlen lett, a végeredmény mégis őt igazolta. A vérgőzös lövöldözések, a vér és hó brutális egyvelege, valamint a megannyi vizuális effekt ugyan nem emeli az eredeti fölé a folytatást, mégis kegyetlenül jó szórakozást biztosít a műfaj rajongóinak, azt viszont hozzá kell tenni, szigorú szemmel nézve bizony ezekbe az akciójelenetekbe elég sűrűn bele is lehet kötni. Néhol feltámad bennünk az-az érzés, hogy a kevesebb talán több lett volna, valamint hogy hol van a toronyházas kaland zárt terének feszültsége Harlin repülőteres ámokfutásához képest, de végtére is a mérleg pozitív irányba dől el. McClane karakterét sikerült még jobban kibontani, rutinosabb, cinikusabb és viccesebb is lett, a helyzet abszurditására vonatkozó poénjai ugyanolyan zseniálisak, mint a csipkelődései, amivel rendre helyre teszi az idegesítő, ám humoros mellékkaraktereket. Azonban legyen Willis alakítása és karaktere akármilyen jó (mert valóban az), a többi figurát már nem sikerült ilyen jól eltalálni. Stuart ezredes és bandája bár jellegzetes arcokból áll, akiket nem könnyű elfelejteni, mivel később néhányuknak sikerült rövidebb-hosszabb karriert csinálni a filmiparban – Robert Patrick, Vondie Curtis-Hall, John Leguizamo, Hans Gruber-hez és kegyetlen terroristáihoz még ők sem érhetnek fel. William Sadler saját szakállára dolgozó ezredesét megpróbálták némiképp árnyalni, mégsem sikerült olyan karizmatikusra, mint Alan Rickman, és a főhős-ellenfél közötti „kapcsolatot”, kölcsönös megismerést sem tudták már úgy eltalálni.

Egyrészt Harlin látványos robbanásokkal rakta tele a cselekményt, amely közben unatkozni nem nagyon lehet, másrészt pedig sűrű próbálkozás volt ez részéről, hogy a néző ne vegye észre mennyire az előző rész nyomvonalán halad a folytatás, és annak bevált hagyományait hasznosítja újra, csipetnyi változatossággal. És ha már itt tartunk, ha lehámozzuk a csili-vili külsőjét, a mozi nem több mint egy újrahasznosított első rész, amely egyébként struktúrájában nem sokkal különbözik tőle, de ha ezen túl tudunk lépni – és miért ne tudnánk, amikor Willis élvezetes egysorosokkal, meg némi ólommal szórja tele a képernyőt – akkor egy valóban időtálló klasszikust kapunk, még így is. A Die Hard 2 jelesre vizsgázik, pedig Sadler nem egy Rickman, és Harlin nem egy McTiernan, de a finn direktor alighanem felülmúlta önmagát, még akkor is ha csak tette a dolgát: valódi látványorgiát hozott létre, amelyet nem lehet nem szeretni. És így cseppet sem lehet panaszunk arra, hogy McClane ismét belelépett abba a bizonyos végtermékbe.

90%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. zs0lt1  Kitiltott felhasználó
2013.03.05. 21:11:56
LV4
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Én is tuti meg fogom nézni, ha lesz, úgysem bírom ki, hogy ne ... De jó lenne, ha vissza tudnák hozni a 3. rész hangulatát! Az hatalmas volt! Imádom minden mondatát :D
9. VictorVance  Szerkesztő
2013.03.05. 11:10:14
LV18
Válasz 6. zs0lt1 üzenetére:
Nekem is a 3 a favorit:) Az ötödikben akkorát csalódtam hogy azóta is próbálom elfelejteni, de azért ha lesz még egy rész (ami remélem egyben az utolsó is lesz), akkor én adok neki egy esélyt, bár annak rendezői székébe John McTiernan lenne ideális, mire kiszabadulna a kóterból, már kezdődhetne is a forgatás :D
Örülünk?
8. zs0lt1  Kitiltott felhasználó
2013.03.04. 23:17:08
LV4
Válasz 7. zola0306 üzenetére:
Simon Gruber: St Ives felé haladtomban egy hétfeleséges férfiba botlottam, minden feleségnek volt hét zsákja, minden zsákban volt hét macska, minden macskának volt hét kiscicája. Cicák, macskák, zsákok, feleségek, St Ives felé hányan mendegéltek? Ha egy percen belül nem hívnak vissza, meghalnak. A telefonszámom 555-...
John McClane: Várjon, mondja el újra!
Simon Gruber: Eszembe sincs. Szóval a telefonszámom 555 és a válasz. Vagy egy percen belül felhívnak, vagy meghalnak!
John McClane: Szóval hét pasas meg hét feleség az...
Zeus Carver: Majd én számolok.
John McClane: Hét pasas meg hét feleség...
Zeus Carver: Kuss legyen már, McClane! Azt mondta, hogy hét feleség hét zsákkal, hogyan szólt tovább?
John McClane: Hogy a zsákban volt hét macska!
Zeus Carver: Miért nem figyelt oda jobban?
John McClane: Azért, mert kibaszottul másnapos vagyok! Azért!
Zeus Carver: Oké. Hét feleség hét zsákkal, hétszer hét, az 49, 49-szer hét az 343?
John McClane: Ezt most kérdezed vagy mondod?
Zeus Carver: Mondom. 343 szorozva héttel az 2401. Magának is ennyi jött ki?
John McClane: Mi? Ja, persze.
Zeus Carver: Akkor most hívja az 555-2401-et.
Zeus Carver: Nem, várjunk! Pfff! Ez egy beugratós kérdés. Kifelejtettem a férfit.
John McClane: Hát milyen férfit, bazdmeg? Tíz másodpercünk van.
Zeus Carver: Emlékszik? A mondóka eleje így szól. St Ives felé haladtomban egy hétfeleséges férfiba botlottam. A fickók meg a nők nem mennek sehova!
John McClane: Akkor mit csinálnak?
Zeus Carver: Várnak a redves úton, vagy mit tudom én. A válasz az egy.
John McClane: Jó, de hogy tárcsázzak én 1-et?
Zeus Carver: 555-001!

A szöveg mindent visz! :D
7. zola0306  SonsOfSaRock
2013.03.04. 20:49:30
LV16
Válasz 6. zs0lt1 üzenetére:
A telefonálása a 2 ökörnek mikor Zeus elkezd szorozni....
-állj,állj,állj,kifelejtettem a férfit...
-Hát milyen férfit baz.meg???? :D :D

Meg mikor a végén lábon lövi Jeremy Irons....
-Ki kell biztosítani,látja.Így kell
-Ááááák.rva anyját,szarok rá! :D
"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
6. zs0lt1  Kitiltott felhasználó
2013.03.04. 19:46:58
LV4
Nálam a Die Hard 3 a legnagyobb. Régebben szó szerint tudtam az egészet az elejétől a végéig, de ha újra megnézem ma is tudom kívülről. Az 5. rész meggyalázása lett az eddigieknek. Már a 4. sem volt közel sem olyan, mint régen, de az 5, na az valami kiábrándító. Úgy döntöttem, ha lesz további folytatás, azt már inkább meg sem nézem, mert még a végén el megy a kedvem Bruce-tól.

Az íráshoz grat! :-) Jó lett!
5. Ego007  Admirális Generális
2013.03.04. 13:46:13
LV10
A 3. részig mind alapmű akció műfajban, imádom őket, ott is pihennek a polcomon BD-n is :)
4. Matichku  PlayStation.Community tag
2013.03.04. 12:56:10
LV14
5 csillagot érdemlő írás! :)
Nekem meg ez a rész a kedvencem. Az tényleg érdekes, hogy ebben a Die Hardban szerepel a legtöbb ismert arc, Franco Nerot is hozzá tenném, meg az "ellenállhatatlan mosolyú" John Amos(Bosszú Börtönében). :)
Nil Satis Nisi Optimum
3. zola0306  SonsOfSaRock
2013.03.04. 09:50:45
LV16
Szeretem a Die Hard-okat,vagyis szerettem a 3. részig,a 4. már inkább cinkes mint jó.
A 3-at emlékszem még szabadtéri moziban néztük anno egy családi nyaraláson Hajdúszoboszlón :)

"Nem isten az ami ilyennek teremtett!"
2. simon7109  PlayStation.Community tag
2013.03.04. 01:05:12
LV18
Nálam az 1. rész a kedvenc, de a többi is jó.
PSN: misi2mezei
1. Greg  PlayStation.Community tag
2013.03.03. 21:35:07
LV25
Ez a legjobb a Die Hard filmek közül (de ezt már párszor közöltem ;)
LV426
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16437 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6161 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4842 db
Utolsó belépés:
2019.12.08. 20:03:54
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea