PlayStation.Community Blog ›› CortezCorleone

11 hozzászólás

2012.10.09. 14:14:51

Utolsó hozzászólás: Matichku

2012.10.21. 05:22:36

Megosztás
Értékeld a blogot!
Az elmúlt héten megvolt az első hosszabb iskolai szünetünk, egészen pontosan szeptember 30-tól október 9-ig tanításmentes napjainkat töltöttük. Ennek oka, hogy két ünnep is a fent megjelölt időszakra esett: idén szeptember 30-ára esett az őszközép ünnep (中秋节, zhongqiujie), illetve október 1-jén volt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 63. évfordulója (国庆节, guoqing jie).

Az őszközép az egyik legfontosabb ünnep Kínában, közvetlenül a holdújév/tavaszünnep után van a jelentőségét illetően. A mi húsvétunkhoz hasonlóan ez is mozgó ünnep, mivel nem a Gergely-naptár szerint számítják, hanem az ősi kínai holdnaptár szerint, ez a nyolcadik holdhónap 15. napja, ami most éppen szeptember 30-ra esett :) Eredetileg ekkor ünnepelték az aratás végét, tehát egyfajta aratási ünnepnek is tekinthető. Az ehhez köthető szokások régiónként változnak, bár vannak közös elemek: az emberek a Hold istennőjének, Chang'enek (嫦娥) a tiszteletére gyújtanak füstölőt, teát isznak, sárkánytáncot néznek, illetve a barátok és a családtagok holdsütit (月饼, yuebing) ajándékoznak egymásnak. A holdsüti nagyon étvágygerjesztően néz ki, mivel maga a sütemény alakja szép és a csomagolás is igazán ízléses. Jól néz ki, nem?
Viszont óriási meglepetés éri az embert, amint beleharap. Az íze ugyanis borzalmas... Én talán négyfélét kóstoltam meg, de mindegyik nagyon rossz volt, mind a tésztát, mind a tölteléket illetően. A töltelék egyébként változhat, létezik gyümölcsökkel, zöldségekkel, lótuszmagokkal, édesbabbal, tojáskrémmel, de még hússal töltött is, ezek a tradicionális variációk, de természetesen a modern idők hívásának engedelmeskedve lehet kapni vaníliás, csokis, karamellás ízekben is, sőt, Pekingben az egyik óriásplakáton francia holdsütiket reklámoztak, azok között láttam lekvárost, pezsgőkrémest és mákost is. Elképzelhető, hogy utóbbiak ehetőek finomak, de azokhoz sajnos nem volt szerencsém. Manapság az ünnep leginkább arról szól, hogy a fiatalok a barátaikkal együtt elmennek szórakozni vagy kiránduláni, vagy ha éppen az egyetemükhöz közel laknak, akkor meglátogatják a családot. Utóbbi azért számít nagy szónak, mivel Kínában az egyetemi diákok nem járnak haza hétvégente, sőt, csak félévente egyszer, a vizsgák után engedik őket haza. Ezt egyébként az itteni távolságok is indokolják, itt Qinhuangdaóban több olyan diákkal is találkoztam, aki Kína déli feléről (Guangzhou, Hainan-szigetek, Chongqing, Chengdu) származik, nekik a hazajutás közel 30-35 óra, visszajönni pedig ugyanennyi, így meglehetősen nehezen oldhatnák meg a hétvégi családlátogatást.
A Kínai Népköztársaság nemzeti napját szerintem nem kell túlságosan ecsetelnem, ez az államalapítási ünnep, olyan, mint nálunk augusztus 20., különösebben nem csinálnak semmit az emberek, csak pihennek, kirándulnak.

Mivel előre megkaptuk a szemeszter időbeosztását, ezért tudtuk, hogy október elején vagy a koliszobában fogunk gubbasztani, vagy pedig elmegyünk valamelyik másik városba. Mivel az első opció nem volt túl vonzó, ezért időben elkezdtük szervezni a pekingi kirándulást. Foglaltunk magunknak hostelt, illetve megvettük a vonatjegyet, ami itt elég érdekesen zajlik. Vonatjegyet ugyanis leghamarabb az utazást megelőzően 10 nappal lehet vásárolni, ami a hosszabb szünetek esetén különösen nagy harcot jelent, mivel mindenki ekkor szeretne utazni, a vonatjegyek száma viszont felülről korlátos. Nekünk most szerencsénk volt, 10 nappal az utazás előtt elmentünk a campus vonatjegy-irodájába, simán kaptunk jegyet, igaz, nem a hiper-szuper gyorsvonatra kértük, hanem a legolcsóbbra (valószínűsítem, hogy először és utoljára). Utána már nem volt más dolgunk, mint várni az utazás napját. Lassan csordogált az idő, különösen, hogy a szünet előtti héten szombaton is suliba kellett mennünk, bár máig nem derült ki számomra, hogy mit pótoltunk.

Kedden felvirradt a nagy nap, korán reggel keltünk, és kibuszoztunk a beidaihei vasútállomásra, ahol nem is volt annyira nagy tumultus, mint vártuk. 8.26-ra berobogott a vonatunk, én már ekkor tudtam, hogy olcsó húsnak híg a leve, a szerelvény ugyanis eléggé lepukkant állapotban leledzett. Magyarországon nem igazán utazok személy- vagy gyorsvonattal, párszor volt hozzá balszerencsém, az itteni vonat állapotát leginkább azokéhoz tudnám hasonlítani. Annyi a különbség, hogy itt ülőjegyeket árulnak, bár nem tudom eldönteni, hogy állni vagy ülni jobb a kocsikban, mivel a székek háttámlája tökéletes merőleges szöget zár be az üléssel, nekem emiatt se aludnom nem sikerült, se kényelmesen ülnöm, de úgy voltam vele, hogy a valamivel kevesebb mint 4 órás utat azért ki lehet bírni. Naiv módon azzal nem számoltam, hogy a vonat késhet is, márpedig késett, rengeteget. Ráadásul Tangshanban felszállt egy lány, akinek mellém szólt a jegye, és a teljes út alatt fülhallgató nélkül bömböltette az okostelefonján a zenéket, és amolyan karaoke stílusban ő is a dallal együtt énekelt. Ha legalább jó hangja lett volna, de hát nem.... Néha félelmetes, hogy milyen szokásai vannak itt a lányoknak, nem ő az első, akinek éneklési fétise van, itt az egyetemen is találkoztam olyan lányokkal, akik sétálás közben teli torokból énekeltek, és megkértek engem is, hogy énekeljek nekik magyar dalokat, lol. Végül 5 és fél órát utaztunk, délután 1 körül értünk be Pekingbe, akkor már alig vártam, hogy leszállhassak végre és sétáljak egy kicsit. Mivel előzetesen megnéztük, hogy Pekingen belül hol van a szállásunk, ezért bátran úgy döntöttünk, hogy nem taxizunk, hanem kipróbáljuk a pekingi metrót. Komoly összehasonlítási alapom nincs, mivel eddig csak Pesten és Londonban volt szerencsém metrózni, de ezeket lazán kenterbe veri a pekingi metró. Egyrészt 15 vonal van (mellé még most építenek 8-at, illetve a meglévőket is folyamatosan bővítik, idén talán 3-at be is akarnak teljes mértékben fejezni), ennek köszönhetően elég könnyen el lehet jutni a városon belül bárhová. Másrészt a metrószerelvények ultra-hiper-szuper high-tech módon néznek ki, ezekhez képest a pesti új, pirosvonalas metrókocsi egyáltalán nem nagy szám. A jegykezelés is sokkal okosabban van megoldva itt: két yuan (70 Ft) egy jegy (korlátlan átszállással!), ami valójában egy elektronikus kártya, a beszálló kapuknál le kell húzni, ekkor kinyílik a kapu, a végén pedig, amikor megérkeztél a célállomásra, a kijárati kapunál kell bedobni a kártyát, és akkor kiengednek. Gyors, praktikus, ráadásul bliccelni sem igazán lehet ezzel a módszerrel. A jegyen kívül lehet vásárolni tömegközlekedési kártyát is, ezt Pekingen belül metróra és buszra is lehet használni, pénzt lehet rá tölteni, így nem kell a jegyvásárlással foglalkozni, sőt, ha ezt használja valaki, akkor a buszjegy is olcsóbb (1 yuan helyett csak 8 maót von le a rendszer). Annyi, hogy ezt a végén nem kell bedobni a kijáratnál, hanem ezt is le kell húzni az ellenőrző szkennernél. Mivel ünnepek idején mentünk, ezért nem tudom, hogy munkaidőben mekkora a kihasználtsága (mennyire van a frekventált időkben sok ember), de szerintem egyáltalán nem volt olyan zsúfolt, mint amennyire sokan lefestik, kb. a munkaidő kezdete előtti, budapesti kék vagy piros metróhoz tudnám hasonlítani a zsúfoltságot. A metrókon a kínaiak magukhoz képest elég csendben vannak, a többség az okostelefonját nyomogatja. Valószínűleg nem reprezentatív a populáció, amit láttunk, de kb. minden második ember iPhone 4S-t, iPhone 5-öt vagy iPad-et nyomogatott, ami itt még drágább, mint otthon vagy az USÁ-ban. Nem hiába, Kína a luxusipar egyik legnagyobb fogyasztója, ez látszott is az ott-tartózkodásunk során is.

A hostelünket nagyon korrektnek értékelem, különösen napi 60 yuanért, egy hangulatos kis hutongban (keskeny kínai utca/sétány) található az épület, közel a metrómegállóhoz. Semmi extra nem volt benne egyébként, egy 8 ágyas szobában voltunk, ami meglehetősen tiszta és új volt. Mindennap más lakótársat kaptunk, közülük egy taiwani férfival és egy hong kongi lánnyal elég jól össze is spanoltunk, azóta már beszéltem velük QQ-n is, mondták, hogy ha arrafelé utazunk, szóljunk nekik, és segítenek. Még magyarul is tanítottunk nekik pár kifejezést :)

Miután lepakoltunk, elmentünk a Wudaokou (五道口) szórakozónegyedbe, ami az egyetemisták egyik kedvenc helye, közvetlenül a Beijing Language and Culture University mellett található. Találkoztunk a Pekingben tanuló csoporttársainkkal, és együtt elmentünk a La Bamba nevű mexikói bárba, elég jó hely volt, szórakozóhelyhez képest 5 yuan volt a sör és a tequila (klubkártyával), beszélgettünk az elmúlt egy hónapról, hogy kivel mi történt. Mivel az utazás lefárasztott minket, 11 előtt nem sokkal elindultunk visszafelé, de sajnos csak az egyik metrót sikerült elkapnunk, amire át akartunk volna szállni, az már nem közlekedett, így taxizhattunk vissza a hostelig.

Másnap a Nyári Palotát céloztuk meg. Ennyi emberre én nem voltam felkészülve: mondták, hogy sokan lesznek az ünnep miatt, de nem számítottam ennyi emberre egy helyen. 25 yuan volt a belépő, amiért már eleve sokat álltunk sorba, ráadásul az embertömegben csak lépésekben lehetett haladni, normálisan fényképezni sem lehetett, de hát így jár az ember, ha frekventált időpontban látogat Pekingbe :) Egyébként ettől függetlenül is csalódás volt számomra a hely, szépnek szép volt, de egy óra alatt meguntam a dolgot, mivel az épületekbe nem lehetett bemenni, és csak sétáltunk és sétáltunk órákon keresztül a különféle tereken és lépcsőkön, elég fárasztó tud lenni. A kínaiak sokszor megálltak közülünk valakivel fényképezkedni, néha már azt éreztem, hogy nem is a nevezetességeket akarják megnézni, hanem külföldieket akarnak fotózni. Délután ismét találkoztunk a magyarokkal, akik elvittek az egyik kedvenc kajáldájukba, nagyon finom volt minden. Az egész pekingi tartózkodásunk egy gasztrotúra volt egyébként, mivel itt Qinhuangdaóban 10-ből 9-szer a sulimenzán eszünk, ahol hát hogy is mondjam, ehető kaját adnak, de azért nem minőséget, Pekingben ezért igyekeztünk rendes étteremben, normális kajákat enni. Már most hiányzik, pedig még alig két napja jöttünk el. Délután az állatkertben voltunk, annyit hallottam már a pekingiről, hogy mindenképp meg akartam nézni, annak ellenére, hogy 40 yuan volt a beugró. Láttam pandát, kb. ez a legnagyobb látványosság az állatkertben, a kínaiak is csak ezt akarták látni, olyan tülekedés volt a panda kifutója előtt, hogy ihaj. Na, nem mintha a mackókat annyira érdekelte volna a sok nézelődő, leginkább csak döglöttek és bambuszt toltak az arcuk mögé, ritka lusta állatok. Élőben nekem annyira nem is voltak aranyosak, mint a képeken, de majd talán Chengduban, a pandarezervátumban rájövök, hogy tényleg ők a leginkább 可爱 (ke'ai, cuki) állatok a földkerekségen. Az állatkert úgy összességében annyira nem nagy szám, ehhez képest a nyíregyházi Sóstó Zoo tényleg egy világszínvonalú hely: itt ugyanis relatíve kevés állat van, ráadásul a körülményeik sem a legjobbak, a legtöbbjük kifutója betonalapú, egyedül a pandák vannak zöld környezetben.

Este elmentünk a Jiaotong egyetem campusára, ahol a magyarok gitároztak meg énekeltek, a kínaiak odavannak a zenélő külföldiekért :) Közben sojut és sört ittunk. A soju a koreaiak nemzeti itala, nevezhetnénk pálinkának is, de a nevetséges, 20% körüli alkoholtartalmával ez sértés lenne a tisztességes magyar pálinkára nézve, ezért nevezzük csak koreai piának. Sörrel kombinálva viszont egész finom :) Utána úgy döntöttünk, hogy meg kéne nézni, milyen egy szórakozóhely Kínában. A Wudaoku-negyedbe mentünk vissza, ahol rengeteg jó hely van. A többiek mondták, hogy a WuClubban szerdánként speciális akció van, 50 yuan (1750 Ft) a beugró, viszont cserébe korlátlanul lehet fogyasztani a helyen. Ez elég jó ajánlatnak tűnt, így ezt választottuk. Kívülről úgy néz ki a hely, mint bármilyen másik klub, neonfények jelzik, hogy itt bizony egy klub van, széles ajtók, stb. Amikor lementünk, láttuk, hogy tömve van a hely külföldiekkel, kínaiak szinte alig voltak, bár közülük szinte mindenki a gyengébbik nemet képviselte :) Rengeteg volt a fekete és az arab, a nyugaton is megszokott standard bulizenék mentek, szóval ha a kínai securityseket és a pultosokat (akik itt férfiak...) leszámítjuk, akkor akár New Yorkban vagy Londonban is bulizhattunk volna. Nem volt semmi Kína-feelingje, bár a külföldi diákok negyedében ez mondjuk annyira nem meglepő. Táncoltunk meg iszogattunk, elég jól éreztük magunkat. Ami Magyarországhoz képest szerintem eltérő, az az, hogy balhé nem igazán volt. Én akárhányszor elmentem bulizni, mindig láttam egy pár kakaskodást a vagány srácok között, amit a kezdeti szóváltás után a klubon kívül rendeztek le. Itt viszont mindenki békésen bulizott együtt, kész felüdülés volt :) Hajnali 5 körül taxiztunk haza, másnap délig aludtunk, eléggé lemerültek az elemeink.

Másnap délután az Ég Templomába mentünk el, ez is Peking egyik híres nevezetessége. Mint Pekingben szinte mindenhol, e köré is egy park van építve. A parkba 8 yuan a belépő, de ha látni akarod a nevezetességeket, akkor még 20-at rá kell dobni. Az épületekbe sajnos itt sem lehetett bemenni, de legalább nem voltak olyan sokan. Sétáltunk egy jó három órát, majd ahogy esteledett, elmentünk az olimpiai parkba.
Annak ellenére, hogy 2008-ban húzták fel, még most is sok turista járt itt (főként a Pekingen kívüli kínaiak), tényleg szép, igényesen megtervezett helyről van szó, nagyon modern az egész, nekem legalábbis nagyon bejött, és itt még belépőt sem szedtek. 10 körül visszamentünk a szállásra, és rákészültünk a másnapra, ugyanis a Tiananmen és a Tiltott Város volt a tervezett program, amiről sejtettük, hogy sok gyaloglást fog jelenteni. Ha a Nyári Palotában azt éreztem, hogy sok az ember, akkor naiv voltam: ugyanis itt voltak baromi sokan!

A Tiananmen tér Peking talán legjelentősebb tere, hírhedtté 1989-ben vált, amikor a demokratikus enyhítést követelő diákok közé a Kínai Kommunista Párt tankokat küldetett. Maga a tér egyébként olyan, mint a Hősök tere, csak itt nincsenek lovasszobrok :) A tér egyik oldalán a Tiltott Város nyílik, a másik oldalán pedig Mao Zedong mauzóleuma található, utóbbiba sajnos nem sikerült bejutnunk, mert óriási embertömegen kellett volna keresztülvágnunk magunkat, inkább kihagytuk. A Tiltott Város viszont izgalmasabbnak tűnt, nekem legalábbis nagy elvárásaim voltak vele szemben, de mégis csalódás lett a vége: hasonló a hely, mint a Nyári Palota, terek vannak egymásra pakolva, teljesen ugyanúgy kinéző épületekkel, ráadásul itt is baromi sokan voltak, sőt, korlátozott idővel is rendelkeztünk, emiatt úgy érzem, az igazán szép részeit nem láttuk. Volt egy pár minikiállítás is, ahogy mászkáltunk, tehát itt legalább egy-két épületbe be lehetett nézni, de azért nem vitték túlzásba a dolgot, itt egy jó három órát tölthettünk. Miután visszaértünk a hostelbe, volt egy kis időnk a mi hutongunkban is szétnézni, bementünk egy kicsit a sűrűjébe, nekem nagyon bejöttek a hangulatos, szűk kis utcák és a romos épületek, erről tényleg úgy gondolom, hogy az igazi Kínának egy szelete.
Az emberek kinn beszélgettek, főztek, a gyerekek az utcán szaladgáltak, szóval tényleg érdekes volt ezt látni, annak ellenére, hogy a nyugati standardek szerint ők nagyon szegény körülmények között élnek. De Pekingnek ez az arca is tetten érhető, nem csak neonfényekből, csillogásból és történelmi nevezetességekből áll a város...

Utolsó napunkon a Láma-templomot terveztük megnézni, amiről utólag kiderült, hogy elszámoltuk magunkat, mert korántsem vett annyi időt igénybe, mint amennyit eredetileg szántunk neki. Viszont nekem ez a látványosság tetszett a legjobban, itt be lehetett menni minden helyre. Mivel ez nemcsak turistalátványosság, hanem vallási hely is, láthattunk buddhista kínaiakat, akik éppen a vallásukat gyakorolják - annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint nem is vallásosak, mégis füstölőket gyújtottak a szeretteikért és imádkoztak.
Érdekes élmény volt, ezt a helyet igazán szentként kezelik, itt nem hallottunk ordítozást, szinte néma csend lengte körül a helyet. A megelőző napokban bárhol voltunk, tanúi lehettünk annak, hogy mosdó hiányában a gyerekeket a helyszínen, mindenki szeme láttára pisiltetik meg kakiltatják, itt ezt senki nem merte megtenni. Maga a hely is nagyon jó hangulatot árasztott magából, a zöldterület is itt volt a legnagyobb az általunk látogatott nevezetességek közül. Ide még mindenképpen vissza szeretnék jönni egyszer.

Miután körbejártuk a Láma-templomot, rájöttünk, hogy van még egy kis időnk valamit megnézni, ezért a Wangfujing utcát vettük célba. Ez Peking híres bevásárlóutcája, pláza van pláza hátán, illetve az összes külföldi top luxusmárkának van itt egy-egy boltja, többségüknek ráadásul többszintes épülete van (pl. a Guccinak). Az árakat inkább nem is ecsetelném, nem turistának való hely :) Láttunk egy Rolex-órát, aminek az árcéduláján 150 ezer yuan szerepelt, ami cirka 5 millió Ft :) Voltunk a bazárban, ahol lehetett sült skorpiót enni, ennyire még nem voltunk bátrak, hogy benyomjuk, majd legközelebb.

Délután visszamentünk a vasútállomásra, és felszálltunk a vonatunkra. Szerintem egy az egyben ugyanazt a vonatot kaptuk, mint a múltkor, annyi, hogy ez kicsivel több, mint két órát késett... Mint már mondtam, soha többet nem akarok a legolcsóbb vonattal utazni, az ilyen 6 órás utakat nehezen viselem, főleg, ha tudom, hogy milyen közel van a célpont.

Összességében nekem tetszett Peking, bár a kétarcúságát még mindig nem tudom hova tenni, folyamatosan az az érzésem volt, hogy a főváros nem tudja eldönteni, hogy modern legyen vagy megmaradjon tradicionális kínainak. Hosszú távon nekem túl sok lenne belőle, de turistacélpontnak viszont elsőosztályú, ajánlom mindenkinek.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.10.21. 05:22:36
LV14
Nagyon tetszett ez az úti beszámoló. Érdekes dolog lehet turistaként szemlélni Pekinget, vagy úgy, hogy huzamosabb ideig ott is kellene élni.
Csodálatos ez a Madárfészek, így kivilágítva.
Jó blog, ismét, köszi. :)
Nil Satis Nisi Optimum
10. HUN_hatrix  The Saboteur
2012.10.11. 20:09:05
LV30
Na kinyomtattam ... indulok haza a melóból. Lesz mit olvasni az úton. ;)
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
2012.10.11. 19:35:29
LV1
Köszönjük. Aztán csak így tovább! Írj még nekünk.
8. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2012.10.11. 13:30:17
LV6
Válasz 6. Reenah üzenetére:
Valóban 50-nél is több nyelvjárás van a kínaiban, de a standard mandarint elvileg mindenkinek beszélnie kell, mert az iskolákban ezt tanítják nekik is (függetlenül attól, hogy Shanghaiban vagy Harbinban jársz egyetemre, mindenhol mandarinul fog szólni az előadás). Sok dialektus esetében egyébként néhány kifejezéstől eltekintve csak a hangzókészlet más, ha arra rááll a füled, akkor megérted, amit beszélnek hozzád. Vannak speciális nyelvjárások, pl. a Shanghaihua, vagy a kantoni, ezeknél már annyira nagy eltéréseket lehet tapasztalni a standard mandarinhoz képest, hogy gyakorlatilag külön nyelvként funkcionálnak.
物の哀れ
7. Bazsika  PlayStation.Community tag
2012.10.10. 14:10:57
LV3
Nagyon tetszett nekem is az élménybeszámoló! :) Még ilyeneket. És képeket a csajokról.
I swear to drunk,i'm not god!
2012.10.10. 14:00:18
LV1
Az nem baj, hogy olyan sok féle dialektusa van a nyelvnek?
Des vitrines infinies
5. Sakamoto_14  A bölcs
2012.10.09. 20:11:40
LV20
..."a vonatjegyek száma viszont felülről korlátos." Ilyen kifinomult leírást sem láttam még, nagyon tetszik :D Kár, hogy a vonat pillanatnyi sebessége Pekingig nem volt szigorúan monoton növekvő.

A blog ismét nagyszerű lett, mindig szívesen olvasom a beszámolókat, még ha elsőre talán hosszúnak is tűnnek.
2012.10.09. 18:34:17
LV9
köszi a beszàmolot! Az éneklös csajos rész tetszett a legjobban.
Kérnék egy beszàmolot a kinai csajokról képekel ilusztrálva!!!
senki sem ültetheti babyt a sarokba!
3. lev  PlayStation.Community tag
2012.10.09. 17:42:04
LV7
Válasz 2. karez üzenetére:
Két arcúság:) Ez negatív jelző gondolom a többféle nézőpontból való megközelítést gondoltad:)
2. karez  PlayStation.Community tag
2012.10.09. 17:10:46
LV4
Hahó szerkesztők! Mielőbb kiemelt blogra tenni eme személy bejegyzéseit! :)
Jó kis élménybeszámolók ezek. Főleg ez a két arcúság tetszik, de ahogy olvasom sokszor összeolvad a szegény és jóléti nép sorsa.
A tömeget úgy se bírom nagyon, elnem tudom képzelni mi lehet ott ilyen ünnepségeken. (hering járat, és egymás izzadságát átérezni...)
1. HUN_ter  Dark Soul
2012.10.09. 17:08:16
LV26
köszi a blogot, megint érdekesre sikerült! :)
So many games, so little time...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV6
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
5159 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
CC
Fórumhozzászólások száma:
1959 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
606 db
Utolsó belépés:
2019.12.07. 10:15:30
Regisztráció ideje:
2010.07.14. 01:01:41
Barátaim:

PlayStation®Network Online ID

PlayStation.Community Trófea