PlayStation.Community Blog ›› HUN_ter

2 hozzászólás

2012.07.10. 17:39:09

Utolsó hozzászólás: HUN_ter

2012.07.10. 21:24:36

Megosztás
Értékeld a blogot!
- Cohen! Cohen! Merre van? Megvan mind a négy fénykép!

- Hál’ istennek, kedveském, már azt hittem, valami baja esett!
Nagyon soká volt el, már-már olyan tévképzetek kergettek, miszerint beállt magácska is a Kétkedők körébe! Repdes a szívem, hogy mégse így történt, repdes a szívem! De jó, de jó! Mire vár hát? Helyezze, kérem a fényképeket azokba a csodálatos keretekbe, hogy végre beteljesedjék a remekmű! Az én, le Artiste mesterműve!


Jack óvatosan fellépett a véres színpadra. Próbált nem ránézni az őrült művész emberi szobraira. A gipsz – ha lehet így mondani – gyönyörűen megörökítette a modellek utolsó szenvedéseinek minden kis rezdülését. Sander Cohen kreativitása itt is megmutatkozott. Az egyik alak olyan pózt vett fel, mint akit élve égetnének. A másiknál az üres szemgödrök és az azokból kikandikáló jégcsapok arra engedtek következtetni, hogy többféle kínt is el kellett szenvednie utolsó perceiben. Jack maga se tudta biztosra, de mintha az egyik modell szeme megmozdult volna. Vagy csak hallucinált? Biztosan csak hallucinált. Már úgy is megszokta.

- Jól van. Itt vannak a képei. Én megtettem, amire kért. Most tegye meg maga is és engedjen utamra.

- Várjon, várjon! Hát még hátra van a finálé, a műsor tetőpontja!
– hangzott a hangosbeszélőből a már jól ismert, hátborzongatóan nyájas hang.

Pár pillanat múlva, a plafonból konfettik kezdtek alászállingózni, a hangosbeszélőből Cohen egy, maga komponálta induló kezdett zengeni, a művész pedig, mint a színházi előadások után a rendező, magabiztosan, magát ünneplendő, dölyfösen lépkedett le a színpadhoz vezető lépcsőn. Jack nem merte félbeszakítani a mutatványt. Cohen kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan jelleme rémisztőbb volt a smekkereknél, de még a nagy apuciknál is. Cohen, leérve a színpadhoz, úgy kezdte csodálni a mesterművet, mint ahogy egy festő csodálja elkészült festményét a kiállító teremben.

- Ez valóban egy csoda, egy csoda! Elképesztően gyönyörű! Szinte átérzem a négy kis jómadár szenvedését. Nagyon eltalálta a pózokat, kedveském! Talán még magában is felfedezhető egy kis művészi véna, mit gondol?

- Nézze Mr. Cohen, az egyetlen megnyugtató érzés az volt, hogy ezek itt nem teljesen voltak ártatlanok. Kérdés nélkül támadtak rám, kénytelen voltam megölni őket. De már kezd kurvára elegem lenni a kis játszadozásaiból, nincs időm ilyen szarakodásokra, a türelmemet is kezdem elveszteni,…

- Jó, jó! Csak szépen, csak szépen engedje ki a dühét. Tudta-e, hogy a düh, a harag és a többi hasonlóan csodálatos, lüktető érzés milyen dimenziókba képes elvinni a művészetet? A sokat látott és tapasztalt szemem képes meglátni az aljanépben is a fikarcnyi tehetséges és, kedves Jacky… szólíthatom Jackynek, ugye? Szóval kedves Jacky, hol is tartottam? Ja, hát persze! Én megláttam magában a tehetség szikráját! Meglehet, még maga sincs tisztában vele, de ön a tehetség szikráit rejtegeti magában, a bőre alatt, szinte érzem, ahogy cikáznak ide-oda! És én megjutalmazom a tehetséget!

- Nézze, nekem nem kell semmi, csak…

- Jaj, a szokásos szerénységi roham, ami a művészlelkeket tölti el! Jacky fiú, ön megérdemli az elismerést, kérem, kövessen!


Jack vonakodva, de követte a dalolászó Cohent. Megfordult a fejében, hogy egy jól irányzott fejlövéssel egyszer s mindenkorra véget vet ennek az agymenésnek, de izgatta az „ajándék”, talán valami olyasmit kap, ami hasznára lehet a későbbiekben. A biztonság kedvéért azért a keze ügyében tartotta csőre töltött revolverét. Kis séta után egy kisebb terembe értek. A falon Sander Cohent és műveit reklámozó plakátok tömkelege. A szoba közepén, egy kopottas asztalon pedig egy ajándékdoboz, mellette pedig egy üvegcse.

- Jacky drága! Kérem, lépjen közelebb. Nem harapok! Csak ha szeretné.

Jack undorral figyelte Cohen vigyorgó, perverz arckifejezését. Az asztal mellé lépett, Cohen pedig vihorászva, lassan, ahogy a karácsonyi ajándékokat szokás kibontani, felfedte a doboz tartalmát. Jack egy nyílpuskát látott benne, de nem akármilyet! Fémből volt, futurisztikusnak és masszívnak tűnt.

- Ha jól értelmezem gyönyörű szemecskéinek csillogását, tetszik magácskának amit lát.

- Mi tagadás, tetszik. Hangtalan fegyver, ami jól jön. Nem riasztom fel az egész csőcseléket. És még a nyílvesszőket is többször felhasználhatom. Tetszik. Pofás darab.

- Ééés, nem maradhat ki ez az aranyos kis üvegcse se, amiben egy olyan plazmid lapul, mely a személyes kedvencem! FagyosFuvallat a becses neve. Döbbenetes, hogy mire képes, egyszerűen döbbenetes! Csodás alkotásokat lehet a segítségével véghezvinni, egyszerűen ámulatba ejtő! Jaj, de már megint csak fecsegek és fecsegek. Mért nem szól rám?! Kis butus. Most pedig, ahogy az egyezségünk szólt, elmehet. Ha jól emlékszem, Ryanhez tartott, igazam van?

- Igen, oda.

- Hát, akkor kösse fel a bugyogóját, kedves barátom. Ryan nem áll ám szóba mindenkivel, sajnos mostanában velem is egyre kevesebbet. Kérem, adja át neki meleg ölelésemet és jókívánságaimat.

- Meglesz. Abban biztos lehet.


Jack sarkon fordult és sietős léptekkel kifelé indult a szobából. Az ajtónál még Cohen a jól ismert vérfagyasztóan nyájas hangon még utána szólt:

- Még találkozunk, kis angyalkám! Most pedig szállj, szállj tova! Örültem a szerencsének! Vizslát! Láá-lá-lááá-láláláááá…

Jackben megfagyott a vér, a veríték kiült a homlokára, teljesen libabőrös lett. Minél gyorsabban, minél messzebb kerülni ettől a seggfejtől. Soha többé, soha az életbe még hallani sem akar róla. A metróig idegesség és nyugtalanság járta át. Inkább kívánta azt, hogy egy egész csapat smekker vagy egy falka apuci rontson rá, mintsem, hogy még egyszer, akár egy pillanatra is Cohen társaságában legyen.

A metrón végül sikerült kicsit leeresztenie. Hátradőlt a keménybőr székben, hátrahajtotta a fejét és becsukta a szemét. Álmodott. Álmodott a szüleiről, a családi házukról, a virágos kertről, amiben oly sokat játszott. De minden olyan valótlannak tűnt, mintha homályos fényképeken keresztül látta volna az egészet. Nem értette, hogy lehet ez, de végül is csak egy álom volt. Kinyitotta a szemét. Most vette észre csak igazán, hogy a plafon üvegből van. Az üvegen keresztül pedig az óceánt látta. Az alagút fölé magasodó több tíz emeletes épületeket látta először. Néhol mintha emberi alakokat látott volna az ablakokban, néhol villanásokat vélt felfedezni. Kétség kívül Rapture háborúban áll. Háborúban áll önmagával. Nincs aki kontrollálja, nincs aki megmentse a pusztulástól. Az épületek kis idő múlva eltűntek Jack szeme elől és előbukkant a roppant óceán. Bálnák úszkáltak komótosan a vízben, jellegzetes zenélő hangjuk betöltött mindent. Jackre nyugtatólag és legnagyobb meglepetésére ismerősnek hatottak. Maga sem értette miért, de nem érdekelte. A nap sugarai már alig-alig jutottak le ilyen mélységbe, így Jack nem tudta volna megmondani, hogy a felszínen nappal van-e vagy éjszaka. Újra egy sötét alagútba ért. Már közel a következő állomás. Méregetni kezdte az ajándékba kapott nyílpuskát. Fel-le forgatta, nézegette. Hirtelen megakadt a szeme egy alig kivehető szövegen a fegyver oldalán. „Biztos a márkajelzés” – gondolta. Közelebb emelte magához, majd félhangosan, egymás után olvasni kezdte a szavakat:

„Az én kis Jacky angyalkámnak. – Sander Cohen XXX”
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. HUN_ter  Dark Soul
2012.07.10. 21:24:36
LV26
Válasz 1. Zweistein üzenetére:
köszi, kedves! :)
So many games, so little time...
1. Zweistein  PlayStation.Community tag
2012.07.10. 18:39:40
LV3
Gyerünk kis HUN_tery angyalkám, én megadtam az 5 csillogó csillagocskát, szállj, szállj tova és hozd az újabb adagot!:D
(amúgy nagyon jók, de nem fogom leírni mindegyikhez, úgy is tudod:D Megkapod a jogos 5-öst rá mindig)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV26
Dark Soul
PSC Kredit
33593 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Balázs Dávid
Fórumhozzászólások száma:
21183 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
1965 db
Utolsó belépés:
2019.02.22. 07:17:52
Regisztráció ideje:
2008.09.29. 16:14:32
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea

PlayStation®Network Online ID