PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

7 hozzászólás

2008.11.29. 20:44:33

Utolsó hozzászólás: Gulandro

2008.11.30. 18:00:31

Megosztás
Értékeld a blogot!
- végzős játékuniverzum érettségije

Eredeti tervem ellenére ma nem egy kirohanást intéznék a legismertebb magyar játékboltlánc felé és nem is a régóta tervezett 576 konzol felé szánt nyílt levelem osztom meg meg veletek. Inkább mesélek valamit, ahogy szoktam.
Úgy terveztem, hogy ezt a tesztet, amit a Crisis Core-ról írok majd az idei "írjál-kritikát" páláyzatra írom meg. Azonban több minden okán sem tettem így. A leghatásosabb ok az volt, hogy az élmények elmúlnának addig és nem lenne hiteles. Hiszek a felindulásból elkövetett vélemény igazában, mert az őszinte. Másodszor azért sem tettem így mert tényszerűen nagyjából ugyanazt írtam volna le benne mint tette azt antaru a maga tesztjében, ami kísértetiesen ugyanazon hibákat és érdemeket mondta el a játékról. Antaru egyébként nagyon jó cikkeket ír, kevésbé keveset, és például ilyeneket sem tudnék írni egy pályázati cikkben.

A Crisis Core kapcsán öntudatlan eszünkbe juthatnak emlékeink a final fantasy szériával kapcsolatban és különösen a hetedik részhez fűződő élményeink, már ha vannak olyanok. A legendákkal ellentétben nem volt szép játék és nem volt annyira jó sem, hogy sokan a világ legjobbjának tartják. Ez a hype arra kellett neki, hogy felkeltse olyan akkoriban nem gépezős arc figyelmét is mint én, hogy az első PC-t olyan konfigurációra lövessem ba ami viszi a játékot. Aztán döbbenjek, hogy mi a halál ez...ez lenne az amiért annyira pörögtek? A feleslegesen bonyolult rendszer és a szinte őrületnek rémlő, értelmetlen világban játszódó játék "nem adta könnyen magát". Aztán lassan kezdődtek a más típusú pofára esések a játékban. Amikor hirtelen az infantilis tartalom mélyéről felbukkant a játék legnagyobb erénye: az árnyalt és mély karakterek háttere és sorsa. Aki játszott vele el kell hogy ismerje, nem sok programban gyűlőli meg a karakter annyira a főszereplőt mint a játék közepe fele Cloudot majd kezdi visszaszerezni a nem létező karakter iránt érzett bizalmát. Ilyen érzelmi hullámvölgyet azelőtt egy játék sem engedett meg magának és azóta sem. Az egész idiotista minijátékos, chocobo futamos felszínt átértékeltette az emberrel a játék és ezzel a csellel szerezte meg a popcorn játékosok és gondolkodó játékosok nagy részének is a rajongását. Nem tudom jobban nevezni a kettőt, mert ez a kettő van...oszt kész.

Az évekkel lassan múlnia kellett volna a hatásnak, de nem ez történt. Hasonló ez a Metal Gear misztériumhoz amit mind a mai napig nem tudtam magamban megoldani (a leges legelső résszel kapcsolatban). Valahol bennem mozgott és élt ez az élmény mint egy különösen szép emlékké avanzsált szerető vagy barát képe. Ha jobban megvizsgáljuk ezeket az érzelmeket akkor nagyon sok mindenre rájöhetünk egyébként.

így történt hogy a későbbi FF részek szinte alig alig hagytak rajtam valamilyen nyomot. Az FF8 látványosabb, szebb kidolgozottabb és bonyolultabb volt, a IX részre ma is vágyom, a X-et csípőből elutasítottam, a XI-hez semmi közöm nincsen és a XII-vel el is érkezünk jelen témány "magjához": a Square Enix szindrómához. Mert miről is van szó. Az előző évezredben alkotó Square cég valamikor az y2k alkalmából beolvasztotta a második legnagyobb jrpg gyárat magába. Ez nem volna gond, hiszen hihettük talán azt, hogy az Enixel való egyesülés még szebb, nagyobb és jobb játékok eljövetelét hozza magával. A Square név egy minőségjelző volt, úgy önmagában. EZ változott meg azóta.

Amikor egy játék történetének vagy univerzumának teljességéhez kettő vagy annál több médiummal kell rendelkeznünk akkor ott kilóg a lóláb, hogy egy üzleti érdekből elkövetett játékról beszélünk. Az újabb SE termékek ezt támasztották alá számomra a Kingdom Hearts vagy a Final Fantasy XII játéksorozat sorsának alakulását látva. Különösen akkor ijesztő gondolat ez ha úgy érezzük az egykor Square-t naggyá tevő elmék nincsenek már a kormány mögött, sőt a hajón sem.

Talán érezhető, hogy mekkora veszélyben vannak legbelül dédelgetett emlékeink a final fantasy VII-el kapcsolatban amikor a Square Enix a játék tizedik évfordulója közeledtével megkezdte keresztes hadjáratát a nagy mű újabb fejezetekkel való bővítéséért. Elsőnek fogvacogva néztem végig a Final Fantasy mozifilmek második tagját, az Advent Childrent, mivel azonban kirobbanóan jó élményként maradt meg bizakodó lehettem. Második körben a MadHouse anime stúdió dolgozta fel Last order címmel a Final fantasy VII előzményeit egy félórás animében, ami hasonlóan jól sikerült. Az Advent Children DVD-jén újabb érdekességeket ismerhettünk meg, hiszen három közelgő játék előzetese is szerepelt a dupla korongokon. Egy japán exkluzív mobiljátéksorozat a Turks csapatról (Before Crisis) mellett az általam korábban tesztelt Vincent Valentine-ra koncentráló epizód (Dirge of Cerberus) után egy rövid utalás volt a közelgő PSP-s darab, Zack történetét bemutató játékról. Akkor és most is úgy tűnt ez a múltidéző sorozat záróakkordja. Aki olvasta a PS2-es játékról írt véleményemet tudhatja, hogy szerintem az FF7 és az SE szindróma vegyítése eddig igen vegyes képet mutatott. Ha belegondolunk hogy az FF sorozat és az MGS sorozat is egyazon patinájú sorozat akkor csak egyetlen kérésem lehetett a PSP-s Crisis Core felé, hogy ő ne okozzon csalódást.

Na, de mostmár tényleg a játékról. Elindítva a játékot egy zenés összeállítás fogad a játék cgi videóiból. Nagyon reményteljesnek tűnnek, a zene kellemes prüntyögés, autentikus FF7 soundtrack, a játék későbbi részére is jellemző hogy zeneileg ott vannak a régi számok, mégha néha újra is hangszerelték őket vagy remixelték. Egy hosszabb és lélegzetállító CGI intró után nagy LOL képében megérkezünk AZ ismert vonattal AZ ismert állomásra és ugyanúgy katonákat ölünk ahogyan az FF7 elején. Már itt relizáljuk hogy a harcrendszer egyszerű mint a bot és (sajnos) sokat örökölt a Kingdom hearts szériától. Ezzel együtt is azonban megszokható és idővel remekül elsajátítható lesz a harc, ami addiktívvá nem is válik, de nyűgnek sem érezzük majd nagyon ha az egyébként pofátlanul gyakori véletlenszerű csaták végtelennek tetsző sorába botlunk.

Hamar kiderül azonban, hogy ez csak egy szimuláció amit egy 1st Class Soldier futtatott le rajtunk. Mentorunk, Angael védőszárnyai alatt lépegetünk előre a ShinRa művek különleges alakulatánál. Ez mind nem is titok, az lehet izgalmas hogy Sephiroth, szóval AZ a Sephiroth most csatlóstársunk és szövetségesünk sőt, kiderül hogy nála rosszabbak is léteznek a világon. Attól féltem, hogy egy olyan történetről aminek igazából ismerjük nagyobb pillanatait már nem várhatunk sokat, de a játékon átívelő verselemzés, szimbólumokkal való játék és régi-új elemek felfedezése különleges színt hoz a játékba. A befejezés pedig az évtizedes fórumviszályok számára (mi lesz Zackel valójában) olyan választ amivel szerintem mindenki elégedett lehet.

Utaltam már rá hogy antaru játékostárs elmondott mindent, summázom itt is röviden. Kevés az hogy 16 óra alatt végigviszi az ember a játékot, a mellékküldetések a játék bármelyik a mentőhelyéről elérhetők és lejátszhatóak, de szinte semmilyen történetszállal nem bírnak. Még a fiatal katona (vajon ő az akinek remeg a kezében a fegyver és zihál a végén?) bevetéseinek támogatása és Yuffie (nem tudom miért kell ennyire erőltetni őt) missziói bírtak valamennyi élvezeti faktorral de a többi 60-70 ugyanarra a sémára épülő "találd-meg-és-öld-meg" nem egyszerűen kevésbé hanem egyáltalán nem.

Ami a játék igazi achillesi sarka az a harcrendszer alapja, a DMW. Minden különleges támadásunk, limit breakjeinik vagy idézett lényeink ide kerülnek be és csak akkor aktivizálódnak, hogyha három ugyanolyan képmást ad ki a gép. Ráadésul ilyenkor még a kipörgetett számok is meghatározzák a hatások erősségét vagy egyéb dolgokat, pl a szintlépést vagy egyes képességeink fejlődését is. Ebből kiviláglik, hogy nem lehet rendesen fejlődni a játékban, nincsen xp, akkor lépünk szintet ha a nagyrabecsült félkarú rabló gép úgy akarja. Teljesen változó egyébként, van amikor órákig nem dobja ki a szintlépést jelentő 777-et és volt csata ahol hirtelen kettőt is léptem. Ki vagyunk szolgáltatva a szerencsének ami egy ilyen játékban szerintem hatalmas hiba, természetesen semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni a pörgetés eredményét. Így a harcok abból állnak hogy kicsi, szinte jelentéktelen támadásokat viszünk be az X folyamatos püfölésével abban a reményben hogy méltóztatik a gép végre egy idézést vagy gyógyítást adni nekünk. A kiszolgáltatottság érzése nem illik egy ilyen produktumhoz. Másik érdekes kérdés hogy igazából mit is szimbolizál ez a DMW. Egészen a játék végéig nem kapunk rá megfelelő választ. A válasz érdekes kérdéseket tesz fel: Zack Fair az ifjú gondolatai szerteszét járnak és csak akkor ér el valami nagyobb célt ha képes gondolatait összerendezni, egyetlen dologra fókuszálni. A játék végén így a DMW is részese lehet a játék szimbólumrendszerének és világának.

Mondhatnám még mennyi minden apór érdekesség akad itt, lehetőségek amiket pl teljesen ki is lehet hagyni de az ínyencek imádják majd. Az elrejtett Vincent, részvétel Hojo kísérleteiben vagy matériák fúziójának kikísérletezése. Mind mind olyasmi ami egy FFVII fannak nagy élmény egy kivülállónak kevésbé. Azonban így is el lehet mondani, hogy a dirge of Cerberussal ellentétben a Crisis Core egy kezdő számára is élvezetes és emlékezetes program, bizonyos vagyok benne hogy akik most imserik meg ezt a történetet és ezzel a fejezettel olyan mély érzésekkel, élményekkel gazdagodnak mint mi, amikor valahol és valamikor egy évtizede megismerkedtünk az FF7 világával és lakóival.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2008.11.30. 18:00:31
LV2
Válasz 6. antaru üzenetére:
Hát, gondolom hasonlóra törekszik minden számítógépes játékkal foglalkozó oldal. Bár lehet, hogy nem látom ennek a negatív orientációját hozzád hasonlóan...még.
6. antaru  PlayStation.Community tag
2008.11.30. 15:09:40
LV4
arra gondoltam, hogy lassan az olvasok fogjak szolgaltatni a tartalmat azon az oldalon.:)
a penz a reklamokbol jon be.
ha megoldjak, hogy a kiemelt blogok mellett a jatektesztek is olvasok altal keszuljenek, akkor mar csak a hirezest kellene rajuk bizni es minden onmukodove valna.
nyilvan nem ez lesz, de tavlati celjaik kozt szerepelhet a dolog. (megtartva persze a fooldali hirek sajat kezeleset, felugyeletet)
..:.:...:..:...:..:.:.......:.:...:..:..:.:..
2008.11.30. 01:07:54
LV2
Válasz 4. antaru üzenetére:
Nem teljesen értem ezt a hasonlatot az örökmozgóval.
4. antaru  PlayStation.Community tag
2008.11.30. 00:31:30
LV4
mert ott van palyazat?
na nee.:)
a vegen az lesz a perpetum mobile.
..:.:...:..:...:..:.:.......:.:...:..:..:.:..
2008.11.29. 23:52:04
LV2
Válasz 1. antaru üzenetére:
Ahoy,

nincsen pályázat itt, csak kritikáimat a gamer 365-ről másolom ide.
2008.11.29. 22:25:36
LV4
Én is hasonlóan vélekedek. A harcrendszer utáltam, a mai napig nem bírom megemészteni, hogy egy (akció) rpg-ben a szerencsének köszönhetően léphessek csak szintet. A sztori és a jelenetek viszont szinte mindent visznek marokkonzol kategóriában, játékként viszont egy kicsit kevésnek érzem.
no pain, no gain
1. antaru  PlayStation.Community tag
2008.11.29. 22:15:17
LV4
enyhen szolva tulpontoztam a jatekot es ha ujrairhatnam, akkor tobb hangsulyt fektetnek arra, hogy a harcrendszer es a mellekkuldetesek mennyire nem jok.:)
a szintlepes szerintem nem annyira veletlenszeru, inkabb csalt a gep a porgetesnel.

amugy mi az az irj kritikat palyazat? ilyen van?
..:.:...:..:...:..:.:.......:.:...:..:..:.:..
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea