PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

10 hozzászólás

2012.06.04. 21:27:11

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2012.06.06. 19:30:00

Megosztás
Értékeld a blogot!
John Travolta kiruccan Párizsba hogy helyre tegyen néhány terroristát, belekóstoljon a helyi örömlány-katalógus választékába és sajtos royal-t egyen, még véletlenül sem negyedfontost, mert ott ugye nem fontban mérnek, Dwayne Johnson-nak nem jött be a fogtündér-biznisz ezért modern vadnyugati igazságosztóvá vedlik át, Vin Diesel bácsiék bankszámlájukat akarják gyarapítani egy közös bulival Brazíliában, Jason Statham pedig két A-kategóriás sztár segítségével igyekszik újabb filmjét eladhatóbbá tenni.

Párizsból szeretettel (From Paris with Love – 2010)
”Travolta és a sajtos royal esete”

Mostanában ismét megszaporodtak a minőségi akciófilmek, bár az új évezred elején nehezen indult be a dolog, de mára elmondhatjuk hogy minden évben kapunk legalább két tisztességes akciózúzást. Ez 2010-ben sem volt másképp, rögtön februárban érkezett a francia Pierre Morel legújabb agyszüleménye, a Párizsból szeretettel. Emberünk 2008-ban nagyot robbantott a Taken (magyarul Elrabolva) című alkotásával, amely feszült, izgalmas tempójáról, gyors bunyóiról és nem utolsósorban Liam Neeson erős játékáról volt ismert. A film sikerének köszönhetően Morel újabb felkéréseket kapott, és megelőlegezték neki az 50 milliós költségvetést is. Nem csoda hát hogy a francia fenyegyerek maradt a kaptafánál, nem változtatott a korábban bevált alapanyagon, ezúttal is Luc Besson forgatókönyvéből dolgozott, francia terepen, de természetesen más a történet és a szereplők is. A film sztorijáról nem mondok sokat, mivel a cselekmény elég fordulatos és egy kém-történethez hűen épül fel, néha nem tudjuk hogy most épp mi a lényege az egésznek, de a film utolsó perceiben tisztává válik a kép. A lényeg hogy a párizsi amerikai nagykövetségen dolgozó James Reece megkapja első komolyabb feladatát, ami annyiban merül ki hogy segítenie kell az NSA-s Charlie Wax-nak. Emberünk rá is farag, Wax igazi őrült, mindenkit lelő, összever, kemény figura, aki saját módszerekkel oldja meg a problémákat. Nem normális a fickó, de a munka elvégzésére ő a legjobb, így hát ő és Reece nekiállnak megoldani a bonyolult ügyet, amiben persze semmi sem az, aminek először látszik.

A történet tehát bővelkedik némi fordulatban, de a csavaros krimiken és kém-történeteken edződött nézőnek nem nagyon fog leesni tőle az álla. A forgatókönyvet Luc Besson és Adi Hasak jegyzi, Besson már évek óta nem tud egy tisztességes filmet tető alá hozni, tömegesen gyártja a gyengébbnél-gyengébb forgatókönyveket is, de e film esetében értékelhető munkát végzett (akárcsak a Taken esetében). Szkriptje magán viseli egyéni stílusjegyeit is, Párizs tökéletes helyszín egy jó kis akciózáshoz, természetesen nem egy virtuális idegenvezető, de a helyszínek mint például az országút, vagy a gettó nagyon rendben van és persze az Eiffel-torony sem maradhat ki. A filmben amúgy John Travolta az igazi főattrakció, nélküle mit sem érne az egész. A Vén csontok-féle szeméthalmaz idióta ökörködése után kész fellendülés egy ilyen laza szerepben látni. Travolta leborotvált feje nagyon "badass" külsőt kölcsönöz neki, már-már túlságosan laza, pillanatok alatt lerendez mindenkit, sose lő mellé és közben szórja az idézhető egysorosokat - egyszóval tökéletes. Lubickol a szerepben, annyira illik rá a karakter, igazi keménytökű faszagyerek. A társát alakító Jonathan Rhys Meyers is jól játszik, bár fura akciófilmben látni, játékával nincs semmi gond, hozza az ideges újoncot, aki bepánikol a nehéz helyzetekben, és felmegy az adrenalin-szintje. Ezt a szerepkört már ezer más színész eljátszotta, és Meyers sem vall kudarcot. Travoltával ketten jó párost alkotnak, a szokásos erő-ész helyett itt egyik segít a másiknak. Személyiségük nincs túlbonyolítva, a film nem kezd el moralizálni a jó és a rossz ellentétekről, ehelyett színtiszta, kompromisszumok nélküli akciót kapunk, ami remekül meg lett rendezve, ennyit a Taken után minimum elvártam a rendezőtől. A film első 20 perce lassan indul be, de utána garantáltan nem lesz panasz, lesz bőven golyózápor és vér is. És mindezt olyan lazasággal előadva, hogy azt csak értékelni lehet. A poénok persze most sem maradnak el, ezek nagy részét Travolta süti el, és ütnek is rendesen, a sajtos royal viccen meg külön besírtam. A jelenetek ezeknek is köszönhetően nem kicsit nélkülözik a realitást, ami ez esetben maximálisan el is fogadható, ha ez a film egy kicsit is komolyan venné magát, akkor már baj lenne. Érzelmi töltet is csak nyomokban fedezhető fel, de ez így szerintem rendben is van, kicsit hülyén venné ki magát, ha vagy 20 ember ledaralása után Travolta az emberi élet kioltásának értelmetlenségéről kezdene nekünk beszélni.

Azért a sztori szépen pörög, a viszonylag lapos kezdés után rögtön bepörög minden és a stáblista kezdetéig nem is nagyon áll le. A körülbelül 90 perces játékidő alatt nem unatkozunk, nem fullad unalomba a film, a végéig odaszegez minket a képernyő elé, nem érezzük rövidnek sem, hisz akció van dögivel, de a mérleg súlya sem billen át a másik oldalra, a lövöldözések és a verekedések megfelelően vannak adagolva, se nem kevés, se nem sok. Úgy vélem Pierre Morel tisztességes akciómozit hozott össze. Nem olyan nagyszerű mint a 2008-as Taken, itt nem kap annyi drámai és érzelmi töletet, de épp ezért nem szabad komolyan venni. Travolta alakításával elviszi a hátán a filmet, látszik hogy az ilyen badass figurák is jól állnak neki, az akciójelenetek során visszaköszön a lassítás és John Woo-stílusa is, ám ezek mind-mind kötelező kellékek egy ilyen film esetében. Épp komolytalansága miatt ne próbáljuk meg összehasonlítani a Taken-el, mert semmi értelme. Ez is egy jó film, csak Morel új elemekkel próbált dolgozni, ami be is vált. Ezért sokan csalódhatnak a filmben, hiszen ha úgy nézzük a Párizsból szeretettel volkaépp egy vígjáték-elemekkel dúsított Taken. Ne hasonlítsuk össze a két alkotást, és akkor jól fogunk szórakozni.

70%

Rohanás (Faster – 2010)
”Véres szikla”

Dwayne Johnson, vagyis művésznevén The Rock profi pankrátorból az új évezred egyik meghatározó akcióhősévé nőtte ki magát, majd megtörtént vele is az a kockázatos dolog, ami az ilyen sztárokkal általában sűrűn megtörténik: vígjátékokban kezdett el szerepelni. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, hiszen Schwarzenegger, Stallone és Bruce Willis is tett le az asztalra néhány tűrhető minőségű komédiát, Rock viszont kicsit átesett a ló túloldalára és vérszegény, gagyi vígjátékokban égette magát. Bevallom, nem kedvelem annyira a palit, de mikor tudomást szereztem róla, hogy visszatér a gyökereihez és újra egy vérgőzös, tesztoszterban túltengő akciófilmben fog szerepelni, felkeltette a figyelmemet, kíváncsi voltam rá vajon hogy sül el a visszatérés és bizony a beharangozott fotók, aztán az előzetesek is bizakodásra adtak okot. Mostanában kicsit híján vagyunk az igazán minőségi akciófilmeknek, lassan már piros betűs ünnep lesz ha kijön egy ilyen alkotás, a Rohanás pedig ezek a mozik köré szeretne besorakozni. Nos, az írásom végére kiderül hogy véleményem szerint sikerült e neki. Már a film elején is szinte felrobban a vászon, Rock izzadságcseppes, izmos testét láthatjuk, amint cellájában sétálgat, liheg, mintha nagyon nagyon sietni akarna valahova. Nem sokkal ezután kiengedik, ő pedig jármű híján futni kezd, majd egy benzinfaló muszkli járgánnyal és mindössze egy pisztollyal elindul befejezni egy régi ügyet. Ez jelen esetben rengeteg elpuffantott golyót, és némi emberáldozatot jelent. De a váz ne tévesszen meg senkit, a rosszfiúk ezúttal is megérdemlik a halált, hulljon csak a férgese. Rock nem csinál mást, mint megy előre ,nem kérdez, csak lő, mással nemigazán foglalkozik, csak a bosszúval. Természetesen nemcsak ő az egyetlen mozgatórugója a történetnek, egy drogos rendőr és egy bérgyilkos is szeretett hősünk nyomába ered. Ez a hagyományos, akció-bosszú mozitól cseppet sem szokatlan módon zajlik le. Egy Sergio Leone, Clint Eastwood filmhez hasonlóan a szereplőknek itt sincs nevük, foglalkozásaik alapján azonosítják be őket (Sofőr, Zsaru, Bérgyilkos), mindhárman csak az aktuális küldetésüket tartják szem előtt, a Rohanás kis tiszteletadás Leone A Jó, a Rossz és a Csúf című filmje előtt, a szereplők névtelenségétől kezdve a Bérgyilkos csengőhangjáig bezárólag.

Rock robosztus alkata végre igazi értelmet nyer, bunyózik, gyilkos, nem kímél senkit sem (najó, egy valakit igen, de mivel ez Hollywood, szerintem nyugodtan legyinthetünk rá), annak ellenére is jó karaktert hogy alig beszél valamit és a tipikus bosszúálló, kétdimenziós sablonfigurát hozza. De felvonultat számos olyan elemet, ami miatt akár ré is lehetne sütni a 21. századi Eastwood-féle hős bélyegét, mint már olya sokakra ez előtt. Sokszor merül fel az emberben hogy Rock karaktere lehet hogy már nem is él, egy szellem, vagy maga az újjászületett bosszú, amely csak azért létezik hogy bosszúvágyát kielégítse. A mozi első néhány percében természetesen még nem tiszta a kép hogy miért is csinálja azt amit csinál, így a forgatókönyv nem kevés fordulattal rendelkezik. Egyik kis hibája ennek hogy a gyakorlott néző alighanem a poén lelövése előtt rájön ezekre, bár ígyis sikerült néhány jópofa ötletet ütősen kivitelezni (pl. a Bérgyilkos fizetsége), a sztori kicsit hajaz is Az igazság útja (1983) című Piszkos Harry filmre. Egy jó akciófilmhez híven láthatunk egy korrekt autósüldözése, a mozi nagyrészt kietlen, sivatagos helyeken játszódik, így még jobban elkapja a nézőt a western-hangulat. A színészek se nagyon mondanak csődöt, Rock teszi amit kell, szigorúan néz, izmaival és pisztolyával tekintélyt parancsol. Billy Bob Thornton a lerobbant , drogos zsaru szerepében kitűnő, bár 2010-re annyi ilyen tucat karakter létezik hogy nem nagyon lehet már újat mutatni, de Thornton-nak az az előnye, hogy meg sem próbál több lenni, mint amennyit megkíván a szerep, azt remekül teljesíti, rengeteg jó pillanata van, a lassított, cigizős belépés a gyilkosság helyszínére is vagány. És itt véget is ért a fontosabb színészek kiemelése, Rock és Thornton viszik a filmet, a többiek csak asszisztálnak, Oliver Jackson-Cohen kicsit feleslegesnek hat, látszik hogy a készítők megpróbáltak valami új ötletet kitalálni, hogy ne legyen annyira sablonos, de pont ezekkel a görcsös próbálkozásokkal érték el hogy néhol bizony igen gyenge és nevetséges lett néhány jelenet.

Megértem a készítők szándékát, de hát már annyi akciófilm készült hogy újat mutatni gyakorlatilag lehetetlen, jobb lett volna ha nem is próbálkoznak, mégha a vázlat csupa klisé. Az mindenképp dicséretes hogy megmaradtak az R besorolásánál, ez egy ilyen mozitól azt hiszem maximálisan elvárható. Az alkotás címe abszolút kifejezi a képkockák tartalmát: tömény, rohanó, gyors akciók, unatkozni nem nagyon fogunk, adrenalin pumpáló film, csak kár hogy Rock-nak az egész játékidő alatt nem akad komoly ellenfele, mindenkit percek alatt lezúz, bár jobban megnézve ehhez az emberhez minimum egy markológép kellene. A realitást meg körülbelül annyira elkerüli a film mint Pákó a magyar nyelvet, de hát ki is várna realitást egy olyan mozitól amiben Rock-ot két alkalommal is fejbelövik és utána ugyanúgy jár-kel. Mindezek után a Rohanás egy abszolút vállalható munka, egy jó kis akciófilm, ami a műfaj kedvelői közül sokaknak biztosan tetszeni fog. Néha megpróbál szembemenni a sablonnal, de sajnos ezek csak gyengén megvalósított próbálkozások lettek. De ettől még nyugodtan lehet vele tenni egy próbát, kevés jó akciófilm készül mostanában, de a Rohanást én mindenképpen oda sorolom. Rock végre azt csinálja amihez valóban ért. És nagyon remélem hogy a jövőben sem hagy fel azzal hogy rosszarcú bűnözőket küldjön az örök vadászmezőkre.

70%

Halálos iramban: Ötödik sebesség (Fast Five – 2011)
”Benzines popcorn”

10 éves pályafutása alatt hosszú utat járt be a Halálos iramban franchise. Az első rész egy korrekt Holtpont koppintás volt, szörfösök helyett autóversenyzőkkel, majd a második és harmadik felvonás már csak a Need For Speed: Underground keltette hullámot lovagolta meg. Majd jött a negyedik rész, ahol visszatért az eredeti gárda, a régi, baráti hangulat ismét jelen volt és a legtöbb rajongó egyöntetűen nyilatkozta hogy ezzel együtt a legjobb epizód is elkészült. Na nem kell mindjárt Oscar-díjas alkotásokról beszélni, a Halálos iramban filmsorozat mindig is egy agyatlan, de szórakoztató popcorn móka lesz, a második és harmadik részt kivéve. Akárhogy is, a legutóbbi epizód bizony aratott rendesen a pénztáraknál és a kritikusok se utálták annyira mint az előzőket, így természetesen még egy bőrt le kellett húzni a szériáról, amely most már biztos hogy nem az utolsó lesz. A Halálos iramban: Ötödik sebesség az előző epizód nyomvonalán halad tovább, majdhogynem közvetlen folytatása annak. Szerencsére az alkotók már korábban is belátták hogy Vin Diesel elengedhetetlen ehhez a franchise-hoz, szóval ismét ő domborít a főszerepben, rajta kívül ott van még Paul Walker, és még jó néhány ismerős arc, akik szerepeltek az előző felvonásokban és most Toretto-ék meghívják őket egy közös melóra. Ettől máris igazi buddy-feelinget kap az ötödik rész, amely elsőre nem is hangzik rosszul, ráadásul még gyakorlatban is működik, az alkotók pedig tagadhatatlanul merítettek a régi heist és autósüldözéses filmekből, mint például Az olasz meló, vagy a Francia kapcsolat, na meg azért fontos megemlíteni a híres Ocean’s Eleven című alkotást, szóval lényegében ezeket a klasszikusokat is megidézi a film, persze mindezt modern módon, az eddigi epizódoknak megfelelően.

Amúgy a mozi története alig tesz ki egy A4-es lapot, gyakorlatilag egy mondatban le lehetne írni, a lényeg hogy Toretto-ék az USA-ban körözött bűnözők lettek, így Brazíliába kellett menekülniük, ahol beletenyerelnek egy balhéba, majd szépen összehívják a régi haverokat, ismerősöket hogy ellopjanak egy 100 millió dollárnyi összeget tartalmazó széfet, amely a helyi drogbáró tulajdona. Közben néhány profi szövetségi ügynök is a nyomukban van. És amíg a harmadik rész esetében nem sikerült eléggé megteremteni az Egyesült Államokon kívüli hangulatot, ezúttal nagyon jól sikerült a cselekmény átültetni egy másik helyszínre. Rio de Janeiro gyönyörű, kiváló helyszín egy ilyen akciófilmhez, a légi felvételek nagyon szépen megadják az alaphangulatot, a város majdnem összes részébe ellátogathatunk a legszegényebb negyedekből, a leggazdagabbig. Ritka az olyan franchise, amely még ennyi bőrlehúzás után is tud valamit mutatni, ha nem is újat, de valami olyat amitől egyedi lesz, ütős, és nem utolsósorban nem fullad mocsárba. Még ritkább az, mikor egy viszonylag korrekt első rész, és két nagyon gyenge folytatás, valamint egy ismét korrekt negyedik epizód után készül valami olyan, amely simán kenterbe veri az előzményeket. Az Ötödik sebesség bizony ilyen film lett. Igazából nem akarok túlozni, mert ugyan jó kis mozi lett ez, de még mindig nem egy olyan produkció, amelynek helye van mondjuk egy all time top 10-ben. Valószínűleg egy kisebbfajta csoda tehette az alkotókat képessé arra hogy összehozzanak végre egy átlagnál sokkal jobb részt, amely ugyan nem mutat semmi újat, mégsem nevezhető egy átlagos, zs-kategóriás akció szemétnek.

Az sem utolsó szempont hogy ismét csak a régi, bejáratott karakterekkel találkozhatunk, akiket megismertünk, megszerettünk, szóval cseppet sem lesz idegen a légkör. Sikerült begyűjteni még néhány régi karaktert, akik megjelentek az előző részekben, így kapott egy féle összetartó, banda hangulatot a film és valóban nagyon jól működnek együtt, poénkodnak, szórják az egysoros beszólásokat, pont úgy ahogyan az egy tisztességes akciófilmtől elvárható. A színészek hozzák a megszokott formájukat, maradandó, emlékezetes alakításokra ugyan ne számítsunk, de Diesel kopasz fejét és fizimiskáját még mindig öröm nézni, annak ellenére hogy színészileg elég gyengén teljesít, de azért dörmögős orgánumát és egyedi stílusát sikerült megőriznie. A többiek sem keltenek különösebb csalódást, teszik a dolgukat, nem véletlen hogy ennyire ragaszkodnak ehhez a franchise-hoz, ugyanis mostanában nem nagyon jön be nekik a sztárság, szóval a Halálos iramban epizódok jelentik nekik a biztos megélhetést még mindig. Paul Walker még mindig alkalmas arra hogy benedvesítse a tinilányok bugyiját, Jordana Brewster pedig a férfi szemeket kápráztatja el, de az igazi ász, akit mindenképpen jó ötlet volt belevinni a filmbe az maga Dwayne Johnson a robosztus alkatával és a badass stílusával. Ő alakítja azt a szövetségi ügynököt aki Toretto-ékat üldözi, és szinte szétrobban a vászon a jelenetek során amikben szerepel, hát még akkor amikor összeverekedik Diesel-el. Ő az az ügynök akinek még egyetlen egy sikertelen akciója sem volt, nem érdeklik a részletek, csak hogy elkapja a keresett személyt és elvégezze a munkát amivel megbízták. Igaz hogy a karaktere igazi klisé halmaz (mint ahogy mindenkié a filmben) mégsem rójuk ezt fel egyikkőjüknek sem, mert ettől függetlenül nagyon jól működnek ezek a dolgok, valahogy az ember a sok akció áradat közt észre sem veszi ezeket az „apróságokat”.

És ha már az akciójeleneteknél tartunk, érdemes megemlíteni egy-kettőt, ugyanis a széria legjobb akciói láthatóak az ötödik részben. Semmi kifogás, Justin Lin részről-részre fejlődik, mint ahogy most is, látványosabbnál látványosabb jeleneteket rak elénk, és attól függetlenül hogy a széria sosem a realisztikusságáról volt híres, érdekes hogy itt némileg tényleg hitelesebbek lettek kicsit az akciójelenetek, de még véletlenül sem arra gondolok mikor két kocsi végighúz egy széfet a komplett városon, viszont érdemes odafigyelni a törésekre és a rombolásra, mivel az valami nagyon jól lett felvéve. Az autó mániások megint kiélhetik vágyaikat, a modern sportkocsiktól a régi amerikai benzinfalókig bezárólag láthatunk típusokat, talán csak a motorokat hiányolhatjuk, nembaj majd a következő részben. A film bizony végig pörög, macska-egér játékot játszanak, üldözik egymást, elméláznak a múltról, a karakterekről is többet tudhatunk meg, de a Diesel-Walker-Johnson trió mellett nem nagyon rúghat labdába senki. Amennyire látványos, néhol kicsit azért leül a film, amely ezúttal szokatlanul hosszú, 130 perces, ez nagyon sok egy ilyen féle akciómozinak, az ember egy idő után érzi hogy eltelt 2 óra és még mindig nincs vége. Persze az egész történet semmi olyat nem mutat amit eddig ne láttunk volna, csupa sablon, közhely az egész, a jó célokat szolgáló ügynök természetesen átáll egy kis időre az ellenség oldalára, aztán természetesen elengedi őket, apropó van benne egy okos kis fordulat, amire az edzett néző már számíthat, de jó is hogy ez belekerült, mert ha valamilyen oknál fogva nem csapják le ezt a labdát, akkor elég hülye vége lett volna a mozinak.

Igazi poprcorn film ez, nem is vitás, egyszerre idézi a régi old school akciómozikat, egyben nem is akar többnek látszani ami valójában. Aki jól ismeri a szériát, vagy látta az előző részeket, az már számíthat rá hogy mit fog kapni a pénzéért, esetleg még meglepetés is érheti, mivel az ötödik epizód rendkívül jóra sikeredett, nem tudom hogy mi történhetett az alkotókkal, megcsípte őket valami, vagy napszúrást kaptak, de vitathatatlan hogy ezúttal remekül elvégezték a dolgukat. Színészileg ugyan még mindig egy B kategóriás csihi-puhira emlékeztet, de végülis a látványos akciójelenetek és a pörgő cselekmény teszi a filmet fogyaszthatóvá és vállalhatóvá. Igaz hogy ennél voltak sokkal jobb filmek is az idén, és minden bizonnyal lesznek is, de az akciómozik közül ez lett az idei év egyik legjobbja. A Halálos iramban franchise ezzel a résszel elérte a maga csúcspontját, kifejezetten kellemes szórakozás és egyben kis meglepetés azok számára akik azt hitték hogy a széria végleg kifutott és nem fog semmi érdemlegeset felmutatni. Mondhatnánk azt hogy a csúcson kellene abbahagyni, de mint oly sokszor, ez most sem fog megtörténni, többek közt a stáblistás jelenet is erre utal, na meg a hatodik epizódot is nagyban tervezik. Egy ilyen ütős rész után csak még jobban állíthatjuk hogy ennél már nemigen fog jobb folytatás készülni, de azért én titkon remélem hogy a Halálos iramban: Ötödik sebesség nem csak egy szerencsés véletlen volt.

80%

Válogatott gyilkosok (Killer Elite – 2011)
”Hülye angolok, angol hülyék”

2011-ben már harmadszorra indult a Statham-gépezet, ami annyit tesz hogy kedvenc angol úriemberünk összetört néhány kocsit, jelentős károkat okozozz az adott államnak, valamint nem utolsósorban megbüntette a gazfickókat és kiosztott néhány fejlövést, vagy csúnyán elkent néhány szájat, közben felszedett egy nőt, akit levezetésképp jól megdöngetett. Kábé ez volt a jellemző az utóbbi néhány év akciómozijaira, amiben ő volt a főszereplő, az emberek jó része szereti ezt a receptet, Jason Statham kétség kívül akkora sztár most mint Jean-Claude Van Damme volt fénykorában, más dolog azonban hogy a belga akciósztár aligha játszott együtt olyan nagyszerű A kategóriás aktorokkal mint Robert De Niro vagy Clive Owen. Igen, nyilván a producerek is érezték, hogy Statham csillaga egyre jobban kezd hanyatlani, kritikai szempontból vegyes fogadtatásban részesültek utóbbi szerepei, bevételi szempontból kevés filmje haladta meg a 100 milliós (már nem is annyira) álomhatárt, konkrétan van egy fix rajongói bázisa, de új nézőket nem nagyon tud szerezni. A Válogatott gyilkosok című új mozijához azonban az előbb említett két színész is társult, valószínűleg egy kövér fizetség miatt, mert ez a trió elsőre kicsit fura. Sajnos a filmet még ők sem tudták megmenteni, a kritikusok szépen lehúzták, bevételi szempontból pedig megbukott, szerintem az sem kizárt hogy kis idő múlva Statham már csak DVD-re fog gyártani akciómozikat, mint tették azt elődei, de nem vagyok vészjósló, ne így legyen. Persze a tapasztalt Statham rajongó már tudja hogy mire számíthat ha befizet a sztár legújabb filmjére, a szokásos recept azonban most úgy tér el a megszokottól hogy megpróbál valami bonyolult, szerteágazó cselekményt létrehozni. Itt megint a producerek, és az írok jönnek képbe, valószínűleg úgy voltak vele hogy ha már a film alaptörténete egy milliószor látott, elsütött klisé és sablonhalmaz, legalább megpróbálják kicsit bonyolítani, fordulatokat belecsempészni. Sajnos túlontúl is igyekeztek, mert a forgatókönyv annyira erőltetett lett, olyan kesze-kusza hogy a néző csak kapkodja a fejét, néha azt se tudja hogy mi történik a filmben. A Válogatott gyilkosok egyébként Ranulph Fiennes regényén alapul, de annyira el lett „hollywoodiasítva” az egész hogy a néző már akkor mosolyog mikor az első percekben kiírják hogy „Igaz történet alapján” (megjegyzés: a film eredeti címe Killer Elite, de még véletlenül se higgyük azt hogy ez az azonos című Sam Peckinpah által rendezett alkotás remake-je, csak a címében hasonlít rá és maximum abban hogy mindkettőben gyilkosok vannak). Nem az a fő baj hogy ez az egész esemény valóban megtörtént, hanem maga az hogy ezt egy ízig-vérig akciósztárral próbálják eladni, de igazából a mozi nézése közben egyáltalán nem lesz az az érzésünk hogy egy irrealisztikus, gáz megoldás volt.

A Válogatott gyilkosok egyébként 1980-ban játszódik (bár ez a filmen egyáltalán nem látszik meg), Danny Bryce (Jason Statham) SAS kommandós úgy dönt hogy felhagy eddigi életével, otthagyja a munkáját és mostantól békésen fog élni. Azonban egy gazdag, száműzött sejk elrabolja egykori mentorát Hunter-t (Robert De Niro) és arra kényszeríti a visszavonult kommandóst hogy találjon meg és gyilkoljon le három szintén ex-SAS ügynököt, akik a háború idején megölték a sejk három fiát. Danny, mivel nagyon jó barátságban van mentorával és tiszteli őt, nincs más választása mint elvállalni a húzós feladatot, ám ez nem ilyen egyszerű mivel az ügynökség már az első gyilkosság után nagyban nyomoz utána Spike ügynök (Clive Owen) vezetésével. És ahogy az lenni szokott, semmi sem olyan egyszerű mint amennyire először látszik. Na most tegye fel a kezét aki meglepődik hogy az alapsztori nem valami eredeti és még sosem látott ötlet lett. Nyilván nem sokan vagyunk, de a film egyébként nagyon is becsapós, mert nem arról szól amiről gondoljuk, aki látta az előzetest az valószínűleg tudja mire gondolok, majdnem olyan mintha nem is azt a mozit néznénk, amelynek láttuk a trailer-ét. Ettől függetlenül annyira nem ejti pofára a nézőt a Válogatott gyilkosok, sőt a Statham-rajongók nagyon is ellesznek az alkotással, más kérdés hogy aki egy jó akciófilmet akar látni, az hogy fog felállni a végefőcím után. Az akciójelenetek egyébként cseppet sem kiemelkedőek, de korrektek, bár az elsőfilmes Gary McKendry-nek még van mit tanulnia bőven, Statham hozza azt a egy kezünkön megszámlálható arckifejezés gyűjteményt, amelyet az évek során sajátított el, továbbra sem a mimikájáról híres, hanem arról hogy rekordidő alatt képes megölni embereket és összetörni dolgokat. Annak ellenére hogy az utóbbi években kicsit leeresztett az öreg, De Niro még mindig csuklóból lejátszik mindenkit a vászonról, Clive Owen egyetlen baja pedig az hogy nem ő lett a film főgonosza, pedig nagyon is jól állt volna neki a szerep, egyébként a kötelezőt ő is hozza. A gyenge, haszontalan szerelmi szálat sajnos most sem sikerült nélkülözni, említésre sem méltó az egész, de ez magára a cselekményre is elmondható hiszen sablonos és persze klisés, valamint erőltetett is. Az akciójeleneteket illetően pedig a szokásos Bourne-utánérzés dominál, gyors vágásokkal, néhányszor viszont elég nehéz kivenni hogy mit is csinálnak voltaképp a szereplők. A Válogatott gyilkosok egyáltalán nem emelkedik ki az éves felhozatalból, de nem is 2011 legrosszabb filmje, egyszer megnézhető, fogyasztható akcómozi, amely azonban semmi vérfrissítést nem visz végbe a műfajban, a Statham fanatikusoknak persze nyugodtan ajánlható, de talán már ők is kezdik unni hogy kedvenc sztárjuk minden mozija egy sablonra épül fel.

60%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. VictorVance  Szerkesztő
2012.06.06. 19:30:00
LV18
Válasz 8. Exinor üzenetére:
Biztos nem akarták túllépni a költségvetést:) Egyébként ez inkább már egy heist-film volt, egy light-os Ocean's Eleven, mint egy tuningos autósmozi.
Örülünk?
9. getro2  PlayStation.Community tag
2012.06.06. 13:04:12
LV3
A Párizsból szeretettel az utóbbi évek legklisésebb, legunalmasabb akciófilmje volt számomra. A többit még nem láttam.
8. Exinor  Velociraptor
2012.06.05. 23:28:06
LV11
**********SPOILER************



Amikor a Fast Fiveban elmentek kocsit szerezni, kimentek az utcára, rengeteg autó, csajok, emberek, kihívás, és a következő képkockánál már a garázsba állnak be az új autókkal, ott egy mi a szar ez elhagyta a számat... Volt benne akció rendesen, de a versenyek??? Vagy az csak nekem hiányzik már a sorozatból?
SKILL: Low◄╣═══════▓═╠►High
7. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.06.05. 18:20:44
LV22
Nálam:
Párizsból szeretettel = 40% (nekem nem tetszett, sablonos volt minden téren)

Faster = 80% (nagyon tetszett, zene, sztori, megvalósítás, minden)

Halálos iramban: Ötödik sebesség = 60% (elmegy kategória)

Válogatott gyilkosok = 70 % (nem volt rossz, igaz nem is vártam tőle túl sokat)
6. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.06.05. 15:53:57
LV14
Válasz 5. VictorVance üzenetére:
Nem ellenszenves figura szikla úr, tehát akkor jöhet.
Nil Satis Nisi Optimum
5. VictorVance  Szerkesztő
2012.06.05. 15:26:35
LV18
Válasz 4. Matichku üzenetére:
A Fast Five első nézésre ütős volt, jót tett neki a helyszínváltás, persze ha az ember látta az előzményeket, nagyjából tudta mire számíthat, a realisztika hiányok miatt már-már a röhögőgörcs kergetett, de a hangulatot és a tempót sikerült nagyon eltalálni, pont ezért félek a folytatástól, hogy a stábnak ez nem jön össze mégegyszer. A Rohanással szerintem tehetsz egy próbát, főleg ha szereted Dwayne Johnson-t.
Örülünk?
4. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.06.05. 15:16:06
LV14
A listáról csak a Fast Five amit láttam. Nekem csak Rio nem jött be, viszont forditva a Tokió-i rész nagyon is. Bár tudom sokan a harmadikat tartják a legkevesebbre. Ha innen a Fast Five a legjobb, talán nem is gond, hogy a többi kimaradt. Bizom az értékelésedben.
Nil Satis Nisi Optimum
3. wallace  Dark Passenger
2012.06.05. 08:40:17
LV18
Válasz 1. trinity üzenetére:
Mondjuk az összes többi is ugyanez a kateg a listáról, szóval egyik sem éri meg az időt hogy megnézd őket.
2. wallace  Dark Passenger
2012.06.05. 08:39:21
LV18
Válasz 1. trinity üzenetére:
Dettó. Abszurdabb, nevetségesebb, agyatlanabb "alkotást" ha akartak se tudtak volna összehozni. Röhej volt a film.
1. trinity  PlayStation.Community tag
2012.06.04. 21:52:53
LV5
A Fast five után csak az időt sajnáltam, amit elvitt az életemből. A többit még nem láttam.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16457 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6169 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4846 db
Utolsó belépés:
2019.12.13. 08:59:13
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea