PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

22 hozzászólás

2012.05.30. 18:43:10

Utolsó hozzászólás: sleki666

2012.06.06. 06:44:37

Megosztás
Értékeld a blogot!
Ezúttal Stephen King regényeiből szemezgetek egy kicsit, akit sokan az egyik (ha nem a legjobb) horror írónak tartanak, és legalább ugyanennyien gondolják róla hogy mára már csak gyenge, vagy közepes könyveket ad ki, biztos kezű iparos lett belőle. Személy szerint én még nem ismerem annyira King munkásságát, így elzárkózom a véleménynyilvánítástól, de biztos ami biztos az ismerkedést egyik korai írásával kezdtem, majd ugyanígy folytattam is.

Cujo (Cujo – 1981)

King kitudja már hányadik könyve volt a Cujo (a ’80-as évek elejére már túlvolt egy-két kultuszregényen, néhány olyanon amit álnéven írt, szóval már ilyenkor is csak úgy szarta a műveket), amelynek középpontjában egy bernáthegyi kutya áll, aki egy szép napon nyulakat kerget, majd egy denevér megharapja az orrát, ettől elkapja a veszettség egyik válfaját. A betegség egyre gyorsabban terjed a szerencsétlen kutya idegrendszerében és testében, minek hatására fokozatosan kezd megváltozni, s sajna nem előnyére. Vérszomjas vadállattá változik, és elpusztít, megtámad mindet ami az útjába kerül, így Castle Rock városába ismét beköszönt a gonosz. A fanatikus King rajongók (és nem utolsósorban akik figyelmesen olvassák könyveit) már nem először találkozhatnak ezzel a kitalált, fiktív kisvárossal, ugyanis az író regényeiben számtalanszor felbukkan ez a település, amely Maine államban található. A Cujoban néhányszor utalgatnak is egy bizonyos nem régiben lezajlott sorozatgyilkosra, aki sokáig szedte az áldozatait, míg sikerült elkapniuk, ez az eseménnyel konkrétan A holtsáv című könyvben találkozhattunk, és az ott szereplő seriff is újra feltűnik. King remekül festi le ezt az isten háta mögötti kisvárost, olvasva a részletes tájleírást, mi is ott érezhetjük magunkat a rengeteg kertes házak, a poros, olajos műhelyekben és a madárciripeléstől hangos, zöldellő erdőben. Ugyanígy a karaktereket is remekül vetette papírra az író, a szereplők csupán hétköznapi emberek és magában a történetben sincs semmi természetfeletti, végig érezzük hogy ez bizony a valóságban is megtörténhetett, vagy megtörténhet.

Ráadásul a karakterek között is vannak olyanok akikkel az olvasó könnyen tud azonosulni, vagy gyorsan megtudja kedvelni. Ilyen Vic Trenton is aki kifejezetten szimpatikus ember, amolyan igazi családapa, aki próbálja egyben tartani családját, még a nehéz helyzetekben is, mikor úgy tűnik hogy nem sok választja már el állása elvesztésétől. Érdekesség hogy Vic valójában nem is lesz részese a regény fő történetszálának, vagyis Cujonak, gyakorlatilag a könyv végéig nem is tudja mi zajlott le a kisvárosban. Ennek ellenére mégis kulcsszereplő, mint ahogy Cujo gazdájának az felesége Donna Camber is, aki fiával nővérükhöz „menekül”, mivel elege van férje kegyetlenkedéseiből, és egyszerűen nem akarja hogy fia, Tad ugyanolyan életet éljen és hasonló személyiség legyen mint apja. Már ezért is vonzó a regény, mivel valóban olyan problémákkal foglalkozik, amelyek sajnos a való életben is előfordulhatnak, egyrészt King véleményem szerint egy cseppnyi fricskát is akar mutatni a tökéletesen idillinek gondolt amerikai kisvárosok társadalmának. Fontos tény (bár a könyv értékét ettől még minősíti le) hogy valójában a címszereplő kutya nem sok figyelmet kap, nem ő a központi karakter, de mindenképpen jó pont hogy néha az ő szemszögéből is láthatjuk a dolgokat. Könnyebben megérthetjük a helyzetét, hogy miért lett olyan amilyen, s ennek következtében mélységesen is sajnáltam ezt a szerencsétlen jószágot, aki önhibáján kívül cselekedte ezeket a dolgokat, alapvetően egy jólelkű, okos kutya volt, így annak ellenére hogy a mű voltaképp egy családi dráma, legfőképp az ő drámája lett számomra a legszomorúbb, legerősebb.

Ezenkívül kapunk még a drámából bőven, hiszen King nem is csinál nagyon mást mint oldalakon keresztül megismerteti velünk a szereplők gondolatait, reményeit, aggodalmait, szenvedélyeit, vagy éppen (bár ezt ritkább esetben teszi) örömeit. A fő hangsúlyt egyébként érdekes módon tényleg azokra a karakterekre irányítja, akik a kutyával még csak nem is érintkeznek akkor mikor az már bőszen szedi áldozatait, mégis Vic felesége, Donna és fia Tad napokig tengődnek és rettegnek egy lerobbant kocsiban a műhelynél, remélve hogy a bernáthegyi nem tör rájuk és nem falja fel őket elevenen. Ez meg is adja a klausztrofóbiás érzést az olvasónak, de néhol éreztem hogy Donna karakterét kicsit „túlírta” King, néha feleslegesek a dühkitörései, cselekedetei és egy párszor (de tényleg csak nagyon ritkán) éreztem azt hogy 10-20 oldallal talán meg kellett volna rövidíteni a művet. Ezen kívül én tökéletesen megvoltam elégedve a könyvvel, bár nem volt olyan rémisztő, mint a többi amit olvastam, és a horror-elemek sem voltak benne túlságosan, de amikor Cujo öl, ott kifejezetten undorító és ütős lett a megfogalmazás, a befejezés is kellőképp szomorú, lehangoló, ahogy egy King könyvhöz illik. A mű valódi értékének kifejezéséhez nem is lehetne jobb hasonlat minthogy a Cápa után az emberek féltek bemenni a vízbe, a Ragyogás után nem mertek egy eldugott hegyi hotelban megszállni, a Cujo után pedig a bernáthegyi kutyákkal lesz tartózkodóbb az ember.

A remény rabjai (Different Seasons – 1982)

King ezen könyve igazából nem is regény, hanem egy novelláskötet, amely négy rövidebb-hosszabb történetet mesél el. Annak idején nem is akarták megjelentetni, mivel néhány írás novellának túl hosszú, regénynek pedig túl rövid volt, így hát egy köztes megoldást választottak, és kihozták egybegyűjtve. S ez utólag bizony helyes döntésnek bizonyult, nemcsak azért mert az évek során három történetből film is készült (ráadásul nagyon is jó, minőségi alkotások), hanem mert megmutatták a világnak hogy King nemcsak rettegéssel és vérrel áztatott horror történeteket képes írni. Valahol a beteg, de vitathatatlanul zseniális agyszüleményei mellett bizony tanulságos, drámai és nem utolsósorban szép ötletek is pattannak ki a fejéből, mint azt majd az olvasó kellemesen meg is tapasztalhatja. És éppen ezért, talán ez a könyv még azoknak is nyugodt szívvel ajánlható, akik egyébként kicsit sem rajonganak az íróért. De hiába szokatlan ez a műfaj Kingtől, az a tipikus stílusa, fogalmazása és történetmesélése maradt ugyanolyan, biztosít minket hogy az oldalakat olvasva ne nagyon unatkozzuk, mindig fenntartja az olvasó érdeklődését, amint jönne egy-egy unalmasabb rész, a sztori ismét új erőre kap hogy még véletlenül se jusson eszünkbe hogy letegyük a könyvet.

Az első történet A remény rabjai, a könyv is ezt a címet kapta, valószínűleg a filmadaptáció miatt, valószínűleg a kiadó így számított nagyobb eladásokra. A novelláskötet eredeti címe egyébként magyarul körülbelül annyit tesz hogy „Változó évszakok”, és a négy történet a négy évszakot szimbolizálni. Aki látta az első történetből készült adaptációt, az már tudhatja mire számíthat: Andy Dufrense bankárt a második világháború után felesége és annak szeretője meggyilkolásáért életfogytiglanra ítélek és a Shawshank nevű börtönbe zárják. Váltig hangoztatja ártatlanságát, odabent megalázzák, de ő okosabb ennél és van annyi sütnivalója hogy még ilyen nehéz helyzetben is megállja a helyt, hogy ne veszítse el a reményt. Úgy vélem ez a novella majdhogynem tökéletesre sikeredett, nagyon szépen, fokozatosan jutunk el a végső csavarig, végkifejletig, addig pedig egy percre sem válik unalmassá a mese (a történetet Andy barátja, az öreg Red meséli), gyakorlatilag a négy novella közül ez a legszebb. Viszont úgy gondolom akik előbb olvasták el a történetet, azok a filmet mindenképp nézzék meg, ugyanis egyfajta kiegészítésként szolgálhat az adaptáció, mivel a novellában sok mindent nem tudhatunk meg, Andy gondolatait, motivációit és lelki világát sem ismerjük meg részletesebben, behatóbban, a filmben azonban mindebből bőséges adag jut. Hiányosságai ellenére sem hanyagolható el a mű mondanivalója, vagyis hogy sosem szabad feladni, a reményt nem veszíthetjük el, szabaddá tehet, és az hal meg utoljára.

A második történet A jó tanuló, amelyből Az eminens címen már film is készült. A szorgalmas és csupa jeles középiskolai tanuló Todd Bowden egy régi képről ráismer egyik szomszédjára, az öreg, magányos életet élő német emigránsra Arthur Denker-re, akiről kideríti hogy igazi neve Kurt Dussander, náci háborús bűnös, aki egy Patin nevű koncentrációs tábor vezetője volt. Todd megfenyegeti az öreget, de végül alkut ajánl neki: Dussander mindent mondjon el azokról az időkről mikor a tábor működését irányította, meséljen el mindent amit látott és tett. A volt náci tiszt engedelmeskedik a fiúnak, de ez az alku kezd visszafelé elsülni, mikor is már a két ember gyakorlatilag egymástól függ, és fokozatosan őrülnek meg mindketten. Bár A remény rabjait is nagyon jó írásnak tartom, szerintem A jó tanuló egy hangyányival jobb lett. King remekül írja le a két főszereplő Todd és Dussander fejlődéseit, és végső katarzisát, egyszerűen beszippant minket ez a történet és terjedelmét tekintve szerintem egy regényként is megállta volna a helyét, maximum nem lett volna annyira hosszú (hasonló dolog jutott eszembe A remény rabjai kapcsán, vagyis hogy sokkal jobb lett volna ha King a novellát jobban kibontja, s végül teljes regényként adta volna ki). Ez az írás talán a leghorrorosabb, nemcsak mert kifejezetten sötét, groteszk hangulat lengi körül, hanem a néhol elejtett visszaemlékezések és álmok miatt is. Nincsenek szörnyek, kibelezés, vértócsák, mégis ahogy olvastam Dussander meséjét az újfajta gázról és annak hatásairól, vagy Todd álmáról a kísérleti ágyon, sokszor a hideg futkosott a hátamon, s rémületesebb volt mint néhány szellemmel teli King mű. Néhol kifejezetten undorító és brutális az írás, amely csak a javára szól, a sorokat olvasva mi is érezhetjük annak a természetfeletti és láthatatlan erőnek a szorítását, amely a két szereplőt a történet előrehaladtával egyre erősebben uralja. A filmadaptáció is nagyon jól sikerült, azonban aki azt szerette, az mindenképp olvassa el a novellát is, néhány apró dolog más, és a végkifejlett sokkal durvább, nyersebb, „realisztikusabb” mint a moziban. Egyszerűen fenomenális.

Az utolsó előtti történet az Állj ki mellettem!, amiből szintén készült már film, lényegében arról van szó hogy négy iskolás gyerek elindul réten és erdőn keresztül hogy megnézzenek egy hullát. A tájleírások tökéletesre sikeredtek, és a megkapó hangulat nagyonis működik (a filmadaptációról itt írtam egy bővebb véleményt aki kiváncsi rá). Ez a történet is nagyon szépre és „letehetetlenre” sikeredett, tele mondanivalóval, tanulsággal, derűvel és gyermeki lélekkel. Az utolsó történetre, A légzőgyakorlatra már nem süthető rá az első három sztori zsenialitása, nagyon kilóg a többi közül, ez a legrövidebb és sajnos a legjelentéktelenebb is. Sokkal inkább éreztem ezt ujjgyakorlatnak King részéről, valamint végig olyan volt mintha nagyon akarta volna hogy a történet üssön, de a végén nem lett belőle semmi, nagyon sok megválaszolatlan kérdés marad. Viszont ez nem rontja le magának a novelláskötetnek a megítélését, King egyik legjobb kisregényei ezek, ugyanúgy próbálkozhatnak vele a laikusok és az író elkötelezett rajongói is.

Állattemető (Pet Sematary – 1983)

A regénynek jó beharangozó szöveg az hogy egy ideig maga King is vonakodott befejezni művét, mivel azt annyira rémesnek és visszataszítónak találta. Való igaz, még maga a könyv kiadója sem tartotta valami jónak, de mivel az írót kötötte egy bizonyos szerződés, végül mégiscsak napvilágot látott az Állattemető. Akármilyen rosszul is indult eme regény megszületése, kiadása, a végeredmény mégsem lett katasztrofális, sőt, nagyon sokan King egyik legfélelmetesebb műveként tartják számon, de való igaz, kicsit ki is lóg az életműből. Egy kétgyerekes család Maine államba költözik, mivel a férj egy nagyon jó állást kapott a helybéli egyetemen. Azonban a vidéken valami rejtélyes erő működik, ugyanis a közeli gyárból rengeteg teherautó száguld ide-oda, ennek szomorú következménye hogy rengeteg háziállatot gázolnak el, ezért épült még nagyon régen egy állattemető, ahova mindenki eltemetheti kiskedvencét. Azonban a temetőn túl van egy kísérteties hely, egy régi indián temetkezési terület, amelynek valami természetfeletti kisugárzása van, szinte mágnesként vonzza oda a helyi lakosokat, és aki egyszer bemerészkedik a településre. Mígnem a nemrégiben odaköltözött család, Creed-ék macskája egy szép reggelen kisétál az országútra, és a tragédia be is következik. Az apa, Louis és egy hegybéli öregember Jud eltemeti indián területen az állatot, amely másnap visszatér, de már nem ugyanaz aki a baleset előtt volt. Najó, eddig ez egy gyenge Cujo-koppintásnak tűnhet, de itt jön a csavar: a Creed család négy éves kisfiával, Gage-el is szörnyű tragédia történik. Innentől kezdve pedig már nem nehéz kitalálni hogy milesz a családapa következő lépése…

Természetesen itt is mély jellemábrázolásokra, kidolgozott karakterekre és családi drámára kell számítani, nem csak egy rémisztő horror történetről van szó ezúttal sem. A regény telis tele van megkedvelhető szereplőkkel, legyen szó akár Louis-ról, akár az öreg Jud-ról. Az amerikai kisvárosi hangulat ezúttal is adott, s egy-egy oldal hátborzongatóbb élményeket adagol, mint a Cujo egész terjedelme. Noha várni kell még beindul a cselekmény, s most is sokszor éreztem hogy King túlírta a művét, néhány oldalt, fejezetet nyugodtan kihagyhatott volna, de mint mindig, most is mikor valami unalmas rész következne, gyorsan feldobja valami újdonsággal, ami miatt nem fogjuk megunni az Állattemetőt. Sőt, nem is kell sokáig olvasnunk ahhoz hogy mindjárt valami rémes dolgot olvassunk, a többi oldal pedig bőven megtelt vérrel, félelemmel, rémesebbnél-rémesebb dolgokkal. Sok rajongó emlegeti azt a bizonyos King-es érzést, ami akkor kapja el őket, a könyv olvasása közben nálam többször is előjött ez. Egyszerűen tényleg voltak olyan részek, amiken azért félni nem féltem, de néha valóban kirázott a hideg, brutális volt, stb. Annak ellenére is érdekes és lebilincselő volt hogy itt is egy családi drámát láthatunk, a különböző családtagok és más szereplők lelki állapotát, gondolatait, fejlődéseit olvashatjuk, közben nem válik túlságosan unalmassá. A végkifejlet pedig borzasztóan szomorú, lehangoló, nem mindennapi. Voltaképp az egész könyv egy apa drámája, akivel kicseszett a sors (vagy inkább a temető?), s ennek hatására teljesen bolonddá vált (gondoljunk bele, magában beszélt, képzelgett, elásta a feleségét, majd nyugodtan kártyázott a konyhában, neje visszatértét várva). Nem szájbarágósan ugyan, de az író üzen nekünk, mondanivalója van, ne bolygassuk a bolygathatatlant, ne próbáljunk istent játszani, megszegni, megváltoztatni a természet szabályait, mert annak beláthatatlan következményei lesznek.

A néha túlírt történet mellett még azt lehet hibának felróni, hogy kissé gyors, összecsapott a vége, a könyv háromnegyedében lassan, fokozatosan, szépen vezette King a cselekményt, sosem váltott át gyors tempóba, az utolsó oldalakon viszont felvette a nyúlcipőt, mintha minél hamarabb túl akarna már lenni az egészen, gyorsan be akarná fejezni a könyvet. Ennek ellenére az Állattemető nagyon jó regény, lehangoló, szomorú, kis természetfeletti töltettel, de még így is tükrözi néhol a valódi életet, ahol nem minden cukormáz és happy end.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
22. sleki666  PlayStation.Community tag
2012.06.06. 06:44:37
LV1
Válasz 21. VictorVance üzenetére:
Legjobb filmnek szerintem is túlzás.
PSN: sleki666
21. VictorVance  Szerkesztő
2012.06.05. 21:12:30
LV18
Válasz 20. Alien üzenetére:
A Remény rabjai nálam is benne van a Top 10-be, nem nagyon létezik annál felülmúlhatatlanabb és szebb film. Viszont egy kicsit indokolatlannak érzem hogy az IMDB-n elfoglalja az első helyet, olyan korszakalkotó mozik után mint A keresztapa 1-2, de ahány ember, annyi vélemény.
Örülünk?
20. Alien  PlayStation.Community tag
2012.06.01. 07:56:22
LV10
annó nagy SK rejongó voltam, gyerekként tonnányi könyvön és filmen rágtam át magam. Nagszerű sztoirk voltak.

egyébként a Remény Rabjai, a képzeletbeli filmes toplistám örökös első helyzettje. Elképesztő erejű alkotás.
2012.05.31. 23:22:49
LV6
Válasz 18. VictorVance üzenetére:
Igen, ebben ez is benne van. Igazából ez a Castle Rockot átitató gonoszság materializációja, mely hol a veszettségben. hol az őrületben tűnik fel.
"This town... there's... something wrong with it."
18. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.31. 23:03:31
LV18
Válasz 17. spike66 üzenetére:
Én az elején azt gondoltam hogy a szekrényben lévő szörny Frank Dodd szelleme, aki visszatért a túlvilágról hogy kísértse a kisváros lakóit. Egyébként most olvasom A holtsávot, és eddig ez tetszik a legjobban King-től, A remény rabjai mellett.
Örülünk?
2012.05.31. 19:38:37
LV6
Stephen King az egyik kedvenc íróm, az általam olyannyira szeretett horror műfajában. A Cujot a (Kinghez képest) gyengébb művei közé sorolnám, ugyanakkor ebben is van sok "kingszerű" klisé. (Ilyen például az is, hogy a nagyon is emberi borzalmak a túlvilági élet és történések felé mutatnak. A Cujoban utal rá, hogy a gyerek szekrényében lévő szörny és a kutyát megtámadó veszettség valamiféleképpen kapcsolatban állhat.)
Pont ebben a pillanatban olvasom az Állattemetőt és azt kell mondanom, hogy nagyon tetszik. Szinte letehetetlen. Ahogy többen is írták alattam, (bár a többi King-könyvben nem kifejezetten), az Állattemetőben éreztem a vontatottságot.

Az én két kedvenc King-könyvem a Ragyogás (ez áll első helyen) és talán a Rémautó.
"This town... there's... something wrong with it."
16. sleki666  PlayStation.Community tag
2012.05.31. 19:31:01
LV1
Válasz 14. VictorVance üzenetére:
Ok, ezeket megnézem. Lovecraft már megvolt, de a többit nem ismerem.
PSN: sleki666
15. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.31. 19:22:52
LV18
Válasz 12. Valentin üzenetére:
A filmet én még kiskoromban láttam, lehettem vagy 5 éves kb., nem nagyon emlékszek belőle semmire, csak arra hogy iszonyatosan féltem attól a bohóctól:) De ha egyszer befejezem a könyvet, akkor megnézem. Eldöntöttem hogy miután egy King regényt elolvasok, megtekintem a belőle készült filmadaptációt is (már ha van neki).
Örülünk?
14. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.31. 14:32:48
LV18
Válasz 13. sleki666 üzenetére:
H. P. Lovercraft és Richard Matheson is nagy hatással volt King-re, szóval szerintem az ő regényeikkel is megpróbálkozhatsz. Valamint még Dean Koontz is hasonló stílusban ír néha, ha suspense thriller-ről van szó. De Thomas Harris Hannibal-könyveit is ajánlom.
Örülünk?
13. sleki666  PlayStation.Community tag
2012.05.31. 10:04:01
LV1
Egy két könyve kivételével már mindet olvastam, azokat is minél előbb próbálom pótolni. Nagy rajongó vagyok. Az a bajom csak, hogy mi lesz, ha mindet kivégzem? Ki az az író, aki hasonló stílusban ír és tudjátok ajánlani?
PSN: sleki666
2012.05.31. 00:33:28
LV3
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
A "Tóparti kísérteteket" én is csak ajánlani tudom! Szerintem az egyik legjobb King regény, hogyha a "pörgősséget" vesszük alapul. Ahol részletesnek kell lennie, ott részletes, ahol pedig nem fontos a taglalás, ott nem bocsátkozik litániákba az író. :)

Az "Az"-t én is megpróbáltam elolvasni, mivel a film annak idején nagyon tetszett. Szerintem elképesztően bizarr és ijesztő ennek az alakváltó démonnak az ábrázolása. Ráadásul a filmben csomószor a kamerabeállításoknak köszönhetően pusztán attól borsódzik az ember háta, hogy a bohóc megjelenik képernyőn. A könyvnek kétszer próbáltam nekifutni, mindannyiszor sikertelenül. Wooltur által említett túlzott részletezések adták be nálam a kulcsot. Kicsit frusztráló, hogy a könyv első 200 oldala nem szól másról, mint arról, hogy a régmúlt barátok hogyan verbuválódnak újra össze...

Kingnek a könyveit amúgy nagyon szeretem, rengeteget el is olvastam tőlük. Viszont....a sokadik könyv elolvasása már kezdett kicsit tele lenni a tököm azzal, hogy szinte mindig valami indián temetős dolog kavar be a főszereplő életébe. :D
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
11. trinity  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 23:04:33
LV5
Válasz 10. VictorVance üzenetére:
Azért jó adag mázlija is volt, hogy nem volt huzatos a cellája.
10. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.30. 22:28:06
LV18
Válasz 9. trinity üzenetére:
Andy esetében szabaddá tette, mivel a reményt sosem veszítette el, az átélt borzalmak ellenére sem, még akkor sem mikor minden ellene szólt, ő kitartott, és több mint 20 évig ásta azt az alagutat. Mindentől megfosztották, csak a reménytől nem, ezért lett végül szabad.
Örülünk?
9. trinity  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 22:18:06
LV5
A remény rabjai részben kicsit fura nekem a megállapítás, hogy a remény szabaddá tesz. Legalábbis egy életfogytos esetében. Kicsit olyannak hat, mint a jól ismert "arbeit macht frei" felirat azon a bizonyos kapun.
8. getro2  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 21:09:23
LV3
Válasz 7. VictorVance üzenetére:
Így van, csak egy-két antikváriumban lehet itthon fellelni az első részt. Mondjuk érdemes azzal kezdeni, mivel a második közvetlenül utána kezdődik.
Az ST sorozatból amúgy a 2-3-4 a legkirályabb, az 5-6 kissé vontatott (főleg az utóbbi), de azért olvasható, a hetedik... embere válogatja, én személy szerint nagyon élveztem, de sokan utálják. Na meg elég hosszú is, kb. 1000 oldal.
7. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.30. 21:05:45
LV18
Válasz 6. Jesus üzenetére:
Azt hiszem a Setét Torony sorozat közül pont az első rész a legritkábban beszerezhető. A Tortúra pedig filmen is nagyon jó.
Örülünk?
6. Jesus  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 20:58:46
LV20
Cujo-t olvastam ezek közül, az jó volt. Elolvasni nem olvasom el ezeket a leírásokat, mert nem szeretem tudni miről szól egy könyv. :D Viszont most szerváltam pár könyvet.

Stephen King - A Setét Torony 2, 3, 4, 6
Stephen King - A sárkány szeme
Stephen King - Állattemető
Stephen King - Halálos árnyék
Stephen King - Rémkoppantók
Stephen King - Hasznos holmik
Stephen King - Tortúra

Nekik is kezdek hamarost. Csak a Setét toronyból kettő hiányzik, az egyik pont az első kötet :S így az halasztódik.
Spupul!
5. getro2  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 20:10:18
LV3
Szerintem a Menekülő ember magasan a legszórakoztatóbb, a Setét Torony sorozat pedig a legkomplexebb, és legjobb kötete(i). Utóbbi befejezésétől máig a hideg kiráz...
Ezek közül a Cujo-t és az Állattemetőt olvastam, egyik sem volt rossz, de írt ezeknél sokkal jobb könyveket is. Utóbbiból láttam a filmet is, azt mindenki kerülje, szánalmas feldolgozása lett az eredetinek.
4. wooltur  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 19:27:10
LV16
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
ajánlom figyelmedbe még a Tóparti kísértetek, és a Mobil című művét, mert azok sztem különösen jók lettek. Illetve ott van az örök favorit a Ragyogás is.
R.I.P. Brúnó :-(
3. Attila1971  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 18:56:28
LV7
King mint a neve is jelzi a Király.Sajnos jó pár könyvével el vagyok maradva de imádom.az életéről szolót is csak ajánlani tudom.
"Ami krumplileves,legyen krumplileves"
2. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.30. 18:54:02
LV18
Válasz 1. wooltur üzenetére:
Igen, néha már tényleg unalmas kicsit mikor öt oldalon keresztül azt taglalja hogy az erdőben milyen állaga van a ködnek és a fűnek milyen zöld árnyalatai vannak :) Egyébként pár éve egyik osztálytársamtól kölcsönkaptam az Az első kötetét, száz oldalt olvastam el belőle, aztán valahogy abbamaradt. Most még előttem van 4 King-könyv, utána belekezdek abba az 1000 oldalas sámliba is:)
Örülünk?
1. wooltur  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 18:49:07
LV16
Én szeretem King írásait. Egy baj van csak vele, h túlon túl elveszik néha a részletekben, pl. a cipö orrán megcsillanó fényt képes fél odalon keresztül taglalni. :] Ha tényleg dúrva és beteg könyvet akarsz töle ott van Az 1-2. Abban kemény dolgok zajlanak! Csak sajna abban is sok a rizsa...
R.I.P. Brúnó :-(
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16437 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6161 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4842 db
Utolsó belépés:
2019.12.08. 10:38:25
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea