PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2012.05.16. 00:01:40

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2012.06.05. 15:14:40

Megosztás
Értékeld a blogot!
X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine – 2009)
A ma oly divatos képregényfilmek már legalább akkor jelleget képviselnek Hollywoodban mint annak idején a horror vagy a western. Minden évben sor kerül valamilyen rajzolt hős mozira adaptálására és az már bizonyos hogy még pár évre jócskán be vannak táblázva a stúdiók képregényfilmekből. Ám van úgy hogy egy képregényhős annyira érdekes vagy sok lehetőség rejlik benne, hogy elbír egy, esetleg több mozifilmet is. Ilyen volt 2005-ben a Daredevil-filmből kinőtt Elektra (a minőségét ne most vitassuk meg), de nála minden bizonnyal coolabb karakter Wolverine, azaz magyar fordításban Farkas (az angol szó eredetileg Rozsomákot jelent, tehát a fordítóknak érdemes lenne kiosztani egy-két nyaklevest). A hozzá kapcsolódó képregény közel 50 éves és ezalatt az idő alatt az egyik legismertebb és legsikeresebb rajzolt hős lett. Az X-Men csapat tagjaként tett szert hírnévre és természetesen benn volt a három mozifilmben is, ahol Hugh Jackman alakította, aki amúgy tökéletes választás volt, a szerepet egy az egyben ráöntötték. Az X-Men trilógia dollármilliókat hozott, így természetesen sor kerülhetett Wolverine eredettörténetének elmesélésére is. Csak hogy tiszta legyen a kép: Wolverine, vagyis Logan mutáns, akinek különleges öngyógyító képessége van, és lassabban öregszik, csontozatát pedig a legerősebb fémmel az adamantiummal ötvözték. A mozi nemcsak a fémcsontozat és a karmok eredetére ad magyarázatot, hanem Logan több mint 150 évének lehetünk szemtanúi. 1845-ben kezdődik a film, mikor a kisfiú Logan és testvére Victor Creed menekülni kényszerül. Ketten képességeiknek köszönhetően végigzúzzák az amerikai polgárháborút, az első és második világháborút, majd Vietnámot. Ott Victornak köszönhetően kivégzőosztag elé kerülnek, de mivel ez nem ilyen egyszerű, felkeresi őket William Stryker tábornok, aki felajánlja hogy csatlakozzanak egy új, titokban szervezett különítménybe, ami mutánsokból áll. Tehát itt minden kérdésre választ kapunk, ami az előző három filmben felvetődött. Bár már a trilógiában is nagy hangsúlyt kapott Wolverine karaktere, mégiscsak külön filmet érdemel, amiben ő viszi el a pálmát. A képregénytől, na meg a mozifilmektől függetlenül rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen dologban, Jackman adva van, már csak egy jó forgatókönyvíró és rendező kell. Egyben nehéz feladat is, hisz azon felül hogy az egyszeri, átlagos mozinézőnek is meg kell felelni, a képregény rajongóit sem szabad hanyagolni. Egyszerűen csak meg kell találni az egyensúlyt a kettő között. Így leírva könnyű, alkalmazni már nehezebb, de egy értő rendező kezei alatt akár még jó is kisülhet az egészből, elég csak említeni Nolan Batmanjét, vagy a Vasembert.

A képregényadaptációk trónján magasan a Marvel Comics áll, Wolverine is az ő hatáskörük alá tartozik, de ami sikerült Christopher Nolan, vagy Jon Favreau rendezőnek, az Gavin Hood-nak már nem annyira. Filmje inkább az egyszeri néző igényeit elégíti ki, mintsem a képregényrajongókét. A Wolverine épp ezért nem követi az eredeti képregény hagyományait, nem is annyira szakad el tőle, de az már annál inkább szembetűnő, hogy mennyire nem veszi figyelembe a trilógia történéseit. Kronológiai sorrendben a Wolverine-film a három X-Men mozi előtt játszódik, mégis amit ott láthattunk különböző emlékképekből vagy hallhattunk párbeszédekből itt azt egészen máshogy láthatjuk. Ezen kívül sikerült olyan banális dolgokat beletenni a filmbe, hogy arra nemhogy a képregényrajongók, de még az átlagos nézők is rázni fogják a fejüket (természetesen ha látták a többi X-Men filmet). Az egy dolog hogy Küklopsz találkozik fiatalon Wolverine-el, majd az első filmben kicsit idősebben már nem emlékszik rá (az hogy végig le volt takarva a szeme nem mentség, amennyi mutáns volt ott körülötte, bőven volt mesélnivalójuk a szőrös idegenről aki megmentette őket), de hogy Kardfogat Logan testvérének állították be, az már nevetséges, főleg hogy az első részben is volt egy Kardfog (az eredeti), aki még távolról sem áll rokonságban Wolverinel, és ha valaki felveti az ötletet, hogy tán kettő van belőle, akkor olvasson néhány X-Men képregényt, ott fény derül az igazságra.

Sajnos a sor itt nem ér véget, sikerült még jó néhány értetlen helyzetet belevinni a filmbe, mintha a forgatókönyvírók nem látták volna a trilógiát, de azt is kétlem hogy kettőnél több X-képregényt olvastak volna. A gondok már az első pár percben megjelennek, túl gyorsan történik minden, a különböző időszakokból, háborúkból mutathattak volna többet, egyszerűen a mozi nagyon gyorsan pörög és ezalatt elveszik a lényeg és a lélek, Hood filmje ezért is hasonlít inkább Brett Rattner látvány-bombájára, mint Bryan Singer két elmélkedős akciójára. Azt meg már kitudja hogy mennyit segítettek a filmen azok a bizonyos újraforgatások, ha a végeredmény ilyen lett. Szomorú gondolat hogy egy Singer mit hozott volna ki a filmből, amíg ő egy hirtelen és vad személyiségnek mutatta be Wolverine-t, itt némileg Hood annyira igyekszik,annyira elakarja szabadítani a figurát, hogy végül a nagy durranásból egy kis lepkefing lesz. Az már külön szomorú, hogyha Logan el is szabadul, vért aligha fogunk látni, ugyanis a film PG13-as korhatárt kapott, így ne is várjunk hogy kivirul majd Logan koponyája, vagy bordája, a trancsír szót meg már röhej említeni ilyen gyerekbarát hangvétel esetében. Olyan komoly hangvételt tehát ne is várjunk, voltaképp ez már megint egy tipikus bosszúfilm lett, de legalább néhány akciójelent jó lett, a motoros üldözés, a sikátor, esetleg még a finálé ami igazán jóra sikerült, a poénok azért nagyrészt ülnek, bár nyomát sem látni annak a sötét,komor atmoszférának amit mindenhol ígértek. Szerencse hogy a színészek viszonylag rendben vannak, Jackman továbbra is élvezettel alakítja Wolverine-t, már csak miatta is érdemes megtekinteni a filmet, annak ellenére mondom ezt hogy a már felsorolt negatívumok miatt nem egy nagy durranás. Jackman maga Logan, vad, kemény, de ha kell akkor elérzékenyül vagy romantikusan bámul. Liev Schreiber tökéletes Kardfog, a sminkesek jól kialakították az állatias kinézetét, nem lehet rá panasz. A két legnagyobb arc viszont Deadpool és Gambit nagy kár hogy keveset szerepel, még bár az előbbi karaktert a végén elég szépen sárba tiporják, a képregény rajongóinak azt hiszem van egy pár keresetlen szavuk az alkotókhoz. A történet sem egy nagy szám, a nagy fordulat pedig nemhogy felesleges, de csak még több kérdés vetődik fel bennünk, hogyan siklottak el ilyen banális hiba felett az írók. De a színészi felhozatal valamennyit javít a mozi vérszegény összképén, elfelejtettem említeni Stryker tábornokot, akit ezúttal nem Brian Cox alakít, hanem Danny Houston, de az ő játékával is meg voltam elégedve, bele illett a szerepbe, itt egy keménykezű, vérbeli katona, Cox pedig egy romlottabb, náci-jelleggel felvértezett Stryker-t alakított, ami ebbe a filmbe nem igazán illett volna bele.

Így újranézve már nem olyan lesújtó, de elsőre mindenképpen nagy csalódás volt Wolverine eredettörténetének bemutatása. Lehetett volna ez sokkal de sokkal jobb, leginkább összecsapott volt, a képregénytől kissé elrugaszkodó, vérszegény adaptáció lett. Inkább azok fogják szeretni akik még egyetlen egy X-Men füzetet sem vettek kézbe, őket úgy látszik a film megvette kilóra (és ezt saját szememmel tapasztaltam), viszont a képregény imádókat cserbenhagyták. Az elvárásoknak nem felelt meg, ám egy igazi popcorn-mozi lett, egy mindenki számára nézhető film, amely nagyon messze van az első két résztől, de talán még a harmadik után is csak kullog. Kár, mert egy ilyen karakter mint Wolverine sokkal, de sokkal többet érdemel.

55%

X-Men: Az elsők (X-Men: First Class – 2011)
A hétköznapi emberek által kitaszított, egyszerűen csak korcsként nevezett, különleges képességekkel rendelkező mutánsok történeteit mindig is előszeretettel falta a nép. Először csak a képregény rajongók kiváltsága volt ez, majd Bryan Singer 2000-es keltezésű filmadaptációja óta már a mozinézők is előszeretettel ülnek be a terembe ha egy új epizód vetítésére kerül a sor. És az emberek nagyjából kajálják is ezeket a filmeket, nemcsak a neves szereplőgárda miatt, hanem mert attól függetlenül hogy cseppet sem hétköznapi emberekről van szó, mégis a karakterek mindegyike hihetetlen drámával rendelkezik. A monoton, maradi társadalom egyszerűen képtelen befogadni őket, sokuk fél az ismeretlentől, legszívesebben bezáratnák, vagy üldöznék őket, s nemcsak civilekről van szó, maga a kormány és a legtöbb politikus is azon a véleményem van hogy a mutáns-kérdés ellen valamit tenni kell, méghozzá hamar, így csak a megfelelő alkalomra várnak hogy megnyomják a piros gombot, ezzel eldöntve az emberek és a különleges képességekkel rendelkező személyek közötti csendes háborút. Az X-Men képregény és a film is olyan társadalmi, vagy szociális kérdéseket vet fel, amellyel a hétköznapokban is találkozhatunk, igaz teljesen más formában, gondolok itt az etnikumokra, a bevándorlókra, kisebbségre. Rajzolt formában kifejezetten mély értelmezésekbe is belemennek az írók, a filmek esetében a történeteket kicsit lecsupaszították hogy sokkal popcornosabb és nézőcsalogatósabb legyen, de Singer első két X-Men-je mondanivalónak sem volt híján. A Brett Ratner által rendezett harmadik rész már inkább a látványra és az akcióra ment rá, leginkább egy hatalmas blockbuster lufira hasonlított, amely a végén majdnem ki is pukkadt, éppen beleesett az „éppen csak jó” kategóriába, de végeredményben a nézők és talán a képregényrajongók sem panaszkodtak annyira.

Viszont mintha elkezdték volna ásni a franchise gödrét, három évre rá jött Rozsomák önálló filmje, amelyben ugyan rengeteg potenciál volt, a végén mégis hatalmas csalódás lett. Ezután kérdésessé váltak a jövőbeli filmek, elkészítésük annyira nem is volt kérdéses, mint inkább az hogy ezek milyen minőségű produktumok is lesznek végül. Szerencsére a stúdió nem nagyon bízott semmit sem a véletlenre, felkérte Matthew Vaughn-ot, akinek nagyon-nagyon sietnie kellett a mozi rendezésével, szűkös határidőket szabtak, nehogy a jogok kicsússzanak a stúdió kezéből. Mint a Rozsomák film esetében, ezúttal is egy előzményt láthatunk, azonban most a híres professzor Charles Xavier és barátja, későbbi ellenfele Erik Lensherr fiatalkorát, barátságuknak kezdetét, első közös kalandjukat láthatjuk. Hasonlóan a legelső epizódhoz, az első jelenetben ismét egy náci koncentrációs tábort mutogatnak, szinte egy az egyben lemásolják a híres kapu-elferdítős jelenetet, egyben már az első percekben érzékeltetik Xavier és Erik eltérő gyerekkorukat, azon okok morzsáit, amik majd később egymás ellen fordítják őket. Erik Auschwitzban szenved a nácik keze által, az anyját hidegvérrel megöli egy ottani doktor Klaus Schmidt, mivel a fiú nem tudott képességével megmozdítani egy fémpénzt. Közben Xavier a biztonságos, meleg otthon nyugalmát élvezi, de ahogy későbbi barátja, ő is egyre jobban kezdi felfedezni saját képességeit. Idővel persze találkoznak, a felnőtt Erik náci háborús bűnösök, de legfőképpen Schmidt után vadászik, végül a sors összehozza Xavier-el, akit felkért a kormány egy közelgő halálos fenyegetés miatt, így csapatot kell toborozniuk, hogy együtt megvédjék a Földet a harmadik világháborútól.

A Rozsomák film egyik nagy hibája volt hogy mindenféle történelmi töltetet nélkülözött, a főcím alatt több mint száz évet ugrott a cselekmény, s ezzel nemcsak magából a főszereplőből kaptunk kevesebbet, de a hangulatos jelenetekből is, a készítők mintha féltek volna a múltba helyezni a cselekményt, pedig bizony lehetett volna több bátorságuk is, mert hiába ritka tendencia ez a képregényadaptációk terén, néha kifejezetten beválhat. Az X-Men: Az elsők esetében ilyenről szó sincs, mivel a fiatal Xavier-t és Magneto-t láthatjuk, megelevenednek az 1960-as évek, a hidegháború, a hatalmi harc korszaka, a fegyverkezési verseny és az egyre jobban fenyegető atomháború. A forgatókönyvírók ügyesen ötvözték a valós történelmi eseményeket, a kubai rakétaválságot a fikcióval, vagyis a mutánsok egyre növekvő számával, s az amerikai kormány részéről érzett fenyegetésről. A korszakot tökéletesen teremtették meg, némi összecsapottság azért érezhető a CGI jelenetekben, valahogy nem sikerült eléggé hihetővé tenni a robbanásokat, effekteket, a korábbi filmekkel ellentétben itt most nem látvány-téren hódít a mozi, de ez részben betudható a rohamos munkatempónak. Az előző két mozi egyik sarkalatos pontja volt hogy túl sok szereplőt próbáltak belezsúfolni a cselekménybe, így egy-egy főkarakterre már alig jutott idő, sokszor maguk a mellékszereplők is csúnyán elsikkadtak, sokszor nem is lehetett tudni hogy mi történt velük. Az elsőkben kifejezetten minimalizálták a mutánsokat, nincsenek felesleges töltelékszereplők, bár ígyis alig-alig jut idő némelyikükre, a show-t lényegében James McAvoy, Michael Fassbender és Kevin Bacon hármasfogatja nyúlja le. McAvoy tökéletes választás a fiatal Xavier szerepére, természetesen még nem az a bölcs, megfontolt öregember mint a későbbiekben, de a figurát nagyon jól hozza, összességében bohém, megvan a kellő komolysága, mégsem viszi túlzásba, és az időnként elvétett kikacsingatós poénok miatt (a hajam tabu!) még vicces is, abszolút telitalálat. Kevin Bacon sem vall szégyent főgonoszként, igazából ő mindig hozza amit kell, aki jól ismeri az már számíthat némi minőségre, mércére mikor az ő nevével fémjelzett filmekre ül be, feladatát ezúttal is csont nélkül elvégzi. De aki még ezt a két tehetséges színészt is képes volt kenterbe verni, az nem más mint Michael Fassbender. A mozi legmeghatóbb és legstílusosabb jelenetei is hozzá kötődnek, (najó, volt még egy cameo, amely rövidsége ellenére milliószor coolabb mint az előző film), maximálisan átjön a lelki vívódása, szenvedése.

A történet haladtával pedig egyre inkább közelít afelé a Magneto felé, aki görcsösen háborút akar indítani az emberek ellen, aki végtére is nem sokban különbözik azoktól az emberektől akik annak idején kínozták és fájdalmat okoztak neki. A többi mutáns már korántsem ennyire érdekes, oké hogy most nem raktak bele olyan sokat, mégis, leginkább ötlettelen, súlytalan figurákról van szó, a trilógia szupercsapata után kicsit hiányérzetem volt. A kicsivel több mint két órás játékidő alatt néhány jelenetet csak úgy összecsapnak, gondolok itt a csapat összeverbulására, vagy Raven hirtelen pálfordulására, a Xavier-Erik barátság sem tűnik olyan hatalmasnak mint ahogy a trilógiában már utalgattak rá. Vaughn egyébként ügyesen rendez, a Kick-Ass-el már bebizonyította hogy van fogalma a képregényadaptációk világáról, tehetségét természetesen itt is megcsillogtatja, még ha nem is tökéletesen. Persze védelmére szóljon hogy tényleg sietnie kellett, pár ötlet valószínűleg nem úgy valósult meg ahogyan ő és a többiek elképzelték, de mivel Az elsők egy új X-Men sorozat előfutára az ebben a moziban fellelhető hibák csorbáját még bőven lesz alkalma kiköszörülni. Van is mit, ugyanis számtalan logikai hiba becsúszott a cselekménybe, és bizonyos karakterek motivációin, jellemfejlődésén is van mit javítani, de úgy érzem a rendező több mint korrekt munkát végzett ezzel a filmmel, így megszavazhatjuk neki a bizalmat.

75%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. VictorVance  Szerkesztő
2012.06.05. 15:14:40
LV18
Válasz 2. getro2 üzenetére:
A Wolverine első megtekintése nálam is jó emlék volt, de amikor újranéztem egy párszor DVD-n, már elveszítette azt a kis varázsát.
Örülünk?
3. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.16. 19:27:06
LV18
Válasz 1. Matichku üzenetére:
A Logan-Kardfog kapcsolat már csak azért is gáz, mivel az első filmben is találkoznak és ott egyáltalán nem testvérek, tehát az írók részéről ez logikai buktató volt, nem értem miért kellett ezt belevinni. Persze lehet magyarázni azzal hogy mondjuk az egy másik Kardfog volt, vagy ilyesmi, de ígyis hülyeség. Remélem a folytatás sokkal jobb lesz.

A First Class pedig, bár tetszett, valami mégis hiányzott, amit remélem majd beleraknak a második részbe.
Örülünk?
2. getro2  PlayStation.Community tag
2012.05.16. 15:21:43
LV3
Én nem sokra emlékszem a Wolverine filmből, viszont valamiért nagyon kellemes emlékként maradt meg. Talán ideje lenne újranézni. A First Class szintén tetszett, Farkas 5 egymondatos cameo szerepén hatalmasat röhögtem :D
1. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.05.16. 01:44:46
LV14
Szóval Wolverine... Ha nem képregényfilm lenne lehet, hogy még bottal sem nyúlnék hozzá, de azért mert képregényfilm igy elmegy. Persze igazat adok neked a karakter ennél jobbat érdemelne. A logikai hibák és az, hogy Logant Kardfog testvérének állitják be elég gáz. A Hugh Jackman - Liev Schreiber páros jó, az X-Men filmekben valahogy a szinészekkel sosincs gond. Csalódás, de azért nem tagadom meg.
A First Classról már az X-Men trilógia blogban leírtam nekem nagyon tetszett a film. Kellemes meglepetés volt, hogy az eredeti szereplő gárda nélkűl is lehet az új stábbal jó X-Men filmet csinálni. 75%-nál lehetne egy kicsit több:) Elözmény vagy eredet filmeknél mindig jó látni, hogy lesz valakiből az a személy akit a korábbi történetekből már megismerhettűnk. Itt elsö sorban Magneto-ra gondolok. A zenei téma is nagyon jó, különösen annál a résznél amikor "beinditják" a Cerebrot és elkezdik toborozni a mutánsokat. Arra a bizonyos cameora tényleg a cool a legjobb szó:)
Szerintem a First Class jó alapot jelent a folytatáshoz.
Nil Satis Nisi Optimum
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16008 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5968 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4767 db
Utolsó belépés:
2019.09.22. 11:13:44
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea