PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

24 hozzászólás

2012.05.06. 23:53:33

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2012.05.08. 21:46:46

Megosztás
Értékeld a blogot!
”A nevem Bond: James Bond” – a világ egyik legismertebb mondata. Mivel a széria idén ünnepli ötvenedik évfordulóját és a huszonharmadik rész, a Skyfall premierje is közeledik, felrakom ide a sorozat epizódjairól szóló kritikáimat. Mivel egy bejegyzésben nagyon hosszú lenne, ezért négy részre bontom, és persze a legelején kezdem, az 1960-as években, a Sean Connery-érával, George Lazenby beugrásával bezáróan.”

Dr. No (Dr. No – 1962)

Kevesen vannak a világon akik ne ismernék, vagy ne hallottak volna még soha életükben ezt a bizonyos nevet: James Bond. Őfelsége titkos ügynökének kalandjai vitathatatlanul világsikerré váltak, és már 50 éve fontos szerepet játszanak a filmgyártásban, rengetegen rajonganak szeretett hősünkért, a producerek pedig már súlyos milliárdokat kerestek rajta (pontosabban 12 milliárd dollárt, így a Bond franchise simán maga mögé utasítja a Star Wars és a Harry Potter filmeket is). Bond figurája már majdnem fél évszázada velünk van, és természetesen eme hosszú idő alatt rengeteget változott, több színész is alakította, a világ is változott, és persze az igények is. De mint minden hős, Bond is elkezdte valahol. Egész pontosan papírformában, hiszen a figurát Ian Fleming, második világháborús angol kém álmodta meg, majd vetette papírra gondolatait, nem kellett olyan sokáig várnia hogy bizonyos Albert R. Broccoli és Harry Saltzman megvegye a könyvek megfilmesítési jogait, azonban a stúdió nem számított komolyabb sikerre, így nem kronológiai sorrendben kezdték filmre vinni Bond kalandjait, tehát a Casino Royalehelyett a Dr. No című regényre esett a választás (ami amúgy a hatodik rész). Mi lehet olyan különleges Bond figurájában, ami ma is elbűvöl annyi embert, és arra sarkall hogy egy-egy újabb epizódra jegyet váltson, vagy esetleg újranézze a korábbi részeket? Rengeteg olyan dolog van, amely megfogja az embereket, pl. maga a figura nőcsábász karaktere, vagy a különleges, szép, egzotikus helyszínek, a gyors kocsik, akciók, szövevényes történet, és persze nem utolsó sorban a gyönyörű női szereplők. James Bond karaktere igazi férfi, úriember, méregdrága kocsikat vezet, szereti a vodka martinit (felrázva, nem keverve) szebbnél-szebb lányokkal fekszik le, és küldetését minden áron elvégzi, legyen az akármilyen nehéz és kemény. Persze az évek során változott, de az alapkoncepció lényegében ugyanaz maradt, csak mindig az adott kor követelményeinek megfelelően. Sokan mondják a Dr. No-ra, hogy az első Bond-film, de lényegében ez nem állja meg a helyét, mivel már készítettek egy sorozatot az ’50-es években a Casino Royale-ból, de ez természetesen nem tagja az eddig 22 részes szériának (mint ahogy az 1983-as Soha ne mondd, hogy sohasem, hiába szerepel benne az első Bond, Sean Connery).

Connery-t amúgy sokan a leghitelesebb és egyben legjobb Bond-nak nevezik, nem is méltatlanul, ő indította el a figurát, ő volt a kiindulási alap a későbbi színészeknek is, akikre a figura szerepét osztották. Voltaképp az első filmben a figura még nem annyira kiforrott, látszik Connery-n hogy próbálgatja formálni a karaktert, és ez nagyrészt sikerül is neki, játéka remekül visszaadja azt a figurát amelyet Fleming könyveiben olvashatunk. Igazi, sármos úriember, a néző tényleg elhiszi róla hogy akármelyik nőt képes elbűvölni, a Dr. No-ban kiválóan sikerül bemutatni a karaktert, a kamera direkt úgy áll hogy nem látni egy ideig az arcát, egy kaszinóban kártyázik egy elbűvölő nővel, természetesen nyer, majd hallhatjuk a világ talán legismertebb bemutatkozását: Bond. James Bond. Aztán lazán cigarettára gyújt (amúgy Connery Bond-ja dohányzik a legtöbbet). Majd fontos ügyben mennie is kell, de azért megadja a számát a nőnek. Roppant hatásos bemutatása ez James Bond figurájának. Mivel ez az első Bond-film, vannak benne olyan hiányzó elemek, amelyek csak a későbbi részekben kaptak helyet. Ilyen például a bevezető jelenet, amely ezúttal hiányzik, rögtön jön a film címe és a készítők rövid listája, de előtte persze jön a későbbi részekben is használt pisztoly csöves jelenet, amely során Bond belelő a kamerába (érdekesség hogy Connery csak a negyedik részben tette ezt, az első háromban a dublőre lőtt), de érdekes hogy ebben a részben Bond korántsem annyira sebezhetetlen, koszos lesz, megsérül, véres lesz a ruhája, nem az a golyóálló félisten és azok a „véletlen monumentumok” is hiányoznak, melyek a későbbi epizódokban megmentik az életét, s néha bizony már nevetségesek is. Ellenben Bond-on kívül itt mutatkozik be főnöke M is, s annak titkárnője Miss Moneypenny, valamint a CIA-s Felix Leiter aki néha-néha feltűnik egy-egy epizódban, Bond kütyüjeit és autóit szolgáltató Q is itt szerepel először, de itt még más alakítja mint a későbbiekben, valamint még nem az azonosító nevén szólítják. A történet amúgy nem valami bonyolult egy kémfilmhez képest, a fordulatok terén sem bővelkedik nagyon a Dr. No, ezért is inkább a krimi műfaja felé hajlik az első Bond-mozi: A 007-es egy meggyilkolt kolléga, egy másik duplanullás ügynök gyilkosai után nyomozva Jamaikába érkezik, ahol rájön, hogy a szálak egy bizonyos Dr. No-hoz vezetnek, akinek a gyilkosságon kívül úgy tűnik az amerikai űrrakétákat eltérítő titokzatos sugarakhoz is köze van. Bond ellen több sikertelen merényletet is elkövetnek, míg nem úgy dönt, saját maga látogat el a doktor szigetére, amelyet egy egész sereg őriz. Természetesen a könyv és a filmváltozat között nem egy változtatás van (a sorozat ezen része amúgy magyarul is megjelent), legérdekesebb az hogy itt az űrkutatás van a középpontban (mint oly sok más Bond-filmben ezután), a regényben pedig egy guanó (gyengébbek kedvéért: madár ürülék) botrány miatt kerül a 007-es Jamaikába.

Sajnos mivel lassan már egy 50 éves filmről van szó, kicsit megkopott és egy mai néző számára valószínűleg már nem olyan akciódús, eredeti, vagy izgalmas, mint a régi időkben. Az igaz hogy kicsit vontatott néhol a cselekmény, de ne felejtsük: a Dr. Nonem egy akciófilm. Igaz, vannak benne verekedések, robbanások és egy autósüldözés is, de ez kémfilmnek-kriminek készült, nem pedig valami pörgős akcióbombának. Ezt a filmet a megfelelő helyen és időben kell kezelni, nyilván ma már más hatást vált ki azon emberekből akik először nézik meg, de nem szabad lebecsülni a film értékeit. Elindított egy sikeres sorozatot, bemutatott egy mára már legendássá váló karaktert, igaz régi, de mindenképp elnyűhetetlen klasszikus. Való igaz a film elég lassú, néhol feldobják az olyan jelenetek, mint az előbb említett autósüldözés, természetesen a kornak megfelelően vetített háttérrel, kicsit már nevetést vált ki belőlünk hogy Bond ide-oda rángatja a kormányt és nem arra felé amerre a háttér mutatja, de sebaj, nagyon régi filmről van már szó. Connery-n kívül a többi színészre sem lehet panasz, a gyengébbik nem karaktereit is igazi szépségek személyesítik meg, Sylvia Trench (Eucine Gayson) a bemutatkozó-jelenetben csavarja el Bond-fejét (vagy talán fordítva?), Miss Taro (Zena Marshall) aki az ellenség oldalát gyarapítja, de mégis, az igazi szépség Honey Rider (Ursula Andress), aki a tengerparti bemutatkozós jelenete örökre beleégett a mozinézők agyába, sokan nevezik őt a legjobb Bond-girlnek (és joggal). Joseph Wiseman Dr. No szerepében pedig kitűnő gonosz, igazi, hidegvérű, megalomániás tudós. Szintén itt kerül említésre először a SPECTRE nevű kémelhárító szervezet, amelynek Dr. No is a tagja, és még számos későbbi Bond-filmben kerül említésre, számtalan módon próbálják majd meg csapdába csalni a 007-est. A film kis költségvetése ellenére rendkívül nagy sikert aratott, és kikövezte az utat az újabb részek előtt, nagyon remek bevezető a James Bond-filmeknek, igazi klasszikus, amit a megfelelő helyen kell kezelni ahhoz hogy az ember élvezni tudja. A helyszínek igaz nem annyira változatosak és a film fonala sem ott kezdődik ahol maga a regény, Bond itt már nagyban űzi a kémkedést, rengeteg küldetésen van túl, tehát közel sem az első bevetéséről van szó. Akárhogy is, jó érzés még mindig visszanézni ezeket a filmeket, ha más nem a retro érzés miatt, vagy azért hogy lássuk, honnan is indult ez az egész Bond-mizéria.

75%

Oroszországból szeretettel (From Russia with Love – 1963)

A Dr. Nomeglepő sikerének köszönhetően természetesen James Bond-ot újra bevetésre küldték a producerek és elkezdődött az a játszma, amely az ilyen filmek esetében elő szokott fordulni: minden áron felakarták múlni az előzményt, és kiküszöbölni az esetleges hibákat, amelyeket elvétettek korábban. Az alapanyag adott volt, hiszen bőven lehetett válogatni Ian Fleming regényei közül, így hát az Oroszországból szeretettelcímű műre esett a választás. Hogy miért pont erre a részre esett a választás könnyen megmagyarázható, ugyanis az eredeti regény John F. Kennedy amerikai elnök egyik kedvenc olvasmánya volt, így hát úgy gondolták ez az ingyenreklám jót tesz majd a filmadaptációnak is (utólag megállapíthatjuk: nagyon is jól gondolták). Az előző rész bemutatása óta eltelt egy év, így viszonylag hamar elkészítették a második részt, a 007-es ügynököt természetesen Sean Connery alakítja, és a sztori is szövevényesebb, szerteágazóbb lett mint elődje.

Bondot Isztambulba küldik azzal a megbízással, hogy a szovjet követségről lopjon el egy dekódert. Ezúttal nem a világ a tét. Csupán egy szovjet technikai csoda, egy kódfejtő szerkezet - a Lektor - amely azonban hatalmas veszélyt jelenthet a nagyhatalmakra, ha rossz kezekbe kerül. A Lektort nem csak a Brit Titkosszolgálat szeretné megkaparintani, hanem egy gátlástalan terrorista szervezet, a SPECTRE is. Egy egykori KGB ügynöknő és egy csehszlovák mestersakkozó ördögi tervet eszel ki, amelynek kulcsa James Bond. A sakkozó tökéletes logikával dolgoz ki minden lépést. Tudja, hogy Bond képes megszerezni a szerkezetet, tudja, hogy a 007-es nem képes ellenállni a szép nőknek, és tudja, hogy egy csapdába csalt ügynökkel könnyen elbánik a SPECTRE "ökle", Red Grant. Bond persze időben rájön, hogy csapdába csalták - a gyönyörű csalinak mégsem képes ellenállni...Jót tett a folytatásnak, hogy ezúttal Bond-nak nem a világot kell megmentenie, hanem csupán visszaszerezni egy különleges, és igen fontos tárgyat. Ám ennek ellenére a feladat nem lett könnyebb, sőt, talán itt sokkal nagyobb veszélyekkel kell szembenéznie kedvenc ügynökünknek, egy sor merénylet, lövöldözés, kergetőzés, verekedés, és a végén egy motorcsónakos jelenet. A Dr. Nonéhai vontatottsága nyilván akkoriban nem nagyon érződött, mégis az Oroszországból, szeretettel sokkal dinamikusabb, akciódúsabb és látványosabb is lett. Az alkotók a kronológiáról sem feledkeznek meg, így nyíltan tudatják velünk hogy bizony a cselekmény szorosan követi az első részt, tehát voltakép a csavaros tervvel Dr. No halálát is megakarják bosszulni, mivel számítanak rá hogy a dekódoló megszerzésére a 007-est vetik be. Ismét szerepel, és már láthatjuk is a SPECTRE nevű kémelhárító terrorszervezetet, és annak vezetőjét Blofeld-et is, akinek az a különlegessége hogy sosem mutatják az arcát, csak az állandóan simogatott fehér macskáját.

Ezúttal a gonoszok is sokkal többen vannak, Kronsteen a terv kiagyalója Rosa Klebb és Red Grant (igaz Bond-nak csak az utolsó kettővel gyűlik meg a baja), a szerepét mindenki nagyon jól játssza, Robert Show a robosztus hústorony Grant szerepében a Bond-sorozat egyik legemlékezetesebb gonosztevője lett, a verekedős jelenet pedig megdöbbentően igazira sikerült. Természetesen színészileg még mindig Sean Connery van a csúcson, jobban beleszokott a szerepbe, sokkal lazább, és nagyon jól hozza a karaktert. Bond-on kívül még olyan figurák is visszatérnek mint M, vagy Moneypenny, és itt jelenik meg először Desmond Llewelyn is Q-ként, valamint itt szerepelnek először a különleges kütyük, amelyek segítik az angol kém munkáját. És itt mutatják be először a Bond-filmek visszaköszönő elemét a nyitójelenetet, amely során érzékeltetik hogy ezúttal nem kispályásokkal van dolga a 007-esnek. Persze James Bond hiába is koncentrál teljes erejével a feladatára, azért a nőkre is jut elég ideje, a film elején például ugyanúgy Sylvia Trench-el van, mint ahogy a Dr. No-ban (a későbbi részekben már nemigen fordul elő hogy Bond-ot ugyanazzal a nővel látjuk), a fő Bond-girl ezúttal Tatiana Romanov, vagyis Daniele Bianchi színésznő, aki mellesleg elég jól hozza a karaktert, de szerény véleményem szerint Ursula Andress sokkal jobb volt. Az Oroszországból szeretettelamúgy igazi, hidegháborús kémfilm, szemben az első rész krimis, kalandfilmes beütésével. Igaz fordulatok nem igazán vannak, mivel a szemünk előtt zajlanak le azok a jelenetek is, amelyekben nem szerepel Bond, tehát nem nagyon ér minket meglepetés. Sőt, a film azt érzékelteti inkább hogy ebben a játékban a 007 is egy bábu, de a film előrehaladtával szépen rájön mindenre és felülkerekedik a gonoszokon.

A helyszínekre sem lehet panasz, Jamaika forró hangulata után ezúttal Isztambulban járunk, hasonlóan hangulatos helyszín ezis, ideális egy ilyen szerteágazó kémfilmhez. Sokkal pörgősebb lett a cselekmény, süvítenek a golyók, lassan már azt sem tudjuk hogy ki kivel van, közben John Barry remek zenéje adja meg az alaphangulatot, ami szintén felülmúlja az előző rész muzsikáit. Rengeteg idézhető jelenetet lehetne mondani a filmből, a vadászattól kezdve a motorcsónakos üldözésig, amely a film legjobb pontja, de említhetném akár a vonatos utazást, verekedést, vagy a kergetőzést a mezőn, amolyan Észak-északnyugat(1959) módra. Igazi vérbeli kémfilm a folytatás, tehát ragaszkodni kellett a szokásos dolgokhoz, mint például a jelszavas köszönés, vagy a csatornabeli kémkedés.A mozi minden téren köröket ver az előző részre, az egyik legjobb Bond-film (amúgy Connery kedvenc epizódja), dinamikusabb lett a cselekmény, a történet is bonyolultabb, és ott van a rengeteg emlékezetes jelenet, természetesen (mint az előző rész esetében) ezt a filmet is a megfelelő időben kell kezelni, bár kevésbé vontatott, meglátszik rajta hogy lassan 50 éve készült. Igaz most nincsenek olyan bakik, hogy a kormányt ide oda rángatták, vagy hogy száguldás közben Bond kalapja kicsit sem rezdül. A film azon kevés alkotások egyike, amely minden tekintetben kenterbe veri az első részt, sokkal élvezetesebb, jobb lett, hála a regénynek, amely állítólag a legjobb Bond-könyv. Az Oroszországból szeretettel valóban az egyik legjobb Bond-film a sorozatban, nemcsak azért mert izgalmasabb, hanem mert itt már valamennyire kialakult Connery figurája és itt is sok minden olyan monumentum jelent meg amely a későbbi részekben is helyet kap. Tele van olyan elemekkel, ami miatt szeretjük a 007-est, kicsit megkopott, de azért még mindig egy valamennyire időtálló film a második rész, olyan klasszikus, amelyet ma már nem nagyon csinálnak.

90%
Goldfinger (Goldfinger – 1964)

Az Oroszországból szeretettelután természetesen a hagyományoknak megfelelően egy év múlva jött az újabb, immár harmadik Bond-kaland, a Goldfinger. Érdekes hogy a legtöbben ezt tartják a sorozat legjobb darabjának, mivel sok olyan elemet vezettek be, amelyek a későbbi 007-es filmekben is szerepet kaptak. Talán ez az a rész, amelyből legtöbbet idézgetnek más mozikban, paródiákban, és ez az a rész ami miatt szélesebb körben is elterjedt a brit szuperügynök alakja. Az előző két részt tető alá hozó Terence Young rendezőt leváltották, helyére Guy Hamilton került. Aki már valamennyire tapasztalt filmnéző, az tudja hogy ezek a rendezőváltások nem sok jót hoznak magukkal, ellenben itt mintha nem is látszódna semmi ebből a döntésből, nem úgy mint manapság, mikor a stúdió láncra veri a filmeseket és nem engedi meg nekik hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák a mozijaikat. James Bond, őfelsége titkos ügynöke ezúttal nem valami ellenséges szervezettel, hanem egy befolyásos csempésszel kerül szembe. A legnagyobb angol bank felfedezi, hogy valaki hatalmas mennyiségű aranyat halmoz fel, és úgy tűnik, a nemzetközi aranykereskedő, Auric Goldfinger is érintett az ügyben. A bank azt kéri, James Bond titkosügynököt küldjék nyomozni az ügyben. Bond túljár ellensége eszén, majd megpróbálja lebuktatni, ám maga is fogságba esik. Nem sokkal később rájön hogy az évszázad bűnténye van készülőben, amelynek során Goldfinger és bandája a Kentucky állambeli Fort Knox aranyraktárába akar betörni.A Goldfinger az előző részhez hasonlóan szintén egy nyitójelenettel indít, ám itt az nem kapcsolódik magához a fő sztorivonalhoz, ez a monumentum a későbbi Bond-filmekre is jellemző lett. Szintén itt fordul elő először hogy a főtémát egy pop-sztár énekli, Shirley Bassey jellegzetes dala nyomot hagy a néző emlékében. A helyszíneket ezúttal is remekül választották meg, bár az amerikai jelenetek kicsit szürkévé teszik a filmet, de Miami szállodái, vagy Svájc hegyei némileg visszahozzák az előző két rész hangulatát. A készítők megpróbáltak egyensúlyt tartani az akció és a komédia közt, Bond humorizálása természetesen ezúttal is nélkülözhetetlen, ismét ironikus szavakat sikerült a forgatókönyvíróknak a szájába adniuk. Láthatóan M karaktere is kicsit derűsebb lett, feltűnően sokat ironizál kedvenc ügynökével, kapunk néhány csipetnyi utalást a 007-essel szembeni bizalmával kapcsolatban.

Ha már az új dolgoknál tartunk, meg kell jegyezni, hogy ezúttal is kiválóan sikerült a gonosz karakter megalkotása, hasonló vonásai vannak mint Dr. No-nak, de lényegében több mint egy egyszerű, kissé pszichopata megalomániás. Nem kevésbé emlékezetes a főgonosz jobbkeze, Oddjob, aki éles kalapjával képes ölni embereket és rendkívüli fizikai ereje van (amúgy a későbbi Bond részekre is jellemző hogy a rosszfiúnak valamilyen különleges szolgája, vagy verőembere van). Kedvenc ügynökünknek pedig csak fokozódott a sebezhetetlensége, nem kap golyót, nem sérül meg, bár az igaz hogy a film nagyrészében fogságban tartja Goldfinger, ennek ellenére nem kerüli el a gyengébbik nem sem. A Bond-lányokra most sem lehet különösebb panasz, végre előkerül egy erős női karakter, Pussy Galore személyében, akit még Bond sem cserkészhet be a legelső alkalommal, Honor Blackman igazi vadmacska a szerepben, igazi belevaló nőt alakít. Rajta kívül sajnos eléggé sablonkarakter a többi színésznő, nem is játszanak túl nagy szerepet a filmben, egyikük sem húzza sokáig. Connery viszont itt van a legjobb formában, a karaktere a harmadik részre már teljesen kiforrott, jól kombinálja a tipikus angol úriember és a profi, de néhol humoros titkosügynököt.

A Bond-történelemben először fordul elő hogy a 007-es nagyban támaszkodik a technológiára, láthatjuk Q előadását a kütyükről és a Dr. No-hoz hasonlóan szerepel egy komolyabb autósüldözés, a gyönyörű Aston Martin DB5-össel a főszerepben, amely szintén a sorozat védjegyévé vált (és nem utolsó sorban a gyártónak is jót tett az ingyenreklám). A film tele van emlékezetes jelenetekkel, köztük a lézerbemutató, Fort Knox ostroma, vagy a már említett autósüldözés, de az arannyal bekent nő is az egyik legmaradandóbb kép lett a filmtörténelemben. A Goldfinger forgatókönyvét és szerkezetét amúgy a folytatások is nagyban felhasználták, így mindenképp stílusteremtő kultusz filmről van szó. Bár a Goldfinger valóban az egyik legjobb Bond-film, a cselekmény sokkal könnyedebb és egyszerűbb mint az Oroszországból szeretettel, fordulatokat nem igazán lehet benne találni (kivéve talán hogy az egyik Bond-lány a bemutatkozása után körülbelül 10 perc múlva el is halálozik), és a végén eléggé összecsapott az egész és Galore átállása is kissé hiteltelen. Ezek ellenére is bőven remek film a harmadik rész, Connery csúcsformában van és a gonosz karakter is remekül ki lett dolgozva, nem is szólva a női szereplőkről. A Goldfinger elődeinél is sikeresebb lett, valójában ezzel és az egy évvel későbbi Tűzgolyó című folytatással kezdődött a Bond-mánia, a mozgóképek sikerei következtében pedig Fleming regényei is jobban fogytak, közel 6 millió példányt adtak el az Egyesült Királyságban 1964-ben, csak 964 ezer példányt a Goldfinger-ből, 1962 és 1967 között pedig 22 790 000 millió könyvet értékesítettek, a harmadik rész bemutatóját az író sajnos már nem élte meg. Az alkotóknak egy nagyon jó Bond-filmet sikerült összehozniuk, egy hangyányival jobb lett mint az első rész, de a másodikat véleményem szerint nem múlja felül.

80%

Tűzgolyó (Thunderball – 1965)

Újabb év, újabb Bond. Így történt ez 1965-ben is, mikor immár negyedszerre küldték a 007-est bevetésre. Ugye eredetileg a Tűzgolyó lett volna az első Bond-kaland, ám a különböző jogviták miatt aztán mint tudjuk mégsem így történt, de hosszas csatározások után végre azt a regényt is filmre vitték, természetesen Kevin McClory producer beleegyezésével. Végül mégiscsak megérte a pénzét, mivel ez az epizód lett a legjövedelmezőbb a sorozatból, 141 millió dolláros bevételt termelt, amely mai pénzben átszámítva igen tekintélyes összegnek minősül, voltaképp a Tűzgolyó és az előző epizód a Goldfinger teremtette meg az igazi Bond-kultuszt és érte el hogy emberek millió vonuljanak be a vetítőterembe. Érdekesség hogy az 1983-ban bemutatott Soha ne mondd, hogy soha című nem hivatalos Bond-film gyakorlatilag ennek az epizódnak az remake-je, mivel a sok pereskedés miatt mégiscsak elkészülhetett a tervezett film, Sean Connery főszereplésével, aki bár azt állította hogy nem akar többé a brit titkosügynök bőrébe bújni, végül mégis meggondolta magát.

Guy Hamilton mivel nem vállalta el a rendezést, az első két rész direktorát, Terence Young-ot rángatták vissza, aki már valamennyire rutinosabb rendező volt mint Hamilton (akinek viszont később még három epizódot köszönhetünk, így volt ideje bőven beletanulni a mesterségbe). A történet középpontjában ismét a SPECTRE nevű szervezet áll, akik újabb ördögi tervet forralnak. Elrabolják a NATO egyik atomrakétákkal felszerelt gépét és a bombákat az óceán mélyén rejtik el. Azzal fenyegetőznek, hogy felrobbantják őket, ha nem kapnak a nagyhatalmaktól százmillió font váltságdíjat. Bond-ot a Bahamákra küldik, ám ezúttal sincs könnyű dolga, földön, vízen, levegőben számol le a gonosztevőkkel és az idő vészesen fogy. Az ellenfél ezúttal a terv értelmi szerzője Emilio Largo, a kegyetlen bűnöző, aki előszeretettel eteti meg ellenségeit kedvenc házi cápáival. A nyitójelenetben, mint oly sokszor megint eljátszanak Bond halálának gondolatával, ám ezúttal sem kell aggódni, nem kedvenc ügynökünk fekszik a koporsóban. Ezúttal is stílusosra sikeredett az első néhány perc, bár ennyi év elteltével a hátirakéta kicsit nevetségesen hat (főleg hogy a technológia a való életben korántsem működne ilyen jól, pláne nem a ’60-as években), de ez még megbocsátható ahhoz képest amiket majd a későbbi epizódokban láthatunk. Az Aston Martin DB5-ös itt sajnos csak pár snitt erejéig tűnik fel, és autósüldözést sem tettek bele, de a film cselekménye annyira intenzív hogy ezeket a „hiányosságokat” észre sem vesszük. A főcimdal ezúttal is kiválóra sikeredett, Tom Jones hangja kiváló és az animációk is nagyon jók lettek közben, egyszóval remek, annak ellenére hogy korántsem ez a legjobb Bond főtéma.

Az alkotók igyekezték elhitetni velünk hogy az alapszituáció ezúttal elég komoly, komolyabb mint az előző három részben együttvéve, ezért először láthatunk egy nagyobb eligazítást, amely során az összes duplanullás ügynököt bevetik és eszeveszett keresés indul meg a két bomba után. Továbbá érdekesek Bond főnökének M-nek a reakciói, itt vehetjük észre először igazán hogy mennyire bízik a 007-esben, már a puszta szava is elég ahhoz hogy higgyen kedvenc ügynökének. Először fordul elő hogy az ellenség pénzt követel az országtól, természetesen ki más lehetne a zsaroló mint Blofeld (itt észrevehető hogy előszeretettel parodizálták ki az ilyen elemeket is az Austin Powers-filmekben), az arcát most sem láthatjuk, bár érdekes hogy itt még a saját ügynökei előtt is takarja kinézetét, miközben az Oroszországból szeretettelcímű epizódban nem tett így, azért hasonló kegyetlenséggel bánik el mostis azokkal az ügynökökkel akik hibáztak.A helyszínek mint a Dr. No-ban, ezúttal is egzotikusak, tengerpart, pálmafák, fényűző szállodák és a tenger nagyon remek, laza hangulatot kölcsönöz a filmnek és nem utolsósorban így ismét lenge öltözetben lévő hölgyeket láthatunk a képernyőn. A Connery-s érából itt vannak a legszebb Bond-lányok, Claudine Auger Domino szerepében hasonló teljesítményt nyújt mint Ursula Andress (sőt, néhol még jobbat), hihetetlenül gyönyörű, ezúttal a negatív oldalra is jut egy erős, női karakter, Luciana Paluzzi, aki legalább annyira csinos, mint amennyire ellenszenves. Goldfinger után erős hiányérzetet kelt egy olyan átlagos gonosz mint Emilio Largo, aki lényegében elég kétdimenziós ellenfél, nem is igazán marad meg bennünk, olyan tipikus átlag Bond-gonosztevő (karakterénél már csak a halála van rosszabbul megoldva, felesleges gyorsításokkal és hirtelenséggel).

Mivel lényegében a Karib-tengeren játszódik a film, sok víz alatti jelenetet láthatunk, Bond búvárkodik, lányokat ment és gonosztevőket szigonyoz meg és természetesen láthatunk vérszomjas cápákat is. A víz alatti részek remekül lettek kamerázva, nagyon jó hangulatuk van, a film végén egy csatát is láthatunk, amely viszont kicsit elnyújtott és kesze-kusza lett, egyébként rendben vannak ezek a jelenetek is, az operatőr itt vitathatatlanul csillagos ötöst érdemel a munkájáért. Érdekesség hogy itt már nem támaszkodik Bond annyira a kütyükre, mint tette azt a Goldfinger-ben, inkább az ösztöneit és fizikai erejét részesíti előnyben. Az akciójelenetek ezúttal is tökéletesek lettek (leszámítva persze a víz alatti csata felesleges hosszúságát és a begyorsításokat), sokkal monumentálisabb az egész film mint a három elődje, humorban is a helyén van, bár itt már kezdenek megjelenni a későbbi részekre jellemző Bond-monumentumok, a 007-es csinál egy-két hihetetlen dolgot, gondolok itt például a Fiona-val való táncra, amely nem kicsit hiteltelen, de Bond világába azért végülis bőven belefér. Az egzotikus helyeknek köszönhetően nagyon kellemes hangulata van a filmnek. A Tűzgolyó számomra a Connery-éra legjobb Bond filmje az Oroszországból szeretettelmellett, megvan benne mindaz ami miatt szeretjük ezeket az alkotásokat, a történetvezetés remek, az alapszituáció is izgalmas, a víz alatti jelenetekért csakis piros pont járhat, vannak persze hibái, és kicsit fogott rajta az idő kereke is, de ettől függetlenül egy nagyon jól felépített filmmel állunk szemben.

85%
Csak kétszer élsz (You Only Live Twice – 1967)

A Csak kétszer élszSean Connery utolsó Bond-filmje – lett volna, ha négy évvel később nem rángatják vissza, egy kis rekordgázsi fejében. Való igaz, Connery-nek az ötödik rész forgatásán már kezdett kicsit tele lenni a csömöre, és kijelentette hogy többet nem kívánja megszemélyesíteni a 007-es ügynököt, egyszerűen csak más kihívás kellett neki, és természetesen, ahogy az egy Bond-filmnél lenni szokott, a forgatás sem ment zökkenőmentesen. A sorozat új direktort (Lewis Gilbert) és új írót (Roald Dahl, regényíró, és Bond-kitalálójának, Ian Fleming-nek a személyes barátja) kapott, remélve hogy az új csapat majd képes lesz felülmúlni az előző négy részt. Nos, úgy gondolom, egyrészt sikerült nekik összehozni egy nagyon kellemes, érdekes Bond-filmet, másrészt a Csak kétszer élszvitathatatlanul a Connery-éra leggyengébb epizódja. A SPECTRE szervezet vezére Blofeld ezúttal a harmadik világháborút akarja kirobbantani azzal hogy új játékszerével amerikai és szovjet űrhajókat fog el és azokat újonnan kialakított titkos bázisán raktározza. A szuperhatalmak nem tudják mire vélni ezt a fura dolgot és nyilván mindegyik a másik oldalt hibáztatja. Egyedül a britek gondolják azt hogy itt valami többről van szó, így legjobb ügynöküket, James Bond-ot bízzák meg az ügy felderítésével, akinek ezúttal a Távol-Keletre kell utaznia és ott felvenni a kapcsolatot a helyi elhárítással. A 007-es ügynöknek most a korábbiaknál is nagyobb veszéllyel és kihívásokkal kell szembenéznie.

Természetesen a Csak kétszer élszis a szokásos nyitójelenettel kezdődik (amely ezúttal kapcsolódik a fő sztorivonalhoz), először jutunk ki az űrbe, a zsinóron lógó makettek nem kicsit elavult látszatot keltenek és elég nevetségesek (viva la ’60-as évek), majd Nancy Sinatra emlékezetes és eddigi legjobb főcímdala fogad minket. Ezután, az Oroszországból szeretettelés a Tűzgolyó című epizódokhoz hasonlóan, itt is eljátszanak Bond halálának gondolatával, annyi különbséggel hogy itt egy percig azt hiszi az ember hogy tényleg meghalt, azonban korán rájövünk, ez csak egy álca, majd megkapjuk a magyarázatot ennek szükségességére, miszerint így az ellenségei nyugton hagyják és ő folytathatja mindenféle veszély nélkül a küldetését (a bolondok). Az ötödik epizód abszolút csak a Távol-Keleten játszódik, az első néhány percben Hong Kong gyönyörű, zsúfolt városa lehet ismerős, majd kicsit keletebbre, Japánba látogat el a 007-es. A helyszínek ezúttal is gyönyörűek, hát még a japán nőszemélyek, akikkel Bond-nak dolga akad. Akiko Wakayabashi viszi mind közül a prímet, a többiek csak jelentéktelen töltelék színésznők, talán Karin Dor, aki kicsit hajaz az előző rész női gonosztevőjére, érdekes még, de viszonylag keveset szerepel és nem is olyan kiemelkedő a karaktere, Blofeld hamar ki is iktatja (hát igen, láthatjuk hogy nem változott sokat az öreg macskás, még mindig keményen bánik az embereivel, vagy csak a piranhái éhesek túlzottan).

Sajnos egyetlen kiemelkedőbb főgonosz sincs a filmben, a már említett hölgyeményen kívül egy japán üzletember, Blofeld egyik verőembere (aki amúgy Red Grant-re hasonlít a második részből) és maga az öreg SPECTRE vezér. Donald Pleasence alakítja, viszont csak az utolsó néhány percben láthatjuk teljes arci valójában, sajnos a bemutatkozása sem sikerült a legjobbra. Az ember ennyi rész, ennyi rejtegetés után egyszerűen többet vár, stílusosabbat, de ezt nagyon sikerült elbaltázniuk, Pleasence ráadásul nem is veszi annyira komolyra a figurát, rengeteg alkalma nyílna rá kinyírni Bond-ot (mint oly sok alkalommal még), de mind csak szánalmas próbálkozás (jó, tudom Bond az Bond, de legalább ne írt volna bele ilyen gyenge helyzeteket a forgatókönyvíró). Amúgy a Csak kétszer élsznem valami hű a regényhez, és amennyire érdekesen indul a film, később olyan gyorsan le is lassul a közepénél, tele van feleslegesnél-feleslegesebb jelenettel (a kiképzőtáborban például túlzottan sok időt tölt el a 007-es lényegtelenül, majd elvesz feleségül egy japán nőt, természetesen csak álcából, de akkor is, nem kapunk semmilyen épkézláb magyarázatot hogy erre miért volt annyira szükség). Connery-n is látszik már hogy nem sok kedve van az egészhez, de azért még mindig jó a játéka, négy film után is ő az egyik legjobb Bond. A Távol-Keleti helyszínek és az aláfestő zenék viszont igen különleges hangulatot kölcsönöznek a jeleneteknek, ami csak a film előnyére válhat, így némileg javít a gyenge összképen. Az akciójelenetek ezúttal is a minőséget tükrözik, Connery lövöldöz, kocsikkal üldözik és még helikoptert is vezet, ami a film abszolút csúcspontja. Az alapszituáció is nagyon jól indul, Bond az előző négy részt figyelembe véve most kerül a legnagyobb kulimászba, hiszen a harmadik világháború megakadályozása a fő feladata. De mint mondtam, a film közép tájt elfárad és felesleges jelenetek sora követi egymást, lehetett volna akár egy 20 perccel rövidebb is, akkor sokkal jobb lett volna az összkép. Ha tényleg ez lett volna Connery utolsó Bond-filmje, akkor egy elég méltatlan búcsú lett volna a sorozattal, de mivel a Gyémántok az örökkévalóságnakepizódban ismét magára öltötte a 007-es alakját (a Soha ne mondd, hogy sohapedig inkább egy jutalomjáték), az már mindenképp méltóbb volt ennél a folytatásnál.

A minőséggel ellentétben, természetesen ez az epizód is hozta az elvártart rendkívül sikeres lett (mellesleg ez volt az első Bond-film, amelynek premierjén az angol királynő, II. Erzsébet is megjelent). A filmnek még némiképp előnyére válik a hidegháborús hangulat, amely miatt inkább a második részre hasonlít, konfliktusát tekintve pedig a negyedikre. Hiába nyertek meg a producerek egy nagyon jó írót, nem biztos hogy aki egyébként nagyon tehetséges, egy ilyen film megírásában is remekelni fog (hányszor fordult már elő ehhez hasonló nemigaz?).Bár így utólag megállapíthatjuk hogy ballépés volt Connery eltávozása, mivel később kénytelen volt visszatérni a 007-es szerepébe, de ez már történelem. Érdekesség hogy a Tűzgolyó után eredetileg az Őfelsége titkosszolgálatábancímű könyvet akarták megfilmesíteni, de körülményes lett volna a hófödte tájak keresése és a mozi leforgatása. Mindenestre érdekes lett volna Connery-t abban a filmben látni. A Csak kétszer élszaz előző négy epizód fényében eléggé gyenge Bond-film, vannak persze remek pillanatai, de mégis, már nem olyan érdekes mint az lenni szokott, és Connery is kezd már kicsit kiöregedni. Ennek ellenére az akciók megint minőségire sikeredtek, a vulkános díszletek (najó, a láva kicsit idejétmúlt tényleg), vagy a fényképezés ötöst érdemel, de minden más messze elmarad az előzményektől. A Csak kétszer élszvégtére is nem a legrosszabb Bond-film, de nem is a legjobb. Korrekt, vállalható, de nem több.

70%

Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty’s Secret Service – 1969)

Sean Connery-nek mivel elege lett Bond-ból, ezért a producereknek új embert kellett keresnie a 007-es ügynök megformálására, amely elég nehéz feladat volt, de inkább a kiválasztott színész részéről. Ugyanis Connery öt részen keresztül alakította James Bond-ot, így minden bizonnyal nehéz feladata volt annak aki a helyébe akar lépni, akármilyen tehetséges is az illető. Érdekesség hogy a későbbi Bond, Timothy Dalton is szóba került, aki végül mégsem kapta meg a szerepet, mivel túl fiatal volt ahhoz. Aztán jött George Lazenby, aki valójában nem is színész, de még csak nemis brit. Az Ausztráliában született úriember sportolt, modellkedett, majd reklámfilmekben játszott, mielőtt megkapta volna titkosügynök, James Bond szerepét. Ez végül rá is nyomta a bélyeget az egész filmre. Tekintve hogy Lazenby nem volt profi színész, nagyon nehéz helyzetben volt, kikellett elégíteni a rajongók elvárásait, mégha nem is tudta felülmúlni Connery teljesítményét, legalább meg kellett volna közelítenie azt. Természetesen nem sikerült (hogy is sikerülhetett volna, főleg neki), azt hiszem mindent elmond erről a dologról az a tény, hogy ez volt Lazenby első és egyben utolsó Bond-filmje. Az sem segített nagyon rajta hogy a producerek pont az egyik, legérdekesebb regényt, az Őfelsége titkosszolgálatábancíműt filmesítették meg. Annak idején sokan nemtetszésüket fejezték ki az iránt, hogy Bond megházasodik a filmben, de ez eléggé alaptalan volt, mivel a regényben sem történt másképp. A különbség voltaképp az, hogy a filmbeli Bond nem kicsit különbözik az irodalmitól, a regényekben ez végülis elfogadható lépés volt, míg mozgóképen tényleg kicsit fura volt a végeredmény. A 007-es számú ügynök, James Bond már közel két éve üldözi ősellenségét Blofeld-et, de mind mai napig nem akadt nyomára. Végül főnöke M elveszi tőle az ügyet, majd Bond felmond, de a mindig elbűvölő titkárnőnek, Moneypenny-nek köszönhetően végül csak kéthetes szabadságra megy a 007-es. Közben megment egy elbűvölő nőt, Tracy di Vincenzo-t, majd egy közös éjszakai együttlét után a nő apja megkéri Bond-ot, hogy vegye feleségül szeretett lányát. Bond természetesen azonnal nemet mondd, de végül kitud csikarni egy alkut: ha a titkosügynök elveszi a lányt, az apja információkat közöl Blofeld hollétéről. A 007-es végül belemegy a dologba és a Svájci Alpok között kutat ellensége után. De azon még ő is meglepődik, hogy szép lassan valóban szerelmes lesz Tracy-be…

Annak ellenére hogy minden tekintetben Lazenby a legrosszabb Bond, a filmet mégis nem ő, hanem a rendező Peter Hunt menti megy lényegében. Hunt addig csak az előző Bond-filmek vágójaként volt ismert, ez volt rendezői debütálása, valószínűleg ezért kapunk mindvégig feszült, látványos, izgalmas akciójeleneteket, amik mindenképp a film javára szolgálnak. Lazenby Bond-ját hasonlóan mutatják be, mint Connery-ét hét évvel ezelőtt, csak ő most a tengerparton kocsikázik, cigarettára gyújt és korán reggel megment egy szép hölgyeményt a tengerparton, majd bemutatkozik: A nevem Bond. James Bond (így, ennyi év után azért megnéztem volna a nézők arcát a bemutatón mikor először pillantják meg Lazenby-t premier plánban). A főcimdal itt most nem lett valami kiemelkedő, inkább a brit zászlós grafika, amely elnyerheti tetszésünket. Bond megházasodik. Valószínűleg sokan húzhatták és most is húzzák a szájukat ha meghallják ezt a mondatot, hiszen hogy is néz ki, minden idők legnagyobb agglegénye szerelmes lesz, végül házasságra adja a fejét? Ellenben aki elolvasott akár egy könyvet is Fleming-től az rájöhet, Bond-nak nem annyira áll rosszul ez a szerep, mint amennyire látszik, a film ezt hivatott bemutatni, valamint hogy a 007-esnek is vannak érzelmei, nemcsak egy hidegvérű gyilkológép. Sajnos ami tönkreteszi ezeket a jeleneteket, az egyedül Lazenby érdeme. Nagyon érdekes és minden bizonnyal jobb lett volna Connery-t látni ebben a filmben, mivel Lazenby – valljuk be – néhol hihetetlenül rosszul játszik, egyáltalán nem áll jól neki a szerep, igazából nem azzal van a baj hogy nem elég jóképű Bond-nak, hanem magával a karizmájával, ami nála teljes mértékben hiányzik, több felkészülés és energia kellett volna ahhoz hogy jó Bond legyen, az meg külön rájátszik hogy az egész epizód során valami hihetetlenül rossz ruhatára van, a legrosszabb az egész sorozatban.

Szerencsére nemcsak a rendező, Peter Hunt végezte jól a munkáját, Blofeld-ez ezúttal Telly Savallas alakítja, aki Pleasence-t és lényegében a film összes szereplőjét lejátssza. Savallas a legjobb Blofeld egyértelműen, gonosz és szimpatikus is egyszerre (érdekesség hogy ő az egyetlen aki embereivel is együttműködik annak érdekében, hogy elkapják Bond-ot, ő nála éreztem azt leginkább hogy tényleg megölné a 007-est amint először alkalma nyílna rá). Blofeld jobbkeze Irma Blunt hajaz Rosa Klebbre a második részből, kár hogy több részben már nem láthatjuk. Diana Rigg pedig tökéletes Bond-lánynak, bár jelleme nem áll másból, csak tiszta lázadásból, nem múlja felül a legjobb női szereplőket a sorozatban, de mégis jól alakít. Savallas hiába játszik le mindenkit, azért rajta kívül is vannak tehetségüket mutató színészik, csak Lazenby cseszi el nagyon. Az akciójelenetek az előző részeket felülmúlva meglepően jól sikerült (ezis Hunt érdeme), a síelős részt emelném ki, amely az egyik legjobb az összes Bond-közül, érdekesség hogy azt maga Lazenby csinálta, mivel profi síelő (najó, ennyi előnye azért mégis volt), az aláfestő zene pedig csak még jobbá teszi, bár a közelieknél kicsit zavaró az alávetített háttér. Majd egy nagyon jó autósüldözés, és levezetésképp a film végén egy kis lövöldözés, majd egy bobos kergetőzés. Nagyon sajnálom, hogy Lazenby-hez hasonlóan Hunt-nak is ez lett az utolsó Bond-filmje, mert nagyon jó akciókat rendezett, ráadásul a lassabb jelenetekhez is ért, nemhiába, akkoriban még a vágók is tudtak előlépni jó direktorként, nem mint a ’90-es és a 2000-es években.

Valójában ez az első Bond-film, amely leginkább hű a regényhez, talán ez miatt is lett sikertelenebb az elődöknél. való igaz, Lazenby nagyon rossz, de ettől még ez egy egész jó Bond-film, nem olyan szörnyű, mint amilyennek sokan mondják (Christopher Nolan-nek ez a kedvenc része). Megismerhetjük a 007-es egy másik oldalát, amelyet igen ritkán látunk filmen, mivel ez moziban nem nagyon működött sosem (ezért nem hozta az elvárásokat a Magányos ügynöksem). A kritika nem szeretette, és a bevételek terén sem hozott annyit, mint azt elvárták tőle, de ennyi év után nálam mégis beérett és meglepően jó filmmé lépett elő. Szóval szerintem ez egy elég méltó film a 007-es figurájához, szép búcsú a ’60-as évekbeli Bond-filmektől, külön tetszik a legutolsó jelenet, Bond és Tracy házassága, amely ugyanolyan hirtelen ér végett, mint amilyen hirtelen megismerkedtek, Blofeld és Blunt megölik a lányt. A sorozat talán legdrámaibb jelenete ez, sajnálom hogy végül ezt a szálat nem vitték tovább a következő részekben (a regénysorozatban a Csak kétszer élszvolt a következő rész, ott Bond nem kicsit depressziós és lezüllött), a legnagyobb kár mégis az hogy nem Connery-t látjuk a filmben, ő mindenképp jobban játszotta volna a 007-es ügynököt. Érdekesség, azis, hogy annak ellenére hogy a Csak kétszer élszben Bond és Blofeld személyesen is találkoznak, itt mintha Blofeld fel sem ismerné Bond-ot. Az eredeti forgatókönyvben szerepelt egy olyan jelenet, amely megmagyarázta volna ezt, miszerint Bond arcplasztikázáson esett át (ez egyébként a szereplő kinézetét is megmagyarázta volna egyben), de végül elvetették ezt a lehetőséget, viszont ez a baki benne maradt. Úgy gondolom viszont, valahogy mégis megmagyarázható ez, Blofeld talán csak a tipikus macska-egér játékot játssza a 007-essel, csak megjátssza hogy nem ismeri. Ettől függetlenül mégis azt mondom, hogy remek kis Bond-film ez, talán az egyik legjobb a sorozatból, ahhoz képest hogy régen mennyire nem tetszett, most nagyon bejött, csak Lazenby rontja le az egészet, egyszerűen nem tudom elfogadni Bond-ként, pedig lehetett volna ő jobb is szerintem, csak jobban kellett volna akarnia. Az Őfelsége titkosszolgálatában igazi kuriózum a James Bond-filmek között, nagyon hű a regényhez és akciódús is. Egy új oldalát mutatta be a 007-esnek, amely akkoriban sokaknak nem tetszett, ám így a regényeket és a többi filmet ismerve, beérett a film, és megkapta a megérdemelt elismeréseit is. De Lazenby egyik mondata kifejezi a film fogadtatásának lényegét: „Ez sosem történt volna meg a másik fickóval”.

80%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
24. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.08. 21:46:46
LV18
Válasz 23. Matichku üzenetére:
Biztos megtalálja a közönségét, a Star Wars-t is vitték mint a cukrot, még nálunk is, ahol alig-alig vesznek BD-t. Asszem nekem marad a régi VHS-sorozat, aminek ha összerakod a gerinceit egy komplett képet ad ki:))
Örülünk?
23. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.05.08. 19:51:38
LV14
Jó volt olvasni ezeket a kritikákat, mert James Bond témában abszolút laikus vagyok. Valahogy sosem tudott lekötni, nem tudtam komolyan venni. Ebből a szériából ha valami tetszett akkor az a Dr. No.

Épp ma láttam az Xpress-en az ötvenedik évfordulóra tisztelettel 23 db-os Blu-Ray lemez gyüjteményt Bond 50 cimmel. Megjelenés szeptemberben, az ár: 70.000, bolti ár: 100.000 Ft. Szóval nehéz a gyüjtők élete...
Nil Satis Nisi Optimum
22. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.08. 11:40:42
LV18
Válasz 21. getro2 üzenetére:
Nekem is inkább azok a részek tetszenek jobban amik földhözragadtabbak és nem a világot akarják benne elpusztítani.
Örülünk?
21. getro2  PlayStation.Community tag
2012.05.08. 07:43:25
LV3
Nekem talán a Goldfinger a kedvencem. Bond sajátos humora ott működik szerintem a legjobban, emellett a sztori sem végre a világ/USA megmentéséért folyik, csak ,,némi" aranyért. (teszem hozzá, olyan sok részt nem láttam a klasszikusok közül.)
20. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 23:12:55
LV7
Válasz 19. VictorVance üzenetére:
Húú bázz, a liános tarzan jelenet tényleg kurva gáz volt. XD
19. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 23:10:08
LV18
Válasz 16. Spongya üzenetére:
Szerintem annál a Beach Boys-os résznél voltak sokkal cikisebb monumentmai is Moore-nak. Pl. a Polipkában mikor Tarzanos üvöltéssel lengedezik a liánokon, aztán a végén stoppol az országúton, majd nem bír telefonálni, végül bohócnak öltözik. Egyébként nagyon jókat nevettem ezeken a részeken, de szerintem az ilyesmi nem Bond-filmbe való.
Örülünk?
18. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 23:01:01
LV7
Válasz 17. VictorVance üzenetére:
Nagyjából akkor hasonló az ízlésünk. Nekem ugyan Craig egyelőre nem tudott Bond lenni, de az új résztől sokat várok. Várom már hogy tőle is lássam a szokásos Bond kliséket és az eleganciát, a stílust amitől Bond Bond.

A Halj meg máskor első fél órája alapján lehetett volna a legjobb rész, de sikerült lerontaniuk egy sima jóra. Ahogy kezdődik, hogy az openingben elfogják, majdnem kivégzik és még az MI6 sem tart igényt a szolgálataira valami fenomenális húzás volt. Az ahogy full lecsövesedve, átázva bemegy a luxus hotelbe... XD Na nekem ez a fajta humor jön be nagyon egy Bond filmben.
17. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 22:47:32
LV18
Válasz 15. Spongya üzenetére:
A Goldeneye számomra a második legjobb Bond-film (a Casino Royale után), minden jelenete aranyat ér, végig pörög, jobbnál-jobb akciójelenetek vanak benne. A többi Brosnan mozi is jó, egyedül a Halj meg máskor ami már nem nagyon tetszik, de a magam részéről azt is szeretem, nagyrészt a gyerekkori emlékek miatt.
Örülünk?
16. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 22:43:51
LV7
Válasz 12. Penge70 üzenetére:
Persze, poén akart lenni, de ez a fajta humor szerintem nem illik a klasszik Bond karakterhez. Connerynél még stílosos volt a humor. Ott pl. olyan poénok voltak hogy miután hidegvérrel megölt valakit kifelé menet meglátott egy tál szép szőlőt az asztalon és visszament tépni egy szemet, ami laza volt és stílusosan passzolt a karakterhez. Moorenál már másfajta humor van. Egy brutál kaszkadőr jelenetnél pl. a teljesen oda nem illő szörfös Beach Boys zene. Teljesen komolytalanná tette az akció jelenetet. Egy Bond theme szvsz sokkal jobban passzolt volna oda.
15. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 22:30:24
LV7
Válasz 13. VictorVance üzenetére:
Az EoN szerintem a legjobb Bond game. Párszor letoltam. Nekem amúgy is Brosnan a kedvenc Bondom. Kiváncsi leszek az ő filmjeiről mit fogsz írni. A sok CGIt leszámítva nekem az ő filmjei tetszenek a legjobban, de hát akkor az volt a divat. Ha a régieknek sem rovom fel a gagyi odavetítős trükköket, akkor CGIt sem tekintem hibának. A Goldeneye tankos zúzása talán minden idők legjobb Bond akció jelenete számomra a Világ nem elég hajós üldözése és a Szigorúan bizalmas bobpályás motorozása után.
14. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 21:59:20
LV18
Válasz 10. Spongya üzenetére:
Végülis jókat röhögtem a Halálvágtán, de az a testépítő néger csaj (férfi?) a Conan-ből valami rémes volt.
Örülünk?
13. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 21:57:09
LV18
Válasz 7. Spongya üzenetére:
Jaws karakterét jobban seggbekúrták abban a filmben mint Indiana Jones-t a Kristálykoponya királyságában :)) Egyébként volt PS2-re egy Bond játék az Everything or Nothing (szvsz a legjobb 007-es game a GoldenEye után), és abban is benne van a vasfogú:)
Örülünk?
12. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:49:33
LV22
Válasz 10. Spongya üzenetére:
gondolom poénból rakták be, és asszem valóban Beach Boys volt:)
11. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:48:16
LV22
Válasz 10. Spongya üzenetére:
ááááááááá
Moonraker!!!
:DDDD
10. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:47:10
LV7
Válasz 8. Penge70 üzenetére:
A Halálvágta szerintem is nagyon rendben van. Egyedüli eröltetett dolog benne az elején a snowbordos jelenet alatti zene. Asszem tán Beach Boys, de még a belefér kategória. Nekem pl. az a fajta Bond humor jön be amikor a "sofőrjét" szivatja aki valójában Lord vagy Sir vagy valami ilyesmi. : )
9. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:42:00
LV7
Válasz 8. Penge70 üzenetére:
A Moonwalker nem rossz, tekintve hogy egy Michael Jackson film. : ))
Bocs. : )))
8. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:37:57
LV22
Nekem tetszik a Moonwalker, szerintem nagyon jó:)
Kedvencem tőle a Halálvágta, nekem ez a legjobb James Bond film:D
7. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 21:21:59
LV7
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
Szerintem is nagyon látszik az öregedés az utolsó két filmjénél, de ezt leszámítva rendben van. A Moonrakernél a story még ok lenne, de az eröltetett, túlzásba vitt és teljesen felesleges vígjáték elemek hazavágják az egészet. Jawsról ne is beszéljünk, aki a spyba talán az all time legjobb gonosz, itt már sokkal inkább röhejes sajnos.
6. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 20:44:13
LV18
Válasz 5. Spongya üzenetére:
Moore minden filmjében jól hozta a figurát, amelyet túlságosan képregényesnek és abszurdnak tartott ahhoz hogy realistán álljon hozzá, nagyjából tényleg a forgatókönyv volt a hibás. Az Élni és halni hagyni után túl nagy lett a lelkesedés, a Holdkelténél pedig a Star Wars lázat akarták meglovagolni (ez egyébként a mozikasszáknál sikerült is). Személy szerint nekem az utolsó két filmje már nem nagyon tetszett, már túl öreg volt a szerephez, kellett a vérfrissítés.
Örülünk?
5. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 19:47:28
LV7
Válasz 4. VictorVance üzenetére:
Én pont ezért nem kedvelem annyira Mooret, bár ez lehet hogy a forgatókönyvírók sara. Jól indult majd jött a leejtő. A Moonraker volt a mélypont, de utolsó két filmje megint rendben van. Pont tegnap néztem sokadjára a Polipkát és a Halálvágtát. XD Asszem a két kedvenc Mooretól a Kém aki szeretett és az Aranypisztolyos.
4. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 19:08:08
LV18
Válasz 2. Penge70 üzenetére:
Én mindegyik Bond-ot eltudtam fogadni, szerintem mindegyikük jó volt a maga módján, az eltérő személyiségük miatt sosem sikkadt el túlságosan a sorozat, talán Lazenby az akit legkevésbé tudtam elfogadni 007-esként. Moore-t én leginkább humora miatt szerettem, ő a legviccesebb Bond, pont azért mert ő alapból nem vette komolyan magát a forgatásokon.
Örülünk?
3. VictorVance  Szerkesztő
2012.05.07. 14:22:03
LV18
Válasz 1. Spongya üzenetére:
Nálam egyértelműen a Holdkelte a legrosszabb, még paródiának sem túl jó, annál az epizódnál csak jobbak vannak.
Örülünk?
2. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 13:15:03
LV22
Nálam Roger Moore az első számú Bond, Connery nekem nem jött be
1. Spongya  PlayStation.Community tag
2012.05.07. 11:21:40
LV7
Jó kis írás! Pár dologgal és a "pontozással" nem értek egyet, de ez szubjektív. Nekem is az egyik kedvencem a Bond sorozat. Szerintem a Goldfinger a legjobb és a Csak kétszer élsz is kifejezetten tetszett, bár ezt a részt sokan lehúzzák. A Connery Bondok között szvsz a Gyémántok az örökkévalóságnak a leggyengébb, sőt talán minden idők legrosszabb Bondja a Holdkeltével egyetemben. Talán a Holdkelte picit rosszabb, mert az inkább egy blőd vígjáték, mint Bond kaland. Amit Jaws-szal műveltek és a Bond karakterrel az megbocsáthatatlan.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15928 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5938 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4728 db
Utolsó belépés:
2019.08.24. 09:38:55
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea