PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

16 hozzászólás

2012.03.25. 22:21:03

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2012.03.27. 19:57:18

Megosztás
Értékeld a blogot!
Rambo: Első vér (First Blood – 1982)
Háború. A történelem során mindig van egy olyan földrész, ahol éppen háború van. És az emberiség hátralevő időszakaiban lesz egy olyan dolog, amely sosem lesz: béke. Innen egyértelműen következik hogy ha háború van nincs béke, de azt már nehezen hisszük el hogy a békéhez háború kell. Azt mondják a háborúnak csak vesztesei vannak, de ez nem igaz. Az igazi nyertesek azok, akik egy fűtött irodában ülnek és koktélokat szürcsölnek, közben más nagyhatalmú emberekkel katonákat küldenek a világ különböző részeire. Tény: ameddig asztal mögött ülő emberek döntenek más emberek sorsáról, addig lesz háború, béke viszont nem. És egy ország hiába arat győzelmet, az még a nyerteseknek is következménnyel jár. Az emberiség történelmének legnagyobb a világégése a Második világháború volt, több tízmillió áldozattal a háta mögött, 1939-től 45-ig. Az utána lévő korszakot Hidegháborúként említjük, amelynek egyik fontos állomása Vietnám volt. Az amerikaiak állítólag a hazájukat védték... a világ másik végén. A média által keltett nyomás ösztönzőleg hatott az amerikai népre, ennek következtében ezrek jelentkeztek önkéntes szolgálatra hogy hazájukért harcolhassanak. Hogy megértsük ezt a helyzetet, bele kell képzelnünk magunkat az akkori életbe: az amerikaiak rendesen elverték a nácikat majd a japánokat, feltalálták az atombombát és elkezdődött a fegyverkezési verseny, ők voltak a legnagyobb szuperhatalom a Szovjetunió mellett. Természetes hát hogy megnőtt az egójuk és mindenkinél felsőbbrendűnek tekintették magukat. A háború alapvetően Vietnam újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta. Az USA-ban akkor két közvélemény létezett: 1. Támogatni a vietnámi háborút, győzedelmeskedni kell, le kell verni a kommunizmust. 2. A háború Vietnámban csupán nem más, mint értelmetlen vérontás, amely csak erőfitogtatás Amerika részéről."

Sajnos, mint a legtöbb háborúban ebben is a civilek szenvedtek a legtöbbet. Egyes feljegyzések szerint több vietkong civil halt meg mint katona. De rajtuk kívül volt még egy bizonyos réteg, amely soha nem feledte azt, amit ott abban az országban átélt és látott: a veteránok. Mikor 1973-ban a háború végeztével az amerikai csapatokat kivonták az országból, hazatérésükkor a közvélemény és a hippik is erősen támadták a katonákat. Megvádolták, gyerek-gyilkosnak nevezték őket, ráadásul az ország kormánya sem támogatta hazatérő fiait, mindegyiküket az utcára dobták. Amerika lassan rájött saját hülyeségére, amelynek az volt a lényege hogy nem vívhat harcot egy egész nép ellen és hogy Vietnám nem volt más mint egy átkozott átverés, semmi értelme sem volt az egésznek. Amerikában az iskolákban még évekkel később sem ejtettek kettőnél több szót vietnámról, egyszerűen az emberek elakarták felejteni az elfeledhetetlent. És most hogy már valamennyire sikerült az USA-nak kiheverni Vietnámot, úgy látszik még mindig nem tanult saját hibájából, elég csak Afganisztánt, vagy Irakot említeni. Egyesek azt mondják a vietnámi háború sokkal keményebb volt mind a második világégés. Ezt valószínűleg a veteránok miatt gondolják így. Nem volt újdonságba menő akkoriban, hogy fiatal férfiak önkéntesként jelentkeztek, vagy éppen besorozták őket, elbúcsúztak szeretteiktől, majd pár hónap, esetleg év múlva kar, vagy láb nélkül tértek haza. De aki ép bőrrel, egy darabban megúszta az egészet, az sosem felejtette el amit ott látott. A hazatérő veteránokról különböző feljegyzések készültek, amelyek során különös viselkedést állapítottak meg náluk. Ezt úgy nevezzük hogy poszt traumatikus stressz szindróma.

"A poszt traumatikus stressz szindróma (posttraumatic stress disorder, PTSD) egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel. Teljesen elveszett emlékek nem kívánt, hirtelen, újbóli megjelenése." Több tízezer veteránnál diagnosztizálták ezt a betegséget. Az első olyan film amely magáról Vietnámról szólt a John Wayne rendezésével és főszereplésével készült Zöldsapkások című alkotás volt 1968-ban. Maga a film a háború közepén készült, a kritikusok szerint nem volt más mint egy közönséges propaganda-film, amely a háborúban való amerikai részvétel szükségességét mutatta be. Sokáig nem is készülhetett mozi a témában, majd Nixon elnök lemondása után sem akart beindulni a dolog, Martin Scorsese 1976-os Taxisofőr című filmje volt az első, amelyben szerepet kapott a vietnámi veteránok sorsa a háború után. A történetben Robert De Niro egy volt katonát alakított, aki lassan begolyózik és saját maga oszt igazságot az utcákon. Két évvel később, 1978-ban készült el A szarvasvadász című film (szintén De Niro-val a főszerepben), amely hasonlóan megemlítette a veteránok életét, de bővelkedett csatajelenetekben is. Egy év múlva pedig bemutatásra került Francis Ford Coppola Apokalipszis most-ja, amely valójában az emberi kegyetlenség mutatta be, vietnámi körítéssel. Mindhárom filmet rendesen megszórták Oscar-díjakkal és jelölésekkel, valamint utóbbi kettő kijelölte az utat a hasonló témájú filmek előtt.

John Rambo. Egy név, amelyet rengetegen ismernek és egy név, amely szinonimája volt a '80-as években a tökéletes amerikai akcióhősének. Kevesen tudják hogy Rambo eredetileg regény formájában jelent meg először. David Morrell eredetileg tanár volt, ám hamar rászánta magát az írásra, debütáló regénye főszereplőjének pedig egy vietnámi veteránt tett meg. Magát a könyvet 1968-ban kezdte írni, a Rambo név állítólag akkor született meg, mikor Morrell egy nap otthon ült és a főszereplő nevén törte a fejét, mikor a felesége haza állított az aznapi vásárlásból és kipakolt egy csomag Rambo nevű almát. A regény 1972-ben jelent meg, a filmjogokat azonnal megvásárolták, ám a film munkálatai mindig a kukában landoltak, állítólag 18 forgatókönyv-változat készült el, több színészóriás is esélyes volt Rambo szerepére, olyanok mint Clint Eastwood, Al Pacino, Steve McQueen, Dustin Hoffman, Nick Nolte, Michael Douglas, Kris Kristofferson, Jeff Bridges, sőt még Robert De Niro is. Végül a Rocky-filmekkel befutott Sylvester Stallone kapta meg a szerepet, ami így a többi esélyes színész figyelembevételével elég érdekes. Tény hogy Stallone akkor már túl volt az Oscar-díjas Rocky-n, de annak folytatásán kívül nem volt olyan filmje ami kasszasiker lett volna, így talán neki volt a legnagyobb szüksége erre a szerepre. Sztár-státuszának hála beleszólhatott a forgatókönyv írásába, így emberibbé tette Rambo karakterét, ennek következtében a könyv nagyon sokban különbözik a filmtől.

A film (és a könyv) története középpontjában John Rambo a vietnámi veterán áll, aki egy eldugott kisvárosba érkezik. Ott kihívja a helyi sheriff haragját, aki a város határához viszi, ám Rambo hamar megunja ha parancsolgatnak neki, ezért visszatér a városba. Meg is lesz az eredménye, börtönbe zárják, ahol előtörnek belőle a vietnámi fogolytáborban szerzett emlékei. Megszökik és a közeli erdőbe menekül. Hajtóvadászat indul ellene, a helyi rendőrség és a nemzeti gárda is őt keresi. Rambo-nak nem marad más választása mint bujkálni, de ő éppen ilyen terepen érzi otthon magát. Ha a könyv elolvasása után nézi meg az ember a filmet, akkor a különbségek nagyon szembetűnőek. A könyven Rambo karaktere maga a dühödt vad, amely nem érez könyörületet az ellenségeivel szemben. Mindenkit szó nélkül legyilkol, a filmben ezzel szemben (annak ellenére hogy akciófilm) csak egy ember hal meg, igaz ő megérdemelte amit kapott. A könyv igen véres és néhol undorító, de éppen ezért annyira jó, amilyen. Éppen ezért véleményem szerint egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A film nem követi hűen nyomon a regényt, inkább csak az alaptörténetet, a karakterek egy-két tulajdonságát és valamennyire néhány cselekményt használ fel. Nemcsak Rambo más személyiségű karakter, bár ő esett át a legtöbb változtatáson, de az őt üldöző sheriff Teasle is más volt a könyvben. Míg a regényben maga is katona volt a koreai háborúban (amely Vietnám előzménye volt), a filmben direkt kihangsúlyozzák hogy még életében nem vett részt semmilyen ütközetben. Ezért is karaktere jóval unszimpatikusabb, hiszen így nem maradt kapcsolódási pont és szimpatizálásra való ok közte és Rambo között. Amúgy az őt alakító Bryan Dennehy karrierje legjobbját nyújtja a filmben, kiemelkedőbb szerepet azóta sem kapott. Richard Creena, aki Samuel Trautman ezredest játszó (ő volt Rambo kiképzőtisztje) is hatalmasat alakít, vitathatatlanul ez volt a leghíresebb szerepe (Creena 2003-ban halt meg, így a negyedik részben már nem lehetett benne), bár az ő karaktere szinte ugyanaz mint a regényben, kapcsolata Rambo-val a filmben jóval mélyebb, szinte apjaként funkcionál, a könyvben más célok inspirálják. Persze ezeket az elemeket azért változtatták meg, mert így akarták kommerszebbé alakítani a filmet, hogy minél többen nézzék meg, de mégsem sikerült a forgatókönyvíróknak lecsupaszítani annyira a történetet, hogy csak egy szimpla akciófilmről beszéljünk. Ellenkezőleg a drámai elemek is fontos szerepet játszanak a filmben, valamint a párbeszédek is a végletekig kidolgozottak. A hab a tortán pedig maga Stallone, aki remekül hozza a szerepét, annak ellenére hogy sokan nem tartják jó színésznek, itt tényleg hozza a formáját. Az egész film során jól alakít, de főleg gondolok itt az utolsó 10 percre, amikor kitör és felidézi a szomorú emlékeket: na ott tényleg kellett színészkedni kérem szépen, és ez Sly-nak kitűnően megy. És ha belegondolunk, hogyha Pacino vagy De Niro, vagy valaki más kapja a szerepet: gondolkodjunk el, lehet hogy ők is hozták volna a figurát, de igazából ez Stallone szerepe, rá illet a legjobban, ő maga John Rambo.

A filmet az akkor még viszonylag ismeretlen Ted Kotcheff rendezte, akinek azóta sem sikerült maradandót alkotnia, de ebben a filmben nagyon kitesz magáért. Remek akciójeleneteket hoztak össze, a fényképezés is kiváló, a táj és a film képvilága nagyon a helyén van, komor és viszonylag sötét atmoszférával rendelkezik, ami csak hangulatosabbá teszi a filmet. Amúgy a forgatás Brit Kolumbiában zajlott, egy Hope nevű kisvárosban (a könyv helyszíne Kentucky állam volt), amely a film miatt azóta is turista-látványosság. A hiedelemmel ellentétben Rambo nem ezzel a filmmel lett az 1980-as évek akció-ikonja. Sokan azt mondják a film a Taxisofőr akciósított változata. Ez nem is áll olyan messze az igazságtól, de jobban belegondolva butaságnak tűnhet. Az hogy néhány ember úgy gondolja, hogy Rambo egy sebezhetetlen tesztoszterontól fűtött izomember, valamint hogy ezek csak bugyuta akciófilmek, az tévedésben van. John Rambo személye csak a későbbi folytatások miatt lett olyan, amilyen. Még ha a második, harmadik, vagy negyedik rész nem is a mély mondanivalóról híres, az első részbe gyakorlatilag nem nagyon lehet belekötni. Rambo itt egyáltalán nem az a sebezhetetlen fickó, a film alatt többször is megsérül (a patak parton összevarrt seb azóta is emlékezetes jelenet), valamint különbözik a többi akcióhőstől és éppen ezért különleges. Nem egy országért harcol, nem a világot akarja megmenteni. Csak magát védi, a saját életét. Tehát Rambo nem az első rész miatt lett kultusz-hős, igaz ha nem készülnek folytatások, valószínűleg már nem így emlékeznénk vissza a filmre. Érdekesség hogy készült egy alternatív vége a filmnek, amelyben Rambo öngyilkos lesz (a könyvben Trautman lövi le), de a tesztvetítésen nem tetszett a közönségnek, ezért meg kellett változtatni. Mindenki döntse el maga, hogy ez előnyére vált a sorozatnak vagy nem. A filmben nagy hangsúlyt kap a háború okozta trauma, csatajelenetet nem láthatunk, viszont a vietnámi fogolytábor szerepel néhány flashbackben, ez is nagyon rendben van, bár a könyv bővebben leírja ezeket a részeket és Rambo fiatalkoráról is szót említ. A bemutató 1982-ben volt, mondhatni ilyenkor volt a legaktuálisabb, a közönség és még a kritikusok is méltatták a filmet, valamint Stallone alakítását. Igazi kasszasiker lett, 14 millió dollárból készült, világszerte 125 milliós bevételt produkált, így megmentette Stallone karrierjét és Rocky Balboa mellett ez lett a másik leghíresebb szerepe. Mára igazi kult-film lett, és ha eltudunk vonatkozni a folytatásoktól (amik nem rendelkeznek akkora mondanivalóval mint ez a film és jobban megosztotta a kritikusokat), akkor egy egész korrekt filmet kapunk. Egy olyan akciófilmet, amit lehet élvezni, kikapcsol, de ha odafigyelsz és megérted, akkor még sokat gondolkodhatsz rajta, mert ennek tényleg van mondanivalója. A sorozat többi része lehet hogy nem, de ez az első alapmű.

95%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
16. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.27. 19:57:18
LV18
Válasz 11. Valentin üzenetére:
Az biztos hogy Vietnám jó lecke volt Amerikának, bár utána volt a történelemben 1-2 gikszer, '93-ban Szomália, meg a sivatagi vihar, öböl-háború, Irak, de olyan nagy pofáraesés nem volt mint a Távol-Keleten. Meg azért gondolom valami más, eltitkolt dolog is állhatott amögött hogy mindenképpen oda kellett menni harcolni.
Örülünk?
15. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.27. 14:33:36
LV18
Válasz 12. Alien üzenetére:
Kösz, majd utánanézek. Egyébként van egy másik film is, ami nagyon kemény, a második világháborúban, a szovjet fronton játszódik, a címe Jöjj és lásd (Igyi i szmotri), ott is durva dolgok vannak, a főszereplő gyerek tizenévesen megőszül, stb. (amúgy ha jól tudom maga Steven Spielberg is levetítette a stábjának ezt a filmet mikor a Schindler listáját és a Ryan közlegényt forgatta).
Örülünk?
14. HUN_GERGO  PlayStation.Community tag
2012.03.27. 12:36:49
LV15
Iszonyat nagy flm.
13. wallace  Dark Passenger
2012.03.27. 08:46:48
LV18
Válasz 7. Alien üzenetére:
Nekem a LEGELSŐ vhs-filmem volt konkrétan.:)
12. Alien  PlayStation.Community tag
2012.03.27. 08:04:46
LV10
Válasz 10. VictorVance üzenetére:
ajánlanám megtekintésre a Restrepo-t. ott látszik, hogy ezek az gyerekek mit élnek át nap mint nap.

Durván megrogynak például, amikor a legjobb adottságokkal/fizikummal rendelkezős társukat egyszerűen csak a semmiből lelövi az ellenség. kemény.
2012.03.27. 00:22:47
LV3
Válasz 10. VictorVance üzenetére:
Ez így igaz. Pláne Vietnamban az amerikaiak is nagyon szívtak. Nehéz volt az utánpótlást biztosítani, míg a vietkongokat a szovjetek közelebbi támaszpontokról tudták ellátni. Az amerikaiak által használt M16ost abban a háborúban, sietve kellett kifejleszteniük, így sokszor előfordult, hogy a mostoha dzsungelkörülmények között besült a fegyver.(A Black OPSban is van egy ilyen lescriptelt jelenet, hogy Woodsnak besül az M16osa :)) Az igénytelenebb AK-47es viszont ilyen gondokkal nem küszködött.

Ez egy teljesen értelmetlen háború volt...bizonyítani akarták az amerikaiak, hogy "Harcolunk a demokráciáért és a kommunizmus ellen", de belefáradtak a végén ebbe....sokkal inkább szólt ez a háború mint egy kis "erőfitogtatásról" és az új fegyverek kipróbálásáról mind a két oldalon, mint bármi másról.

Összehasonlítva a második VH-val az amerikaiak itt érezhették meg először igazán milyen igazán belefáradni és elkeseredni egy háborúban. A South Parkban van egy baromi jó jelenet, amikor két háborús veterán mesél a kalandjaikról a második VH-ban, és a sztori végén azért sírják el magukat, mert a támaszpontjukon, ahol állomásoztak csak egy szar hullámvasutat építettek, és nem volt szuper-vízi csónak :DDDD
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
10. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.26. 21:56:00
LV18
Válasz 7. Alien üzenetére:
Annak ellenére hogy én sosem harcoltam semmilyen háborúban (őszintén szólva nem is nagyon akarok, elég nekem a négy fal között a napi FPS-adag), maximálisan megtudom érteni a veteránokat. Természetesen megérteni, vagy átérezni a helyzetüket, az átélt borzalmakat az egy dolog, valójában addig sosem fogjuk teljes mértékben megtapasztalni hogy milyen is lehet, amíg nem adják a kezedbe fegyvert, és nem parancsolnak a harctérre hogy védd a hazát. Azt hogy ki miként vészeli át persze emberfüggő, de a legtöbben tényleg gallyra mentek Vietnámban, vagy valamilyen más háborúban. Egyik dédöregapám pl. átvészelte a Don-kanyart, a másik pedig hadifogságban volt, mondhatni ezután halálukig mindketten nyugalmas, kiegyensúlyozott életet éltek, de az ott átélt borzalmakat gondolom sosem felejtették el, és azt sem hinném hogy ezek az emlékek nem kísértették őket álmukban.
Örülünk?
9. Penge70  PlayStation.Community tag
2012.03.26. 21:07:42
LV22
Zseniális film, imádtam:)

Az egyik legmeghatóbb filmes jelenetek közé sorolom, amikor mesél a társa haláltusájáról.
8. kiralygyozo  PlayStation.Community tag
2012.03.26. 20:53:48
LV2
A filmet hamarabb láttam,mint a könyvet olvastam,de tinédzserkorom nagy élményei(poszter,levonó...),ja a könyv nagyon jó még ha rambó meg is hal a végén.
A nagyképûség: -õl, butít, és nyomorba dõnt.
7. Alien  PlayStation.Community tag
2012.03.26. 19:00:29
LV10
a vhs korszak alapfilmje, az első videózós élményeim között volt.

mélyebb, valóban drámai mű, Stallone talán egyik legjobbja.

A blog nagyon jó, a háború pszichikai hatásaival pedig tökéletesen egyetértek. Sokszor olvasunk katonai túlkapásokról, de én mindig azt mondom, hogy nem is csodálkozok rajtuk. Ezt épp ésszel lehetetlen lehet átvészelni.
6. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.26. 14:19:27
LV18
Válasz 4. Valentin üzenetére:
Nekem az ezredes szövegei tetszettek a legjobban:)
Egyébként szerintem az összes Rambo-filmnek nagyon jó a zenéje, de legjobban a negyediké jön be, valami hihetetlen szép és művészies.

http://www.youtube.com/watch?v=B8_6FPY1HxA
http://www.youtube.com/watch?v=Jj8_ZBeb-2E
Örülünk?
5. wallace  Dark Passenger
2012.03.26. 13:58:01
LV18
Válasz 4. Valentin üzenetére:
Ez nagyon szép zene.
2012.03.26. 13:43:48
LV3
A Rambo 1 tényleg egy nagyon jó film, aminek komoly mondandói is vannak bizonyos jeleneteknél. A kedvencem a film legvégén van, amikor Rambo "összeroppan" és a múltbéli borzalmakról kezd mesélni...Nagyon jó! Én mondjuk a további részeket is szeretem, de az első a favorit :)

Évente meg szoktam nézni, méghozzá minden nyári nyaralás utolsó napjának utolsó estéjén...a "Home coming" nyitózene szerintem illik ehhez a hangulathoz. Ment az 5*!

Home coming: http://www.youtube.com/watch?v=3P8Oa1MCBuE
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
3. Sektor  PlayStation.Community tag
2012.03.26. 09:13:54
LV3
Rambo a legnagyobb!
Mixing.Dj/Progressive
2. wallace  Dark Passenger
2012.03.26. 08:50:07
LV18
Ez a rész, az első, az abszolút kedvenc. Imádom. Évente megnézős nálam...
1. simon7109  PlayStation.Community tag
2012.03.25. 23:55:41
LV18
Jó lett ez a blog is:)
Már ideje lenne ezt is újranéznem mert ezt tényleg jó régen láttam már utoljára.Már nem is emlékszem rá,hogy mi volt bennük.
PSN: misi2mezei
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16457 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6169 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4846 db
Utolsó belépés:
2019.12.12. 19:44:36
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea