PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

14 hozzászólás

2012.03.23. 00:48:23

Utolsó hozzászólás: Tevez11

2012.03.27. 21:01:38

Megosztás
Értékeld a blogot!
Call of Duty: Black Ops – A történet
Alex Mason amerikai katona és az SAD/SOG ügynöke 1968. február 25-én egy gyéren megvilágított helységben találja magát egy ágyhoz szíjazva, körülötte monitorok, amelyeken folyamatosan különböző számok futnak végig. Láthatatlan fogvatartói, egy eltorzított hang kérdésekkel bombázza, és a helytelen válaszait elektrosokkal „díjazzák”. A kérdező megkérdi a nevét, születési helyét rangját, ám Mason csak dühöng, majd a mély torzított hang tudatja vele hogy gyakorlatilag mindent tud a katonáról. Majd ismét megkérdi a férfit, hogy tagja volt e a CIA-nak 1961-ben és részt vett e a 40-es Hadműveletben. Egy három tagú csapat azt a feladatot kapta hogy gyilkolja meg a kubai véreskezű diktátort, Fidel Castro-t. A katona láthatólag emlékezési zavarokkal küzd, hazudik és összefüggéstelen válaszokat ad. Az eltorzított hang egy bizonyos Dragovich nevű férfiről kérdi, és közli vele hogy amennyiben átadja nekik, garantálják a biztonságát. Mivel Mason nem tud kielégítő válaszokkal szolgálni a kérdésekre, elkezd visszaemlékezni, kezdve azzal, ami a kubai Disznó-öbölben történt, ’61-ben.

1961. április 17-én Mason, és két katonatársa Frank Woods valamint a fekete bőrű Joseph Bowman civil ruhában egy Santa Maria-i bárban találkoznak egy Carlos nevű informátorral. Ő biztosítja a csapatot, fegyverekkel látja el őket, ismerteti velük a tervet, és megmutatja nekik a kivonási pontot, amely egy kubai katonai repülőtéren van. A megbeszélés hirtelen félbeszakad, mivel a bárba a kubai hadsereg néhány katonája lép be. Woods megparancsolja két társának hogy maradjanak nyugton, miközben a katonák kiterelik a civileket a helységből. Egy tiszt észreveszi a csapatot, és gyanakodni kezd, majd elkezd fenyegetőzni miután Mason nem válaszol a kérdéseire. Woods gyorsan megragadja a tisztet és a kését beleszúrja a tenyerébe, így odaszegezve a férfi végtagját a bárpulthoz, majd egy üvegpalackkal fejbeveri. Mason gyorsan előránt egy pisztolyt és végez a többi katonával is. Carlos kiveszi a csapat fegyvereit, amelyeket a pult alá rejtett és odadobja nekik. A rendőrséget értesítették, így azok gyorsan megjelennek kint az utcán és körülveszik a bárt és megadásra szólítják fel a csapatot. Ám ők felveszik ellenük a harcot, Mason és Woods elől rohannak, Carlos és Bowman támogató tüzet adnak. Több rendőrautó érkezik, a csapatot egyre inkább sarokba szorítják, így kénytelenek valami kiutat találni. Találnak egy üres autót egy sikátorban, Carlos hátramarad, hogy az embereivel kész legyen majd segítséget nyújtani miután megölik Castro-t. Miután átjutnak a rendőrségi barikádokon, a képernyő fehérre vált, és ismét Mason-t láthatjuk a sötét szobában. A férfi egyre fáradtabb és már az elalvás szélén jár, mikor egy másik eltorzított hang aggódva kifejezi hogy nincs más választása, és Mason-t még egyszer megütik árammal. A katona magához tér és újra emlékezni kezd. A küldetés folytatódik, a csapat egy szurdok tetején áll és Castro villáját nézi. Várják hogy megérkezzenek a légideszantos csapatok az USA-ból és megkezdjék a Disznó-öbölbeli inváziót. Egy lázadó kilövi a jelzőrakétát, mire az égen amerikai és kubai repülőgépek tűnnek fel, a légvédelmi ütegek felhangzanak, a légitámadást jelző riasztókkal együtt. A csapat gyorsan leereszkedik egy szakadékon keresztül az épület mellé, az őröket pedig gyorsan megölik. Ezután rengeteg kubai katonával találják szembe magukat, de sikeresen megölik őket, megtisztítják a szobákat, majd ahhoz a helyiséghez érkeznek ahol állítólag Fidel Castro bujkál. A csapat pozícióba helyezkedik, betörik az ajtót, mire Castro előhúz egy pisztolyt és az egyik ágyasát használja élő pajzsként. Mason golyót ereszt Castro szeme közé, a szeretője viszont gyorsan előkap egy fegyvert, Woods viszont még időben megöli. A csapat ezután elindul a kiút felé, az udvaron keresztül, a hadseregnek azonban hatalmas túlereje van a maroknyi katonával szemben, de hirtelen megérkezik Carlos és az emberei, így segítséget nyújtva az amerikaiaknak. Carlos sürgeti őket hogy továbbra is a katonai repülőtér felé vegyék az irányt, ahol a lázadók már biztosítottak nekik egy gépet. A csapat elbúcsúzik a hűséges informátortól, majd a csapat egy szikla széléhez érkezik, ahonnan kilátás nyílik a repülőtérre. Mivel a kubai hadsereg még mindig a lázadókkal van elfoglalva, a csapat lefut a szikláról, majd megérkeznek a hangárba, ahol a gép és néhány kubai emigráns várja őket. Felszállnak a gépre és jelt adnak az indulásra. Mason kihajol a hátsó ülésen és egy M60-as géppuskával megtisztítja az utat, és megritkítja a hadsereget is. Ezután Woods és a pilóták észreveszik hogy járművek egy nagy oszlopa zárja el a kifutópálya végét, meg akarják akadályozni a felszállást. Mason ekkor gyorsan leugrik a gépről, és odafut egy elhagyatott légvédelmi üteghez. Megsemmisíti a blokádot, így megmentve ezzel társait, akik biztonságban felszállnak és elszöknek. A férfi hátramarad, Woods legnagyobb döbbenetére, bár végül megértette hogy ezt a döntést muszáj volt meghozni. Mason-t hirtelen egy orosz ezredes, Lev Kravchenko megragadja és ledobja az ütegről, majd egy kubai katona puskatusával az arcába csap, így a férfi elveszti az eszméletét. Egy tengeri kikötőben tér magához, egy nagy hajóval a háttérben. Meglátja Fidel Castro-t, és egy orosz férfit Nikita Dragovich-ot, miközben Mason sorsáról értekeznek. A férfi értetlenül néz a kubai diktátorra, mire az megmagyarázza hogy végig tudta mit terveztek az amerikaiak, és akit megöltek az csupán egy hasonmás volt. Majd odafordul Dragovich-hoz: „Tegyél vele amit akarsz tábornok… tekintsd őt ajándéknak az új barátságunk tiszteletére… csak… ígérd meg hogy szenvedni fog…”. Az orosz csak ennyit felel: „Tudni fogja miaz a szenvedés a legsötétebb félelmein keresztül.” Majd Mason-re szegezi a tekintetét és vészjóslóan közli vele: „Terveim vannak veled, amerikai.” Ekkor a cselekmény ismét a sötét szobában folytatódik ahol Mason lehunyt szemmel emlékszik vissza hogy Dragovich valóban mindent megtett azért hogy szenvedjen.

Az eltorzított hang ezután arról kérdi Mason-t hogy mi történt ezután. A férfi elmondja hogy Vorkutába, egy orosz gulágba szállították, ahol Dragovich számos dolgot tett vele. Küzdenie kellett a túlélésért, majdnem egy évig egyedül volt: „Feladtam minden reményt arra hogy valaha kijuthatok onnan. De aztán Viktor Reznov rátalált a kiútra.”

1963. október 6-án Mason és a Vörös Hadsereg volt katonája, a Második világháború harcosa a szintén politikai okok miatt bebörtönzött Viktor Reznov látszólag összekülönbözik és ellentéteik miatt összeverekednek a vorkutai tábor bányájában. Az egyik őr egy gumibottal kettejük közé lép, mire Reznov sértegetni kezdi. Az őr elkezdi verni, mire Mason felkap egy kődarabot, és agyonveri vele az őrt, majd segít Reznov-nak felkelni. Az orosz elveszi az őr kését, és a kulcsokat, így teljesítve a szökés első lépését – „Megszerezni a kulcsokat”. A két barát és foglyok egy csoportja folytatja az utat a bánya alagútján keresztül. Reznov ösztönzi a bandák, hogy sorolják fel a menekülésük lépéseit:

1. Megszerezni a kulcsokat (Elvenni az őr kulcsait)
2. Felemelkedni a sötétségből (A lift használatával feljutni a felszínre)
3. Árassz el tüzet (Egy nagy méretű csúzli segítségével megsemmisíteni az őrtornyokat)
4. Elengedni a hordát (A hangosbeszélővel bíztatni a rabokat)
5. Tűzd nyársra a szárnyas vadállatot (Lelőni a helikoptert)
6. Használd a vasöklöt (Megszerezni a golyószórót)
7. Szabadítsd el a poklot (Megrohamozni az őröket)
8. Szabadság (Elmenekülni a táborból)

Mason végigfut az alagúton, majd találkozik egy hatalmas termetű, izmos férfivel, akit Szergejnek hívnak. Szerencsére a férfi az ő oldalukon áll, amelynek tényét Mason is kifejezi: „Örülök, hogy a barátom vagy Szergej”. Az alagút végén egy lift segítségével elkezdenek felemelkedni a felszínre. A liftben egy rab megkérdőjelezi az amerikai megbízhatóságát, de Reznov tiltakozik: „Az életemet is rábíznám”. Végül felérnek a lifttel, és meglátnak egy őrt, aki pisztolyával fegyvertelen foglyokat végez ki. Szergej kilép a felvonóból és brutálisan megöli az őrt. Mason elveszi a pisztolyt, majd a foglyok kinyitnak egy nagy fém ajtót, így kijutnak egy hatalmas udvarra, de az őrtornyokból tüzelni kezdenek rájuk. Reznov, Mason és Szergej egy konténer mögé kénytelen elbújni, majd ezt tolják a torony irányába, közben Mason fedezi a két oroszt. Majd egy nagy csúzlival mindhárom őrtornyot felrobbantják, majd egy csapat fogollyal karöltve elindulnak az udvaron, sikerül felrobbantaniuk az tüzelő helikoptert is. A rabok egy nagy épületbe futnak, ahol természetesen megintcsak őrökkel találják szembe magukat. A teremből csak egy fémajtó jelenthet kiutat, amelynek alját Szergej fogja meg, ám az őrök beleeresztenek egy sorozatot, amelytől a hatalmas orosz azonnal meghal. Mason gyorsan átcsúszik az ajtó alatt, és felveszi a harcot az ellenséggel, majd egy garázsba mennek, ahol Reznov a kezébe vesz egy gránátvetőt, amivel utat tör a fegyverraktárba, ahol Mason megszerez egy golyószórót. Most már csak egy lépés van hátra, el kell érniük a raktárba, ahonnan már könnyűszerrel megszökhetnek. A teherautókat és a katonákat Mason könnyen elintézi a golyószóróval, majd a raktár közelében az őrök könnygáz dobnak rájuk, mire az amerikai összeesik. De Reznov ott terem és megmenti barátját. A férfi a raktárban ébred fel, ahol ő és Reznov motorkerékpárok segítségével kitörnek a táborból. Ellenséges katonák egész serege követi őket, majd a motorról egy teherautóra ugranak. Reznov beül a volán mögé, Mason pedig a platóra lecövekelt géppuskát kezeli, megritkítja az ellenséget, majd egy vasúti szerelvény mellé érkeznek, amin a menekülést jelentő vonat éppen akkor száguld végig. Mason felugrik a vonatra, majd odakiált Reznov-nak hogy ő is jöjjön. Az orosz azonban azt válaszolja hogy a szabadság csakis neki adatott meg, és a teherautóval a katonai blokád felé száguld, így elterelve az üldöző katonák figyelmét.

A történet ismét visszaugrik a „jelenbe”. Az eltorzított hang megkérdi Mason-től: „Ez volt az utolsó alkalom hogy utoljára láttad Viktor Reznov-ot?” A férfi ezt feleli: „Igen. Legalábbis egy ideig…”. Mason, miután megszökött Vorkutából, Jason Hudson CIA-ügynököt rendelték mellé. Az eltorzított hang megkérdi tőle hogy hogyan tudott Hudson megbízni benne mikor tudta hogy Viktor Reznov segített neki kitörni a táborból. Mason megmagyarázza a dolgokat, Reznov a barátja volt és Amerikába való visszatérése után a CIA letesztelte, tudták hogy nem tört meg a kínvallatásokat alatt, és most sem fog. A kormány Dragovich-ot akarta és azt akarták hogy Mason ölje meg. A férfi megjegyzi hogy másokat is meg kellett ölnie. A kérdező az említett személyekről kérdi a katonát, aki azonban megint elkezd visszaemlékezni.

1963. november 10-én Mason, és Jason Hudson CIA-ügynök egy helikopteren ül, amely Washington D.C. felett repül, a Pentagon irányába. Nem sokkal később földet érnek, majd kiszállnak a gépből, és egy konvoj irányába sétálnak. Közben az eltorzított hang kérdéseit halljuk, amint Mason-hez beszél: „Tisztáztak minden vád alól és a Pentagonba hívattak.” Mason elmondja hogy Jason Hudson az új „kezelője” volt, de nem mondhatta el neki hogy miért hívatták a létesítménybe, mert erre nem volt engedélye. Egy limuzinba beszállva Mason találkozik a Robert McNamara védelmi miniszterrel, akivel kezet ráznak. McNamara tájékoztatja a férfit a közbiztonságról, Dragovich-ról, valamint a terveikről, amelyek még elég ködösek a katona számára. Végül megérkeznek a Pentagonba, és hárman elindulnak az épület irodáin és folyosóin keresztül. Közben a hang tudatja Mason-nel hogy a Pentagonban egész idő alatt figyelték. A férfi ezt nem hiszi el, majd a hang ezt mondja: „Ott voltam a Pentagonban.” Hárman 4 ellenőrzőponton is végighaladnak, közben Mason megjegyzi a vallatójának: „Emlékszem. Csak számokat hallottam. Nem tudtam őket kiverni a fejemből.” Liftek segítségével végül lejutnak egy képernyőkkel, számítógépekkel teli hatalmas terembe, ahol emberek tucatjai dolgoznak. Belépnek egy konferenciaterembe, ahol Hudson kezet ráz a védelmi miniszterrel és sok szerencsét kíván Mason-nek, majd elhagyja a termet. A helységben egy öltönyös férfi áll, háttal kettejüknek. Végül McNamara megszólítja, és kiderül, az öltönyös férfi nem más, mint maga az amerikai elnök John F. Kennedy. Az elnök arra utasítja Mason-t hogy foglaljon helyet. Kennedy közelít az asztalhoz, ekkor a férfi szemszögéből a világ lelassul és a háttérben lévő tévékészülékek Kennedy temetését és a gyászoló feleségét mutatják, de nem sokkal később a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. Az elnök végül leül Mason mellé és a szemébe néz: „Komoly veszélyben vagyunk a kommunisták miatt. A szabadságunk és az életünk nagy veszélyben van.” Kennedy kinyitja Dragovich aktáját, de ekkor Mason elkezd sikító zajokat hallani. Hirtelen megjelenik egy pisztoly a kezében és Kennedy-re fogja, aki láthatóan higgadtnak tűik. Hirtelen a dolgok megint normális kerékvágásba fordulnak. Közben Kennedy rámutat a dossziéra, és határozottan megjegyzi: „Azt mondták hogy maga a legjobb emberünk. Bárhol. Szükségünk van magára. Mr. Mason, intézze el.” Majd az elnök hátradől a székében.

Ismét a jelenben járunk. A vallató összegzi a dolgokat: „Elnöki parancs, Gyulladáspont Hadművelet.. Kitépni az űrprogramjuk szívét. Elpusztítani a hosszú hatótávolságú rakéta-projektjüket. Elintézni az Ascension Csoportot. Nácik, tudósok, akiket a háború után megvesztegettek az oroszok.” A torz hang megjegyzi hogy a 40-es Hadművelet során egy kettősügynököt küldtek hogy épüljön be az Ascension Csoportba. Mason már tudja kiről van szó: „Grigori Weaver. Az volt a küldetése hogy szabotálja a kilövést.” A vallató rákontrázik: „De valami hiba történt, Mason.”

Mason, Woods, és Bowman azt a feladatot kapja hogy hatoljon be a Bajkonuri űrrepülőtérre, amely a Szovjetunióban, a Kazah SZSZK-ban található. 1963. november 17-én Mason és Woods egy fedezék mögött bujkál, miközben a fejük felett helikopterek röpködnek. Mivel Weaver nem jelez, de el kell indulniuk. Egy roncstelepen keresztül tartanak a bázis felé. Woods közben rádión tartja a kapcsolatot Bowman-el és a csapat negyedik tagjával Terrance Brooks-al. Woods aggódik Weaver miatt, de haladniuk kell a tervvel, ugyanis a Szojuz 1-es rakéta kilövése már a küszöbön áll. A két katona végül egy sziklához ér, ahonnan belátni az egész létesítményt. Elég nagy az aktivitás, helikopterek köröznek, konvojok haladnak, stb., Woods erre gyanút fog és megpróbálja elérni Weaver-t, de az többszöri figyelmeztetésre sem válaszol. Mason fog egy távcsövet és körülnéz. Meglát egy másik rakétát is, a Szojuz 2-est, amelyet 10 perccel az első után akarnak majd kilőni, majd a kommunikációs torony felé néz, majd Woods rászól hogy mozgást észlel az úton. Mason odanéz a távcsővel, és meglátja Weaver-t egy székbe szíjazva, miközben Kravchenko beszél hozzá. A kettős ügynök lebukott. Kravchenko megszerezte Weaver rádióját is, és egyenesen Woods-hoz szól: „Adjátok meg magatokat… Akkor túlélitek. Ez az egyetlen figyelmeztetés.” Ezután az orosz a szivarját belenyomja Weaver szemébe, ezzel félig megvakítva őt. Woods üzen a többiekben hogy tartsák magukat a tervhez, így Mason-nel együtt továbbmennek és megölnek két őrt, akiknek felveszik az egyenruhájukat.

Egy pár másodpercre visszakerülünk a kihallgató szobába, ahol a vallató megkérdi Mason-től hogy Weaver megmentése fontosabb volt e annál hogy megölje Dragovich-ot. Mason csak ennyit felel: „Weaver orosz volt, de semmi gond nem volt vele.”

Mason és Woods szépen elhalad az őrök mellett, senki sem veszi észre a két amerikait, majd az úton találkoznak Bowman-el és Brooks-al, akik szintén szert tettek orosz egyenruhákra. Együtt megérkeznek a kommunikációs toronyba, Bowman és Brooks elterelik a két őr figyelmét, addig Mason-ék bejutnak és felmennek a tetőre, ahonnan szemügyre vehetik hogy hol van Weaver. Bowman és Brooks a kettős ügynök felé halad, Mason pedig egy nyílpuskával fedezi őket a tetőről. Végül ugyanezzel a fegyverrel egy kötelet lő a másik épületbe és így leereszkednek abba a szobába ahol Weaver-t tartják és sikerült megmenteniük. Kiderül, az orosz kettős ügynök nem tudta szabotálni az irányító rendszert, így a rakéta elpusztítása még hátra van. Kevesebb mint 5 perc alatt eljutnak a kilövési állomásra, Mason C4-es töltetet helyez a falra, amelynek robbanása a bent lévő tudósokat is megöli. Miután Weaver-nek nem sikerül leállítania a visszaszámlálást, a Szojuz 2 kilövődik, azonban Mason-nek sikerül elpusztítania egy irányítható rakétával. A rakéta felrobban, és a darabjai elkezdenek becsapódni a létesítménybe. A csapat egy bunker felé rohan, a darabok közben néhány náci tudóst is megölnek, a megmaradtak pedig a bunkeren keresztül menekülnek. Végül sikerül felszámolniuk a maradék katonákat, és az Ascension Csoport megmaradt tagjait is. Elérnek a kijárathoz és Woods kijelenti hogy végeztek, és ideje eltűnni. Mason tiltakozik: „Még nem… Dragovich után kell mennünk.” Ekkor Mason megint számokat kezd látni, visszaugrunk a jelenbe, viszont másodpercek múlva a katona megint a Bajkonuri emlékképeket látja. Közben a vallatójához beszél: „Kravchenko meglépett mielőtt elkaphattunk volna.” A torz hang megszólal: „Nagyon közel voltál. Dragovich is ott volt, igaz?” Mason képeket kezd látni Weaver-ről és Woods-ról, amint a szovjetekkel harcolnak. „Átkutattuk az egész bázist. De nem találtuk meg.” Hirtelen bevillan egy nem rég felrobbant, lángoló limuzin, amely minden bizonnyal Dragovich-é volt. Ekkor Woods szavai visszhangzanak: „Most már elégedett vagy Mason?” A katona kiabálva válaszol: „NEM! Addig nem amíg nem láttam a holttestét.” Woods megpróbálja megnyugtatni: „Bízz bennem. Ez a rohadék patkány egy égő faszén lett.”

Újra a szobában vagyunk. A hang felvázolja hogy mi is történt a következő években: Dragovich Mason szenvedélye lett. Öt éven keresztül próbálta elkapni őt. Mason zavarodottan megmagyarázza a dolgot, mindenhol csak őt látta, nem sikerült kivernie a fejéből, akárcsak a többieket. A két vallató közben elkezd vitatkozni, hogy tovább kínozzák e áramütésekkel a katonát. Mason észreveszi hogy nem figyelnek rá és ismét csak kiabálni kezd, megakarja tudni hogy kik a vallatói valamint hogy mit akarnak tőle. Az egyik ezt feleli: „A számok kellenek Mason. Ez minden amit akarunk.” Ezután a katona ismét felidézi a múltat. Bajkonur után Washington a Vietnámban található Khe Sahn-ba küldte, ahol tagja volt a MACV–SOG (Katonai Tanácsadó Parancsnokság, Vietnám - Tanulmányi és Megfigyelő Csoport) nevű csoportnak, azon belül is egy csapatnak, melyet Frank Woods vezetett, a feladatuk pedig az volt hogy vizsgálják felül a szovjet tevékenységet Laoszban.

1968. január 21-én Mason és Hudson egy Khe Sahn-ban található amerikai katonai bázison vannak. Egy sátorban várakoznak, mikor Hudson kinéz és jelenti hogy Woods megérkezett. Mindketten kimennek a szabadba, a bázison mindenhol amerikai katonák mászkálnak, helikopterek köröznek az égen, a rádióból pedig szól a rock n roll. Woods egy Huey helikopterről szál le, láthatóan már túl esett egy két ütközeten az nap, a ruhája és bőre csupa kösz és olaj. Mason és Woods, a két barát nagyon megörül egymásnak, heccelődnek, ugratják egymást, majd Hudson is bemutatkozik, de Woods csak rosszallóan néz rá és alig veszi figyelmembe a CIA ügynököt. Woods egy dzsip felé indul, a két férfi pedig követi. Beülve a járműbe Woods elmeséli az SOG csoport keletkezését, alapítását, történetét és feladatait. Ekkor robbanások rázzák meg a tábort, Mason-ék dzsipje is felborul. Heves tűzharc alakul ki, a vietkongok úgy látszik hatalmas csapatokkal érkeztek hogy felszámolják az amerikaiakat. Mason és Woods magához tér, de Hudson elvesztette az eszméletét, így egy bunkerbe vonszolják, majd miután magához tér, felveszik a harcot az észak vietnámi csapatok ellen. Bunkerről bunkerre harcolnak a rengeteg tengerészgyalogossal együtt, a mészárlás egyre nagyobb méreteket ölt, a vietkongokat pedig egyre nehezebb visszaverni. A trió eljut egy járműhez, ahol Mason kézbe vesz egy M60-as gépfegyvert és egy gránátvetőt, amivel sikerül megsemmisíteni az ellenséges tankokat és a katonákat, így végül ha nehezen is, de sikerült visszaverni a vietkongok támadását. Amint elül a por, egy Huey helikopter száll le Mason-ék előtt, amiből Bowman ugrik ki. Régi barátokhoz illően üdvözlik egymást, majd Hudson másodszor is bemutatkozik, megintcsak sikertelenül, mert a CIA ügynököt ismét figyelmen kívül hagyják. Egyúttal kiderül feladatuk lényege: az oroszokkal kapcsolatban küldték ide őket, mivel egy szovjet disszidens fontos információkkal szolgálhat nekik.

Újra a kihallgató szobában vagyunk, a hang pedig összegzi a helyzetet: „A Tet offenzíva volt a vég kezdete. Amikor Amerika kezdte elveszíteni a háborút. Egy Hue City-ben található MAC-V bázison felvetted a kapcsolatot egy orosz disszidenssel. A vietkong csapatok körbezárták a várost, mindent felégettek, beleértve a bázist is. A disszidens több mint valószínű hogy halott volt.” Mason tiltakozik, nem akarja elfogadni ezt a tényt, mire a hang tovább beszél: „Ez egy elveszett ügy volt, de te mégis bementél – miért?” Mason válaszol: „Elvesztettük a kapcsolatot a védelmi csapatával. Nem törődhettem bele hogy meghalt. Kellettek azok a dossziék.”
1968. február 2-án Mason, Woods és Bowman egy Huey helikopteren repülnek a Dél-Vietnámban található Hue City felett. A várost a harcoló vietkong és amerikai csapatok lángtengerré változtatták, mindenhol légvédelmi ütegek és robbanások hangját lehet hallani, az épületek omladoznak, mindenhol tapintható a Tet offenzíva hatása. Mason elmondja hogy a disszidens fontos információkkal szolgálhat a szovjetek vietnámi részvételeiről, de mivel elvesztették a testőrökkel a kapcsolatot, nekik kell behatolniuk a védett szobába, ahol valószínűleg a disszidens is tartózkodhat. Hamarosan elérik az épületet, ahol a bázis van, majd kötelekkel elkezdenek szép lassan leereszkedni a tetőre, azonban a helikoptert találat éri és elkezd pörögni a levegőben. Mason-ék beesnek az ablakon, így túlélve a robbanást. Gyorsan elintézik a néhány vietnámi katonát akik az életükre törtek, és elindulnak az épületben. Végigküzdik magukat az egész épületben, vietkongok tucatjaival akadnak össze, de a helikopterek a segítségükre vannak, támogató tüzet adnak nekik. A csapat felülkerekedik az ellenségen és elkezdik keresni a disszidenst. Miután Mason berúg egy ajtót, egy ellenséges vietkong letámadja, de meglepetésére Viktor Reznov ott terem és elvágja a katona nyakát, ezzel megmentve Mason-t. Ezek szerint ő a disszidens. Majd felsegíti, és az amerikai csak csodálkozik: „Reznov. Hogy jutottál ki Vorkutából? Sosem gondoltam volna hogy még egyszer látlak.” Közben Reznov az asztalhoz megy és átad Mason-nek egy dossziét: „Azért vagyok itt hogy figyelmeztessem a kormányodat. Dragovich támadást tervez a nyugat ellen.” Mason belenéz és meglátja Dragovich képét, valamint néhány szovjet bázist és fegyvert. Reznov közben beszél: „A befolyása terjed, akár a rák. Még a Kreml sem tudja pontosan hogy valójában mit tervez. Meg kell állítani. Dragovich, Kravchenko, Steiner. Meg kell halniuk.” Woods közben megkérdi rádión Mason-tól hogy meg e van amiért jött. A katona Reznov-al együtt elindul, majd találkoznak Woods-al és Bowman-el. Mason bemutatja az orosznak a két csapattagot, majd Woods megkérdi: „Mason, hol a francban voltál ilyen sokáig? Remélem megérte az a kapcsolat.” Ezután Woods üzen a bázisnak, és megtudakolja a kimenekítési pont helyét. Tájékoztatják hogy a tengerészgyalogosok heves harcot vívnak a vietnámi csapatokkal, a kivonási pont pedig a folyótól északra van, pontosan a csatamező másik végén. A csapat közben találkozik a tengerészgyalogosokkal, elveszik a rádiójukat és légi támogatást kérnek, majd amikor viszonylag tiszta a terep néhány tankkal előrenyomulnak. Kemény harc árán ugyan, de végül elérnek a kivonási ponthoz, a helikopter elvisz egy csapat tengerészgyalogost, így Mason-ék egyelőre a városban maradnak. Vietkongok újabb csapata készül őket megtámadni, felveszik ellenük a harcot, de a heves golyózápor miatt a helikopter már nem tud leszállni. Mason szőnyegbombázást kér a kivonási ponthoz, majd egy folyóparton álló hajóra ugranak, amivel sikerül elmenekülniük a városból.

Ismét a jelenben, a torz hang Mason-hez beszél: „Megvan a dosszié, amit a disszidenstől kaptál. Dragovich összes emberének személyazonosságával. Kravchenko, Steiner, Clarke. Ismered őket. A Nova projekt irányítói. Mit tudsz Clarke doktorról? Tudjuk hogy Clarke vegyészmérnök, ő fejlesztette ki a Nova 6-ost. Egy elfajzott zseni. A barátodat Jason Hudson-t Kowloon-ba küldték hogy kérdezze ki őt. Emlékszel?” Mason egyre dühösebb, nem érti hogy ha minden tudnak, akkor miért faggatják még mindig. A hang azt válaszolja hogy nem tudják mit jelentenek a számok, sem azt hogy honnan sugározzák őket. Mason azt mondja hogy erről inkább Hudson-t kéne megkérdezni, hiszen ez az ő küldetése volt, ő kérdezte ki a doktort. A történet ismét visszaszáguld a múltba, de ezúttal Hudson küldetését láthatjuk, az ő szemszögéből lehetünk tanúi a cselekmény alakulásának.

Hudson és Weaver a Hong Kong-ban található Kowloon City-ben, egy tömbházban tartja fogva Dr. Daniel Clarke-ot, 1968. február 9-én. Clarke azt állítja hogy semmit sem tud Dragovich-ról és nem nyerhetnek semmit azzal ha tovább vallatják. Hudson egy üvegszilánkot tesz a doktor szájába, majd egy párszor behúz neki, a férfi szája vérezni kezd és üvegdarabokat köpdös. Még ezután sem akar mondani semmit, beletörődött abba hogy ő már úgyis halott, mivel tudják hogy az amerikaiak elkapták, és felkutatnak minden azért hogy megöljék: „Dragovich nem szereti az elvarratlan szálakat. Még sosem tárgyaltam vele, csak Steiner-el, a némettel.” Hudson rákérdez hogy a doktornak mi is volt a szerepe ebben az egészben, mire Clarke elmondja hogy azért bérelték fel mert stabilizálni kellett egy bizonyos vegyületet. Végül fény derül az igazságra: a Nova 6-osról, egy biokémiai fegyverről van szó. Ekkor szovjet Spetsnaz kommandósok lepik el a helyet. A három férfi fedezékbe vonul, de az egyik golyó eltalál egy Nova 6-os tartályt, amitől némi gáz szivárog a szobába. Clarke a plafonon lévő csapóajtóra mutat, amelyen felmászik Hudson és Weaver is, a kommandósok közben belélegzik a gázt és meghalnak. Feljutva a tetőre ismét Spetsnaz katonákkal találják szembe magukat, ráadásul a szembelévő tetőkön mesterlövészek vannak. Végül mindhárman ugranak, és átesnek a szemben lévő ház egyik ablakán, egy halom matracra. Clarke eltol egy régi hűtőszekrényt, ahogy egy kisebb fegyverraktár van, ezután mindhárman feltankolnak és felmásznak a tetőre. Háztetőkön haladnak, közben lövöldöznek a kommandósokra, Weaver pedig megkísérli megtudakolni Clarke-tól hogy hol van a titkos bázisuk. A doktor megadja a pontos helyet: a létesítmény a Yamantau hegyen van az Urál-hegységben. Ott megtalálják Steiner-t is, aki a Nova project végső fázisát készíti elő. Az orosz nem hiszi hogy csak ennyi lenne az egész, ezért még rákérdez a doktorra, hátha az kihagyott valami. Clarke elmondja: „Steiner Dragovich-al valami számokról beszélt.” Mielőtt azonban Weaver többet is megtudhatna újabb kommandósok érkeznek, közben mozogniuk is kell hogy elérjék a kimenekítési pontot. A doktor közben észrevesz egy helikoptert, amellyel minden bizonnyal az ő kutatásait lopták el a Nova 6-ossal kapcsolatban. Elővesz egy detonátort, és felrobbantja az iratok közé rejtett bombát, így a helikopter is darabokra hullik. Tovább menekülnek a háztetőkön, míg egy elég nagy ugrást megtéve Weaver-nek sikerül elég lendületet vennie, Hudson majdnem leesik, de az orosz megragadja őt. Utánuk ugrik Clarke is, aki Hudson-hoz hasonló módon jár, ám az utolsó pillanatban a CIA ügynök megragadja. Weaver megpróbálja őket felhúzni, közben a kommandósok golyózáporral próbálják őket elintézni. Hudson a doktorra néz és a számokról kérdi. Mielőtt azonban Clarke elmondhatná egy golyó landol a fejében és kiloccsantja az agyvelejét. Hudson elengedi a doktort, aki a mélybe zuhan, Weaver azonban felhúzza a CIA-ügynököt és a kivonási pont felé rohannak. Egy rámpán végül leugranak egy sikátorba, de a kommandósok nem adják fel. Az utolsó pillanatban egy furgon gördül be a kis utcába, ezzel kisegítve a két ügynököt. Gyorsan beszállnak a járműve, és Hudson kiadja az ukázt: „Clarke azonosított egy náci tudóst aki Dragovich-nak dolgozik. A neve Steiner. Oroszországba megyünk. A Yamantau hegyre.”

Vissza a 9-es kihallgatóba. Mason elmondja hogy Hudson szerint Clarke őrült volt, paranoiás, állandóan a számokkal bíbelődött. Dragovich jobb keze Kravchenko többször is tesztelte a Nova 6-ost Vietnámban, akár az ellenségein, akár a saját emberein, nem érdekelte. Majd Mason felidéz egy régi történetet, amit még Reznov mondott el neki Vorkutában. Az orosz elmesélte neki apja történetét, aki zenész volt, és Sztálingrád megszállása idején azért végezték ki a németek, mert úgy gondolták a zenéjéről hogy ellenállásra buzdít. „A nácikkal való mindenfajta együttműködés árulás Oroszországra nézve. Dragovich és Kravchenko nem törődött ilyesmivel. Saját érdekeiket tartották szem előtt…”

Reznov története egészen 1945. október 29-ére nyúlik vissza, amikor egy kisebb csapattal az volt a feladata hogy felszámolja a maradék nácikat az Északi sarkkörön. Egy havas sziklán áll régi barátja Dimitri Petrenko és Nevski társaságában. Elindulnak a többi katonához, majd mielőtt felszállhatnának egy teherautóra az akkor még fiatal Kravchenko kerül melléjük: „Ahh… Berlin hőse megtisztel minket jelenlétével. Nem fáradtál még bele a sok csatába Reznov?” Az orosz hidegen csak ennyit felel: „Amíg Oroszországnak vannak ellenségei, én boldogan válaszolok a hívására.” Közben megérkezik Dragovich is, aki felvázolja a tervet Reznov-nak: „Egy német miatt, és csakis egyetlen német miatt vagyunk itt. Doktor Friedrich Steiner. Ez az ember együttműködést ajánlott nekünk. Nem sérülhet meg. Ha nem engedelmeskedsz a parancsnak, akkor lelövünk.” Reznov és csapata végül felmászik a teherautóra. Petrenko rákérdez a Reznov és Dragovich közti ellentétre. Reznov gyűlölete egy régi esetből fakad, Sztálingrádban Dragovich és Kravchenko otthagyta őt és csapatát a túlerőben, megígérve hogy hívnak erősítést, amelyet végül nem tettek meg. Reznov figyelmezteti barátját hogy ezekben az emberekben nem szabad megbízni. Egy kis kitekintés: Reznov elmondja Mason-nek hogy Petrenko volt az egyik legbátrabb ember akit valaha ismert, vele volt Sztálingrád ostromától egészen Berlin bukásáig. Egy ünnepelt hősnek kellett volna lennie… De Sztálinnak nem volt szüksége hősökre… Hamarosan megérkeznek a náci táborba, előveszik a fegyvereket és elkezdik az ostromot. Rengeteg német katona ellenáll, véres tűzharc alakul ki, Reznov-ék közben minden zugot felkutatnak Steiner után. Végül a legutolsó épületben találják meg. Reznov fegyvert fog rá, a német viszont dühöng: „Ne fogd rám azt a fegyvert, te orosz kutya! Vigyél el Dragovich-hoz!” A cselekmény ekkor visszaugrik Vorkutába, Mason figyelmesen hallgatja orosz barátja meséjét: „Abban a pillanatban minden idegszálam azt akarta hogy véget vessek a nyomorult életének. De katona voltam. Hittem a parancsokban.” Vissza ’45-be: az oroszok egy helyre terelték a megmaradt nácikat és tarkólövéssel kivégezték őket. Steiner a két orosz parancsnokkal beszélget, Petrenko azonban nagyon gyanakodik, akárcsak Reznov. Steiner sürgeti újdonsült barátait hogy minél előbb fel kell jutniuk a német hajóra, még mielőtt mások azt megsemmisítenék, ugyanis a rajta lévő dolgot sokan előbb látnák a tenger fenekén, mint az ellenség kezében. Dragovich Reznov-ot jelöli ki, neki kell elől mennie, néhány emberével együtt. Az orosz magával viszi Petrenko, Viharev, Nevski, Belov katonákat, a séta közben Dragovich megkéri Steiner-t hogy mindent mondjon el a németek Mérgező Vihar nevű projektjükről. A náci tudós mindent elmesél: „’43-ban a Führer elismerte hogy a Szövetségesek nem tarthatóak vissza sokáig. Megoldásokat kezdtünk keresni. A háború alatt a kutatásaim középpontjában a vegyi fegyverek álltak… frusztráló és aprólékos munka volt. Azonban végül sikerült kifejleszteni a leghatékonyabb fegyvert mint amit valaha is elmertem képzelni… ez a fegyver most ott van a hajón. Nagy hatótávolságú V2-es rakétákban helyeztük volna el, amiket innen lőttünk volna ki. A célpontok különböző irányítási központok voltak. Washington DC volt az első célpont… aztán Moszkva. De már késő volt. A britek vártak ránk és lebombázták a hajót. Csapdába esett a jégbe zárva. Igyekeztünk menteni a menthetőt, de már késő volt. Németország megadta magát és orosz zászló lobogott Berlin felett. Az SS-nek az volt a feladata hogy semmisítse meg a hajót, ha megtámadnak minket.” Reznov-ék behatolnak a hajóba, majd megtalálják a vegyi fegyvert is. Azonban Dragovich első kézből szeretné látni a Nova 6-os hatását, ezért Reznov-ot és embereit bezárja két külön szobába, de egy ablakon keresztül látják egymást. A gázt beengedik abba a szobába ahol Petrenko is tartózkodik, Reznov emberei úgy halnak meg akár a ketrecbe zárt kutyák. Dragovich, Kravchenko és Steiner közben elmenekül, Reznov-ot a hamarosan megérkező brit kommandósokra bízza. Reznov és Nevski próbál kijutni, de akkor egy rakétavető felrobbantja az ajtót, így a két katona kijut, felfegyverkeznek és szembeszállnak a kommandósokkal. Reznov közben élesít egy robbanóanyagot, mivel nem engedheti meg hogy mindkét oldal rendelkezzen ezzel a szörnyű fegyverrel. Reznov és Nevski végigverekedik magukat a briteken, majd leugranak a hajóról. Nevski elfut, majd a hideg szélben eltűnik, Reznov pedig próbál felállni, közben a narrációját halljuk: „Tönkretettem a Nova 6-ost, és megakadályoztam hogy a britek kezébe kerüljön. De bolond voltam mikor úgy gondoltam hogy a veszély elmúlt. Csak miután elfogtak és Vorkutába küldtek, akkor értettem meg Dragovich valódi szándékait. Meghal mielőtt használhatná a Nova 6-ost.” Reznov ránéz a hatalmas hajóra, amint elnyeli a jeges mélység. Ezután ismét Vorkutában járunk, ahol az orosz befejezi a történetet: „Mason, figyelj rám… fogytán az időnk barátom… képes vagy megbízni a vezetőidben, hogy elpusztítják, vagy felhasználják? A zászló talán más, de a módszerek ugyanazok. Kihasználnak téged, ahogyan engem is… döntened kell hogy miért érdemes küzdeni… Dragovich… Kravchenko… Steiner… ezeknek az embereknek meg kell halniuk.”

Mason ezután ismét emlékezni kezd. A hang megkérdi hogy Reznov még mindig vele volt e miután megszökött a MACV bázisáról. Mason helyesel, és elmeséli hogy ezután mi történt: északra küldték őket, de a helikopterüket lelőttek a vietkongok és lezuhantak a dzsungelben. Dragovich jobb keze Kravchenko is valahol ott volt a közelben, tudta hogy jönnek…

1968. február 9-én a baleset után Mason magához tér. A gép egy tóba zuhant, és már félig a vízben van, az egyik pilóta meghalt, a másiknak pedig megsérült a lába, Mason és Woods rendben van. Hirtelen megjelenik két vietkong katona és szétlövik a másik pilótát is. Mason gyorsan megragadja a halott férfi pisztolyát és elintézi a két katonát, a gép viszont egyre jobban süllyed, így gyorsan ki kell jutniuk. Mason lemerül a víz alá és megpróbálja kinyitni az ajtó, de az csak nem enged, végül mégis megmozdul, Reznov nyitotta ki kívülről. Hárman elkezdenek úszni, közben Mason megint számokat hall a fejében. Woods-al felmásznak egy vietkong hajóra, és az ottani katonákat élő pajzsként használva gyorsan végeznek a többiekkel. Kiérve a száraz földre Reznov megdicséri barátját: „Woods őrmester kitűnő katona. Jól választottad ki az embereidet Mason. Kicsit feljebb megyek hogy megtaláljam Kravchenko bázisát.” Reznov eltűnik, Woods pedig felveszi rádión a kapcsolatot Bowman-el. Woods elmondja hogy a terv változatlan, tartsanak délkelet irányba, és majd találkoznak a megbeszélt pontnál. A két katona ismét egy tóhoz ér, és ugyanahhoz a technikához folyamodnak mint előbb, leúsznak a víz alá, majd felmásznak a hajókra és csendben megölik az ellenséget. Hamarosan vízen álló kis házakhoz érnek, és összetalálkoznak Bowman-el, meg néhány SOG katonával. Megbeszélik a teendőket, majd kettéválnak. Mason és Woods behatolnak a házakba és lopakodva megölik a katonákat, majd Mason elhelyez néhány csomag C4-et. Egy vietkong falu előtt újra találkoznak a többi csapattaggal és miután Mason felrobbantja a bombákat, megrohamozzák a helyet. Hamarosan felülkerekednek az ellenséges katonákat, Huey helikopterek érkeznek tengerészgyalogosokkal, az SOG katonák pedig megtisztítják a falut. Woods gránátot dob egy patkány alagútba, de azt jobban is át kell vizsgálni, így Mason elvállalja a feladatot és egy Swift nevű férfit visz magával. Woods ad Mason-nek egy zseblámpát: „Fogd ezt. Meg fogjuk találni Kravchenko-t. Csak juss ki onnan élve.” Woods és Bowman továbbmegy, Mason-ék pedig leereszkednek az alagútba. Lassan haladnak, majd Mason meglátja az alagútban Reznov-ot, annyira megijedt hogy majdnem golyót eresztett belé. Reznov elmondja hogy velük tart, Mason beleegyezik, de figyelmezteti az oroszt, hogy csak csendben és óvatosan. Swift erre hátrafordul, kicsit idegesen: „Mi a franc van veled? Mason, együtt kel maradnunk…” Hirtelen egy vietkong ugrik ki balról, de Mason túl későn végez vele, Swift már halott. Mason és Reznov tovább halad, végeznek egy két alagútban támadó katonával, majd elérik Kravchenko bunkerét, de ott már csak az orosz hűlt helyét találják. Körülnéznek, Reznov bekapcsolja a rádiót és átnéz néhány dokumentumot. Mindenhol feljegyzéseket és diktafonra rámondott jelentéseket találnak a Nova 6-osról, amelyeket Kravchenko készített. Kiderül belőle hogy a fegyvert kipróbálták a helyi lakosságon is (nem mellesleg megemlíti az Újjászületés-szigetét, ahol szintén kísérleteztek, de ott még állatokkal). 30 másodperccel a gáz belégzése után hirtelen és súlyos fájdalom kezdődik, nagy vérnyomásesés követi, ami lázzal, hányingerrel és hányással is jár. 60 másodperc elteltével a bőr kihólyagosodik majd elszíneződik az alany egész testén. A műtéti úton eltávolított fertőző szövetek nem elegek ahhoz hogy megállítsák a vírus további terjedését. Minden jel arra mutat hogy a formula működik, főleg a melegebb éghajlatokon. Miután a felvétel véget ér, Reznov fogja a dokumentumokat és Mason-el a kijárat felé indul. Ám az alagút berobban és elkezd omladozni. Mason kis híján otthagyja a fogát, de végül kijut egy sziklaperemre. Hirtelen ott terem Woods és Bowman egy Huey helikopteren, Mason pedig felugrik a gépre.

Megint a jelenben vagyunk. A hang ismét összegzi Mason emlékeit, Kravchenko Laoszban van, a katona pedig megint Reznov-ot hozza szóba. A vallató figyelmezteti őt: „Hallgass meg figyelmesen Mason. Reznov-ban nem lehet megbízni. Nem számít mond…” Mason tiltakozik: „De ő adta nekünk a dossziét Clarke-ról! Elvezett minket a Nova 6-oshoz!” A hang figyelmezteti hogy Reznov nem az akinek Mason gondolja. A katona egyre csak tiltakozik, még csak hallani sem akar erről, de akkor a kérdező dühösebb hangnemre vált: „Felejtsd el Reznov-ot! Koncentrálj! Kifutunk a kibaszott időből! A világ egy kibaszott háború közepén áll!”. Mason csak kérdezget és nem tudja kiverni a számokat a fejéből. A hang némi magyarázattal szolgál: „Ez egy adás Mason. A számok egy adást sugároznak. Kimosták az agyadat. A Mekongnál voltál, észak felé tartottál Kravchenko főhadiszállása felé. Laosz felé.” Mason egyre dühösebb: „Az a kibaszott pszichopata ideggázt engedett egész Vietnámra. Meg kellett ölnöm. Érted? Mindet meg kell ölnöm!” A vallató már nyugodtabb hangon beszél: „A Mekong folyón át tartottál Laosz felé. Üzenetet kaptál Jason Hudson-től. Mit mondott neked?” Mason válaszol: „A kezelőm, Hudson. A CIA lelőtt egy szovjet teherszállító repülőgépet, amely a Nova 6-ost szállította. Laoszban zuhant le. Az SOG csapatot küldték oda.” A katona megint számokat hall, amelyet nem bír kiverni a fejéből. A hang emlékezteti: „Ez egy adás Mason. Egy adás.”

Az SOG csapat (Mason, Reznov, Woods és Bowman) egy katonai leszállópályán indul el a Nova 6-osért a Laosz-Vietnámi határon 1968. február 11-én. Több helikopter is földet ér, amelyből tengerészgyalogosok szállnak ki hogy aztán vízi járművekre ülve elinduljanak a folyón a lezuhant teherszállító felé. Mason-ék felülnek egy hajóra, de ekkor egy fiatal tengerészgyalogos megy oda hozzájuk, akit újonnan helyeztek át az SOG-hez. Woods sóhajtva beletörődik, majd elindulnak a vízen. Egy maroknyi helikopter és vagy két tucat tengerészgyalogos tart velük és sikerrel felveszik a harcot a vietnámi katonák ellen, teherautókat, rádióállomásokat, őrtornyokat semmisítenek meg, majd egy sor lövöldözés és robbanás után elérik a szárazföldet. Mason-ék kiszállnak a hajóból, de akkor veszik észre hogy az újoncot találat érte és meghalt. Woods és Bowman megvizsgálja a testet, majd Bowman elmond egy imát. Reznov közben odaszól Mason-nek „Kravchenko a közelben van… érzem.” Bowman odafordul Mason-hez: „Micsoda, mondd még egyszer?” Mason válaszol: „Kravchenko a közelben lehet.” Rádión megerősítést kapnak hogy „a lelőtt madár a közelben van”. Elindulnak a szovjet rakományért, mélyen a dzsungel szívébe. Az út nem tart zökkenőmentesen, Spetsnaz kommandósokkal és szovjet Hind helikopterekkel találják szembe magukat. Elintézik az összes kommandóst, a gépek pedig elrepülnek, így a csapatnak lehetősége nyílik arra hogy feljusson a repülőre, Mason biztos benne hogy a Nova 6 a teherszállítón van, máskülönben Kravchenko nem vállalna ennyi kockázatot. Mason megy elsőnek, a gép szárnyán lépkedve próbál bejutni a belsejébe. A jármű néha meginog de a csapat sikeresen átvészeli az akadályt, a gép belsejében holttesteket és néhány ládát találnak. Mason úgy véli hogy a baleset után a Nova 6-os szétszóródhatott, megölve ezzel az utasokat. Woods felnyitja a ládákat, de csupán néhány gránátvetőt, amerikai fegyvereket találnak. Bowman talál egy térképet, amelyen feltehetőleg Kravchenko laoszi bázisa lehet. A gép alatt lévő kis völgyben Spetsnazosok és vietkongok járőröznek, Mason-ék pedig mesterlövészpuskákkal és gránátvetővel tüzelnek rájuk a gépből, de akkor feltűnik egy Hind helikopter és tüzet nyit a gépre. Mason beesik a pilótafülkébe, amely leszakad. A katona ezután négykézláb kimászik a tisztásra, meglát két orosz kommandóst, amint felemelik az eszméletlen Bowman-t. Megpróbálja lelőni őket a pisztolyával, de hiába, mert üres. Ekkor egy orosz katona kirúgja a kezéből a fegyvert, majd megjelenik Dragovich és Kravchenko akik szép lassan az amerikai felé sétálnak. Mielőtt Kravchenko kiütné őt, Dragovich megjegyzi: „Túl sok idő telt el Mason. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt.”

„Dragovich másodszor is elkapott. Az egységedet ütközetben eltűnteknek nyilvánították Laoszban, feltételezték hogy meghaltatok. Hudson-nak nem volt más választása, nélküled kellett folytatnia a vadászatot a Nova 6-os után.” mondja az eltorzított hang. A CIA ügynök és csapata a Yamantau hegyre ment, hogy behatoljon egy isten háta mögötti szovjet bunkerbe, amely az Urál-hegység mélyén helyezkedett el. „Hudson itt többet is megtudott a számokról. Az adásról… ott voltam Mason… ott voltam a Yamantau komplexumban.” Mason megdöbben: „Oh, Istenem… a számok valódiak…” A vallató válaszol: „Mindig is valódiak voltak Mason. Ez nem játék. A teljes megsemmisüléssel nézünk szembe, hacsak nem működsz együtt velünk. Hol van az állomás?”
1968. február 18-án a kaliforniai Beale katonai légibázisának kifutópályáján Mosely százados és Neitsch őrnagy beszáll egy SR-71 Blackbird típusú felderítő repülőgépbe, majd az irányítótorony megadja az engedélyt a felszállásra. A gép hamarosan a levegőben van, és eléri az Urál-hegység légterét. Neitsch a termikus képernyőt nézi, amelyen felülnézetből négy CIA kommandós férfi látható, akik a hóban lapulnak. A kommandó tagjai Jason Hudson, Grigori Weaver, Terrance Brooks és Bruce Harris, akik alig néhány kilométerre vannak a szovjet létesítménytől. Neitsch fentről, rádión keresztül tartja a kapcsolatot a csapattal, irányítja őket, figyeli hogy mikor érkeznek járőrök, nehogy észrevegyék őket és riadót fújjanak. Észak felé haladnak, néhány ponton szovjet őrjáratokat észlelnek, így lopakodniuk kell, kúszva a mínusz 20 fokban és a kegyetlen viharban. A havas sziklákon haladva a csapat lassan szembetalálja magát az első ellenségekkel, akiket nyílpuskával tesznek el láb alól, mivel az nem csap zajt. Behatolnak egy hegygerincen lévő állomásba, és mindenkit megölnek. Megszüntetnek néhány kommunikációs adást, majd komoly tűzerőbe kerülnek, egy szakadék felé rohannak, de egy orosz katona gránátvetővel belelő a hegybe, és így lavina keletkezik. Harris megbotlik és lezuhan a mélybe. A közeledő lavina miatt a csapatnak nem marad más választása, egy bázisugrást kell végrehajtaniuk. A mélybe vetik magukat, kioldják az ejtőernyőiket. Az erdő szélén, a létesítmény közelében érnek földet. Találnak néhány vezetéket, amely elvezeti őket egy hatalmas épülethez, amelynek közepén ott a bomba és egy hatalmas térkép az Egyesült Államokról, rajta különböző jelölésekkel, amelyek minden bizonnyal célpontokat mutatnak, de Steiner eltűnt. Ám egy hangszórón keresztül szólal meg, tudatva a katonákkal hogy figyeli őket: „Dragovich mindent és mindenkit elintéz, aki kapcsolatba hozható a Nova projektjel. Biztos vagyok benne hogy én leszek a következő.” Közben Weaver elővesz egy fényképezőgépet és lefényképezi a térképet, a célpontokkal együtt. Steiner elmondja hogy Dragovich alvó ügynökei Amerika szerte várják a jelet, hogy elszabadítsák a Nova 6-ost. Hudson rákérdez a számokra és az adásokra. „36 órán belül az alvó ügynökök megkapják a végső parancsot. Csak én tudom hogyan lehet leállítani az adást. Az Újjászületés-szigetén vagyok, az Aral-tónál… a választás a maguké.” feleli Steiner. Az adás megszűnik, és Hudson-ék felveszik a nyúlcipőt. Egyenesen egy orosz teherautóhoz futnak, Weaver megpróbálja beindítani, Hudson pedig a platón lévő géppuskát kezeli. Megtizedeli az orosz katonákat, majd elindulnak, a hegyen lezúduló lavina pedig maga alá temeti az egész bázist.

A 9-es szobába visszatérve az eltorzított hang elmondja hogy a kommunisták már régóta várnak az Egyesült Államokban és most készen állnak rá hogy le is csapjanak. Dragovich sorszámokat használ hogy kommunikálhasson az alvó sejtekkel. Ezeket a számokat egy helyről sugározzák. Mason nem érti hogy miért pont tőle kérdik a pontos helyet, mivel ő semmit sem tud, de a vallató szerint ez nem igaz, Mason-t Vorkutában „átprogramozták”, és képes arra hogy lefordítsa a kódokat. Ismét megpróbálja, mostmár felemelkedett hanggal kiszedni a katonából hogy hol az állomás pontos helye, de Mason ismét az emlékeibe mélyed.

Több mint egy hét telt el, mióta Mason-ék csapatát elfogták a vietkongok és az oroszok. 1968. február 19-én egy barlangba beágyazott fogolytáborban vannak, erős faketrecekbe zárva, félig a víz alatt. Hamarosan megérkeznek a vietkongok, kiveszik őket a ketrecből és egy asztalhoz ültetik Mason-t, és Bowman-t egymással szembe. Bowman kimerült, belefáradt, feladta a küzdelmet és már nem érdekli semmit, csak véget akar vetni az egésznek. Spetsnaz katonák és vietkongok figyelik őket, az egyikük egy pisztolyt tesz az asztalra és arra kényszeríti őket hogy orosz rulettet játszanak. Bowman arcon köpi a katonát, szitkozódni kezd, többszöri figyelmeztetésre sem hagyja abba, végül az orosz kommandós szétveri a fejét egy csővel. Mason megpróbálja megmenteni a barátját, de mindhiába, a vietkongok lefogják, Bowman pedig meghal. A testét ledobják a székről, majd a dühös és szintén káromkodó Woods-ot ültetik a helyére. A vietkong katona ismét megpörgeti a pisztolyt és leteszi az asztalra, közben a két amerikai katona gyorsan elhadart félmondatokkal próbálják kitalálni a helyzet megoldását. A vietkong katona üvöltözik vele, többször is megüti, míg Woods felveszi a pisztolyt, a fejéhez nyomja, majd meghúzza a ravaszt, de szerencsére nem abban a csőben volt a golyó. Most Mason következik. Felveszi a pisztolyt, ő is a fejéhez nyomja, de időközben informálta Woods-ot az őrök elhelyezkedéséről. Hirtelen lelövi a mellette lévő vietkongot, majd feláll és kiveszi az övéből annak pisztolyát, majd megöli az összes katonát a szobában, de egy Spetsnazos megszökik. Utánafutnak a barlangban, nehogy figyelmeztesse Kravchenko-t, végül utolérik amint épp egy létrán akar kimászni a barlangból. Mason beleereszt egy sorozatot. Majd kimásznak a helyiségből és egy nagy tisztáson találják magukat, amelynek közepén rengeteg fegyveres láda, egy Hind helikopter és egy maroknyi szovjet őr áll. Megölik az összes őrt, majd meglovasítják a helikoptert és Kravchenko bázisa felé indulnak. Tudják a koordinátákat, így a folyó mentén haladnak, ám a földön észreveszik őket, tüzelnek rájuk, valamint néhány helikopterrel is megpróbálják megállítani őket. A gép rakétavetőivel és a golyószórójával könnyedén veszik az akadályokat. Végül a bázistól nem messze találat éri őket, a helikopter elkezd lángolni, így kénytelenek leszállni egy tisztás közepén, de a létesítmény innen már nincs messze. A bejárnak persze megint katonákat találnak, de legyőzik őket, a létesítmény belsejében pedig amerikai hadifoglyokat találnak bezárva. Kiszabadítják őket, majd kiderül hogy az egyikük Reznov. Elmondja hogy amikor a csapatukat elfogták a folyónál, őt ide hozták, majd elindul az alagút belsejébe. Mason és Woods követi őket, majd egy csapat katonát legyűrve Mason egy lépcsőn felszalad Kravchenko szobájába. Az orosz leüti, majd Woods is ott terem és elkezdenek verekedni. Kravchenko Woods-ot is kiüti és kirúgja a pisztolyt Mason kezéből, majd többször is belerúg: „Már megint te… Meg kellett volna hogy öljelek, még Vorkutában.” Woods hirtelen az orosz háta mögé kerül és lefogja. Kravchenko kibiztosítja az egyik övén lévő kézigránátot, mire Woods kirántja őt az ablakon, valószínűleg megölve ezzel mindkettőjüket. Mason lassan magához tér és barátja után kiált, majd meglátja annak árnyékát, de mikor az közelebb hajol kiderül róla hogy Reznov. Az orosz felsegíti Mason-t, majd megtalálják a dokumentumokat, amelyek elvezetik őket az Újjászületés-szigetére: „Kravchenko halott. Dragovich… Kravchenko… Steiner… Mindnek meg kell halnia!”

A történet ismét a jelenben folytatódik. Mason megölte Kravchenko-t, és csak ő maradt életben az SOG csapatból. Mason ezzel nem ért egyet, hiszen Reznov is életben maradt, már Vorkuta óta vele van. Az Újjászületés-szigetére indultak, annak ellenére hogy Hudson és a CIA már úton volt, de Mason-nek már tervei voltak: megakarta ölni a náci tudóst (állítása szerint a számok mondták neki a fejében), és így a két cél ütközött egymással, hiszen a CIA élve akarta őt hogy hol van az állomás pontos helye. Dragovich alvó sejtjei az Egyesült Államokban vannak, a Nova 6-ost pedig hamarosan használni fogják, így Amerika már egy megelőző csapásra készül. A hang megint megpróbálja kiszedni Mason-ból az állomás helyét, de ő csak azt hajtogatja hogy Steiner-t meg kellett ölni és újra emlékezni kezd.
1968. február 23-án Mason és Reznov elérik az Újjászületés-szigetét, amely az Aral-tónál található, a Szovjetunióban. Lopakodva szép lassan kicselezik az őröket, Steiner laborja felé tartanak. A kikötőtől egészen a lakóházakig jutnak, majd a távolból robbanások hallatszanak: a CIA megérkezett. Mivel ők élve akarják a tudóst, Mason-ék gyorsabb tempót vesznek fel. Hamarosan elérnek a laborba és megküzdenek a katonákkal, Hudson közben rádión próbálja felvenni a kapcsolatot Mason-el, de mindhiába a katona a saját feje után megy. Elérik Steiner szobáját, ahol a tudós éppen segítséget próbál hívni. Mason belép a szobába: „Friedrich Steiner. Itt a vége.” A tudós ránéz a katonára, csodálkozva: „Te…?!!!” Mason megragadja a doktort, az elektromos berendezésekhez löki, majd leülteti egy székre. „Ismerlek… Vorkuta! Te nem tudod… te nem tudod mit tettek veled…” mondja rémülten a tudós. Hudson közben rádión Mason-t szólogatja, de a katona nem figyel. Reznov elkezdi ütögetni a tudóst, a férfi közben kétségbeesetten próbálja menteni a bőrét: „Ha meghalok, akkor nem tudjátok leállítani a Nova-t!”. Reznov nem áll le: „Nem érdekel a Nova!” Közben két hazmatos ruhába öltözött ember jelenik meg a szoba üvege mögött és megpróbálnak betörni a szobába. Reznov elővesz egy pisztolyt és Steiner fejéhez szegezi: „A nevem Viktor Reznov! És bosszút állok!” Ekkor a két férfinek sikerül betörnie az ablakot, de az orosz lelövi a tudóst. Egy kis közjátékra ismét visszatérünk a jelenbe: „Istenemre esküszöm hogy Steiner így halt meg. Reznov ölte meg, a szemem láttára” magyarázza Mason. A hang kicsit hangosabban szólal meg: „Hazudsz Mason. Te ölted meg Steiner-t. Tudjuk hogy te tetted. Láttuk a jelentést. Nem Viktor Reznov tette. Hudson látta mi történt.” Ezután 20 perccel Steiner halála előtt járunk. Hudson és Weaver egy tengerészgyalogos csapatot vezetve törnek be a szigetre.
Hatalmas ellenállásba ütköznek, de állják a támadásokat, és miután a szovjetek kiengedik a Nova 6-ost, hazmat ruhát és gáz állarcot öltenek magukra. Hudson és Weaver elérnek a laborba, és meglátják Mason arcát az egyik biztonsági monitoron. A CIA ügynök közben megpróbál rádión beszélni vele, de a katona nem felel. Hamarosan Steiner kér rádión segítséget tőlük. A két ügynök megtalálja őt egy biztonsági szobába, épp akkor érnek oda mikor Mason megtámadja. Weaver megpróbálja szétlőni az üveget, de az golyóálló. Hudon-el megragadnak egy konténert és azzal próbálják betörni. Mason közben elővesz egy pisztolyt és a tudós fejéhez szegezi: „A nevem Viktor Reznov! És bosszút állok!” Weaver és Hudson végül betöri az ablakot, de már túl késő, Mason golyót ereszt Steiner fejébe. Ezután megpróbálják leállítani Mason-t, de az belelő Weaver lábába, mire Hudson leüti őt a földre, és kiveszi a pisztolyt a kezéből. Mason arcon csapja Hudson-t, de az a pisztoly markolatával fejbeveri. Weaver közben feláll, egy tengerészgyalogos pedig megnézi a halott Steiner-t. „Mivan Reznov-al, a disszidenssel? Meg kell találnunk őt.” mondja Weaver. Hudson-ban kezd összeállni a kép: „Nem fogjuk. Soha nem volt itt. Nem hittem el, míg nem láttam a saját szememmel.” Közben ránéz Mason-re, az igazi „Viktor Reznov-ra”: „Mi a fenét csináltak veled Vorkutában Mason?” Steiner halálával már csak Mason az aki tudja az állomás pontos helyét, ahonnan a számokat sugározzák. Hudson és egy tengerészgyalogos felkapja Mason-t, hogy a kikötőhöz vigyék.

Újra a kihallgatószobában vagyunk, ahol a két vallató vitatkozik egymással. Mivel Mason Vorkutában volt, ezért tudja hogyan kell lefordítani a kódokat, hallotta az adást, amiből megtudja mondani a sugárzás pontos helyét. Kezdenek kifutni az időből. De még van egy kijátszatlan kártyájuk… Mason előtt kinyílik a bejárati ajtó, és Hudson lép be. Felszól az üvegfalhoz, amely mögött a másik vallató áll: „Menj Weaver. Mondd meg nekik hogy kudarcot vallottam.” „Meg akarsz halni vele együtt? A te választásod” feleli Weaver. Hudson megkérdi Mason-tól hogy miért nem emlékszik, majd megrázza a katonát: „Reznov halott Mason! Hallasz engem? Meghalt! Weaver-nek igaza van, kifutunk az időből. Az oroszok rászedtek… én tudom kivagy… nem vagy áruló.” Mason-nek sikerül kiszabadítani a bal kezét, és leüti Hudson-t, majd kiszabadítja magát és kifut a szobából, végül egy folyosón találja magát, és a fejében megint elkezdi hallani a számokat. Különböző emlékképeket lát Reznov-ról, Weaver-ről és Brooks-ról, majd mondatokat hall, amelyeket Kravchenko és Dragovich mondott neki egykor. Hirtelen emlékezni kezd: Vorkutában fekszik egy műtőasztalon, körülötte Steiner Dragovich és Kravchenko áll. Steiner elmagyarázza hogy Mason a szokásoktól eltérően viselkedik, sokkal jobban ellenáll az agymosásnak. Mivel a katona így nem tudja teljesíteni Dragovich utasításait, az orosz megparancsolja hogy küldjék vissza a cellájába. Mason ismét számokat hall a fejében, közben ismételgeti azokat és magában beszél: „Folytatni… a célig… Oswald veszélybe került…” Majd emlékképeket kezd el látni Reznov-ról, Vorkutáról és a táborból való szökésről. Közben a folyosón botorkál, amely Mason szemszögéből omladozni kezd. A fejében Kennedy szavait és parancsát hallja. Belép egy számítógépekkel teli terembe, de Hudson elkapja. Megragadja őt, leüti majd Mason ismét emlékezni kezd arra amikor a műtőasztalon feküdt, és egy alkalommal Reznov megjelent felette és beszélni kezdett hozzá. „Dragovich kimosta az agyadat, de Reznov-nak tervei voltak veled…” mondja Hudson. Reznov sosem volt ott Vietnámban. Az igazi disszidens meghalt amikor támadás érte a MAC-V főhadiszállást. Ahogy az alagutakban sem volt ott. És az Újjászületés-szigetén sem. Mason emlékezni kezd és rájön: valójában Steiner-t is ő ölte meg. Hudson végül elmondja neki az igazságot: „Viktor Reznov már 5 éve halott. Vorkutában halt meg, menekülés közben. Éveken át azt hitted hogy veled van – de ő már csak a te fejedben létezett.” Dragovich beprogramozta Mason-t hogy ölje meg Kennedy elnököt, de Reznov szabotálta a tervét. Bosszút akarta állni mindazért amit Dragovich tett vele, ezért gyakorlatilag „átprogramozta” a katonát, így az agymosás miatt disszociatív személyiség lett, de egyúttal Reznov átadta neki saját bosszúvágyát, hogy Mason-nek ezután szenvedélye legyen megölni Dragovich-ot és társait. Hudson még egyszer utoljára lejátssza a férfinek a számokat, és mondatok kezdenek körvonalazódni a fejében, egy bizonyos kubai kapcsolatról és egy ajándékról. Végül rájön, az állomás azon a Rusalka nevű hajón van, amelyet Mason még ’61-ben látott a Disznó-öbölbeli invázió után, és amelynek fedélzetén a Szovjetunióba vitték. Hudson felteszi a napszemüvegét és elindul hogy megszervezze a támadást.

Már csak órán vannak hátra a Nova 6-os terv elindításáig, ezért az USA Haditengerészete rengeteg csapatot mozgósít, a katonákat pedig Hudson vezeti. 1968. február 26-én helikopterekkel berepülnek a Mexikói-öbölbe, egyenesen a Rusalka hajó felé. Nagy csata alakul ki, amelynek során a hajót többször is rakétatalálatok érik, végül egy csapat le tud szállni a felszínén. Mason, Hudson és Weaver megtalálják az irányítószobát, de kiderül hogy a valódi állomás a víz alatt van. Mason és Hudson elindulnak lefelé, közben Weaver elindul hogy parancsot adjon a hajó elsüllyesztésére. Több orosz kommandós megölése után Mason-nek sikerül leállítania az adást, de az állomást több találat is éri, így Mason elveszti egyensúlyát és amikor magához tér Dragovich-ot látja maga előtt aki egy pisztolyt fog rá: „A legjobb ügynököm lehettél volna. Sokkal egyszerűbb lett volna az egész.” Hudson hirtelen lelövi az oroszt, aki megbotlik, majd Mason megragadja a nyakát és elkezdi fojtogatni. Többször is behúz neki, közben elátkozza és üvöltözik vele, de Dragovich ennek ellenére nyugodt és sejtelmes: „Rá akartál venni hogy próbáljam megölni a saját elnököm!” Dragovich erre csodálkozva néz: „Megpróbálni?!” Végül Mason vízbe folytja Dragovich-t. Felkel és Hudson-el együtt elindulnak hogy kiutat keressenek. Az állomás szétesik, de a két ügynök kijut és együtt felúsznak felszínre. Egy gumicsónakkal kimentik őket, közben a hajó már félig a vízben van, az égen pedig amerikai helikopterek repülnek, és mindenhol tengerészgyalogosokat látni csónakokon és hajókon. „Sikerült! Győztünk!” mondja boldogan Hudson. De Mason bizonytalan, a Dragovich-al való utolsó beszélgetésük miatt…

Ekkor egy nőt láthatunk aki random számokat mondd be. Ezalatt archív felvételeket láthatunk John F. Kennedy elnökről, amint megérkezik Dallasba. Kiszáll az elnöki gépből, feleségével együtt, majd köszönti az éljenző tömeget, és beszáll a limuzinjába. A kamera ráközelít a tömegre: az emberek között tisztán látható Alex Mason. Közben az ő hangját halljuk, amint az agyába programozott számokat sorolja, amelyekből különböző kódszavak tevődnek össze: „11/22/63” (November 22, 1963, a Kennedy-merénylet időpontja), „Texas” (az állam ahol a gyilkosság történt), és „6.5 milliméter” (annak a lövedéknek a kalibere amellyel Lee Harvey Oswald megölte az elnököt). Ahogy a jelenet befejeződik Mason suttogását halljuk: „Ascension”. Az amerikai ügynök ezek szerint követte eredeti programját…
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
14. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.03.27. 21:01:38
LV23
Válasz 13. VictorVance üzenetére:
Télleg.......szerintem" baszott "tudni................:)
Kéne írni a készítőknek.......milyen szinten lesnének már???
:)
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
13. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.26. 23:28:52
LV18
Válasz 12. Tevez11 üzenetére:
Egyébként elgondolkodtam rajta hogy vajon a csaj tudhatta e hogy most ő végülis nem az "eredeti" Castro, csak egy hasonmás. A cselekmény szempontjából kb. légyszar jelentőségű, de azért megérne egy gondolatmenetet:)
Örülünk?
12. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.03.25. 12:54:03
LV23
Válasz 11. VictorVance üzenetére:
Főleg akkor,ha először a csajt lehetne lelőni................:)
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
11. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.25. 11:39:52
LV18
Válasz 10. Tevez11 üzenetére:
Ó, a legyőzhetetlen szerelem:)))
Örülünk?
10. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.03.25. 11:18:21
LV23
".... betörik az ajtót, mire Castro előhúz egy pisztolyt és az egyik ágyasát használja élő pajzsként. Mason golyót ereszt Castro szeme közé, a szeretője viszont gyorsan előkap egy fegyvert....."
Én biztosan feltenném a kezem,megadás céljából........milyen ökör az akit élő pajzsként használnak,majd maga is szembeszáll azokkal akik kilőtték azt aki maga elé tartotta.......
Megvan?
Ezt rögtön kiszúrtam,az első alkalommal amikor találkoztam a jelenettel.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
9. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.24. 11:14:48
LV18
Válasz 8. Valentin üzenetére:
Nekem az MW3 már nem nagyon jött be. Jót játszottam vele, élvezetes volt, de valahogy nem fogott már megy úgy (történetileg sem), ahogy az első kettő. Azokból kapásból tudnék mondani néhány olyan jelenetet, amely igencsak emlékezetes volt (atombomba, csernobili pálya, Sólyom végveszélyben-feeling, a végső leszámolás majd a második részben a hegymászás, a repülőtér, a Fehér Ház megvédése, behatolás a gulágba, stb.), a háromban már hiányoltam az ütős részeket, New York megvédése, a harc Berlinben és Párizsban, meg a gyémántbányában jó volt, de valahogy elveszett már az a varázs amely az előzményekben megvolt.
Örülünk?
2012.03.24. 10:16:22
LV3
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
A "No Russian" nagyon sokkoló pálya és az egyik kedvencem is egyben, mert nagyon jól ábrázolja Makarov pszichopata, de egybe zseniális karakterét. Liftben imádkoznak egyet ("Isten velünk van") majd lassan kiszállnak és megindulnak. Nagyon jó az MW sorozat is.

Az MW3 befejezése pedig szerintem minden idők egyik legkirályabb jelenete.

"This is it. Makarov dosent leave here alive.
Get ready! THIS IS FOR SOAP!!" ;)
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
2012.03.23. 23:08:14
LV3
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
Nekem is nagyon tetszett a Blogod és a játék is.Tényleg ennek az egyik a legjobb a storyja.De nekem az tetszett a legjobban,amikor Yuri és Price visszaemlékezett az MW,MW2 történetére.Nekem meg kell hogy mondjam nekem mind1-ik tetszett főleg az MW3-mé.

"Dragovich...Kravchenko....Steiner...These 'men' must die!" :)
Erre az idétre az lenne a válaszom,hogy:

Standby... Standby...GOO!

'Price'
6. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.23. 20:40:13
LV18
Válasz 4. Valentin üzenetére:
Hát az MW 2 2016-ban játszódik, lehet hogy addigra fellendült az orosz gazdaság:)) Egyébként igazad van, nem annyira földhözragadt a történet, de mint te is mondtad hatásos, és valóban tetszik, megfogja az embert, olyan mint egy akciófilm, kicsit eltúlozzák, ha valóságban ilyesmi történne (repülőtéri mészárlás) akkor nyilván nem úgy reagálnának a nemzetek mint a játékban, bár kitudja, nem vagyok politikus.
Örülünk?
5. Tevez11  PlayStation.Community tag
2012.03.23. 19:28:15
LV23
Ismét egy remek Blog!
Köszönöm,hogy bemutatod a teljes történetet,remek írás!
Köszi +1X
:)
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
2012.03.23. 19:24:44
LV3
Válasz 3. VictorVance üzenetére:
A történelmet én is nagyon imádom. Kedvenc tantárgyam volt mind általános- mind középiskolában(bár utóbbinál nagyon szar volt a tanár). A második világháború a kedvenc szakaszom benne, a hidegháború és persze jelenkorunk modern hadviselése után is aktívan érdeklődöm. :)

A hihetőségnél leginkább arra gondoltam, hogy itt nem találkozunk olyan banális(de kétségtelen hatásos) motívumokkal, mint a Modern Warfare sorozatban. Ott az oroszok megtámadják az USA-t és még partra is szállnak? Áááh! Akkora költségeket emésztene fel egy ilyen stratégiai megmozdulás, hogy ezt még egy USA sem engedhetné meg magának fordított esetben. Vagy pl. a Modern Warfare története a jelenkorunkban játszódik, de jól tudjuk, hogy ilyesmi NEM történhet meg a valóságban.

A Black OPS esetében az érzés, hogy valóban megtörténhetett egy hasonló sztori a múltban jobban megvan(legalábbis nálam megvolt), mint a többi COD rész esetében. Tele van jobbnál jobb jeleneteknél a játék!

"Dragovich...Kravchenko....Steiner...These 'men' must die!" :)
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
3. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.23. 19:14:17
LV18
Válasz 2. Valentin üzenetére:
Engem nagyon érdekel a történelem majdnem minden szakasza, de az egyik kedvenc témám a hidegháború. Egyébként a játékban szereplő néhány elem (Szojuz rakéta, SR-71 felderítőgép) valóban létezett, nem is szólva az állítólagos agymosásokról és az alvó ügynökökről. Nagyon sötét és piszkos korszak, de egyben felettébb érdekes is.
Örülünk?
2012.03.23. 12:06:16
LV3
Szuper összefoglaló! A Black OPSnak valóban az egyik legerősebb oldala a történet. A hidegháborús témát eddig valamiért hanyagolták a fejlesztők. Nagyon üdítő volt, hogy ez a COD a történelem ezen szakaszát dolgozta fel, méghozzá kiválóan!

A másik, ami nagyon tetszett. A Black OPSnak, ha úgy tetszik "hihető" is a története. Ki tudja, hogy hány merényletet próbáltak Castro ellen megkísérelni az amerikaiak, vagy milyen szuper fegyvereken dolgoztak a szovjetek? Jó játék, na! :)
Ami nem pusztít el az erősebbé tesz!
1. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.23. 00:55:31
LV18
Sok időt és energiát emésztett fel, de végül elkészültem a Black Ops történetének a leírásával. Mindig is nagy Call of Duty rajongónak tartottam magam, rengetegszer végigjátszottam az összes részt (bár a Modern Warfare 3-ban elég nagyot csalódtam) és véleményem szerint a BO-nak van a legjobb története. A cselekmény a Hidegháborúban játszódik, bár az ellenséges hatalmak között nem alakult ki tényleges háború, de rengeteg szigorúan titkos katonai akció zajlott, amelyek a közvélemény számára ismeretlenek. A történet leírása elég terjengős lett és hosszú is, de igyekeztem a lényeges részletekre kitérni, azokat a pontokat veszem figyelembe amelyek a legfontosabbak a cselekmény megértése érdekében. Remélem sokaknak tudtam segíteni abban hogy maximálisan megértsék hogy miről is szól a játék. Előre is köszönöm hogy elolvastátok!
Örülünk?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15646 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5831 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4663 db
Utolsó belépés:
2019.06.16. 10:38:32
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea