PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

11 hozzászólás

2012.03.14. 16:44:47

Utolsó hozzászólás: Onimushaman

2012.03.16. 14:09:47

Megosztás
Értékeld a blogot!
Casino Royale (Casino Royale – 2006)
A Halj meg máskor! című huszadik James Bond film után Barbara Broccoli és Michael G. Wilson is nagy dilemma előtt állt. A kritikusok nem voltak túl jó véleménnyel a filmmel kapcsolatban, Pierce Brosnan-t is túl öregnek tartották már a szerephez, valamint az sem volt egy jó szempont, hogy a franchise kezd kifáradni. Talán ezért is tartott röpke 4 évig mire a széria újjá tudott éledni, rengeteg ötlet látott napvilágot, aztán egyértelművé vált hogy az lesz a legjobb ha Brosnan-t lecserélik és az egész sorozatot újra kezdik. Így tehát az új epizódnál már nem vették figyelembe az előző húszat és nem is ragaszkodtak görcsösen a franchise korábbi monumentumaihoz, inkább az akkori akciófilmek stílusához akartak alkalmazkodni. Kapóra jött hogy pont Ian Fleming legelső Bond regényét a Casino Royale-t nem vitték vászonra Broccoli-ék (bár készült 1954-ben egy TV-film és 1967-ben egy szatíra is a könyv alapján, de azok nem számítanak hivatalos 007-es epizódnak).

Így hát természetes volt hogyha újrakezdik a Bond franchise-t, azt csakis a Casino Royale című könyv adaptálásával tehetik meg. A rendezést arra a Martin Campbell-re bízták, aki 1995-ben már feltámasztotta egyszer a sírból a sorozatot a kiváló Aranyszem című alkotással, az írógárdához pedig az Oscar díjas filmes Paul Haggis csatlakozott, így tehát minden adott volt egy remek Bond mozihoz. De talán a legfontosabb megint csak az a színész lett, aki immár a hatodik lesz, akire ráosztják a 007-es szerepét. Most is nagyon sokan kerültek szóba, végül Daniel Craig lett a nyertes, aki addig játszott ugyan egy pár jó filmben, de a sztárstátuszig mégsem emelkedett (így ő a sokadik olyan színész, aki a Bond sorozatnak köszönheti a kiugrást). Persze ahogy az lenni szokott, megint sokan ellenérzéseket váltottak ki a világhálón Craig ellen, mivel nem tartották megfelelőnek arra hogy ő alakítsa a brit titkosügynököt, főleg az igencsak kedvelt Brosnan után.

Attól függetlenül hogy sokan utálták (és utálják most is), köztük én is kicsit féltem hogy csődöt mondd, a reakciók igazán csak a moziteremben nyernek majd értelmet. És az az igazság hogy a Casino Royale-t a premier után igencsak jó szavakkal látták el. Persze ígyis vannak sokan akik nem tartják jó filmnek és olyanok akik Craig-et sem kedvelték meg, de hát olyan mozi úgysem fog készülni sosem, amely mindenki tetszését elnyeri. De a mozit nagy körben elismerték a kritikusok és a közönség is, a majdnem 600 millió dolláros bevétel bebizonyította hogy a Bond franchise-nak még mindig van létjogosultsága, valamint hogy Craig is sokáig marad még ebben a szerepben. Talán a Batman: Kezdődik! miatt divatba jött újrakezdés hullám volt az oka annak hogy végül a 007-es is megkapta saját eredettörténetét. És mivel az alkotók tanultak az előző rész hibáiból, a reklámkampányt ezúttal nem vitték túlzásba, valamint a jeleneteket kevesebb CGI-vel és több realisztikussággal oldották meg.

Mindig is úgy gondoltam hogy a Casino Royale inkább az újhullámos James Bond széria első epizódja, számomra a Halj meg máskor! című huszadik résszel véget ért a régi 007-es sorozat, így tehát nem is hasonlítom túlzottan össze a 2006-os filmet a korábbiakkal. De azért egy ilyen hosszúságú sorozat valamennyire megköveteli ezt, tehát nem bújok ki ez alól, a filmet leginkább az Oroszországból szeretettel című epizódhoz tudnám hasonlítani, valamint a Halj meg máskor! után itt is hasonló éles váltás érzékelhető, mint amilyen a Holdkelte és a Szigorúan bizalmas között volt. A Casino Royale afféle „vissza a gyökerekhez” típusú film lett, a 007-es karrierjének korai napjait mutatja be, tehát ez a Bond még nem az a Bond akit megismerhettünk, nem alakult ki még teljesen a későbbi személyisége, gyakran önfejű, meggondolatlan és szörnyen egoista.

A film ezúttal nem a szokásos gun barrel jelenettel indít, hanem Prágában járunk, a képernyő pedig fekete fehér. Bond-nak az a feladata hogy végezzen egy hazaáruló MI6 ügynökkel, aki komoly információkat szivárogtatott ki az ellenségeknek. A mozi szokatlanul lassan indul, egy irodai beszélgetéssel, miközben flashback jeleneteket láthatunk egy verekedéses jelenetről, ami során Bond puszta kézzel megfojtja a hazaáruló ügynök egyik emberét. A Casino Royale amúgy nagyon sokat foglalkozik Bond lelkivilágának bemutatásával, rögtön az első jelenetben felteszik neki a kérdést, hogy meg e viselte őt az első gyilkosság. Bond természetesen faarccal reagál erre, majd hirtelen fejbelövi a férfit. E rendkívül hatásos nyitójelenet után megszólal a jelenlegi főcímdal, amely régóta az egyik legjobb, Chris Cornell előadásában, közben kártyás animációkat láthatunk a film alapsztorijának megfelelően.

Ezután nagyon beindul a film, Bond, mivel két emberrel is végzett, megkapja a dupla nullás státuszt, majd sikeresen el is szúr egy akciót Madagaszkáron. Ezután főnöke M szabadságra küldi, de Bond nem hagyja magát és tovább nyomoz a megkezdett ügyben. Ezután Miami-ban meghiúsít egy terrorista akciót, ez főnökét arra sarkallja, hogy visszahelyezze a 007-est, és rábízza a küldetés folytatását. Feladata, hogy a montenegrói Casino Royale-ban sorra kerülő pókermérkőzésen legyőzze a terroristák bankárát. Le Chiffre ugyanis milliókkal tartozik a megbízóinak, és a hatalmas tétre menő pókerpartin akarja visszaszerezni a pénzt. Bond-ot eleinte bosszantja, hogy a gyönyörű Vesper Lynd személyében felvigyázót rendelnek ki mellé. Ám miután közösen túlélik Le Chiffre és bérgyilkosainak merényletsorozatát, beleszeret a lányba, és ez olyan bonyodalmakhoz vezet, melyek örökre átformálják az életét, valamint egy fontos leckére is megtanítják: ne bízz senkiben.

A Casino Royale talán még a Bond-filmekhez mérten is szokatlanul realisztikusra sikeredett, az akciójelenetek a Bourne trilógia stílusát tükrözik, gyors bunyókkal és vágásokkal. A 007-es filmek mindig is híresek voltak a minőségi akciójeleneteikről és ezúttal bátran kijelenthetjük hogy mind közül ez a mozi viszi a pálmát. A Madagaszkáron lezajló üldözés talán a legintenzívebb, legtempósabb, legjobban megrendezett a rész, de ezután sem zuhan a színvonal, annak ellenére sem hogy a Casino Royale nagyrészt zárt terekben játszódik (ez volt az egyik oka annak hogy az alkotók bátortalanok voltak az adaptáció elkészítésével kapcsolatban), a cselekmény egy másodpercre sem lesz unalmas és bár Bond itt is halhatatlan, azért ezúttal eléggé kikészítik a rosszakarói.

Mind közül ez a rész a leghűbb Fleming regényeihez, mind a cselekményt, mind a karaktereket illetően. A Casino Royale nem veszi figyelembe az előző részeket, lényegében egy új idővonalat jelöl ki, így mivel ez újrakezdés, James Bond még nem az az ember, aki később lesz. Egyáltalán nem olyan profi, rengeteg hibát vét, néha nem tudja felmérni a helyzetet a rettenetesen nagy egója és önbizalma miatt, és elvéti azt a hibát hogy túlságosan megbízik a segítőiben. Sokan kritizálták Craig-et hogy borzalmasan alakít, de véleményem szerint alaptalanok ezek a rossz vélemények, hiszen itt gyakorlatilag nem a mindenki által megszokott Bond-ot kellett alakítania (ahogy a másodikban sem, mint azt sokan várták, igazából talán majd a harmadik, negyedik részre eldől hogy milyen is igazi 007-esként).

Craig szerintem nagyon jól hozza a szerepet, igazából mikor először láttam a filmet kellemesen csalódtam benne, mivel nem rajongtam túlságosan azért hogy teljesen újrakezdik a szériát. Az úriember inkább a Sean Connery és Timothy Dalton féle Bond-okra akar hajazni, kék szeme igazi hidegséget kölcsönöz neki, azért vannak érzelmes pillanatai is, ha az ember a tekintete mögé néz, láthatja hogy megviselik kegyetlen tettei és ahogy haladunk előre a cselekményben, minden akciójelenet, vagy gyilkosság után egyre fásultabb és érzelemmentesebb lesz. Szerencsére a sok ütés meglátszik rajta, ő az a Bond aki a legtöbbet vérzik és a könyv iránti hűséget mi sem bizonyítja jobban hogy a titkos ügynököt a filmben is megkínozzák, méghozzá elég keményen. Craig-ről cseppet sem mondható hogy túlzásba viszi a karakter érzelmeinek kinyilvánítását, de véleményem szerint nagyon közel áll ahhoz a Bond-hoz akit a regényben megismerhettünk. És mivel gyakorlatilag karrierje kezdetén van, sok dolgot másképp csinál, sok hibát vét, szerelmes is lesz, és ezek a dolgok nagy hatással lesznek majd személyiségére és a sorsának alakulására, profi, érzelemmentes ügynök lesz belőle.

Attól függetlenül hogy a Casino Royale egy újfajta széria kezdete, attól még Bond-filmet nézünk, így hát a 007-es most sem marad lányok nélkül. Szerelmét, Vesper Lynd-et Eva Green alakítja, aki kétségtelenül az egyik legjobb Bond-lány, és azok sorát gyarapítja, akik ráadásul még tehetségesek is. Egyébként a többi színész is nagyon rendben van, Mads Mikkelsen külön remekel gonoszként, nem egy erőművész, de nagyon kegyetlen és veszélyes, ugyanakkor rejtélyes is, évek óta nem volt ilyen karizmatikus, emlékezetes főellenfele a sorozatnak. Judi Dench immár ötödszörre alakítja M-et, ő az egyetlen olyan színész aki itt maradt a régi sorozatból, de ez csak pozitívumként hat a mozira. A mellékszereplők közül Mathis-t lehet még kiemelni, nagyrészt ő képviseli a humort a filmben, valamint feltűnik egy klasszikus, elmaradhatatlan Bond karakter Felix Leiter is (akit természetesen megint egy új színész alakít), tehát összességében kijelenthetjük hogy jól lett megválasztva a szereplő gárda.
A helyszínek is nagyon egzotikusak, Madagaszkár, a Bahamák, amely klasszikus Bond helyszín, szebbnél szebb képek, tájak, Montenegro-ban főként belső jelenetek játszódnak, majd zárásként Velence, amelyet a szériában már rég láthattunk és mivel ez a szerelmesek városa, így ez a szál is nagyon jól kifejeződik a filmben. Azért kapunk néhány utalást is, valamint Bond-os elemeket is, sokszor humoros csomagolásban (vodka martini például), láthatjuk a klasszikus Aston Martin DB9-est, és szemtanúi lehetünk Bond elavul öltözködésének. Érdekesség és mindenképpen pozitívum hogy ismét kapunk egy kis információt a 007-es előéletével kapcsolatban, de természetesen továbbra is csak annyit, amennyi után még mindig egy kicsit rejtélyes, ködös múlttal rendelkező karakter marad. Akármennyire is nem azt a Bond-ot láthatjuk akit megszoktunk, mindenképpen érdekes és jó volt látni ezt a még kicsit tapasztalatlan, forró fejű ügynököt, aki fokozatosan tanul bele a szakmájába, amelyben csak akkor lehet jó ha érzelemmentesen kezeli a helyzetet, nem kérdez semmit, csak elvégzi a feladatát.

Maga Vesper is meglebegteti a kérdést, de igazából nem kapunk rá magyarázatot hogy Bond miért választotta ezt a szakmát, miért ragaszkodik ilyen görcsösen egy olyan munkához, amelyben sosem biztos hogy életben marad e holnapra. És bizony, itt még ő sem olyan érzelemmentes, az élete majdnem máshogy alakult, de végül átverések kereszttüzébe került, egy olyan világba, ahol nem szabad közel engednie magához senkit sem, nemhogy megbízni benne. Így érthető is hogy később miért lett ilyen hideg és miért kezelte tárgyként a nőket. A múltban azok a Bond-filmek amelyek kicsit eltértek a többitől, vagy jobban ragaszkodtak a regényhez, általában csúfos kritikai és néha közönségi bukások is voltak, talán csak az idő szépítette meg őket. A Casino Royale esetében ez egyáltalán nincs így, jót tett a szériának a vérfrissítés és a könyvhűség, megmutatták hogy lehet ezt másképpen is csinálni, valamint a karakter is sokkal jobban közelit az irodalmihoz mint korábban.

A film az elejétől a végéig izgalmas, nincsenek benne üresjáratok és annak ellenére is pörgős, hogy lényegében rengeteg jelenet játszódik zárt helyszíneken. Kicsit belekóstolhatunk a póker rejtelmeibe is és mint az akciófilmekben általában itt is vannak verekedős, lövöldözős jelenetek, Bond filmekhez méltóan Aston Martin, szmoking és frappáns beszólások. Külön dicséret illeti a vágást, a néző nem zavarodik bele az össze visszaságába, minden jól látható és kivehető. A forgatókönyv minden eddiginél fordulatosabb és a belehelyezett csavarok is jól működnek, leginkább a régi vágású kémfilmekre hasonlít (persze, hiszen mégiscsak Bond moziról beszélünk), és rengeteg emlékezetes rész van benne, kezdve a nyitójelenettől, az utolsóig, amelyben végre elhangzik a klasszikus bemutatkozás is.

A Casino Royale 2006 egyik legnagyobb durranása volt, sokadszorra bebizonyosodott hogy a 007-esnek van létjogosultsága a filmgyártásban, a mozi meglovagolta az akkoriban divatba jött „kezdődik-hullámot”, valamint akciójeleneteiben a Bourne filmeket idézi. Ezzel a mozival a széria új erőre kapott, Martin Campbell sikeresen támasztotta fel már másodszorra a figurát a sírból (mondhatnánk hogy az úriember igazából csak a Bond filmekre specializálódott hiszen az általa rendezett két epizódon és a Zorro álarca című nagyszabású kalandfilmen kívül nem igazán hozott össze minőségi munkákat), és véleményem szerint Daniel Craig is nagyon jó, egyedi Bond, más mint a többiek, de hát éppen ezért kedveljük oly sokan a karaktert, mert néha még a sok év után is képes megújulni. A bemutató előtt nagyon elleneztem hogy ő lesz mindenki kedvenc titkos ügynöke, de a film megnézése után kellemeset csalódtam benne.

Sokan ellenérzésüket nyilvánították ki annak idején, mivel a filmből sok minden hiányzott ami a régi Bond mozikat emlékezetessé tette. Valamennyire igazuk is van úgy vélem, mivel itt nem szerepel se Moneypenny, se Q, innen pedig egyenesen következik hogy ezúttal Bond-nak is kütyük nélkül kell boldogulni, ami az előző részt figyelembe véve, itt talán nem is annyira hátrány. A Halj meg máskor! című epizódhoz képest itt nagyon kevés olyan jelenet van amelyben CGI-t használtak és a 007-es sem csinál hihetetlen dolgokat, realisztikusabbak lettek az akciók is, annyira hogy az első két Bourne epizódot simán megveri (a harmadik szerintem ezzel a filmmel van egy szinten, az is kiváló munka). Sokan vádolják azzal Barbara Broccoli-t hogy elcseszte a szériát, méltatlanul bánt a névvel, de ezúttal be kell vallani, hogy a hölgy minden tekintetben betalált.

A Casino Royale igazi akcióbomba, az utóbbi idők egyik legjobb akciófilmje, sikeres újraindítása a Bond franchise-nak egy olyan lökés, amire a sorozatnak már régóta szüksége volt, főleg így a huszadik film tájékán. Az alkotók ezzel nagyon magasra tették a mércét és talán még egy jó ideig nem fogják tudni átugorni, bár a jövőre bemutatásra kerüli 23. filmben talán sikerül nekik (úgy legyen). Számomra a 21. (vagy inkább az első?) epizód minden idők legjobb Bond filmje és minden idők egyik legjobb akciófilmje is egyben, amely mindenképp megérdemli hogy benne legyen a Top 10-ben és hogy a legnagyobbak közt emlegessük. Bond élt, él és élni is fog, még nagyon sokáig.

100%

A Quantum csendje (Quantum of Solace – 2008)
2006-ban James Bond már másodszorra támadt fel hamvaiból, a Casino Royale filmmel új erőre kapott a franchise, az erős forgatókönyv és az értő rendezés következtében sikeresen emelkedett minden idők legjobb akciófilmjei közé. Úgy látszott Barbara Broccoli végre jó irányba vitte a szériát, bár valószínűleg ez inkább a másik producernek és a Columbia Pictures közreműködésének volt köszönhető. Akárhogy is, ezúttal nem akarták elkövetni azt a hibát mint a Brosnan korszakban, hogy egy másodrangú rendezőre bízzák film elkészítését. Végül Marc Forster-re esett a választás, akit amúgy elég elismert rendezőként tartanak számon a filmszakmában, csak annyi a bibi hogy nem épp arról híres hogy tempós akciómozikat rendez. A direktor egyértelműen sokkal tehetségesebb mint az előző részt rendező Martin Campbell, de ettől még nem biztos hogy egy Bond filmmel elbír.

Először fordul elő a széria történetében hogy az új rész egyenes, közvetlen folytatása az előzőnek, történetileg leginkább A magányos ügynök című darabhoz hasonlít, Bond itt is magánakcióba kezd, miközben az MI6 is a nyomában van, letiltják a hitelkártyáját, bevonják az útlevelét, de őt természetesen ez nem akadályozza. Egyébként A Quantum csendjenem alapul egyetlen Bond történeten sem, címét az egyik novelláról kapta, amely így teljesen más témájú mint a film. Daniel Craig-et másodszor láthatjuk a 007-esként, ezúttal nem hárult rá nagy feladat, nincs más dolga mint dühös tekintettel bámulni és úgy menni előre mint egy Terminátor. Ez még nem is lenne baj, hiszen volt már olyan epizód ahol egy új oldaláról ismerhettük meg a brit ügynököt, de ott legalább nem csak a látványos, pörgős akciókra alapoztak, mint A Quantum csendjeesetében.

A történet a Casino Royaleeseményei után pár órával veszi fel a fonalat. James Bond Siena-ban leszállítja az MI6-nak Mr. White-ot, akitől megtudják hogy a szervezet, amelyhez Le Chiffre is tartozott és amelyik megzsarolta Vesper Lynd-et hatalmas befolyású csoport, akik ráadásul mindent tudnak és mindenhol ottvannak. Bond tovább nyomoz az ügyben, de ezúttal inkább bosszú vezérli mint a kötelességtudat. Ezt főnöke M is észreveszi, aki felfüggeszti és körözést ad ki ellene. A 007-es azonban nem hajlandó feladni a munkáját, tovább nyomoz a szervezet után és hamarosan ráakad Dominic Greene-re, aki egy új üzletet akar nyélbe ütni Bolíviában. Bond ezúttal sincs egyedül, segítségére lesz egy helyi ügynök Camille Montes, akinek hasonló céljai vannak mint neki. Útja során az ügynök rengeteg hullát hagy maga után, közben bosszúvágya és Vesper iránti bűntudata egyre jobban felemészti.

A Casino Royaleelég magasra tette a lécet és ezt jelen esetben igen nehéz megugrani, csak egy hasonlóan értő és kiforrott rendezéssel lehetséges, na meg fordulatos, izgalmas forgatókönyvvel. Nos, ennek egy része meg is van, az előző rész írógárdája nem hozott össze rossz szkriptet, fő baj a film játékidejével van baj. 106 perc nagyon kevés egy Bond filmhez (amúgy a szériában ez a legrövidebb epizód) és a remek, adrenalin fűtötte akciófilmek mellett a karakterek személyisége elsikkad. A Casino Royale-nak pont az volt az egyik fő pozitívuma, hogy a rengeteg verekedés és lövöldözés mellett jutott elég idő a karakterek ábrázolására is, betekinthettünk a személyiségükbe, láthattuk Bond gondolkodásának alakulását, vívódását, egyszóval nem csak egydimenziós karaktereket láthattunk a vásznon.

Itt azonban a gyors vágású jeleneteken és a látványos üldözéseken kívül nem sok jót ígér a film, túl sok olyan dolgot sűrítettek bele, ami nem forrott ki eléggé, voltaképpen túl gyors lett az egész mozi a szériától szokatlanul rövid játékidőnek köszönhetően. Egyébként mint oly sokszor, az akciójelenetekre most sem lehet panasz, a fegyver csöves nyitást ismét kihagyják, de helyette láthatunk egy rendkívül intenzívre sikerült autós üldözést, amely során Bond ripityára töri a gyönyörű szép Aston Martin-t. Külön jó pont hogy végre nem szerelték fel a kocsit mindenféle különleges, láthatatlanná tevő masinával és hőkövető rakétákkal, ismét a realisztikusságra törekedtek, mint a Bourne filmek esetében. A frappáns kezdés után hallhatjuk a szokásos főcímdalt, amelyet ezúttal Alicia Keys és Jack White hozott össze (egyébként először fordul el a széria történetében hogy a főcímdalt ketten adják elő), elég ütős és emlékezetes zene lett, kicsit hasonlít az Őfelsége titkosszolgálatábancímű epizód muzsikájára, közben a sivatagos, sárgás animáció igazi retro hangulatot idéz elő.

Az ezután látható üldözés kicsit a Casino RoyaleMadagaszkáron játszódó jelenetére emlékeztet, de ettől függetlenül remekül meg van rendezve, azonban a későbbi bunyózások során észre lehet venni hogy a kamera úgy rángatózik hogy néha alig látni valamit az akcióból, így az egyébként jól megkoreografált mozdulatok össze visszaságba csapnak át. Ezeken a kis negatívumokon kívül egyébként nagyon pörgős jeleneteket láthatunk ismét, Bond motorozik, csónakot vezet, majd repülőből ugrik ki, tehát az akciókból megint sikerült kihozni a maximumot. A baj mint már mondtam inkább a karakterek elsikkadásával és a személyiségük háttérbe szorításával van baj. Tehát akik sokallták az érzelmeket az előző részben, most végre megkapják amire vágytak, ugyanis A Quantum csendjében fele annyira sem kerülnek előtérbe ezek a dolgok mint a Casino Royale-ban.

Itt James Bond sem más mint egy bosszúszomjas gyilkológép, bár véleményem szerint az ő karaktere valamennyire rendben is van, Daniel Craig elvan azzal a két arckifejezéssel amit a film során használ, de ettől függetlenül még mindig remek Bond-nak, nagyon közel van az irodalmi karakterhez, nem feltétlenül jóképű mint elődei, de markáns, akárcsak az a 007-es, akit a regényekben megismerhettünk. Természetesen most sem akarták sebezhetetlen félistenné alakítani, így tehát megint véres, sebes és koszos lesz, attól függetlenül hogy Craig alakítása kevésbé jó mint az előző részben, érdemes megfigyelni az arckifejezését mikor bedobja a kukába a barátját Mathis-t, látszik rajta hogy megviseli a tette, de tisztában van vele hogy a jelenlegi helyzetben nincs más választása és hogy az elhunyt társa sem akarná másképp a dolgot.

Ahogy az lenni szokott, a Bond lányok is szépek, Gemma Arterton Strawberry Fields MI6-os ügynököt alakítja aki a bolíviai brit konzulátuson dolgozik és az lenne a feladata hogy visszakísérje Bond-ot Londonba (egyébként a karakter neve a Beatles „Strawberry Fields Forever” című dalából származik). Arterton ugyan nem tartozik a legjobb Bond lányok közé, szépségében sem közelíti meg az etalonokat, de mégis egy bájos, vicces hölgy, a karaktere egyáltalán nem hat feleslegesen a filmben, amúgy kicsit emlékeztet Diana Rigg-re az Őfelsége titkosszolgálatábancímű epizódból. Egyébként ő hozzá kapcsolódik az egyik utalás a Goldfinger című epizódra, Fields torkán olajat öntenek le, majd bekenik vele, hasonlóan mint a szőke hölgyeményt arannyal az 1964-es filmben.

Arterton igazából nem játszik sokat a filmben, A Quantum csendjeelsőszámú Bond lánya igazából Olga Kurylenko, akit ekkoriban felkapott a filmszakma és rengeteg híres, nagyköltségvetésű moziban szerepelt. Az ő karaktere sem több mint egy papírszagú, egydimenziós figura, a szokásos bosszúálló amazon szerepkörét tölti be, ezen kívül vele sincs komolyabb baj, mert ugyan nem az egyik legtehetségesebb színésznő a világon, tökéletesen beleillik egy Bond filmbe. Nem úgy mint a jelenlegi főgonosz Mathieu Almaric megformálásában. Róla nehezen hisszük el hogy a világ legbefolyásosabb bűnszervezetének egyik feje, hát még ilyen pszichopata, szadista személyiséggel, egyszerűen Almaric nagyon hiteltelen gonoszként, igazából nem a színészi tehetségével van baj, mert egyébként jól játszik, csak azért egy ilyen szerepe hallatán mégsem egy alacsony, vékony halvérű embert képzelünk el.

Az ellenfelek összességében ezúttal nem remekelnek túlságosan, Bond nem szenved velük sokáig és a mutatványai is kevésbé realisztikusak mint korábban, ez azért nem akkora baj, hiszen a 007-es mozikat sosem a hitelességük miatt szerettük, de ha már a Casino Royaleezt az útvonalat jelöli ki, akkor érdemesebb azon haladni tovább. Sokkal kíméletlenebb, könyörtelenebb, semmi sem tántoríthatja el céljától, de az íróknak érdemesebb lett volna a vívódásait is megfelelően érzékeltetni, mert így csupán nem lett más mint egy üres bosszúálló figura. Forster jó rendező, de egy Bond filmet már nem nagyon bír el, nem tudja hova tenni a cselekményeket és az eseményeket, valahogy nem áll össze teljes egésszé a rendezése, félúton elveszti a fonalat és csak a végére találja meg, de addigra már a sok akció és robbanás miatt érdektelenné válnak ezek a dolgok.

Így tehát érdemes egyhuzamban végignézni a Casino Royale-t, és A Quantum csendjét, mert leginkább úgy érthető teljes egészében a sztori. Az előzmények ismerete nélkül teljesen felesleges belevágni a 22. Bond filmbe, csak úgy tudjuk hogy a 007-es miért teszi azt amit tesz és miért jár ott ahol jár, ha láttuk az előzményt. Helyszínből ezúttal rengeteg van, Olaszország, Ausztria, Haiti, Bolívia, Oroszország, gyakorlatilag 10 percenként váltják a helyeket, ez kicsit összezavarja a nézőt, valamint a cselekmény gyorsasága is, de igazából többszöri megnézésre kirajzolódik a kép. A főgonosz motivációja is érthetetlen elsőre, hogy miért pont Bolívia vízkészlete kell neki és nem az olaj, vagy gyémántok, de lényegében elnézhető ezis mert végre nem a hagyományos világuralomra törő figurát látjuk, és persze sok más kérdésre is majd a következő részekben fogunk választ kapni.

Addig pedig be kell érnünk egy nagyon, nagyon jó Casino Royale-al és egy viszonylag jó iparosmunkával. Forster korrekt Bond filmet hozott össze, amely semmiképpen sem ugrotta meg azt a lécet amit az előző résszel tettek fel. A Quantum csendjeegyik legnagyobb hibája minden bizonnyal a rövid játékideje, gyakorlatilag olyan mint a Casino Royale, csak érzelmek nélkül. Mondom ezt úgy hogy véleményem szerint az előző részben lefektetett új irány jó ötlet volt, csak a második rész esetében sikerült rossz felé fordulni és csak egy korrekt, az átlagnál kicsit jobb tucat akciófilmre futotta. A két rész egyhuzamban való megtekintésével kicsit feljavul a kép, úgy is tekinthetünk rá mint egy könnyed levezetésre az előző rész érzelmei és konfliktusai után. A Quantum csendjenem rossz film, de a visszalépés az előző részt figyelembe véve mérföldekben mérhető.

75%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. Onimushaman  Szerkesztő
2012.03.16. 14:09:47
LV24
CR-t alig tudtam végig nézni.
señor
10. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.15. 19:00:15
LV18
Válasz 8. eszg_ üzenetére:
A Skyfall-t énis várom. Nem akarok elhamarkodott dolgokat mondani, de szerintem az eddigi legjobb Bond-film lesz.
Örülünk?
9. probi  PlayStation.Community tag
2012.03.15. 17:39:00
LV8
Nekem tetszett mindkét rész de a CR valóban jobb volt, többször nézhető!
8. eszg_  Szerkesztő
2012.03.15. 13:39:53
LV13
Frankó írás. Lehet csak én vagyok régimódi, de ezek az új Bond mozik nálam nem klappolnak. A CR-nek már a nyitószekvenciájától szívinfarktust kaptam, a Quantum meg, ahoyg írtad is egy tucat akciófilm.
Ennek ellenére kifejezetten kíváncsi vagyok a Skyfallra a fajsúlyos vendégszereplők miatt.
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
7. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.14. 22:24:01
LV18
Válasz 6. egonauta üzenetére:
Biztos így volt divatos:)
A fordítók sokszor rettenetes magyar címeket tudnak kitalálni. Az eredeti cím egyszerre utal Bond vígaszdíjára és a filmben látható szervezetre, gondolom a fordítással arra akartak utalni hogy "láthatatlanok" és szépen megbújnak a háttérben. Vagy csak simán összekeverték a solace és a silence szavakat:D
Örülünk?
2012.03.14. 22:12:30
LV3
Nemrég néztem újra a CR-t, és asszem' most konstatáltam először, hogy milyen ráérős film. Jó, régen is feltűnt, hogy hosszú, de sosem éreztem problémásnak.
A Quantum ellenben... már a magyarításon kiakadtam, a "Kvantumnyi vigasz"-ból (=egy kis vigasz Bondnak, hogy revansot vehet Vesperért) hogy lett "Quantum csendje"?
5. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.14. 20:47:36
LV18
Válasz 4. ALF22 üzenetére:
A Sean Connery-s részeket énis nagyon kedvelem, főleg ennyi év távlatából micsoda retro, hidegháborús hangulata van:) Egyébként idén jön az új rész, a Skyfall és Sam Mendes fogja rendezni, ha ez nem robban majd, akkor nem tudom mi.

Amúgy gabe83-al egyetértek A Quantum csendje csakis a CR-el együtt állja meg a helyét, nélküle nem több mint egy közepes Bourne-utánzat.
Örülünk?
4. ALF22  Son of Liberty
2012.03.14. 19:15:30
LV26
Én úgy vagyok vele pont ahogy az elején is olvastam. Mindig visszatér a Bond sorozat, robban egyett, azt megy lefelé megint.
Ez a quantum csendje...nemtom hova tenni. Nekem baromira fájdalmas volt. Az egyetlen dolog ami tetszett,hogy folytatódott közvetlenül. Más nem.
A Casino royal ellenben rohadtul bejön. Ahogy a zenéje is amit kivételesen férfi előadó énekli.
De mint James bond film nekem a Sean Connery részek voltak az igaziak. Azok közül is a japós rész. Azt gyerekként imádtam ezerrel.
3. gabe83  PlayStation.Community tag
2012.03.14. 18:57:59
LV21
Jó írás! :-)
CR nagyszerű film, a QoS pedig inkább DLC! (Ha már gamer oldalon vagyunk. :-D) Utóbbi önálló filmként nem valami fajsúlyos.
2. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.14. 17:04:14
LV18
Válasz 1. getro2 üzenetére:
A Quantum csendjénél inkább a látványosabbnál látványosabb akciójelenetekre koncentráltak, aztán ez szépen rá is ment a történet és egyéb dolgok rovására. Viszont ha egymás után nézi az ember a két részt, akkor egységes egészet alkot.
Örülünk?
1. getro2  PlayStation.Community tag
2012.03.14. 16:51:54
LV3
Nálam kb. mindkét filmből -2 pont :) A Casino Royale-t nagyon jó filmnek tartom, a hosszú játékidő ellenére is végig tartották a feszes tempót. A Quantum csendje szerintem a közelébe sem ér, legyen szó az akciójelenekről, vagy a történetről. Persze azért egyszer nézhető volt az is.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16460 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6170 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4847 db
Utolsó belépés:
2019.12.14. 15:39:00
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea