PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

13 hozzászólás

2012.03.13. 21:08:41

Utolsó hozzászólás: Ren

2012.03.18. 02:18:17

Megosztás
Értékeld a blogot!
Mission: Impossible (Mission: Impossible – 1996)
Nem ritka az mikor egy tévésorozatból filmadaptáció készül, és ezt a nagysikerű kémszéria a Mission: Impossible(nálunk Az akciócsoport néven futott) sem kerülhette el, ám viszonylag sokáig, egészen 1996-ig kellett rá várni. Talán az Aranyszem sikere következtében döntöttek úgy a producerek és a stúdió hogy ideje lenne elkészíteniük egy hasonló filmet, mivel a produkció évek óta a fiókban volt és végül Tom Cruise újonnan alapított stúdiójának első munkája lett. Természetesen mivel a sorozat befejezése óta sok idő telt el, az eredeti színészgárdát sem tartották meg, sőt, csak Jim Phelps neve lehet ismerős a régiek közül, maga a film egy újonnan kitalált szuperügynököt, Ethan Hunt-ot helyez a középpontba. Így hát a filmadaptációnak nincs sok köze az eredeti sorozathoz, nincs csapatmunka. hidegháborús feeling, stb.

Van viszont egy Brian de Palma, akit sokan a "lopás nagymesterének" neveznek, mivel rendkívül szeret idézgetni kedvenc rendezőitől, filmjein legink Jean-Luc Godard hatása érződik, legnagyobbrészt viszont Alfred Hitchcock stílusát "koppintja". Akárhogy is, de Palma összehozott sok jó filmet, de ekkortájt, a ´90-es évek közepén hullámvölgybe került, így karrierjének is jót tett hogy őt kérték fel a mozi rendezésére. Érdekes választás volt pont őt megbízni vele, de így a rendezőnek sikerült belecsempésznie saját rendezői stílusát, zsanérjait. És azt sem jelenthetjük ki száz százalékosan hogy az adaptáció csak nevében hasonlít a szériára, ellenkezőleg, pont ez ez a rész amely leginkább megőrzött valamit a sorozat elemeiből, a későbbi folytatásokban már fokozatosan tűntek el ezek a monumentumok.

Történetében amúgy igazi kémfilm, a széria rajongói (sőt, még maguk az eredeti színészek is) ellenérzésüket nyilvánították ki amiatt, ahogy az adaptáció fokozatosan rúgja fel a sorozat elemeit. Mivel a széria legfőképp a csapatmunkáról szólt, itt már a film elején kinyírják az összes tagot, csak Hunt ússza meg. Amúgy a sztori egy lista körül forog, amely a világ legjobb titkos ügynökeinek nevét tartalmazza és amelyet egy volt orosz kém dobott a feketepiacra. Ezután megölik Hunt csapatát, ráadásul az ő nyakába akarják varrni az egészet. Az ügynök nem hagyja magát és veszélyes játékba kezd hogy visszaszerezze a listát, közben pedig tisztázza a nevét. A történet amúgy rendelkezik egy-két fordulattal és egy kémfilmnek köszönhetően az emberek átverik egymást, macska-egér játékot játszanak.

Igazából az egyik ilyen csavar az egyik fő karakterre vonatkozik (ezt az ötletet is sokan kritizálták) és egyértelmű hogy azért vetették be, mert arról a szereplőről gondolták volna a legkevésbé hogy ő áll a háttérben. A sorozat fanatikus rajongóinak ez nyilván nem tetszik, de aki vevő az ilyesmire, az elfogja viselni, szerintem semmi különösebb baj nincs ezekkel a dolgokkal, elnézhető, azok után főleg hogy az adaptáció nem nagyon hasonlít a szériára. Ettől eltekintve hozza azt a kémes hangulatot és a ’90-es évek filmjeinek hangulatát. Direkt nem azt mondtam hogy a ’90-es évek akciófilmjeinek hangulatát, mivel a Mission: Impossiblenem az a tipikus feszített tempójú akciómozi, amely ezen időkben készült. Műfajában inkább egy akció thriller-re hajaz, mert azért láthatunk elég izgalmas üldözéses, robbantásos jeleneteket, de lényegében nem erre van kihegyezve a mozi.
De ha már arról a kevés akciójelenetről van szó, azok legalább jól sikerültek. Bár realitást ne keressünk bennük, gondolok itt arra hogy egy helikopter vonat alagútban repül, vagy hogy egy TGV tetején mászkálnak a szereplők. De ezek lényegében élvezhetők, csak kicsit fura hogy a film háromnegyedéig nem sok minden, majd az utolsó percekben felrúgják azt a kis realitást, amely addig észrevehető volt a moziban. Ezek is ütős kis részek azért, de valószínűleg a legjobb, leghatásosabb jelenet a kötélen leereszkedés, amely rendkívül népszerűvé vált a filmes kultúrában, rengetegen idézgették meg saját rendezéseikben is. A kevés akciójelenet ellenére amúgy nem válik unalmassá, vagy vontatottá a film, ne úgy álljunk hozzá hogy egy adrenalin pumpáló, látványos akcióorgia lesz, mert úgy mindenképpen csalódni fogunk.

Amelyet viszont nyugodt szívvel kihagyhattak volna, az a maszkok használata, mert nem csak hogy elavult és hiteltelen, de még nevetséges is a kivitelezése. A kódfeltöréses babrálások a számítógépen már előrevetítik a modern kort és azért nincsenek is benne akkora túlzások mint például a régi James Bond filmekben, viszont Ethan Hunt karaktere egyértelműen róla lett mintázva (nem hiába, ilyenkor csak a 007-es volt az egyetlen híres titkos ügynök, messze volt még Jason Bourne gyors vágásokkal operáló rendet tevése). Persze Hunt nem emelkedett olyan magasságokba mint brit kollégája, ha nem lenne Bourne akár még Bond amerikai változatának is nevezhetnénk. Amúgy ő sem kispályás, tapasztalt, profi kém, aki lehetetlen küldetésekre szakosodott és gyakran józan esze, gondolkodása segítségével kerüli el a bajt és menekül meg a nehéz helyzetekből.

Tom Cruise-ot lehet szeretni, vagy utálni, de azt be kell vallanunk, hogy jól választ magának filmet, amihez a nevét adja az általában sikeres lesz és attól függetlenül hogy mostanában úton-útfélen hülyét csinál magából és a bulvárlapokban éli magánéletét, színészi képességeit azért nem árt elismerni. Lehet hogy ma már nem villant akkora teljesítményt, de azért a plakátokra még mindig nagy betűkkel írják ki a nevét, de a ’90-es években volt igazán nagy sztár, nem véletlen hogy aMission: Impossiblefilmet is az ő karakterére építették. Cruise azért akármilyen jó filmekben is szerepeljen, van ahol igen hullámzó teljesítményt nyújt, szerencsére ezen mozi esetében ez nem áll fent, bár igaz hogy Bond mellett nem nagyon rúghatna labdába, de mégis jól alakítja Hunt-ot, csak időnként fordulnak elő felesleges fogpaszta reklámokba beillő mosolygások.

Szerencsére Cruise nem lopja el a show-t, rajta kívül is akadnak még jól megírt szerepek és színészek, Ving Rhames-nek jól áll a törvényen kívüli kódfejtő karaktere, sőt, annyira bejött az embereknek hogy Hunt-on kívül ő a másik szereplő aki a folytatásokban is feltűnik. Jean Reno-nak is ekkoriban volt legfényesebb a csillaga, gyakran hívták Hollywood-i produkciókba is, és szerencsére nem is szippantotta be az amerikai stúdiógépezet, remek példája ennek ez a film, ahol szintén hozza a formáját. Cruise, Rhames és Reno mellett a negyedik Jon Voight Jim Phelps szerepében, aki az említett három színész közül nem lóg ki kicsit sem, a filmet lényegében ők négyen teszik egy átlagnál jobb mozivá. Talán ez a széria egyetlen olyan része, amelyet lényegében a pazar színészi alakítások visznek el a hátukon, itt teljesítenek legjobban a szereplők, a folytatásokban már háttérbe szorultak ezek és a hangsúlyt inkább a látványosabbnál látványosabb akciójelenetekre fektették.

A helyszíneket is jól választották meg, bár nem egzotikusak, semmi baj sincs velük, Prága különleges atmoszférát kölcsönöz a filmnek, kicsit visszajön a hidegháborús kémmozik hangulata, majd Langley, mint amerikai helyszín sem maradhat ki, bemutatva a ’90-es évek modern, lézeres biztonsági rendszerét. Ezután pedig London, ahol igencsak felpörög a cselekmény, a vonatos rész a film legpörgősebb, legizgalmasabb része. Ettől függetlenül persze cseppet sem monoton, és a már említett trükkök miatt kissé fogott rajta az idő kereke is, de végeredményben nem egy elavult és gázos filmről beszélünk, népszerűségét mind a mai napig megőrzi (a folytatások miatt is).

A Mission: Impossiblevégülis egy átlagnál jobb film lett, úgy kell nekiállni hogy nem egy tipikus akcióorgiát nézünk, hanem egy kém thriller-t. Ettől függetlenül ha nem lennének benne ilyen jó színészek, valószínűleg hamar feledésbe merült volna, mivel főleg Cruise-ék viszik a hátukon a mozit, de Palma jól rendez, a forgatókönyv ami nincs eléggé kiegyensúlyozva, az ötletes csavarok ellenére sem. Különösebb baj azért nincs vele, nem az a fajta mozi amit 2 havonta sűrűn előveszel, nem is a ’90-es évek egyik legjobbja, de korrekt és élvezhető is, a kötélen lógós jelenet pedig örökre beleégett a filmrajongók tudatába. A folytatások azért mindenképpen javuló tendenciát mutatnak, legalábbis az én szememben.

70%

Mission: Impossible II (Mission: Impossible – 2000)
A Mission: Impossiblesikere után ki lett kövezve az út egy új franchise előtt, a második epizódra azonban 4 évet kellett várni, és ezalatt természetesen az igények, na meg a filmek is megváltoznak. Nem meglepő tehát hogy ez a felvonás kissé más mint az előző, az eredeti színészgárdából csak Tom Cruise és Ving Rhames tért vissza, na meg a rendezőt is lecserélték. Láttunk már ilyet a filmtörténelemben és ez általában a mozi előnyére is válik, hiszen egy új rendező beleviszi saját stílusát, megoldásait, így kissé mássá, egyedivé, talán jobbá is válhat az adott folytatás. Brian de Palma visszafogott, lassú és Hitchcock-i alapokra épülő rendezése után a második epizód felrúgta ezeket az alapokat, a direktori székbe a Kínából átimportált John Woo ült, aki Hong Kong-ban igazi mesterműveket készített, Hollywood-i munkái azonban nagyon hullámzó tendenciát mutatnak.

A Tökéletes célpont, valamint a Rés a pajzsonmozik után az Ál/Arccímű alkotással Woo végre igazán befutott rendező lett Amerikában is, szóval gyakorlatilag nyitott ajtók várták mindenhol, azt forgathatott amit akart, így ésszerű döntés volt végül hogy egy olyan alapanyaghoz nyúl, amely már bejáratott, és így a siker is garantált. És mivel már elismert, nagynevű rendező volt, a stúdió nagy szabadságot is adott neki, sőt annyira hogy a forgatókönyvet az ő általa megálmodott akciójelenetek köré írták. Akármilyen jó választás is volt a Hong Kong-i direktor, a forgatás nem ment zökkenőmentesen, elhúzódtak a felvételek, Cruise és Woo között sem volt mindig kiegyensúlyozott a kapcsolat, de az nyilván végül kárpótolta őket hogy a Mission: Impossible IIa 2000-es év legsikeresebb filmje lett, a maga 546 millió dollárjával egyébként ez a széria legjövedelmezőbb epizódja is.

Az előző epizódban Ethan Hunt egy különleges lista megszerzésén és nevének tisztára mosásán fáradozott, ezúttal jóval nagyobb a tét, egy világot fenyegető vírust, a Chimera-t kell visszaszereznie, amelyet egy volt ügynöktársa, a rossz útra tért Sean Ambrose lopott el. Hunt kapcsolatba kerül Ambrose volt barátnőjével, a gyönyörű Nyah-val, aki végül azt a feladatot kapja hogy férkőzzön be Ambrose bűnszervezetébe, tudja meg a terveit és jelentse Hunt-éknak. Hamarosan az ügy tovább bonyolódik, mivel kiderül hogy Ambrose csak a vírus ellenszerével, a Bellerophon-al rendelkezik, ezért mindenképpen el akarja rabolni a szert az ausztráliai központból. Ezt a két anyagot akarja áruba bocsátani a cég vezetőjének, valamint a vállalat részvényeinek egy részét kéri, mivel ha a vírus elterjed a világon, akkor mindenki az ellenanyagot akarja majd megszerezni, amely természetesen hatalmas pénzösszegeket jelent és a bűnbanda pont ezt akarja kihasználni.

A forgatókönyvet az első rész társírója Robert Towne követte el és talán Woo hatásának (vagy éppen David Koepp és Steve Zaillian hiányának) köszönhetően ezúttal egyszerűbb és könnyedebb lett, nincs benne annyi fordulat mint az előzőben, az egész film inkább a látványos lövöldözésekre és akciókra lett kihegyezve. Persze az első két rész között nincs akkora különbség mint az Alien első és második felvonása között, inkább a Rambo sorozatelső két darabjára gondoljunk. Az M:I esetében is az történt hogy míg az eredeti azért valamennyire realista volt, a folytatás már felrúgja a fizika törvényeit. Ez alapjában véve nem tekinthető hibának, hiszen valószínűleg nem lett volna nyerő ha a folytatás ugyanabban a stílusban készül és szerény véleményem szerint az első részben sikerült az ötleteket majdnem a végletekig kihasználni.

John Woo természetesen nem csak egy hagyományos bérrendező volt, kénye-kedve szerint alakította a cselekményt, a rendezést és még arra is volt ideje hogy saját direktori védjegyeit belecsempészni a filmbe. Sokan gondolhatják azt hogy az M:I 2lassításaival és vetődéseivel az ekkoriban divatba jött Mátrixot koppintja, de a tapasztalt filmnézők már tudják hogy Woo Hong Kong-i filmjeiben is felhasználta ezeket az elemeket (sőt, a Mátrix készítésekor a Wachowski testvérek is részben ebből merítettek), gyakorlatilag ő találta ki ezt a stílust, amelyet heroic bloodshed-nek (hősi vérontásnak) nevezett el. Ezért hát ezen a mozin is meglátjuk a direktor keze nyoma, a szokásos stílusjegyeit villantja, galambok, lassított akciók, dupla pisztolyos lövöldözések (az előző részben talán ha egy lövés eldörrent, itt csak tömegesen hullanak a gonoszok), puszta kezes harcok, hosszú bőrkabátok és napszemüvegek, Woo közben ezeket az elemeket keveri az emocionális drámával.

Végre az akcióra szomjazók is megkapják a magukét és ezúttal nem követték el azt a hibát hogy minden látványt és robbanást az utolsó pár percben dobnak be, az M:I 2 végig izgalmas és pörgős marad. Határozottan jót tett a filmnek egy olyan direktor mint John Woo, akinek olyan erős a rendezése hogy gyakorlatilag más megvilágításba helyezte a szériát, kis túlzással azt is meglehetne állapítani hogy olyan mintha nem is az első rész folytatását néznénk. Akik szeretik a Hong Kong-i direktor filmjeit, azok nyilván tudják hogy mire számíthatnak, minőségi akciójelenetekre, ahol a pisztolyok és a fegyverek is legalább annyira középpontban vannak mint a színészek. Már a legelső jelenetből is csak úgy sugárzik a vagányság, hát még Ethan Hunt hegymászása, pazarul bemutatják megint a karaktert, jobban mint az előző részben.
És ha egy John Woo ül a rendezői székbe, akkor azért az minimum elvárható hogy minőségi, pörgős akciójeleneteket nézzünk a stáblistáig, és az M:I 2 esetében sincs ez másképp. Már Hunt bemutatkozása is zseniális, mikor kötelek nélkül mászik a Monument Valley-ben, majd egy autósüldözés, majd a szokásos kémes klisék, és a film csak pörög és pörög, véleményem szerint sokkal vagányabb lett az egész és hangulatosabb is. Természetesen a dupla pisztolyos lövöldözések, robbantgatások kihagyhatatlanok és némileg realitást nélkülözőek is, a hab a tortán pedig a film végi motoros üldözés, amely annak ellenére hogy tele van bakival (folyton cserélődő gumikerekek) és kicsit hiteltelen, de egy olyan akcióbomba, ami legalább annyira beleég a néző agyába mint az előző rész kötélen leereszkedős jelenete.

Való igaz, a film kicsit túl van nyújtva, ki lehetett volna hagyni belőle egy olyan 10-20 percet bőven, de legalább nem lesz unalmas, Woo a két órás játékidő alatt végig tartja a tempót, a színészekről nem is beszélve. Tom Cruise itt sokkal jobb teljesítményt nyújt Ethan Hunt-ként, itt már valóban elhiszi róla az ember hogy igazi, tapasztalt, ügynök, sokkal coolabb és keményebb lett a karaktere, nem az a bájgúnár beütésű mint az első részben, és nem is mosolyog olyan sokat, inkább a tettek embere lett. Előnyére vált hogy a haját is megnövesztette, a bőrkabát és a napszemüveg, na meg a lassítások remek karizmát kölcsönöznek neki, ezúttal azonban a szerelmi szál is nagyobb hangsúlyt kap, nem kell arra a tipikus, nyálas megoldásra gondolni, bár azért a végére kicsit már sok volt ebből is, de valójában Thandie Newton-nak is nagy szerepe van ebben, aki amúgy nagyon gyönyörű nő, csak épp színészileg nem nyújt sokat.

Az első részben feltűnt Ving Rhames is visszatér, amely mindenképpen javára szolgál a filmnek, üde színfolt a cselekményben, érdekes hogy az alkotók itt mennyire felrúgták a komputer zsenik sztereotípiáját, sovány, szemüveges, lenyalt hajú sznobok helyett itt egy fekete, kigyúrt, kopasz néger bűvészkedik a számítógépekkel és a biztonsági rendszerekkel. Dougray Scott próbálkozik, de nem nagyon ér a nyomába az első rész gonosztevőjének Jon Voight-nak, játéka amúgy nem rossz, de néha már átmegy felesleges ripacskodásba és nem hagy mély nyomot a nézőben. Viszont Anthony Hopkins-ot fura, de jó volt látni abban a kis szerepben, Radé Sherbedgia ezúttal nem valami sötét múlttal rendelkező orosz bűnözőt alakít, az ő szerepe sem valami sok, de azért ő is belefér a filmbe.

Akárhogy is, az M:I 2 a maga idejében rendkívül nagy dobás volt, több akciót, látványt nyújtott mint az első rész, bár a kritikusok már nem szerették annyira. Szerintem nincs vele különösebb baj, felesleges hitelességet, vagy realitást keresni benne, ez nem egy komoly mozi, hanem egy könnyed, nyári popcorn film,azt nyújtja amit egy ilyen típusú produkciótól elvár az ember. Kifejezetten jót tett a mozinak John Woo rendezése, egy egyedi, stílusos, cool filmet készített, mint általában. Van amiben jobb mint az előző rész, pörgősebb, lazább, Cruise is jobban játszik, viszont van olyan része a folytatásnak, amely már nem múlja felül az eredetit, a főgonosz nem elég jó, Newton játékán is lett még volna mit csiszolni, valamint korántsem olyan stílusos a befejezés mint korábban. De az M:I 2 egy agykikapcsolós, szórakoztató, látványos akciófilm, amely ha nem is ver köröket az elődjére, egy fokkal mindenképp jobb alkotás.

75%

Mission: Impossible III (Mission: Impossible III – 2006)
A Mission: Impossible IIóta kemény hat év telt el, amely során nemcsak az akciófilmek és az emberek igényei változtak meg, hanem új hősöket is teremtettek ezek az igények. Matt Damon főszereplésével elkészült Robert Ludlum regénye alapján a Bourne-rejtély és a Bourne-csapda, valamint a James Bond szériát is akkoriban rebootolták, tehát az egész zsáner új erőre kapott és ebből a mókából Ethan Hunt sem maradhatott ki. Az M:Ifranchise sava-borsát mindig az epizódok során bekövetkezett rendezőváltások adták, Brian De Palma megfontolt és lassú, thrilleres beütésű első része, és John Woo pisztolypárbajos, balettszerű koreográfiával operáló második epizódja után Tom Cruise-ék az addig csak televíziós sorozatairól ismert J. J. Abrams-ot választották, rá várt a feladat hogy modernizálja a szériát és egyúttal saját stílusát és látásmódját is hozzáadja. Abrams megvillantja azokat a tapasztalatokat, amiket eddigi munkái során gyűjtött össze. ezért az M:I 2is egyfajta televíziós ízt kapott, egy kis Alias-os ízzel.

Mindent összevetve azért sikerült megőrizni a széria alapköveit, sikeresen vegyítették Abrams stílusával és a Bourne akciófilmekkel divatba hozott tulajdonságokkal. A forgatókönyvírók sokkal ember közelibbé formálták a történetet, az első két epizódban nem igazán tudtunk meg sokat Hunt-ról és a magánéletéről, most azonban újdonsült felesége is belekerül a jól megkavart masszába. Sablon-sablon hátán, mondhatnánk és tényleg így van, a filmben körülbelül annyi az eredetiség mint politikusokban az emberség. Azonban mint minden részben, itt is működik az hogy egy klisés sztorit jól tudnak eladni. Hunt-nak egyébként volt tanítványát kell megmentenie, akit egy nemzetközi fegyverkereskedő rabolt el. Az ügynök már leszámolt a szolgálattal, kiképzőként dolgozik és házasságát tervezgeti gyönyörű feleségével. Csak a régi barátja miatt vállalja az akciót, amelynek hálójába egyre jobban belegabalyodik, s ennek szerelme látja kárát, egy Nyúlláb nevezetű fegyvert kell megszereznie, különben a neje meghal. A történeten valószínűleg csak az fog meglepődni, aki ezelőtt még nem látott egy akciófilmet sem, egyébként a néző előre kitalálja a fordulatokat és hogy mi fog történni a következő egy percben.

Mégis, a harmadik rész korrekt történettel bír, bőven egy szinten van az első kettővel. Jobban rávilágítanak Hunt szerelmi életére, persze itt sincs semmi új a nap alatt, ezúttal egy megfáradt ügynök aki békés életet akar élni, veszély nélkül, de múltja ismét megtalálja és visszarángatják a csatasorba. Ahogy a sorozatban lenni szokott, Hunt itt megint más karakter lett, nem az a vérkomoly, hideg profi mint az elsőben, és nem is mosolygós, vagánykodó piperkőc mint a másodikban. Ezúttal jóval emberibbre próbáltak formálni, de a karakter kissé szentimentális lett. Tom Cruise alakítsa sem a legjobb, nagyon más mint ahogy eddig megismertük, egy profi titkos ügynökhöz képest túlságosan sokat pityereg. Lényegében azért rendben van, de ezúttal jóval gyengébb a jelleme, a szériában a leggyengébb. A csapat feeling sincs nagyon meg, együtt dolgoznak, segítik egymást, de valahogy mégsem érezzük őket igazi csoportnak. Szerepük sincs sok, bár szimpatikusak, John Rhys Meyers, Maggie Q és a visszatérő Ving Rhames is, de a film legnagyobb része mégis Cruise-ra van kihegyezve.

A főellenség, akit Philip Seymour Hoffman alakít, viszont minden szempontból telitalálat, egyértelműen a széria legjobb gonosztevője, egyébként a nagyszerű alakítása miatt hisszük el neki hogy egy könyörtelen, brutális állat, aki mindent megszerez amit csak akar. John Woo hősi vérontása után nehéz volt elképzelni hogy a harmadik részben milyenek lesz az akciójelenetek minősége, de Abrams sem vallott kudarcot. Hunt ismét elképesztő mutatványokat hajt végre, a trükkök is nagyon jól sikerültek (sőt, a maszkos megoldás kifejezetten tetszett, az előző részekben kicsit gagyinak érződtek ezek az álcázási módszerek, de a számítógépes trükköknek köszönhetően itt nagyon jól megoldották a szerepét). A hidas összecsapásnál megidéződik James Cameron klasszikus akciómozija is aKét tűz között, ez egyébként az egyik legjobb jelenet a filmben, de az első néhány perc is nagyon ott van, egyszerűen hatalmas hajtóerőt ad a harmadik résznek egy ilyen kezdés. Sajnos azonban akármennyire is próbálták kiküszöbölni a készítők az előző epizódokban elszenvedett csorbákat, néhol túl giccses lett a harmadik felvonás, bár néhol tényleg sikerült kijavítani a negatívumokat, realisztikusabb, feszesebb lett egy kicsit a cselekmény tempója, tele van jól megkoreografált akciójelenetekkel.

Érdemes megemlíteni Simon Pegg-et, aki alig szerepel néhány percet, azonban játéka hozzátesz egy kis humort a filmhez, a poénjai nagyon ülnek, már a puszta viselkedése is mosolygásra készteti a nézőt, leginkább az ő karakteréről érezzük azt hogy bőven kaphatna több szerepet a folytatásokban (és a negyedik részt elnézve ez meg is történt). Az IMF fejét ezúttal Laurence Fishburne személyesíti meg, hasonló profizmussal mint tette azt Jon Voight és Anthony Hopkins az előzményekben. Ami azonban a nézők többségében kiveri a biztosítékot, az Cruise gyenge játéka és szentimentalizmusa, érzékenysége, valamint a szerelemi vonal és az ezzel járó giccsek. A vége felé valóban nevetséges néhol a film, Hunt-ot kiütik, de még előtte felesége szemébe mondja a varázsszót (szeretlek), aztán a nő, aki addig sosem fogott kezében pisztolyt, simán megöl két embert halálpontos célzással. Ilyen és egyéb giccses és hiteltelen jelenetek előfordulnak a harmadik részben, ám összességében Abrams egy korrekt akciómozit tett le az asztalra, amely nagyívben felülmúlja az első felvonást, a másodiknál pedig csak egy hangyányival jobb. A mozi első fele nagyon tempós, feszes, egymást követik az események, nagyon formában van mindenki, a másik felétől kissé megindul a lejtő fel, de Abrams munkája bőven elég ahhoz hogy ez legyen a legjobb rész a szériában, ha még egy ujjhossznyival is.

80%

Mission: Impossible – Fantom Protokoll (Mission: Impossible – Ghost Protocol – 2011)
A Mission: Impossiblefranchise 15. évfordulójának alkalmából a mozivásznon ismét felhangzik az ismerős dallam, a látványos akciók és Tom Cruise fogpaszta reklámba illő mosolya megint moziba csábítja a nézőt, ki tudja már hányadszorra. Akármennyire is nyilvánvaló volt, a trilógiát mégsem zárták le, ahelyett hogy Ethan Hunt ügynök megszámlálhatatlan lehetetlen küldetés teljesítése után nyugdíjazták volna és nyugodtan élhetne boldog és hosszú életet, újra a kémjátszma sűrűjében találja magát, ahol senki sem az akinek látszik, az ember csak magában és a bajtársaiban bízhat. S úgy látszik hiába a sok éves szolgálat, a rengeteg sikeres misszió, a hazafiassága mértékének a ténye, még mindig képesek egyes emberek elhitetni a világgal hogy egy atomháborút akar kirobbantani. Kedvenc ügynökünk persze most sem menekül el a kihívás elől, inkább alaposan felspannolja magát és csapatával elindul hogy teljesítse az eddigi talán leglehetetlenebb feladatát. Már csak azért is nehezebb a többinél, mivel nem áll mögöttük semmiféle ügynökség, nem kapnak erősítést, különleges kütyüket, semmi mást így csak a már meglévő holmikra, és tapasztalataikra hagyatkozhatnak.

Tegyük félre a filmmel kapcsolatos előítéleteinket, a Fantom protokollugyanis egyáltalán nem egy újabb rókabőr lehúzás, nem egy ízléstelen folytatás, nem egy újabb kísérlet arra hogy Mr. Cruise újra megvillanthassa kidolgozott testét és degeszre kereshesse magát, épp ellenkezőleg, a folytatások hagyományait követve ez az epizód is jobb lett mint az előző. A harmadik rész óta eltelt 5 évben ugyan nem változtak olyan sokat az igények mint második és harmadik közt, sőt majdhogynem alig láttunk egy valamire való akciófilmet, Jason Bourne nyugdíjba ment, Bond pedig éppen új bevetésére készül. Addig is pótlékként kaptuk meg Ethan Hunt-ot, aki ugyan nem élvez akkora mértékű státuszt mint az előbb említett két szuperkém, mégis méltán fel tudja velük venni a versenyt. Ezúttal a tét azonban nem kicsi mint az egész világ, hiszen miután rájuk kenik a Kreml felrobbantását, szembe kell szállniuk egy csapat orosz terroristával és tudóssal (a régi szép idők emlékére), majd megakadályozniuk egy újabb világháború kirobbanását. A film ismerős helyen indul, a mi kis szerény hazánkban Budapesten, konkrétabban a Keleti pályaudvaron, a röpke pár perces bevezető után nehezen indulnak be az események, ám a türelmességnek is megvan a maga gyümölcse, mert a film felétől bizony igencsak beindul a körömrágás-effektus.

Már 5 éve is bejött az az ötlet hogy egy olyan rendező kezébe adják a széria újabb epizódjának levezénylését, aki előtte még nem igazán szerzett tapasztalatokat az akciómozi műfajában. De amíg J.J. Abrams addig csak tévésorozatokban jeleskedett, Brad Bird néhány igencsak jó minőségű animációs filmmel (Szuper haver, A hihetetlen család, L’ecsó) büszkélkedhet, így hát kétséges volt hogy egy ilyen új műfajban, egy élőszereplős filmben hogyan is fogja megállni a helyét. Kétségtelen kellemes csalódást okozott, Bird nagyon ért a kamerához, van tehetsége egy két órás mozifilm levezénylésére, és egyúttal magával hozta saját stílusjegyeit az animációs mókákból, mint például a cselekmény lendületét és a számítógépes alkotásokra jellemző pörgőséget, s a gravitációs erő figyelmen kívül hagyását. Bár igaz hogy nincs meg benne az a kifinomult stílusérzék mint Brian De Palma-val, s nem olyan tapasztalt mint John Woo, azonban a film nem is követeli meg, így legalábbis Abrams harmadik részére próbál meg hasonlítani, nagy sikerrel, a forgatókönyv pedig ezúttal is korrekt, bár most hiányoznak belőle a szokásos csavarok, fordulatok, itt mindenki az akinek látszik.

A Fantom protokollnéhány helyen kellemesen idézi meg az előző részeket, a feszültség a felhőkarcoló megmászásánál a legnagyobb (ugye még emlékszünk a második felvonásra, ahol Hunt egy hegyet mászott meg kötelék nélkül), az izzadt tenyér és az izgulás minden egyes századmásodpercnél a tetőfokára hág. Egyébként az egyik legjobb jelenet is egyben, de ez az összes Dubaiban játszódó szekvenciára igaz, az izgalom a homokviharos autósüldözésnél, vagy a szállodabeli verekedésnél sem hagy alább. A végső összecsapás ugyan kifejezetten túlnyújtott és ötlettelen, de összességében nagyon is rendben van a látvány, a negyedik rész akciójelenetei nagyon is felülemelkednek a középszerűségen. Szerencsére Bird a színészeiről sem feledkezett meg, Cruise végre levetette a nyálas, szentimentális karakterét az előző részből, itt már tényleg egy igazi profi csapatfőnök érzetét kelti, kombinálva az első két részben megismert jellemekkel. Közeledve az ötödik x-hez még mindig képes hihetetlen mutatványokat produkálni, egy tízest simán letagadhatna, és most színészileg is nagyon rendben van. Most a csapat többi tagja sem szorul háttérbe, épp ellenkezőleg, végre megvan az igazi csoport-feeling, mindenki egyenlően veszi ki a részét a feladatokból, örülnék neki ha egy esetleges ötödik részben is maradna ez a felállás.

Jeremy Renner szerepe ugyan kicsit sántít, hiszen ki hinné el róla hogy majd’ 40 évesen egy, szinte még újonc ügynököt alakít, de ő is rendben van, Simon Pegg pedig több szerepet kapott, több poént is hallunk az ő szájából, amik ugyan viccesek, de kicsit már a paródia műfajába taszigálják az alkotást. A főgonosz pedig a legsúlytalanabb, leggyengébb az összes közül a szériában, szinte alig szerepel, nem kap semmiféle hangsúlyt, mintha nem is lenne, a lényeg végig Cruise-on és a csapaton van, az utolsó percekben még Ving Rhames is feltűnik, azonban az utána következő rész már túlságosan erőltetett lett, egyszerűen nem tudták hogyan befejezni a mozit. Azonban a film még gyengeségei ellenére is az idei év legjobb akciómozija és a széria eddigi legjobb tagja. Az M:I folytatások hagyományait követve ezis egy hangyányival múlja felül az előzőt, s itt is akadnak gondok a filmmel, valami mindig becsúszik a tökéletességre való törekvés során, de mind Cruise, mind Bird megérdemel egy jó nagy hátbaveregetést, ugyanis filmjük nagyszerű szinonimája lett a szórakoztató akciómoziknak és egy önfeledt délutáni agykikapcsolós szórakozásnak.

85%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
13. Ren  PlayStation.Community tag
2012.03.18. 02:18:17
LV1
Válasz 12. HUN_hatrix üzenetére:
Ok.
Do not accept the world as it is
12. HUN_hatrix  The Saboteur
2012.03.17. 17:44:19
LV29
Válasz 11. Ren üzenetére:
MI2 = dögunalom a legpocsékabb rész... John Woo csalódás.
A végére indul be, de akkorra már mindenki alszik.

1 = az kicsit túlzó jelenetei ellenére baromijó film volt. Alap. 80%
2 = fent leírtam... 55%
3 = nagyon tetszett, hosszú, pörgős, eseményekkel teli, minden benne volt ami kellett. nekem 95% minimum.
4 = még nem láttam.
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
11. Ren  PlayStation.Community tag
2012.03.16. 15:47:17
LV1
Vicceltek srácok? M:I2 magasan a legjobb film. Feeling. ez itt a lényeg, nem a homár galambok.
Do not accept the world as it is
10. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.03.15. 20:48:36
LV14
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Ál/arc nagyon jó, a többi valóban kevésbé vállalható.
Nil Satis Nisi Optimum
9. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.15. 20:27:42
LV18
+1
Válasz 8. Matichku üzenetére:
Énis nagyon szeretem John Woo filmjeit. Főleg azokat amiket még Hong Kong-ban csinált (Szebb holnap trilógia, Bérgyilkos, Fegyverek istene), de Hollywood-ban is vállalható munkákat készített, csak ott már néha eléggé egyenetlen volt a teljesítménye (Tökéletes célpont, Rés a pajzson, Ál/arc, ezek is jó mozik).
Örülünk?
8. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.03.15. 20:20:42
LV14
Érdekes mennyire megoszlanak a vélemények az elsö 3 részről. Nekem az elsö kettö teljesen egy szinten van. Az elsö- mint irtad- a színészek miatt lett jó, a második pedig egyesek szerint ciki de éppen John Woo rendezéséért. Kedvelem a Hong Kong-i akció filmeket, Woo Chow Yun Fattel zseniális filmeket csinált(Szebb holnap trilógia lehetne blog téma).
Harmadikban már túl sok az akció, negyedik meg kimaradt(majd pótlom).
Nil Satis Nisi Optimum
7. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.14. 21:22:00
LV18
Válasz 6. Sakamoto_14 üzenetére:
A 4. részben tényleg rengeteg irreális dolog volt, néha már akcióparódiába megy át, az biztos hogy egy pillanatig sem szabad komolyan venni, meg Bird néha úgy bánt a szereplőkkel mintha még mindig animációs filmet rendezne:) A 3. legsarkallatosabb pontja (már a sok apró túlzáson kívül) szerintem Cruise borzasztó szentimentalizmusa, és gyenge játéka volt.
Örülünk?
6. Sakamoto_14  A bölcs
2012.03.14. 21:09:12
LV20
Tetszik a blog, az egyik kedvenc filmsorozatom összességében. 2 hete láttam az utolsó részt, az tényleg nagyon magas szintű mozifilm. Van benne néhány pillanat, amikor az irrealitás (,,Nehéz meló lesz, csak egy vagonnyi kütyünk maradt", mégis mindenhez van cuccuk) és a klisé (utolsó pillanatban világmegmentés) eltúlzása nem tetszett, de nagyon jól szórakoztam rajta, és az a lényeg. A 3. rész szintén akciójelenetek sorozata, amik közt Hunt csak szenvedő arcot tud vágni, de szintén nagyon izgalmas. Az első rész tényleg a jellemeiben és történetvezetésében jobb a többinél, a 2-t meg az izgalom és a nő kinézete teszi jóvá.
2012.03.14. 15:24:12
LV3
A második nem tudom micsoda... valami elnyújtott, szánalmas szerelmes film néhány eltúlzott akciójelenettel + fehér szárnyaspatkányokkal (lásd még: "galamb"). Asszem' volt benne Lisa Gerrard szám is, de ettől függetlenül bőven túlpontoztad.
A harmadik non-stop akció, imádom J.J.-t.
A negyedik meg csalódás az előzőhöz képest, de a Burdzs Kalifás rész jó volt.
4. Alien  PlayStation.Community tag
2012.03.14. 12:05:17
LV10
az MI2 75%?!?
Ez a film volt életem legnagyobb moziélménye, persze nem azért mert olyan jó volt, hanem azért mert a John Woo féle f*szságokon szó szerint vinnyogott a mozi. Sikítva röhögtünk mindannyian amikor Tom belassítva lépked a felszálló fehér galambok mögött, vagy amikor belerúg a homokban lévő fegyverbe és az derékszögben felszáll....
Az első és utolsó olyan mozifilmem volt, amin a végén felállva tapsolt a tömeg. Katasztrófa.

Én olyan 55%-ot adnék neki, amiből 50 a fekete lányka szépségéért jár(na).

Mindazonáltal a 3. rész már nagyon bejött, a 4-et meg már nagyon várom.
3. tgabesz  PlayStation.Community tag
2012.03.14. 09:21:28
LV14
Válasz 1. Old_Raiden üzenetére:
A harmadikat én sem bírom.
2. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.13. 22:46:55
LV18
Válasz 1. Old_Raiden üzenetére:
Kinek a pap, kinek a paplan:)
Örülünk?
1. Old_Raiden  Kitiltott felhasználó
2012.03.13. 21:40:58
LV21
A 3. rész 80 a 4. meg 85 ? Hadjuk már ! A 3. rész -80 esetleg.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16010 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5968 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4769 db
Utolsó belépés:
2019.09.23. 19:35:52
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea