Rajongói kéréseimnek eleget téve jöjjön most egy igazi kajablog, thaiföldi kiadásban!

Már elutazás előtt nézegettem interneten a thaiföldi kajákat, egyrészt mert szeretem az ázsiai ételeket, másrészt pedig azért, hogy felkészüljek az esetleges bogarakra, ízeltlábúakra és egyéb „nyalánkságokra”, amikkel kint találkozhatok. Nem terveztem enni ilyesmiket, csak mégis szerettem volna tudni, hogy hogyan néznek ki, nehogy belefussak a jóba.Továbbá azzal is tisztában voltam (rokonok elbeszélései alapján, akik már jártak kint), hogy a thaiok nagyon csípősen eszik az ételeiket, púpozott kanállal tesznek szárított chilit szinte mindenbe, meg vannak furcsább ételeik is, amik első ránézésre visszataszítónak tűnhetnek, de később kiderül róluk, hogy nagyon is ízletesek, csak a látványt kell megszokni. No meg ott van még az a tömérdek érdekesebbnél érdekesebb gyümölcs is, amikért már külön megérné kimenni.

Ez volt az egyik hazavitt kajánk. Rizs, darált hús, zöld chili, rák és zöldségek.A thaiok nagyon szeretnek az utcán enni, és ha Thaiföldön jársz, akkor a legkézenfekvőbb megoldás ez, hiszen nagyon olcsó (mint minden más is), illetve nagyon gyors. Nyugodtan nevezhetjük gyorskajának, de amellett, hogy gyors, nagyon egészséges is. A húsokból főleg a soványabbakat használják, mellé nagyon sok zöldséget esznek, köretként pedig szinte kizárólag rizst és hát persze ott vannak még a tésztaételeik is, amikből megszámlálhatatlanul sokféle van. Az ízek terén szeretik keverni a savanyút az édessel és a csípőssel, sokat használnak erőteljes fűszereket. Népszerűek a levesek is (itthon ugye menő az ázsiai instant leves), de ők a levesek levét nem nagyon eszik meg, csak a sűrűjét.

Khao San road-on egy egyszerű utcai tésztaárus. Gyors, finom, olcsó. Mi kell még?Thaiföldön édességek is vannak, de inkább csak a helyi fajták népszerűek, ráadásul a csokoládé nagyon drága. Az egyik forró napon (na jó, az összes rohadt meleg volt) belefutottunk egy fagyi árusba. Kértünk is szin alapján egy párat, hát meglepődtünk amikor belenyaltunk. Csoki, vanilia, eper? Dehogy. Kukorica, vörösbab, rizs és zöldbab! Ráadásul nagyobb darabok is voltak bennük. Az enyém a vörösbabos volt, hát tök úgy éreztem, mintha faterom jeges babfőzelékét nyalogatnám. :D A Chatuchak piacon pedig finom banános fagyit lehetett enni. Biztosak voltunk benne, hogy 100% banánt tartalmaz, hiszen egy egész banán volt feltűzve egy pálcikára, lefagyasztva, csokiba belemártva és színes cukor golyócskákkal megszórva.

Vékony tészta, banán, cukormáz és csokiöntet. Többször is bűnöztünk itt. :)A furcsa fagyik. :DMint mondottam, az utcák tele vannak ilyen kis gurulós mobil-mini-kajáldákkal, ahol a hozzávalók sok kis tálkában kapnak helyet, van egy nagy wok, amiben az összes kaját megcsinálják pár perc alatt, a készételt pedig belerakják műanyag tálkába, hozzá műanyag evőeszköz, ezt mind bele zacskóba és már vihetjük is haza – vagy ott helyben egy ülőalkalmatosságon elfogyasztjuk. Egyszer egy zsúfolt piacon császkáltunk, amikor kiérve az egyik utcácskáról, egy étterem-féleségbe botlottunk. Az asztalok közvetlenül a folyópart mellett voltak, le is ültünk az egyikhez. Teljes rálátásunk volt a folyóra és a part menti látványosságokra. Kikértük a finom fogásokat (édes-savanyú husi rizzsel, Tom Yum, stb.), majd végeztünk, fizettünk és visszanézve észrevettük, hogy a pincérnő letörli az asztalt, a maradékot pedig egy kecses mozdulattal behajitja a vizbe. :D

Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban kivánom a csipős ételeket. Már tapasztaltam ezelőtt a thai chili erősségét, de mindenképp ki akartam próbálni kint is. Mivel a thaiok nem nézik ki a külföldiekből, hogy ugyanúgy szeretik a csipőset mint ők, ezért mindig csodálkozva néztek rám, amikor kértem az ételekbe chilit, de aztán örültek, amikor látták rajtam, hogy izlik a csipős. Az egyik piacon megkérdeztem az egyik chiliárust, hogy melyik erős chili. Felém nyújtott egy kisebb szemet, hogy próbáljam ki. Meg is ettem, de az igazat megvallva annyira nem csipett, mutattam is neki, hogy ez kevés. Erre kikerekedtek a szemei, odaszólt valakinek valamit, majd kisvártatva hoztak is apró szemű chilit. Most ezen volt a sor, hogy kipróbáljam. Egészbe kaptam be és rágni kezdtem. Pár másodperc múlva éreztem a forróságot, amint szétterjed a számban, majd a torkomban és kezdett is rendesen csipni. Talán még kicsit csuklottam is és mintha meg is könnyeztem volna az erejét. Na, ez már tetszett az árusnak, nevetett is. Én pedig azonnal vettem pár marékkal, amit itthon kiszárítok és feltűzöm. Nagyon jól fog jönni, ha megkivánok egy kis csípőset!

Az „általános” rizses és tésztás ételeken túl volt lehetőségem új ízeket és ízkombinációkat is megkóstolni. A mangós-kókusztejes rizs nagyon frissitő a nagy melegben. Az édes-ropogós rántott banánszelet is nagyon finom volt, de frissen az igazi. Voltak pálcikára tűzött virslik is, de a magyar virsliktől csak abban különböztek, hogy sokkal jobb volt az ízük (talán a kóbor kutyáknak és macskáknak ilyen jó az ízük? :). Ittam zacskós kólát is. :D Jeget tettek a dupla zacskóba, ráöntötték az (eredeti) kólát, tettek bele pár szívószálat és már ihattuk is.

Szerintem az ennivalók töredékét sem kóstoltuk meg, a piacokon is annyi féle friss és száritott húsok voltak, tengernyi halfajta a legkisebbtől az embernagyságú szörnyekig, rákok felstócolva, amiket itthon méregdrágán lehet csak megvenni, ott méretes mind és olcsó, legszivesebben minden nap csak ilyeneket ennék. Valamint a gyümölcsök (lichi, sárkánygyümölcs, mango, papaya, hogy csak párat emlitsek), és a zöldségek is feltornyozva sorakoztak minden második standon. Százféle szinű és méretű chili, méretes gyömbér, méteres hosszúságú fahéj… felsorolni is nehéz lenne, nem is próbálkozok meg vele. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi minden található a piacokon, olyan is volt dögivel, amiről fogalmunk se volt, hogy mi az, vagy amiről nem akartuk tudni, hogy mi volt az. :D

Utcai árus. Mindenféle rák, kagyló... nagy volt a választék.Külön bekezdést érdemel a durián. A durián egy gyümölcs, aminek irtózatos szaga van (sokan a rothadó hús szagához hasonlitják, én nem tudtam behatárolni, de tényleg nagyon büdös). Viszont az íze állítólag isteni, csak az orrodat kell befogni. Hát, én megkóstoltam, de nem lettem oda érte. Amúgy ezt a gyümölcsöt sok helyről kitiltották, pont a szaga miatt, pl. repülőn sem lehet szállitani. Kint van durián fagyi is, amit párom kipróbált. Nagyon utána nem mentünk a közelébe – se a durián fagyi, se az ő közelébe – és szegényt pár napi tik-tak kúrára itéltük. :D

Még oldalakat tudnék irni a sok finomságról, de az sem lenne elég, hogy mindent bemutassak, ezt át kell élni, ezt látni kell, ki kell próbálni. Ilyen egzotikus országban meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy valami újat próbálj ki, fedezz fel új ízeket, ismerj meg új embereket, mert ha csak a szállodai szobából és a buszról szemléled az ottani világot, akkor ennyi erővel a Travel Channelön is nézhettél volna egy thaiföldi műsort…

Remélem nem hagytam ki semmit és meghoztam az étvágyatokat a távol-keleti ízekhez. Ha Thaiföldre nem is, de a sarki ABC-be ugorjatok le egy kis instant levesért, de ne felejtsétek felturbózni egy kis chilivel, egy lime levével és egy kevés vékonyra vágott friss zöldséget (pl. újhagyma, petrezselyem, gyömbér stb.) is tegyetek bele.

Jó étvágyat és köszöntem a megtisztelő figyelmet!

U.I.: A blogsorozatnak Thaiföldről koránt sincs vége. ;)