PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

16 hozzászólás

2012.03.05. 01:02:24

Utolsó hozzászólás: Matichku

2012.05.30. 03:27:15

Megosztás
Értékeld a blogot!
Piszkos Harry (Dirty Harry – 1971)

"Tudom, mire gondolsz. Hatot lőttem, vagy csak ötöt? Őszintén, a nagy hajcihőben magam sem számoltam. De mivel ez egy 44-es Magnum, a legerősebb lőfegyver és simán szétrepítheti a fejedet, biztosan az jár most a fejedben: "Érezzem mázlistának magamat?" Úgy érzed, fafej?"

Az ember manapság aligha lepődik meg azon, hogy egy bűntett elkövetése után a bűnösnek több joga van mint az áldozatnak, vagy ha az adott tettes bűnösségétől függetlenül szépen kisétál a bíróságról, szabadlábon. Hiába van alkotmány, vagy törvény, mégis ott van az a fránya jog, amelynek köszönhetően életfogytig rács mögött tartják a családját lemészároló egyéneket, vagy más hidegvérű gyilkosokat, szállást, és meleg ételt biztosítva nekik, mindezt persze az adófizetők pénzéből. Nem csoda, hogy a hétköznapi ember mindezt nem nézi jó szemmel, de gyakorlatilag nem is tud ellene tenni semmit. Nem is szólva az igazságszolgáltatásról, vagyis a rendőrségről, akik nem nagyon erőltetik meg magukat, legalábbis ebben az országban nem. A kérdés az, hogyha ők nem veszik kezükbe a dolgokat, akkor mi hogy tegyük? Sovány vigasz, hogy ez nemcsak most van így, hanem a késői ’60-as és a korai ’70-es években is hasonló állapotok uralkodtak és persze hol máshol mint a lehetőségek országában, az Amerikai Egyesült Államokban. Hiába van olyan messze tőlünk, annak idején az USA-ban még durvább volt a helyzet. Az igazságszolgáltatás a béka segge alatt volt, az elkövetőknek több joguk volt mint az áldozatoknak, az ügyvédek mindezt szakmai játszadozásnak fogták fel, a nép lázadt a vietnámi háború ellen, hippi-mozgalmak alakultak, az utcákat pedig elözönlötték a pszichopata bűnözők. Nem volt aki kézbe vegye a dolgokat és rendez teremtsen, ha máshol nem legalább a mozivásznon tették volna, de már ott sem. Az ekkor készült filmek főkarakterei együgyű balekok voltak, akik inkább vonultak be impotenciazavarral küszködő kriptaszökevényekként, mint keménytökű férfiként. Szerencsére ez nem tartott sokáig, 1971-ben egy újfajta zsarufilm került a mozikba, amely újradefiniálta az effajta mozik műfaját és egy új típusú hősfigurát teremtett. Így készült el a Piszkos Harry, amely azon felül hogy egy izgalmas, lebilincselő krimi, súlyos morális és politikai töltetet tartalmaz, bemutatásakor ki is verte a biztosítékot, egyesek ujjongtak, tapsoltak a filmet látván, mások pedig egy fasiszta műnek bélyegezték, az alkotókat pedig náciknak hívták.

A westernfilmeken edződött Don Siegel rendező, kedvenc színészével az akkoriban már Sergio Leone Dollár-trilógiájával befutott Clint Eastwood-al karöltve alkotta meg Harry Callahan rendőrnyomozó karakterét, aki igazi, forradalmi hatással volt a későbbi zsarufilmekre és főszereplőire. Harry Callahan, becenevén Piszkos Harry (a félreértések elkerülése végett a „piszkos” becenevet azért kapta, mert mindig ő végzi el a piszkos munkát) a San Francisco-i rendőrség nyomozója, aki saját becsületkódexszel és az önmaga által felállított törvények szerint jár el munkája során. Ez körülbelül annyiból áll hogy Harry már a bűntett helyszínén lepuffantja az elkövetőt, a .44-as Magnum kéziágyújával (amelyből neki van a legnagyobb, mindig töltve van és mindig célba talál – egy bizonyíték rá hogy a karakter a tökéletes férfiasság szimbóluma) aki vele szembe kerül a bíróságig már nem nagyon jut el. A város vezetése szívja is a fogát miatta, de azért megtűrik, mert a módszerei úgy tűnik hatásosak. Aztán hirtelen elszabadul a pokol, a várost egy Skorpió nevű gyilkos tartja rettegésben, aki szúrópróba szerűen választja ki áldozatait, majd pénzt követel, különben újra ölni fog. Az ügyet Callahan-re bízzák, aki minden áron elakarja kapni a hidegvérű gyilkost, ám ez egyre nehezebb lesz, mivel bizonyítékhiány és rendőri túlkapás miatt Skorpió visszakerül az utcára, Harry azonban nem adja fel ilyen könnyen. A történet lényegében nagyon egyszerű és nincs túlbonyolítva, a legnagyobb hangsúlyt maga a címszereplő kapja, vagyis Piszkos Harry Callahan. Harry nem kivételezik, mindenkit utál, cinikus és csöndes, keveset beszél, de a tekintete mindent elmond helyette. Csak a munkájának él, küldetésének tekinti hogy megállítsa az utcákat elözönlött bűnözőket, bármi áron, ha kell a szabályok áthágásával is. Harry figurájának filmművészetre való hatása vitathatatlan, rengeteg más későbbi rendőr karakter erről a szereplőről lett mintázva, köztük a Halálos fegyver Martin Riggs-e, és a Drágán add az életed John McClane-je is, de ide tartozik még Marion Cobretti, John Rambo, Ivan Danko és még sokan mások. Harry Callahan volt a kiindulópont, egyfajta váz a többi zsarukarakter számára, akiket a későbbiekben más tulajdonságokkal, eltérő személyiséggel ruháztak fel (a mára már a végsőkig koptatott zsaruklisék - piálás, másnaposság, cigizés, kiégés, stb.).

Harry amúgy nem iszik, nem dohányzik, nem káromkodik, felesége meghalt, barátnője pedig nincs. Nem törődik a bűnözőket megillető jogokkal, a bírókkal, az ügyészekkel, a feletteseivel, saját módszerei szerint dolgozik, az ártatlan emberek védelmében áll ki a bűn ellen, bármire képes hogy megoldjon egy ügyet. Fontos, hogy a filmet és a karaktert a helyén kezeljük, hiszen ma már ezek a tulajdonságok a végletekig el vannak koptatva, de ez akkor – 1971-ben – még merőben új volt, ezért is aratott akkora sikert, hogy még a mai napig is emlegetik. Harry egy afféle pisztolyhős, a Leone westernhősök jellegeivel felruházott, modern cowboy (itt sem tudunk meg sokat magáról a főszereplőről, csak hogy a felesége meghalt), a film pedig a helyszíneknek és az égből készült felvételeknek köszönhetően egy nagyvárosi, betonházak közötti westernfilm. Nem csoda, Siegel egyik korábbi filmje a Coogan blöffje (amelyben szintén Eastwood volt a főszereplő) is hasonló panelekre építkezett, ám amit ott nem sikerült rendesen kibontani, a Piszkos Harry-ben minden tekintetben betalált. Clint Eastwood szokásos profizmussal játssza el az öntörvényű rendőrt, a nézésével mindent elmond, a munkáját végezve is laza marad, sosem pánikol be, végig csendes és higgadt marad. Talán ezért is lett ilyen kultikus karakter, mert a kisembert, a hétköznapi embert képviselte, akinek tele lett a hócipője azzal hogy a semmirekellő bűnözőket több jog illeti meg, mint az áldozatot. Az emberek mindig féltek, vagy nem volt rá lehetőségük kezükbe venni a dolgokat, de Harry ezt megtette helyettük, amiért az emberek rajongtak érte. Főleg Amerikában, hiszen a polgárok elhagyva, megtörve érezték magukat és szükségük volt egyfajta hősképre.

"Ha egy meztelen férfi álló farokkal, egy késsel a kezében üldöz egy nőt a sikátorban, nem hiszem, hogy a Vörös Keresztnek gyűjt adományokat."

A cselekmény a fordulatok és az egyszerű történet ellenére is jól fel van építve, külön érdekesség hogy fő szálon kívül láthatunk bizonyos mellékágakat is, amelyek nem kapcsolódnak a fő cselekményhez, ezek az elemek amúgy a folytatásokban is jellemzőek lettek (ezek közül az egyik amikor Harry-t megzavarják ebéd közben és itt hangzik el a híres mondat is, amely mára feledhetetlenné vált). A jelenetek mai akciófilmeket nézve felérnek egy vasárnapi matinéval, de akkori mércével nézve igen erőszakosak, mindezt a ’70-es évek naturalista megjelenítésével. A Skorpiót alakító Andy Robinson (a karaktert amúgy egy valóban létező gyilkosról a Zodiákusról mintázták, akit máig nem sikerült kézre keríteni) élete legjobbját hozza, annyira hitelesen alakítja a gyilkost, hogy a néző is megutálja, viselkedése és tenyérbemászó képe miatt csak még jobban szurkolunk Harry-nek hogy puffantsa már le a rohadékot, ennél szemetebb és visszataszítóbb negatív karaktert nem mindennap látunk a vásznon. Skorpió nemcsak az akkori pszichopata gyilkosok tükörképe volt, hanem az akkori hippi mozgalmak megtestesítője is, baloldali indíttatású karakter, már a legelején tisztába vagyunk vele hogy ő az elkövető.

A film bemutatása után rengeteg botrányt kavart, a nép viszont szerette, mivel végre egy olyan hőst láthattak a mozivásznon, aki nem lacafacázik, kezébe veszi a dolgokat, és rendet teremt. Ez egyfajta jó érzéssel tölti el az embert, hiszen akkoriban (és sajnos ma is) semmi sem úgy történt ahogy kellett volna, ahogy az igazság megkövetelte volna, Harry viszont magát az igazságot képviselte, ezt azonban volt aki félreértelmezte és a karaktert, na meg magát a filmet is egy rasszista műnek állította be. Különösen nagy vitákat váltott ki az a jelenet, mikor Harry gyakorlatilag megkínozza a korábban lábon lőtt Skorpiót, mert az nem hajlandó elárulni hová rejtette el azt a lányt, akit meztelenül, élve eltemetett és talán már csak órái vannak hátra mielőtt elfogy a levegője. Az áldozat érdekében kénytelen volt áthágni a szabályokat és nem megfelelően eljárni, de sajnos semmi sem úgy alakult ahogy kellett volna, a lány már halott mire megtalálják, Skorpiót pedig szabadon engedik, Harry ellen pedig majdnem vádat emelnek. Ugyanis mindenki szerint az lenne a legjobb ha a gyilkos minimum gázkamrában végezné, de a bizonyos bűnöst megillető jogok miatt ez nem lehetséges. Sikertelenség ide, vagy oda Harry nem adja fel és ez az ami miatt annyian rajongunk érte, nem érdekli se a felettesei se a polgármester parancsa, a saját feje után megy, mert tudja a tettes, csak idő kérdése és újra bűnt fog elkövetni. És természetesen ahogy lennie kell ez meg is történik, s végül Callahan másodszorra is elmondja az emlékezetes mondatot (jóval dühösebben és keserűbben mint először), aztán .44-es kézifegyverével igazságot szolgáltat. És a néző megnyugodhat, a hős megtette amit kell és a hétköznapi polgár nyugodtan aludhat. A mai helyzetet elnézve pedig ebben az országban is ilyen emberekre lenne szükség, mi sem bizonyítja jobban hogy még ma is rengetegen beszélnek erről a filmről, rengetegen ítélik el még most is, (külön érdekesség hogy egy Fülöp szigeteki ország rendőrsége oktatófilmként használja) véleményem szerint teljesen alaptalanul, hiszen ha ízeire bontjuk a filmet, rájövünk hogy valójában nem tartalmaz semmilyen fasiszta töltetet a főszereplő. A filmnek köszönhetően az emberek egy újfajta zsarufigurát ismertek meg, Clint Eastwood pedig végleg szupersztárrá vált. S bár a Piszkos Harry tartalmaz egy-két logikai bakit és egy kicsit fogott rajta az idő kereke, mégis, aktualitását aligha veszítette el az eltelt évek során, sőt egyre jobban előtérbe kerül megint. Végezetül hadd idézzem egy színész fontos mondatát, amely egy dokumentumfilmben hangzott el: „Ha az ember egy sötét sikátorban szembe kerül egy gyilkossal aki el akarja venni az életét, mindenki egy Harry Callahan-re fog várni hogy megjelenjen a .44-esével és egy pár tölténnyel megkínálja az illetőt.”

100%

A Magnum ereje (Magnum Force – 1973)

"Semmi bajom a lövöldözéssel, ha a megfelelő embereket lövik le."

Az 1971-ben bemutatott Piszkos Harry nemcsak egy újfajta zsarufigurát mutatott be, hanem országos felháborodást és vitákat váltott ki, így valamiféleképpen reagálni kellett a vádakra. A válasz röpke két év múlva meg is érkezett és oda is csapott, épp úgy ahogy kell. Sok ember az első filmet látván Harry Callahan-t egy önbíráskodó, náci figurának tekintette, aki nem tett mást minthogy kegyetlenül kivégzett mindenkit, mindegy milyen bűnt követett el. Az alkotók befogadták ezen kritikákat és bizony rájöttek hogy nagyon sokan félreértelmezték a film üzenetét, vagy olyasmit magyaráztak bele, ami gyakorlatilag nem is volt ott. Pedig Piszkos Harry nem volt más mint az igazság, a moralitás megtestesítője, aki bár egy ügy megoldása érdekében áthágott bizonyos szabályokat, amelyek épp nem válhatnak a néző ínyére, ám egy adott határt mégsem lépett át, amit tett azt mind okkal és az áldozatok, a polgárok érdekében tette. Ám Harry mindezen tulajdonságai, szándékai kitöltenek egy külön filmet, így született meg A Magnum ereje című alkotás, amely rendbetette a karakterről kialakult negatív képeket, segítségével sokkal jobban megérhetjük ezt a hatalmas igazságérzettel rendelkező szereplőt, nem utolsó sorban a folytatásnak is van némi háttere, 1972-ben a Watergate botrány, a Müncheni olimpia, vagy Vietnám újbóli bombázása. Mind olyan esemény volt, amely elkeserítette a hétköznapi polgárt, így Harry-t újból bevetésre küldték, ezúttal nemcsak a .44-es Magnumját és rendíthetetlen kötelességtudatát vitte magával, hanem többet is: egy kis verbális kommunikációra való hajlamot és nem kevés életbölcsességet is. Az alkotók nyilván érezték, hogy másodszorra már nem válna be az előzőleg alkalmazott recept, tehát egy olyan történet kellett, ami egyszerre helyezi új megvilágításba Callahan karakterét, de közben megmaradnak az első filmben megismert személyiségvonásai is. A forgatókönyvet az a John Milius írta, aki már az előző felvonásnál is közreműködött, majd csinált még egy-két jó mozit, olyanok mint például az Apokalipszis most, Conan a barbár, Vörös hajnal, valamint Michael Cimino aki ezután még csinált egy filmet Clint Eastwood-al (Villám és Fürgeláb), aztán a Szarvasvadász kirobbanó, példa nélküli sikere után nagyjából csak példa nélküli bukásokhoz asszisztált. Akárhogy is, itt mindketten csúcsformában voltak és sikerült egy olyan munkát letenni az asztalra, amely nemcsak hogy simán megüti az első rész szintjét, de nyomokban még csont nélkül fel is múlja azt.

Egy önjelölt igazságosztó csoport gyilkolja a város legismertebb gengsztereit, így természetesen Piszkos Harry Callahan és társa (az előző filmben egy mexikóit kapott maga mellé, aki egy találat után úgy gondolta hogy nem árt valami könnyebb meló után nézni – itt egy fekete zöldfülű segíti bűn elleni munkáját) azonnal szívügyeként tekint a tettesek elkapására, ám az új rendőrfőnök Neil Briggs azonnal eltiltja őket az ügytől, ugyanis semmi kedve egy újabb Callahan által okozott vérfürdőt kimagyarázni, na meg hát a város polgármestere előtt is gondozni kell saját népszerűségi indexét. Harry viszont nem lenne Harry ha nem kezdene el saját szakállára nyomozni, ám hamar kiderül hogy az ügy mindennél elképesztőbb: ugyanis az elkövető egy csapat újonc, motoros rendőr, akik arra hivatottak hogy megtisztítsák az utcákat a gengszterektől és gyilkosoktól. Harry így gyakorlatilag hasonló felfogású emberekkel kerül szembe mint amilyen ő maga.

A téma mindenképp telitalálat, hiszen érdekes amint Harry döntéskényszerbe kerül: akkor most álljon az ő oldalukon, vagy ellenük? Hiszen rendőrként kötelessége elkapni őket, mert amit tesznek az jogilag, de ami még fontosabb, erkölcsileg sem tolerálható. Szerencsére mindvégig egyértelmű hogy főhősünk melyik oldalán áll. Az tény hogy a motorosrendőrök és Callahan között sok hasonlóság van, na de a fiatal csoport olyan határokat lép át, amelyet Harry sosem tenne meg, akármennyire is fittyet hány a jogra, vagy az alkotmányra. Eastwood gyakorlatilag lubickol a szerepben, hihetetlenül bele éli magát, ez az ember tényleg úgy színészkedik mintha valóban a filmben, a képkockákban létezne. Harry karaktere jelentős változásokon ment át az előző rész óta (nyilván ez is azért történt hogy jobban kihangsúlyozzák emberi énjét, megmutassák hogy lényegében ő is hús-vér lény, nem pedig egy sebezhetetlen halálosztó, aki lelövi a pultost, mert az nem tett majonézt a hot-dogra), igazi társas lénnyé vált, a rendőrségen tisztelik, szabadidejében régi barátja gyerekeit és annak elvált feleségét pátyolgatja (aki nem mellesleg ki is kezd vele, hősünk azonban visszautasítja – micsoda úriember), láthatjuk a lakását is, és hogy még mindig gondol elhunyt feleségére, valamint szépen be is csajozik, méghozzá nem is nehezen. Így kissé közelebb hozták a karaktert, így hatásosabb lesz a továbbiakban mikor felveszi a harcot a negatív szereplőkkel.

Apropó negatív szereplők: Az első rész magányos, baloldali, pszichopata karakterével ellentétben Harry itt egy egész csoporttal küzd meg, csupa jobboldali indíttatású szereplőkkel, akik fekete egyenruhájukban és sisakjukban pont olyanok mint az egykori náci SS halálosztagok, nem is beszélve a módszereikről (közelről fejbelövés, majd még ötöt a testbe, vagy bokorból géppuskázás a gyanútlan gengsztertömegre), megmutatva ezzel hogy korántsem Eastwood karaktere a keménykezű fasiszta figura, hanem épp azok akik ellen harcol (olaj a tűzre hogy a halálosztag vezetője szőke és kékszemű), így a Piszkos Harry-vel ellentétben A Magnum ereje valóban egy fasiszta film. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá hogy a halálosztag és Harry között nagy különbség van, hiszen a vezetőjük (akit David Soul alakít – a pacák emiatt a szerep miatt került be a Starsky és Hutch-ba) az ügy érdekében már egy másik rendőrt is megöl. Harry aztán végül felteszi a kérdést, hogy mégis hová vezet ez az egész, mennyi határt lehet még átlépni, hiszen maga is, legszívesebben koporsóban vagy rács mögött szeretné látni ezt a sok mocskot, de valamilyen módon mégis ragaszkodni a kert a rendszer által lefektetett alapokhoz.

A folytatás sokkal izgalmasabb mint elődje, bár itt sem nehéz kitalálni hogy kik is a gyilkosok, azért jó látni hogy Harry nem csak puffogtat, hanem a ballisztikusoknál és a hullaházban is eltölt egy kis időt. Természetesen ez nem megy az izgalom rovására, néhány akciójelenet is van az alkotásban, jól megkoreografált lövöldözést és egy valamirevaló autósüldözést is kapunk, valamint a Piszkos Harry sorozat visszatérő eleme, a főszálhoz szorosan nem kapcsolódó jelenetek is helyet kaptak, ezúttal Harry repülőgép eltérítőkkel számol le és belekeveredik egy bolti lopásba is. És mivel a ’70-es években járunk, megkapjuk a kötelező villantós részeket – cici, popsi, nuni, egyik sem marad ki, ahogy a közelről fejbelövés és a vérmennyiség, a széria történelmének legtöbb áldozatot számoló darabja ez (röpke 30 halottal). Ma már hihetetlen hogy volt egy ilyen időszak mikor nem kellettek százmilliók egy jó mozi leforgatásához, pláne ha egy folytatásról van szó, de nyugtázhatjuk hogy A Magnum ereje felveszi a versenyt elődjével, Callahan karaktere sokkal szimpatikusabb lett, a hangulat is szabadabb, színészi alakítások terén pedig már dicsértem a jó öreg Eastwood bácsit, de Soul-on kívül a motoros rendőrök többi tagja háttérbe szorul végig és nem kap sok teret, ellenben a Briggs hadnagyot alakító Hal Holbrook-al, aki a szokásos kötekedő főnök, akit mindenki szeretne jól képen törölni.

"Az ember ismerje a korlátait."

Végülis A Magnum ereje sikeresen állította helyre Callahan renoméját, aki az utolsó percekben bevallja hogy hiába rossz a rendszer, amíg nem jön valaki hogy újat mutasson addig teljes vállszélességgel kitart mellette. A film igazi kasszasiker lett, a kritika is imádta, a mindenféle rosszmájú aki náci műnek fogta fel az elsőt, az most kapott egy jó nagy pofont. Persze senki sem egyforma, így legtöbben megmaradtak a kaptafánál. Harry álma hogy egyszer majd jön egy jobb rendszer, így lassan 40 év múlva is csak álom maradt, a mi álmunk ami ott lóg a levegőben,. De mi akik nem fanyalogtunk és bélyegeztük meg Harry-t az első filmben, már ott megértettük a szándékát, a második rész csak megerősített minket abban hogy Callahan és a .44-ese a mi érdekünket szolgálja, s amíg a törvény, na meg a jogrendszer ilyen pocsék, ő mindig ott lesz hogy mindezt semmibe vegye és rendet tegyen.

100%

Az igazságosztó (The Enforcer – 1976)

"- Maga egy mocskos szemétláda. Ugye igazam van Harry?
- A legmocskosabb."


A Piszkos Harry és A Magnum ereje filmek után nem volt kérdéses hogy Eastwood egyszer megint visszatér a mogorva és cinikus rendőr szerepében, a bemutató pedig el is érkezett 1976-ban, rövid három év után. A második rész elvileg nagy siker lett, mégsem robbantott ki olyan vitákat mint a legelső felvonás, tehát gyakorlatilag nem is volt mire „reagálni” a készítőknek, és talán ez volt az oka annak hogy a forgatókönyv kevésbé volt ütős. Ugyanis Az igazságosztó című harmadik Piszkos Harry film alatt igen csak remeg a léc, nincs meg benne az ami az elsőt eredetivé, a másodikat pedig érdekessé tette. Természetesen persze nem csak a gyenge forgatókönyv a hibás, ugyanis A Magnum ereje olyan magasra tette a lécet, hogy azután már nehéz volt újat mutatni, de azért az alkotók mentségére legyen mondva hogy tényleg megpróbálták.

Harry Callahan miután sikeresen és látványosan megfékezett néhány bolti tolvajt, a rendőrfőnök megharagszik rá és egyből a személyzeti osztályra helyezteti. Az osztályon csupán az a dolga hogy vizsgáztatóként több más rendőrrel karöltve dönt kik legyenek alkalmasak arra hogy előléptessék őket nyomozóvá. Harry természetesen egyből beleköt az első jelöltbe, aki nem mellesleg egy nő, majd kap az alkalmon és a többi vizsgáztatót is kiosztja. Eközben egy csapat amely Népi Forradalmi Csoportnak nevezi magát betör egy fegyverraktárba, azonban Harry társa DiGeorgio tetten éri őket, de végül súlyosan megsebesül és korházba kerül. Callahan ezután személyes bosszút fogad, ám meglepetés éri: visszahelyezték a gyilkossági csoporthoz, és megkapta az ügyet, na meg egy új társat maga mellé, pontosabban ugyanazt a nőt akit lehordott a felvételi bizottság előtt.

Mint ahogy a többi felvonásnak, ennek is van valóságalapja, a filmben található két forradalmi csoportot valós szervezetekről mintázták, így hasonlóan az előző részhez Harry itt megint egy egész csapattal kerül szembe. A különbség az hogy míg A Magnum erejében jobban kibontották a tagok személyiségét (különösen a vezetőjüket), itt az ellenfelek csak szürke alakok, akik arra várnak hogy Harry golyót eresszen beléjük. Bár a főnök Bobby Maxwell kapott némi figyelmet, korántsem annyit amelyet a karaktere megkövetelt volna. Megtudjuk hogy szolgált Vietnámban, egy eszelős őrült, de hogy pontosan mi a célja az egész szervezetnek, mit akarnak elérni, arról nem kapunk semmilyen információt. Érdekes amúgy hogy negatív karakterünk megint szőke hajú, kék szemű, szóval elengedhetetlen az összehasonlítás az előző résszel, ha más nem azért, mert az első rész után itt megint egy baloldali felfogású emberrel állunk szemben. Ezeken kívül nem érzünk különösebb változást, a főellenfelek hiába terroristák, nagyon nem értik a dolgukat, súlyos bakikat lehet felfedezni ha az ember jobban odafigyel, a tetteikkel csak maguknak lőnek öngólt. Közben a film beveti a szokásos kliséket, amit már nagyon sokszor láttunk, bár ezek még nem voltak itt ennyire elkoptatva mint később, mégis fantáziátlanok. Nem úgy mint Callahan új női társa, ami csak megint egy jó húzás volt, érdekes látni hogy Harry először ellenséges vele és ellene van az új rendszernek miszerint nőket is alkalmaznak nyomozónak. Igazi antifeminista viselkedést mutat, majd lassacskán kezd megbarátkozni a nővel, megtalálják a közös hangot, de mielőtt még a néző arra gondolna hogy románc alakul ki köztük, vegye figyelembe Callahan személyiségét, ő amúgy sem ilyen. Sőt, az előző részektől eltérően itt már láthatóan dühösebb és kötözködőbb, beszól a polgármesternek, rendőrfőnöknek, a személyisége sokkal nyersebb és makacsabb lett. Persze módszerei mit sem változtak, .44-ese most sem téveszt célt, itt is megkapja a magáét mindenki aki rossz fát tesz a tűzre. Eastwood és Tyne Daly remek párost alkotnak, a nő karaktere is fejlődik először elég ügyetlen, majd egyre jobban megszokja Harry munkamódszereit és az is jó pont hogy a film nem használja a szokásos klisét, miszerint a két ember beleszeret egymásba.

Az új elemeken kívül természetesen a jól bevált receptek is megmaradtak, itt is található egy pár „melléküldetés” (sajnos ez sem sikerült túl jól, bár humoros), valamint Harry elmaradhatatlan aranyköpései és beszólásai, amelyek viszont a helyükön vannak, talán az öt rész közül ez a legviccesebb felvonás, noha a drámai és brutális jelenetek is megmaradtak. Attól függetlenül hogy a harmadik rész nem sokat újat tud felmutatni, vannak jó pillanatai, mint például a rakétabemutató, vagy az üldözés a háztetőkön.

"Ha valaki favágó akar lenni,akkor tanulja meg használni a fejszét."

Összességében a film csupán a már bevált elemekre építkezik és a forgatókönyv sajnos figyelmen kívül hagyja a negatív karakterek intelligenciáját, és céljait. Bizony, itt Harry-nek nincs túl nehéz dolga, mert ellenfelei nem vetemednek semmilyen cselhez, gyakorlatilag célkeresztet rajzolnak magukra és várják a megérdemelt halált. A rendőrfőnök és a polgármester sem burjánzik az agysejtektől, előbbi mindent ellenkezően csinál mint ahogy kellene, utóbbi meg csak önmagát adja (vagyis buta és öntelt). Egy ilyen filmnél természetes hogy végül a jók győzedelmeskednek, de ettől még lehetett volna adni valamilyen motivációt a terroristáknak, vagy valami alapvető célt, mert így csak golyófogónak vannak ott, ugyanis a két főszereplőn kívül mindenki hülye. Az igazságosztó lényegében egy-két új ötleten kívül nem sokat nyújt, Harry megint rendet tesz, és bár stílusosan intézi el a főellenfelet, a vége főcím meglepően gyorsan jön el. Amíg tart addig leköti az embert, néha annyira is hogy képes elfelejteni a film észrevehető hibáit. Alul marad az előző két résztől, de mint különálló produkció megállja a helyét, tekintve hogy volt ennél gyengébb próbálkozás is a szériában. Akárhogy is, Eastwood itt ismét nagyon cool, szóval már miatta is érdemes legalább egyszer megnézni, de a sorozat zászlóshajójának nevezni a harmadik részt legalább akkor badarság lenne, mint pisztollyal fenyegetni Harry-t.

75%

Az igazság útja (Sudden Impact – 1983)

"Rajta! Hadd legyen jó napom."

Piszkos Harry Callahan egyértelműen a ’70-es évek Amerikájának terméke volt, minden indulatával és cinikusságával együtt. A harmadik rész elkészülte után azonban Clint Eastwood lezártnak tekintette a sorozatot, és Harry a lázadó ’70-es évekkel együtt a múl része lett. Azonban a stúdió nem így gondolta és a rajongók egyöntetű szavazása alapján is volt még mit kisajtolni a szériából, még úgy is hogy az 1980-as évek első felét nem igazán jellemezte az erőszak és az igazságtalanság, legalábbis semmiképpen sem úgy mint az előző évtizedet. Nos, ezt sokan másképp gondolták, hiszen a rendszer ugyanúgy rossz volt, tombolt a korrupció, a drog, a bürokrácia, tehát 7 év után úgy hitték ideje megint bevetésre küldeni (immár negyedszerre) Piszkos Harry-t. 7 év viszont rengeteg idő, amely alatt sok minden megváltozik, ám csak a módszerek változtak, a problémák ugyanazok maradtak. Az igazság útja című negyedik Piszkos Harry film ugyanis a sorozat alighanem legsötétebb epizódja, egyszerre leli róla a ’80-as évek diszkó-korszakának hangulata és a Reagani Amerika elé is valamelyest görbe tükröt tart. A korszak más lett ugyan, de Harry és a módszerei, valamint a megbízható .44-es kéziágyúja maradt a régi. Az előző rész noha sok pénzt hozott a konyhára, kritikailag nem robbantott akkorát mint az első két felvonás és a negyedik rész esetében Eastwood nem bízott semmit sem a véletlenre, ezúttal nemcsak főszereplője, hanem producere és rendezője is lett a filmnek. Az öregnek nem ez az első rendezése, korábban már bebizonyította hogy nem árul zsákbamacskát és ez jelen film esetében is így van, nyilván érezte hogy Az igazságosztó átlagos témája után most valami eredetire van szükség, mint ahogy A Magnum ereje volt a Piszkos Harry után. Így hát az alapfelállás és a dilemma is hasonló lett mint a második részben.

Harry Callahan ugyan öregebb lett, e még mindig ugyanúgy ő a legmegfelelőbb eszköz arra ha bűnözőket kell megfékezni. Azonban kissé morcos mostanában, mivel a maffia emberei a fejét akarják, és főnöke is szabadságra küldi. Közben egy különös gyilkos után nyomoz, aki különböző férfiakat lő ágyékon, majd fejbe. A rendőrfőnök vidékre küldi Callahan-t, mert így legalább távol maradhat a nagyváros veszélyeitől és végezheti a munkáját is. Rövid nyomozás után azonban kiderül, hogy a gyilkos nem más mint egy Jennifer Spencer nevű nő, akit 10 éve a testvérével együtt megerőszakolt egy csapat pszichopata. A testvérét egy életre megnyomorították, a tettesek nem kerültek megrovásra, Jennifer pedig bosszút esküdött ellenük. Callahan így ismét döntéshelyzetbe kerül: vajon ebben az esetben kinek az oldalán áll az igazság, a tettesén, vagy a gyilkosén?

"Te szemét! Te az én szememben egy rakás kutyaszar vagy, és a kutya szarral sok minden megtörténhet: lehet, hogy fellapátolja egy buzgó utcaseprő, lehet, hogy kiszárad és odébbrúgja valaki, vagy eltapossa egy úthenger. Úgyhogy én a helyedben nagyon megnézném magamnak, hogy hová nyom ki a kutya."

Témáját tekintve Az igazság útja igazi telitalálat, nyomokban A Magnum ereje hatása érződik rajta. Harry ismét komoly dilemmába keveredik. Vajon kinek adjon igazat, kinek a pártját fogja? Nos, Harry számára nem is olyan nehéz a döntés, eddig sem kellett őt félteni, most pedig főleg nem. A karaktere megint csak sokat fejlődött, sokkal morcosabb és indulatosabb lett megint, meglátszanak rajta a rendőrségnél eltöltött évek, meg az a sok elviselhetetlen felettes, akik már egyre jobban hangoztatják neki, hogy bizony felette is eljárt már az idő. Ám Harry-t mindez nem érdekli, és .44-ese most sem téveszt célt. Az előző részek (különösen az első és a harmadik) fanyar és cinikus nyomozójával szemben itt Harry-nek érzései is vannak, sokkal nagyobb lett az empátiás képessége, beleérzi magát a megerőszakolt nő helyzetébe. Különösen akkor érez vele együtt, mikor a nő arról beszél hogy a tettesek megússzák, míg az ártatlanok örök fájdalomban élnek tovább és a törvény inkább a gyilkosokat és csőcseléket képviseli. Harry együtt érez vele, mivel azokat a szavakat ő is mondhatta volna. Nem utolsó sorban mindketten vonzódnak egymáshoz, hisz meglátásaik és elméletek nem is annyira különbözőek. A cselekményt gyakran látjuk Jennifer szemszögéből is, ami megintcsak szokatlan egy Piszkos Harry filmtől, különösen a visszaemlékezések, vagy azok az elemek, amelyek miatt a művet már-már thrillernek is lehetne nevezni, annyira megtalálhatóak benne a Hitchcocki elemek és a sötét beállítások. A film rendkívül kiváló vágásokkal és operatőri munkával rendelkezik, csak még jobban rájátszik a thrilleres, sötét hangulatra, hogy néha alig látjuk a főszereplő arcát, csak az alakja rajzolódik ki előttünk. Különösen emlékezetes az a jelenet mikor Eastwood fegyverrel a kezében áll a vidámparkban. Nem látszik az arckifejezése, se semmi, csak egy sötét alakot látunk, a beállítás kiváló, a képsorok örökre beleégnek a néző agyába.

Jó ötlet volt a nagyvároson kívülre helyezni a cselekményt (az egyetlen Piszkos Harry film amely San Francisco-n kívül játszódik), a film első felében látható betondzsungel után a kiscáros kihalt utcáira, házaiban és vidámparkjában csak jobban elkap minket a sötét hangulat és a western-utánérzés. Mindezt Lalo Schiffrin kitűnő zenéjével, amely az előző részekkel ellentétben, ahol harsány trombitaszólamok voltak, azt itt felváltják a ’80-as éveket jellemző diszkózenék és dobok. A városban játszódó jelenetekben a szokásos Piszkos Harry hangulat fogad minket, megint kapunk egy mellékszálat (a bolti lopás, amely során Harry elsüti azt a mondatot, amelyet később az USA elnöke, Ronald Reagan is használt). Majd lekerülünk vidékre, ahol a film olyan hangulatba és képi világba csap át, amely kicsit szokatlan a szériától, de rendkívül jól működik. Ám a kisvárosban sem minden fenékig tejfel, az ottani rendőrfőnök sem tűri meg Harry-t, ráadásul még egy idegesítő kutyát is kap maga mellé. A forgatókönyv és a párbeszédek nagyon rendben vannak, megint ütős poénokat adtak az írók Harry szájába, sikerült úgy továbbfejleszteni a karaktert hogy közben megőrizzék alapvető renoméját. Érdekes hogy míg az előző epizódok elég naturálisak voltak az erőszak és a nudizmus tekintetében, itt nem nagyon látunk meztelenül embereket, vagy brutális kivégzéseket, ennek ellenére ez cseppet sem zavaró, mivel az első három részt sem a pucér nénik és bácsik miatt szerettük (már aki), másrészt pedig más évtizedet írunk, de az erőszakra vágyúk is megkapják a maguk vérrel teli csomagját, csak nem olyan naturális az egész mint a korábbiakban. Eastwood igazi értéssel rendez, bár itt még nem olyan kiforrott a stílusa, mint azt majd a Nincs bocsánat, a Titokzatos folyó, vagy egyéb remekművek esetén derült ki, de jól bánik az alaphelyzettel és igyekszik Jennifer karakterét legalább annyira előtérbe helyezni mint Harry-t. A flashbackeknek köszönhetően a néző csak még jobban bele éli magát a nő helyzetébe és ami még fontosabb, igazat ad neki. Harry is ezekre a következtetésekre jut, a két figura rátalál egymásra, mivel mindketten hasonló gondolkodásúak. A Piszkos Harry filmekben nem ritka hogy a főellenfeleket direkt alakítják olyanra hogy a néző ne érezzen és ne szimpatizáljon velük, ez esetben borítékolható hogy a széria legundorítóbb főellenfél gárdáját sikerült összehozni. Jó érzelmek még csak nyomokban sem fedezhetőek fel bennük, egytől-egyik söpredékek és undorítóak, a legérdekesebb a fiatal fiú, aki azzal védekezik hogy részeg volt és kényszerítették a nő megerőszakolására – az indulatosabb néző már könyörög hogy eresszenek bele néhány golyót. Eastwood gyakorlatilag minden emberi vonást kivett a negatív szereplőkből, hogy az ember a filmet látván méginkább úgy érezze hogy a hősök igazságot szolgáltatnak. Cseppet sem próbálják meg emberi tulajdonságokkal felruházni őket, olyan nyersek és kegyetlenek hogy csak utálni lehet őket, már-már vetekszenek az első rész Skorpiójával.

"Azt várod, hogy olvassam fel a jogaidat, ugye?"

A szériáról elmondható hogy a különböző epizódok rendezői mind karrierjük csúcsát érték el a Piszkos Harry epizódok levezénylésével, ez az állítás a negyedik rész esetében nem állja meg a helyét. Eastwood ugyan jól rendezte meg Az igazság útját, de a stílusa itt még nem volt annyira kiforrott, inkább csak próbálkozott és összességében igen árnyaltan bánt a karakterekkel. Akárhogy is, negyedik rész egy üde színfolt a sorozatban, végre sikerült egy eredeti és nem utolsósorban elgondolkodtató történettel előállni. Persze sokan kritizálták a filmet , de véleményem szerint Harry karakterét itt még nem koptatták el és a thrilleres, sötét beütése miatt ez a rész a „legpiszkosabb” az egész szériában, fényévekkel jobb mint a harmadik felvonás és nyugodtan odailleszthető az első kettő mellé.

90%

Holtbiztos tipp (The Dead Pool – 1988)

"Ha játszani akar,nem árt, ha ismeri a szabályokat."

Kevés franchise mondhatja el magáról, hogy megért 5 részt is, még kevesebb pedig hogy az egymás után következő epizódok minősége töretlen maradt. Sajnos a Piszkos Harry sorozat nem ezen szériák sorát gyarapítja. A Holtbiztos tippcímű ötödik rész ráadásul rendkívül szerencsétlenül járt, mivel olyan időszakban született, mikorra a magányos, jól öltözött öltönyös karakterek kikoptak a mozivásznakról, és helyüket a cigiző, káromkodó, vérző atlétatrikós akcióhősök foglalták el. A '80-as évek végére olyan produkciók formálták újra a zsarukaraktereket és az egész akcióműfajt mint a Halálos fegyver (1987), vagy a Drágán add az életed! (1988). Harry Callahan ezek mellett nem nagyon rúghatott labdába. Mondhatnánk hogy a Holtbiztos tipp csupán a körülmények áldozata lett, de sajnos nem így van. Gyengén megírt történet, ötlettelenség, egy vonalvezetés, több százszor elsütött klisék jellemzik a filmet. A rendezést ezúttal Buddy Van Horn kapta, ami azért is érdekes mert a pasinak nincs valami jó ajánlólevele, nem is ez a szakmája, de ahányszor rendezésre adta a fejét, a végeredmény sem lett túl fényes, fura hogy egy ilyen nagynevű sorozat ötödik részét rá bízták. Bár azt el kell mondani, hogy a kevés rendezése közül még mindig ez a legjobb.

A történeten lehetett volna még mit csiszolni, mert amúgy nem olyan katasztrofális az alaphelyzet, csak nincs kidolgozva. Adva van egy Halállista, amelynek az a lényege, hogy nyolc különböző hírességet írnak fel egy listára, majd fogadásokat kötnek, hogy ki adja be a kulcsot. Általában olyan személyek kerülnek fel, akik amúgy sem húzzák sokáig.. Az egész egy ártatlan játéknak tűnik (már amennyire egy ilyen lista ártatlan lehet), amíg lakókocsijában megfojtják a drogos rocksztárt, Johnny Squares-t, aki szintén rajta volt a listán. Az ügyet Harry Callahan kapja meg, akire a média mostanában alaposan rászállt, ő viszont nem szereti az ilyesféle felhajtást. Azonban nemsokára kiderül hogy az ő neve is felkerült a listára, így elkezdődik a klasszikus macska-egér játék.

"A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van egy."

Sajnos a viszonylag jó alapötletet sikerült átvinni teljes érdektelenségbe. Lényegében az egész film arról szól, hogy mindig jön néhány rosszfiú és Harry halomra lövi őket. Úgy tűnik az öregedés előnyére vált, ugyanis míg az előző részekben kapott néhány gyomrost, vagy emberesen elgyepálták, itt már gyakorlatilag sebezhetetlen, akár egy komolyabb tűzharcról, vagy épp a kocsija felrobbanásáról van szó. Amíg a korábbiakban döntéshelyzetekbe került, vagy valami komoly fenyegetést kellett visszavernie, itt a kihívást nem a főgonosz jelenti, hanem egy riporternő, aki rászállt és minden áron megakarja őt ismerni. Harry persze nem először akad össze egy nővel, de itt gyakorlatilag csak annyi értelme van hogy valamennyire kitöltse az amúgy sem hosszú 90 percet. Callahan azért továbbra is ossza a már jól megszokott aranyköpéseit, nem változott sokat, Eastwood pedig megintcsak hozza a karaktert, csakis az ő jelenléte miatt érdemes időt pazarolni a filmre. Piszkos Harry itt már kicsit megkopott, négy rész után már nem nagyon lehet új oldaláról bemutatni a karaktert, főleg nem olyan tálalásban, hiszen az alkotók nem nagyon igyekeztek azzal, hogy megpróbáljanak valami új dolgot belevinni a történetbe, vagy fordulatosabbá tenni azt. A főellenfelek terén is elfogyott a választék, és azt a ziccert is elég ostobán kezelik hogy a főgonosz valaki másra próbálja terelni a gyilkosságot. Persze még a gyakorlatlan néző is egyből kiszúrja hogy nem ő az, bár igazából az is teljesen felesleges hogy az arcát a film második feléig nem is mutatják. Azért az dicséretes hogy legalább próbálkoztak, Harry új társat kapott, az elsőben egy mexikói, a másodikban egy néger, a harmadikban egy nő, a negyedikben megint egy néger, most pedig egy kínai, aki még verekedni is tud - újabb klisé. A gyilkos kilétét felesleges volt csűrni-csavarni, mivel az előző részek undorító, profi vagy éppen keménytökű ellenfeleivel szemben itt csak egy sima őrült, személyiségzavaros egyénnel van dolgunk, aki nem is okoz annyira nagy fejfáját Harry-nek, aki már a feletteseinek sem szólogat be annyit. Míg az előző részeknek volt valami mondanivalójuk, hátterük, érdekesek vagy elgondolkodtatóak voltak, itt minden csak sima, agyatlan krimivé degradálódik.

"Itt a szerencsesütid. Azt írja:"Ezt elcseszted!".

A Holtbiztos tipp igazi üde színfoltjait azonban nem lehet kikerülni, a kisebb mellékszerepekben vírító Jim Carrey (a stáblistán itt még James Carrey-ként volt feltüntetve), és Liam Neeson is brilírórozik, már itt látszott hogy a későbbiekben sokra fogja vinni ez a két színész. Carrey a drogos roksztár Johnny Squares szerepében tündököl, sajnos nem sokat, de annál profibban csinálja, főleg ha a Guns N' Roses dal előadására gondolunk (külön poén hogy a banda tagjai megjelennek abban a jelenetben mikor eltemetik), másik jó pont az az autósüldözés, ami egyszerre izgalmas és tisztelgés a San Francisco-i zsaru (1968) előtt. Egy bombával felszerelt játékautó rendesen megizzasztja kedvenc nyomozónkat, de végül felülkerekedik és a végén a megbízható .44-est egy szigonypuskára cseréli. Kár hogy a fő ellenfél a harmadik részhez hasonlóan önmagára rajzol célkeresztet, motivációja, célja neki sincs sok, a film pedig olyan hirtelen ér véget amilyen érdektelen volt az egész.

Összességében ez egy igen méltatlan búcsú volt a karaktertől, bár ha az ember nem figyel a részletekre, talán még élvezni is fogja. Miért is ne, Eastwood-nak amúgy sincsenek vacak filmjei, bár már miatta is érdemes időt fektetni a Piszkos Harry sorozat ötödik részébe, elvégre az öreget még egy rossz produkcióban is öröm nézni. A rengeteg negatívum és a franchise kifulladása ellenére ugyanúgy ékes tagja a szériának, ami lehetett volna jobb is, de az ötlettelenség, na meg a konkurencia csúnyán elbánt vele. Ettől függetlenül szórakoztató film, amely egyszerre jellemzi a '80-as évek végét (drogok, harcművész társ, autósüldözés, Guns N' Roses), és a fotelbe szegezi a nézőt, hiába gyenge produkció, ha a felsorolt hibákra nem figyelünk oda, akár még jó élményként is szolgálhat. És bár nem készült több rész, Eastwood olyan későbbi filmjei mint A zöldfülű(1990) és a Véres munka(2002) is ezen széria alapjait használja fel és annak főszereplői is hasonló jelleggel felvértezett személyiségek voltak mint Piszkos Harry Callahan. Frank Miller képregény író/rajzoló is elkészítette a saját Piszkos Harry befejezését, a "Sárga Rohadék" című Sin City-történettel, de természetesen itt is csak a karakter személyiségvonásait és kötelességtudatás használta fel. Sokáig terjengtek a pletykák hogy Eastwood mégis megcsinálja a hatodik részt, de a találhatásoknak 2008-ban szakadt végül, mikor is a Gran Torino című filmmel az öreg örökre sírba helyezte ezt a típusú karaktert. Talán jobb is így, Harry Callahan elvégezte a maga dolgát, hadd horgásszon csak tovább és élvezze a nyugdíjas éveket. Azt hiszem - a nem mindennapi rendőri eredményeit látva - ezt teljes mértékben megérdemli.

60%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
16. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.05.30. 03:27:15
LV14
Tudom nem műsorajánló blog, ezért elnézést kérek, de Clint mester 82 éves lesz május 31-én. Ebből az alkalomból kifolyólag a Filmmúzeum-on 3 filmjét is vetíteni fogják. Azért szólok, hogy ne maradj le róla.
Tehát:
Május 31. 18.20 A szív hídjai
21.00 A Magnum ereje
23.00 Holtbiztos tipp
Remélem segítettem ezzel:)
Nil Satis Nisi Optimum
15. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.07. 13:57:36
LV18
Válasz 14. wallace üzenetére:
Színészként valóban a Gran Torino volt az utolsó filmje... egészen addig amíg benem jelentette hogy megint játszani fog:)))
Örülünk?
14. wallace  Dark Passenger
2012.03.07. 11:01:10
LV18
Válasz 13. VictorVance üzenetére:
A Gran Torino-val simán be lehetett volna fejezni. De én is azt kívánom, csináljon még sok filmet.
13. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.06. 21:10:13
LV18
Válasz 12. wallace üzenetére:
Jah, csak én azért remélem hogy tisztességesen fogja befejezni a pályáját (pl. a Gran Torino is nagyon szép búcsú volt az ő általa megszemélyesített western-karaktertípustól), de legszívesebben azt kívánnám hogy bárcsak örökké élne és sose mondaná hogy "too old for this shit":))) (bár erre kicsi az esély).
Örülünk?
12. wallace  Dark Passenger
2012.03.06. 20:13:13
LV18
Válasz 11. VictorVance üzenetére:
Figyelj, 81 éves az öreg, valahol teljesen érthető.:)
11. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.06. 19:03:51
LV18
Válasz 9. Matichku üzenetére:
Legenda ez az ember, a kevés olyan filmesek egyike akik karrierjük során nem merültek feledésbe és nem ingott meg túlzott mértékben a pályájuk. Bár mostanában mintha kicsit leeresztett volna, talán kezd elfáradni, de ettől még csodálatos életműve van.
Örülünk?
10. wallace  Dark Passenger
2012.03.06. 11:33:39
LV18
Válasz 8. VictorVance üzenetére:
Igen hát végül is a "színész elnök" volt a beceneve.:))
9. Matichku  PlayStation.Community tag
2012.03.05. 23:18:18
LV14
Jók ezek az idézetek, még az is ismeri öket aki nem is látta ezeket a filmeket. Nem vagyok Clint szakértő, de érdekes pályaív Piszkos Harrytől Gran Torinoig.
Nil Satis Nisi Optimum
8. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.05. 22:22:52
LV18
Válasz 7. wallace üzenetére:
Na ezt az Eastwood-Carter dolgot eddig nemtudtam, de nagyon érdekes :)))
Reagan-ről meg köztudott hogy mindig is nagy mozirajongó volt (sőt, anno ő is színészként kezdte), meg szeretett idézgetni filmekből is:))
Örülünk?
7. wallace  Dark Passenger
2012.03.05. 22:16:46
LV18
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
Eastwood támogatta Nixon kampányát, nemcsak az első, de a második ciklusra készülve is, Carter ellenében, én úgy tudtam Nixon mondta. De most utána néztem, és igazad van, Reagan mondta az idézett mondatot.:)
6. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.05. 15:41:12
LV18
Válasz 5. wallace üzenetére:
Nem akarok kontárkodni, de az nem Reagan volt?:)
Örülünk?
5. wallace  Dark Passenger
2012.03.05. 15:37:41
LV18
Ja, és a "Go on, make my day!" - szlogent még Nixon elnök is használta a film kapcsán.:)
4. wallace  Dark Passenger
2012.03.05. 15:34:34
LV18
Megvan mind az 5 rész 720p-ben, már rongyosra néztem őket. Imádom a Piszkos Harry filmeket, meg úgy embloc a Clint Eastwood filmeket.
3. VictorVance  Szerkesztő
2012.03.05. 14:24:29
LV18
Válasz 2. egonauta üzenetére:
A feliratban is így volt.
Örülünk?
2012.03.05. 11:12:34
LV3
Ez a "fafej"-es fordítás a szinkronos? Eszméletlenül hülyén hangzik így magyarul.
Nálam az első a legjobb Eastwood-film, már vagy ötször simán megnéztem. A második nem jött be, a harmadik tetszett (jó volt a női partner pl.), a többit meg már vagy 3 éve tartogatom, de sosem tudom rávenni magam, hogy megnézzem őket.
1. leslie21  PlayStation.Community tag
2012.03.05. 08:17:56
LV11
Már többször hallottam eme filmek nagyszerűségéről, de még soha nem láttam egy részt sem. Többször is neki akartam feküdni, de mindig elmaradt, a blog hatására viszont nagyon megjött a kedvem a megtekintésükhöz.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15646 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5829 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4663 db
Utolsó belépés:
2019.06.15. 19:37:52
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea