Az idei psp odüsszeiám utolsó állomása az a játék, amit a legkorábban szereztem be a három közül. A pozitív első benyomás meglepően sokáig tartott, ameddig a kötelező elemek elő nem tolultak a nevetős Disney álarcok mögül. A betűkig azért becsületből eltoltam ...A második KH után a sorozat megkísértette a szerencséjét és DSen tett egy kitérőt mire ismét Sony konzolon hajrázott. Mivel azonban psp-n tette ezt és nem egy rendes asztali gépen, ezért nem lett számozott epizód. Pedig a KH2 utáni rejtett videó egészen egyértelműen erre a játékra utalt és az események súlya is feljogosítanák egy sorozatszámra.

Pozitív benyomások ... az első pár órában a Birth by sleep epizód komolyan mondom kezdett értelmet adni az egész Kingdom Hearts hacacárénak. Tíz évvel (?) az első epizód története előtt megismerjük a True Keyblade Master kasztot, akiknek az a feladata, hogy a békét és a rendet fenntartsák az egymástól elkülönült világokban. Csak ők képesek utazni a köztes térben és Kulcskardjukkal fenntartani az egyensúlyt.Itt ismerjük meg a fiatal Terra, Ven és Aqua tanítványokat, akik padawa... izé, trú keyblade master várományosok Eraqus mesternél (akinek Mark Hammil kölcsönzi a hangját és a Final Fantasy ikon, Hironobu Sakaguchi adja a külsejét). Hamarosan feltűnik Xehanort mester is aki, kihasználja majd a tanítványokat saját céljaira elindítva a KH sorozaton végigvonuló katasztrófák sorozatát.

A játékban három karakter irányíthatunk, nem felváltva, hanem egymás után végigjátszva a történetüket. Érdemes a fenti sorrendben haladni a történetekkel, hogy teljesebb képet kapjunk az eseményekről ... ha fel akarunk fogni bármit is. A világokat ellepik az Unversed lények hordái és a tanítványok kirajzanak, hogy végére járjanak az ügynek hol keresztezve egymás útját, hol segítségül lenni egymásnak.

Nagyon értékeltem, hogy választhatunk a karakterek között, mert így mielőtt a kötelező taknyos emóheggyel kellene játszani van mód azonosulni egy sokkal érettebb és mélyebb karakterrel is, Terrával, aki teljesen olyan hozzáállással bír a világok lakóival szemben amivel mostanra én is viseltetek: mindenkit agyon kell ütni egy kulcsnak látszó tompa tárggyal. Ott van aztán a végjátékhoz Aqua, aki egy érdekes játékstílust követel meg és női karakterként egy egészen más ízt ad a repetatív akciónak.

Hiszen az időnk legnagyobb részében (99%) bizony ismét harcolni fogunk. Igen, be régen is volt amikor agyatlanul püfölhettük obszcén mennyiségben a szegény X gombot. A Birth by sleep azonban ebben is újít és rengeteg elemmel spékeli meg a harcrendszert: különleges elementál kombók mellett mindenféle feltölthető buffal tudjuk az ellenség hordáit hathatósan ritkítani és a mágia opció mellett a D-link újítás lehetővé teszi, hogy kalandjaink során megismert társaink erejét kölcsönvegyük egy komolyabb harc során. Mondjuk nekem minden újítás közül az tetszett legjobban, hogy lehet harc közben is ládákat kinyitni...

A világok, ahol az Unversed lények ellen harcolunk ismét a Disney tárházából kerültek ki, sajnos azonban a történet szempontjából igencsak súlytalanok. Mivel mindenkivel járunk majd itt, összesen háromszor, így töredékét kapjuk csak meg az eseményeknek egyszerre és a limitált helyszíneken való keringés azért nem tesz jót a hangulatunknak ... és Terrával sem lehet megfektetni Hamupipőkét. Egyes világokat kifejezetten nem szerettem, amikor feltűnt a görög kolosszeum konkrétan a hideg futkározott a hátamon már. Lilo és Stitch űrhajóját különösen utáltam, mert az eredeti mesét sem ismerem (már akkor jelent meg amikor aktív szexuális életet éltem és a lányokkal csak az Oroszlánkirályt kellett nézni vakulásig).

Ami szerintem nagyon lehúzza a játékot az (ismét) a nehézség. Mikor lineárisan, követve az eseményeket, de azért be-benézve a kövek alá, eljutunk egy főellenségig az annak rendje és módja szerint felmoshat velünk sokadik nekiugrásra. Hálás köszönetem az opcióiért, hogy minden harcot lehet újrakezdeni és nem kell 8 átvezető és három előző harcot végiggyakni az újabb megaláztatásig. A főellenségek nehézsége komolyan arcátlan és 3X majdnem eltörtem a pspt miattuk, főleg a karakterek történetének vége felé.

Ha már történetek ... és kötelező titkos befejezések ... megdöbbentően értékes és fontos része a Birth by sleep a sorozatnak ... mindenféle fagyizás meg erőltetett kontinuitást leszámítva. Sőt, a KH2 utáni időre előreutalva is megtudunk részleteket a karakterek sorsát illetően. Egy közelgő nagy kaland ígéretét hordozza a titkos befejezés, mondjuk azt a szívást ami hozzájuk vezet nem éreztem ár-érték arányban elfogadhatónak, de lehet a morálommal van gond.

A játék grafikailag és zeneileg elsőosztályú. Nyilván sokat kölcsönöz a korábbi részekből, hiszen a KH rajongók még a végén eltévednek és nem értik hol vannak ha nem ugyanaz a rohadt fél perces loop ismétlődik. A zenék is inkább remixek, ahogy az élmény is az. A látvány szerintem kifejezetten szép ... igaz a helyszínek kicsik és alig vannak karakterek, ritka, hogy nagyon bonyolult lenne egy-egy rész a térképen, de a töltésidő csökkentés érdekében felmásolható több mint 600 mega, szóval a lehetőség adott.

Egy karakterrel a végigjátszás kb 13-14 óra (ebbe benne van az értelmetlen farmolás is), így elmondható, hogy komoly tartalom szorult a kis UMD lemezre. Kettős érzelmeim vannak a játékkal kapcsolatban, nem igazán tudok negatívumot róla mondani valami, talán az előzmények baljós árnyéka, elfelhőzi az ítéletemet. Önjogán a Birth by sleep a sorozat legjobb és legértékesebb darabja, ha még nem szántad rá magadat a sorozat megismerésére kezd ezzel. Húsz év fölött meg inkább szexelj ...