PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

5 hozzászólás

2010.07.31. 18:50:54

Utolsó hozzászólás: DawidHUN

2010.08.01. 02:20:25

Megosztás
Értékeld a blogot!
Sokfélét lehetett olvasni, hallani és a kor csodáinak köszönhetően látni is erről a játékról. Egyik oldalról zseniális, maximális pontszámot érdemlő darab, aztán ott van a viszonylagos érdektelenség a játékosok részéről, merthogy állítólag nagyon unalmas. Mi két szék közé leülve, egy lépést hátrálva vesszük inkább szemügyre a játékot. Aki nem szereti, hogy a játékról kevesebbet írok általában, mint a vele kapcsolatos dolgaimról ne fárassza magát tovább.
Kevesen tudják, de érdemben a lassan egy évtizede zajló második kozolháború részesei vagyunk. A kezdeti házi játékgépek a maguk kis piacán még nem tudtak olyan látványosan konkurálni, mint a reklámokkal és egymásra licitáló bitekkel a Sega és a Nintendo annak idején. Az ezredfordulón jól érezhetően megkezdődött a Sony és az M$ harca, melynek egyik végterméke (ha úgy tetszik: frontja) lette a Resistance sorozat.

Eredetileg egy külön bejegyzést akartam szentelni annak a vonulatnak, ami a Devil May Cry-Halo-Killzone-Ninja Gaiden-God of War-Gears of War-Resistance szakaszról szól, hogyan vonzza be az egyébként third party fejlesztőket, mint egy örvény ez a háborúság, azonban nem volt hozzá gyomrom, mert ezzel foglalkozni legalább olyan közönséges lett volna, mint a legtöbb játék a fentiek közül. Ezt egyébként nem kell negatív minősítésnek venni, inkább utalok (a szó eredeti jelentésében) arra, hogy ezek a mindenkori közönségnek szólnak, mint egy jól meghatározott ízlésű csoportnak.
Maga a Resistance így érdekes módon, egy olyan FPS lett, ami egy innovatív TPS vonulatot képviselő játékra akart válaszolni (lásd Kill Switch). Még érdekesebb volt, hogy talán ez az a sorozat ami a legkevésbé rejti véka alá az alternatív világháborús szándékait, ahogy anno említettem, a legegyszerűbb végén megragadva a dolgokat, egy földönkívüli vírussal konkrétan összemosva a gonosz orosz és gonosz német ellenséget a legutóbbi világégés allegóriájaként. A Kiméra vírus/faj/invázió borzalmairól és történelmi párhuzamairól nem egy hangulatosnak szánt reklám és előzetes nyomja az arcunkba a "tényeket", de nálam annyi sikerrel sem jártak ezek, hogy az amúgy hasonlóan középszerű MI2 filmmel való egyezést elfelejtsem.
Később majd módunk lesz a nyergéből ezt viszonozni is.

Amikor azonban egy támogatott/pénzelt/futatott sorozat kézi konzolokra kerül valami érdekes dolog szokott kikerekedni belőle. Így volt ez a kellemesre sikerült KillZone: Liberation esetében és így van ez most is. Az első, ami megfogott az az volt, hogy az FPS gúnyát feledve "visszatértek" ahhoz a formulához ahonnan az egészet másolniuk kellett volna és fedezékbe húzódó TPS lett belőle, amelyet én csak "Contra 3D" néven tartok számon (és igen, ami fantasy és olyan az meg Goldan Axe 3D nekem). Emellett egy, a nagygépes verziótól eltérő hőst és történetet ígértek, ami megint pozitív (és már a Liberationnak is jót tett volna, de nem).
A játék története egy érdekes koktél. Talán túl sok előzményt próbál az ellenszenves narrációval (idegesítő és irreleváns női hang végig) lenyomni a torkunkon, pedig maga az alap nagyon ígéretes: James Grayson közkatona egy Kiméra bázis megszállásakor talál rá az átváltozás küszöbén álló testvérérére, akit aztán ő maga is kell megöljön. Hamarosan elszakad a szakaszától és egymaga több mint huszonhat átalakító létesítményt semmisít meg gerilla harcmodorával. A közvélekedés szerinti hős azonban az admiralitás szemében áruló dezertőr és kézrekerítése után hamarosan már kivégzését várja a siralomházban, ahonnan azonban a Maquis európai ellenállók sorozzák be, hogy egy öngyilkos küldetésben vegyen részt.
A gond csak az, hogy mi ezen a ponton csatlakozunk a karakter életébe és a történetbe, mikorra már annyi hatás és élmény érte, hogy nehéz fogást találni a karakterén. Ahogy a holland városokban bóklászunk (tudjátok, erre várták volna a nácik is a vélt offenzívát anno) nehezen szabadulunk a gondolattól, hogy szívesebben ismertük volna Graysont régebbről, mert ilyen formán csak egy arrogáns, angol akcentussal hadováló pszichó, aki a halott bátyja repülős kabátját hordja. Ennek azonban van egy másik, számomra értékesebb vetülete is, hogy a címben szereplő "megváltás" folyamatán vezetjük végig hősünket (más kérdés, hogy ahogyan ez a legújabb Halálosztó filmben, úgy itt sem sikerül hihetőre).
Házasítva a PS3-al extra lehetőségek nyílnak meg.

Közönség(es)játék ide vagy oda, a kézi konzolos verzióba valami hangulatos porszem mégis vegyült. A töltőképernyők alatt olvasható vagy a felvehető elrejtett személyes bejegyzések alapján James Grayson egykori és jelenlegi éne egyre jobban tárulkozik ki előttünk, ha szánunk rá időt és energiát megérteni őt. Az az antiszociális halálvágya, ami neki van, ahogyan kommentálja a rá özönlő ellenséget valahol félúton szimpatikussá tette őt nekem. Ahogyan másokkal bánik, ahogyan a nőkkel bánik és persze ahogyan a kimérákkal bánik valahol mély, Duke Nukem húrokat penget meg, annál talán kicsit emberibbeket.

Ezen a gondolaton maradva megkapó, ahogyan az egyetlen női szereplő értékeit ecseteli magának ("ritka a jó nő a harctéren, valakinek meg kell védeni") vagy mikor emlékei között tallóz ("gyerekkoromban a bátyámat és engem is elhoztak a Szajna partjára és belecsúsztam, nem emlékeztem, hogy ilyen rohadt hideg"), de a prímet persze az viszi, ahogy fogadja az ellent ("Csak két óriás dög? Ne kímélj! Még többet, hogy esélyem se legyen!"). Ez utóbbira azonban szükség is van, hogy valami mentegesse a játék milyenségéből fakadó gyengeségeket.

A harc menete talán nem lesz ismeretlen, mi megyünk/ők jönnek és félúton találkozunk, valaki meghal, nekik nincs "Restart Section". A problémám azzal volt sokszor, hogy mikor a reálisabb vagy kicsit több rám küldött döggel végeztem, akkor valami elrejtett ablakon vagy magasból és mélyből időhúzó ellenségek kezdtek el kiözönleni. Két ilyen ellenségtípus volt jellemző, a falakon ugráló lézercélzós majmok és a gyűlöletem tárgyai, a harci drónok. Ez utóbbiaknak tényleg semmi más szerepe nem volt, csak percekkel meghosszabbítani egy-egy játékszakasz értékét. Én értem, hogy psp és egy helyszínt jól ki kell használni, de a játék végére ha megláttam egy lyukat a falon TUDTAM, hogy jönni fognak, mert a terem túl szép és részletesen kidolgozott, ez pedig nagyon illúzióromboló.
Fej meg a sántulás ... le sem merem írni.

Ahogy említettem, a játék viszont tényleg nagyon szép és részletes. A helyszínek gyönyörűek és azonnal felismerhető, ha egy földalatti szentélyben vagy egy mesterséges járatban vagyunk. Értékeltem, ahogy a rohadásig ismert II.vh -s sztereotípiákat nem erőltették jobban, mint amennyire azoknak, akiknek ez a fétise felismerhető és én sem kellett gyakran szenvednem. A bombázás alatti város meg a lövészárok persze kötelező, de ha zavarna, akkor jogos lenne a kritika, hogy minek játszom akkor ilyesmivel.

Az irányítás kifejezetten fájdalommentes volt, persze mindig el kell mondani, hogy psp játékhoz képest. Az autócélzás mondjuk sokszor tette kaotikussá az akciót, amikor semmi pénzért nem azt akarta befogni, akit mi lőni akarunk és az is kényelmetlen volt kicsit, hogy a falhoz lapulás automatikus, így amikor heves tűz alatt akarunk elvergődni a gyógycsomagig akkor is nyomja a sunyulást és rendszeresen belehalunk ebbe. De igazából nehéz is lenne ennél jobb rendszert elképzelni erre, a Battlefronté sem volt sokkalta jobb ... sőt.

Komoly pozitívuma a játéknak a zenék és hangok (leszámítva a kotvány szinkronokat és a narrátort kiemelve). Nagyon tudják a hangulatot kelteni, sőt, helyenként a felcsendülő szólamokból is tudtam már milyen ellenségre kell számítanunk, ami egy nagyon értékes feature lehetne más játékoknál is. Az effektek Grayson beszólásaival egy emlékezetes audiótúrává emelik a játékkal töltött órákat. A fegyverek hangjai remekeltek, bár etéren én elfogult vagyok, mert miután fennhangon (tanú jelenlétében) közöltem a játékkal, hogyha fél órán belül még mindig nem lesz sörétesem falhoz lesz vágva egy percre rá adott egyet szinte a semmiből.

Összegezve a fentieket el lehet mondani, hogy egy valóban remek játék a Resistance: Retribution. Nem egy feltétlenül kötelező PSPs darab és persze áll a kötelező sirám, hogy ez is jobb lett volna PS2re, de ha valaki egy vibráns többjátékos játékot keres, ami szép és okos, meg aranyos is akkor a képében könnyen rátalálhat. Magam részéről én reménykedem egy folytatásban még a konzol rolójának lehúzása előtt, csakúgy, mint a Liberation folytatásában is. Közönséges játékok, persze, de a psp inkarnációkba valahogy jut annyi eredetiség, hogy a nyári nagy melegben szódával elmenjenek. Idekívánkozik barátom véleménye a játék kipróbálása utánról: hogyha ilyen lett volna a második világháború, akkor 'istenbiza elolvasta volna a tankönyvben.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. DawidHUN  PlayStation.Community tag
2010.08.01. 02:20:25
LV8
+1 ;) Jó kis írás.

Én még nem tudtam befejezni...az általad említett csak azért is csesszek ki a játékossal akciói miatt. (Pár küldetésem még hátra van)
Viszont multiban az egyik legjobb PSP-re. Kevesebb a csaló mint a MOHA-ban, (*reklám: A PSP HUNGARY-n sok játékot szerveztem én magam is régebben és mostanában is beindították a srácok a multi partykat.)

Ami szerintem azért kiemeli még a PSP-s felhozatalból:
- menü: iszonyat profi munka. Szép, jó, passzol a játékhoz.
- TPS és a fedezék rendszer a legjobb megvalósításban PSP-re.
- Hangulatos multi és mindenki élvezheti, nem csak azok, akik vér profik benne. -> bár csapatmunka nélkül esélyed sincs a másik csapat ellen...hacsak nem náluk is ez a helyzet.
- Szép grafika, mármint a játék sötét, szürkés képi világából a lehető legtöbbet hozták ki. Nem nagyolták el. Aprólékos a level desing is.

Bár valóban nem mondható el róla, hogy nagygépes verzióban is megállná a helyét, PSP-re kifejezetten kötelező vétel, ha a legjobb játékokat akarod beszerezni, de a "testvérei" mellett ettől még megállja a helyét és nem süllyed egy gyenge kis port szintjére.
4. kicccsawo  PlayStation.Community tag
2010.07.31. 21:45:36
LV13
Én is végig játszottam már, remek lövölde csak ajánlani tudom. De a 100%-os végig játszás mikorra lesz meg nem tudom.
Kis szakadék-koszodék peremkerületi proligyerek
3. Resiskull  PlayStation.Community tag
2010.07.31. 21:20:04
LV22
Nemrég vettem, és fejeztembe, de akinek ez unalmas hát az egy kockafas*fej(néha elfilózok hogy sokaknak talán azért unalmas mert minden szart letorenteznek a bőség zavarába minden félbehagynak aztán megy a rinya hogy semmi jó nincs), már bocs az egész game egy jó kis pörgős shooter Resistance szájízzel, nagyon jó kis game, olyan kötelező PSP-re.
2. Greg  PlayStation.Community tag
2010.07.31. 19:37:13
LV25
B@sszus a videok alapján ez érdekesebbnek látszik mint a a két nagygépes verzió...
LV426
2010.07.31. 19:19:47
LV1
Én egyik részt sem próbáltam ki, de a története nagyon tetszik.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea