PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

0 hozzászólás

2010.05.22. 20:13:01

Nincs hozzászólás ehhez a napjóbejegyzéshez!

Megosztás
Értékeld a blogot!
Annak ellenére, hogy minden második része a sorozatnak az életkedvem elvéve csap arcon és taglóz le mégis mindig visszatérek a főszereplő, Snake konokságához hasonlóan ehhez a történetfolyamhoz. Ezúttal valami egészen furcsa módon.
A bőség zavarával nézünk szembe amikor valamilyen irányból kívánjuk megközelíteni témánknak tárgyát. Érdemes lenne a képregényes műfajt elhelyezni gondolatban, a Metal Gear sorozat kronológiáját kellene elrendezni és persze szubjektíve, hogy miért is csinálnánk ezt most szívesen. Sorban majd említve ezeket kezdjük egészen máshol.

Kevesen tudják talán, hogy mit tesz a Playstation Portable játékain virító UMD rövidítés. Ez az "universal media disc" kifejezést takarja és annak ellenére, hogy mostanra mindenki tudhatja milyen kotvány (ejtsd: rossz) formátum ez, eredeti céljainak eleget tesz. PSP játékok mellett ugyanis kifejezetten UMD filmeket és még turisztikai segédanyagokat (!!!) is jelentettek meg rá. Ezek általában külsőségeikben is eltértek egymástól.
Revolver Ocelot valahogy pufajkásabbnak tűnik itt.

A MGS:DGN képében az univerzális média korongok egy újabb lehetőséggel bővülnek, mely a képregények, azon belül is a digitális képregények lejátszását teszi lehetővé. Legalábbis elviekben, legalábbis valaki azt hitte, de mindenképpen szerette volna. Az MGS:DGN ugyanis annak ellenére, hogy valójában egy egészen új médium külsőségeiben a PSP játékokat követi, egészen a toktól kezdve.

Persze mostanra tudható is, hogy nemcsak ez az elképzelés fuccsolt be, hanem lehetséges folytatásai sem látták meg a napvilágot. Ez már sokat elárulhat nekünk a dolog milyenségéről, azonban ne engedjük, hogy az előítélet elhatalmaskodjon rajtunk. Látjuk, ez egy bátor koncepció volt és az egyik, ha nem a legnagyobb rajongótáborral bíró játékot küldték harcba/halálba érte. Akkor legalább már a mi részünkről figyelmet érdemel nem?
A nyúlszájú kígyó felfegyverkezik az előtt álló nehézségekkel szemben.

Egy ismerősöm fogalmaz sokszor úgy, hogy ne keveredj gyengébbekkel összetűzésbe mert lerántanak a maguk szintjére és agyonvernek a rutinjukkal. A képregény és a többi médium esetében ez ragyogóan látszik az elmúlt években. Tudni kell ugyanis, hogy a filmekkel és játékokkal szemben a képregény műfaj áll a legközelebb ahhoz, hogy valódi művészetként értékelhessük, minden Marvel próbálkozás ellenére. Mégis, sorra láthatjuk, hogy az értékes képregényeket storyboardnak használják fel egy egynyári sikerfilmhez vagy jelen esetben valami egészen kurta-furcsa játékos elképzeléshez.

Félreértés ne essék, nagyon jót tesznek a képregényes hatások filmeknek és játékosnak is, de tudjuk azért, hogy "a víz az úr". Magam is nagyon élveztem a XIII játékot és a Watchman filmet is, ami után érdeklődve szereztem be a képregényeket. A gond csak ott van, amikor el akarják velünk feledtetni, hogy mi micsoda és ilyenkor könnyen megzavarodik egy adott mű. Kiváló példa erre a kárhozott Max Payne film, ami egy képregényes videojátékból lett identitásválságba fulladó filmadaptáció.
Az ilyen képek elbizonytalanítanak azzal kapcsolatban, hogy a rajzoló játszott a programmal.

A képregény úgy került az MGS sorozat bűvkörébe, mint Pilátus a krédóba. Mikor a psp technikai hiányosságait felismerték más, kiváltó művészeti ág bevonásával próbálkoztak a készítők. Ez olyan jól sikerült, hogy a munkára szerződtetett Ashley Woods borítófestőt adott évben egy digitális képregény megalkotására kérték fel. Ezzel csak annyi gond lehet, hogy Woods munkái és úgy általában ez a képregényesedés alaposan megosztotta a rajongókat és bár én örömmel fogadtam (az Acid alternatívájától az ég mentsen) most mondom, hogy nem a DGN fogja a kételkedőket meggyőzni a megoldás helyességéről.

Elöljáróban leszögezem, hogy mindenki sokkal jobban járt volna, hogyha ez egy animációs filmként jelenik meg. Komolyan, mindenki... Így azonban valami egészen korcs valamivel kell szembesülnünk lassan, lépésről lépésre döbbenve meg a tartalom milyenségén. Elindítva a játékot ugyan elkezd pörögni az egymás után rakott képregény panelek áradata, de sorra megakasztja az animációt és a hangokat is egy kis felugró jelzés és itt jön képbe a koncepció maga.

http://i.testfreaks.com/images/products/600x400/44/m...
Seregszemlén a két legismertebb ellenség a játékból.

Mivel, hogy ezt valami kisebb-nagyobb enciklopédiának is szánták az alkotók ezért két-három oldal után jellegzetesen lehetőségünk van megállni és egy furcsa mikroszkóppal végigkutakodni a képet/képeket valamilyen rögzíthető elem után, amit aztán a játék elment, hogy nekünk megvan. Igen, balsejtelmünk jogos, mi azokért az enciklopédikus tartalmakért véres könnyekkel fogunk megfizetni és egyik pillanatról a másikra megszakítanunk a képregény olvasást, hogy ilyen "Hol van Wally?" minijátékkal tovább növeljük az eltelt időt.

Ezzel konkrétan az a gond a magam részéről, hogy ahogy a Wally típusú mesék is, ez fiatalabb korosztálynak lehet való és nem az eredeti MGS vérnöszö rajongóinak, akik látatlanban megvesznek bármit ami kapcsolatba hozható az első résszel. Nem szerencsés ez, hiszen amit megszerezhetünk ezzel az amúgy unalmas és csak technikailag érdekes megoldással jó eséllyel már mind tudjuk a szereplőkről és az őket összekötő kapcsolatokról.

http://www.mandrews.exclusivestm.com/wp-content/uplo...
Mindig jó egy régi ismerőst viszontlátni a körülmények ellenére is.

Ha ez nem volna elég, akkor szembesülünk azzal ténnyel, hogy nincsenek szinkronhangok. Megint azt érezhetjük, hogy nem vesznek minket komolyan, hiszen tudjuk, hogy a hangok nagy része 98(!) óta létezik és így hiányuk csak és kizárólag koncepciós döntés lehet. Szóval ki volt az az elmebeteg aki szerint ez jó ötlet volt? Az azonos évben megjelent Portable Ops epizód képregényes részei is tartalmaztak hangot, anélkül azért szívtam volna a fogamat én is.

Ha már a hangoknál tartunk akkor komolyan nem értem, hogy hol vannak a zenék. Magamon vettem észre, hogy már kínomban dúdolom az első rész milliószor hallott zenéit az adott részhez, ugyanis szinte semmi sem köszön vissza az eredetiből néhány effektuson kívül. Komolyan mondom, hogy érdemesebb lenémítva végignézni és közben hallgatva valahonnan a régi dalokat, mert az a néhány nyögés hang és dörrenés tulajdonképpen nulla.

http://i.testfreaks.com/images/products/600x400/43/m...
Mikroszkóp alatt éppen vágyaink tárgya.

Ezek után jönne ugyebár az, hogy nem baj, semmi sem baj, hiszen a történet, az eredeti MGS fantasztikus dramaturgiája mindent elvisz a hátán. Az biztosan el, csak sehol sincsen... Már az elején valami teljesen irreleváns bevezetéssel nyitnak és bár egy ideig követik az események a játékot szolgaian, valahol a felénél nagyon elszaladnak a dolgok és inkább zavaróak lesznek a változások, mint frissítőnek ható új elképzelések. Ahogyan észrevettem vegyesen alkalmazza a Twin Snakes verzió videóit az eredetivel, nyakon öntve az egészet már itt a sorozatban csak később elhatalmasodó Patrióták kulimásszal. Lenyeljük persze így is, de nem jó szájízzel.

Remek példa erre az ahogyan az eredeti játék fokozaton bevezetett minket a főellenségek bemutatásával a játék világába, dramaturgiáját a korai szamurájfilmek és a kilencvenes évek animéi ihlették elsősorban és ez jót tett neki. A program ezzel szemben szinte hajigálja a szereplőket és olykor már-már szappanopera szerű degradálja a látottakat. Így veszíti el értelmét Wolf zsebkendője és az olyan jelenetekből, amikor például egy öltözőszekrényben egyszerre talál Snake egy rakétavetőre és mesterlövészpuskára tisztán érezhetjük, hogy nem vesznek minket komolyan.

http://www.pspworld.com/sony-psp/images/metal-gear-d...
"Milyen volt szőkesége ... nem tudom már."

Mi maradhatna? Rossz a koncepció, rossz a megvalósítás és elrontották azt ami jó. A főfogás maga Ashley Woods víziója az MGS univerzumról. Az itteni rajzai konkrétan csúnyák. Elmosódottak, elnagyoltak és egészen egyszerűen primitívek. Azt is megkockáztatnám, hogy egyes képei félkészen kerültek bele a végső produktumba. Ez azonban még mindig a kisebbik gond, de hogy a szereplők mindegyik végtelenül ellenszenves lett Woods prezentálásában az már komoly bűn. Meryl és Sniper Wolf olyan csúnyák, hogy olyat régen láttam. Ugyanakkor nem tudom hibáztatni Woodsot, hiszen ő NEM képregényrajzoló, hanem borítófestő és a kettő teljesen más szakma. Ráadásul itt sokkal többet is kellett "csinálnia" mint a PO játékhoz.

Nem sok minden maradt hátra. Aki még gondolkozott rajta remélem tud dönteni a fentiek alapján, akinek megvan annak hozzám hasonlóan a fanatizmusa okán része a gyűjteményének, aki pedig szembe találkozik vele tudhatja, hogy mire számíthat ettől a furcsaságtól. Zárásul azonban kiemelném, hogy mint a képregények rajongója én még az általam nem kedvelt MGS2 alapján készült digitális korcsregényt is megvettem volna, hogy a kedvencem, az MGS3-ból lehessen hasonló a polcomon. Remélem a soron következő psp epizód, a Peace Walker átvezetői (amelyeket ugyanúgy Ashely Woods jegyez) nem ilyenek lesznek.
Blog hozzászólások
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea