PlayStation.Community Blog ›› cjnin

11 hozzászólás

2010.03.17. 11:34:11

Utolsó hozzászólás: Bungle

2010.03.20. 09:54:22

Megosztás
Értékeld a blogot!
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek zenéről olvasni. Hogy ugyanazt mások hogyan hallják, vagy éppen hogyan nem.
Vannak beütéseim, amik azért bekavarnak: jobban értékelem, ha egy banda albumban, és nem egy-egy számban gondolkodik, szeretem, ha valami progresszív, változatos, nem baj, ha több hallgatás kell neki, és imádom a metált. De most nem metálról lesz szó. Vagyis csak kis részben.
Ami a nehezebb, monumentális, zenetörténeti jelentőségű lemezeket és a többszöri hallgatást illeti: ez igazából olyan dolog, ami, ha egyszer elkap, ha egyszer ráérzel az ízére, akkor utána nehezen ereszt, és innen már gyerekjáték az egész; rááll a füled, az agyad.
Ha őszinte akarok lenni, akkor most csak kerülgetés megy, mert hát nagyon nem egyszerű erről a lemezről írni.
A mai világban valószerűtlenül egyedi (mert igenis lehet újat mutatni), absztrakt, extrém, groteszk, vicces, rémisztő, szürreális, komoly, súlyos, nehéz album, ami mellé még nagyszabású művészet is, amennyire csak zenét művészi szinten lehet űzni.
43 szám 37 percben, szigorúan csak egyben hallgatandó; úgy, hogy a lejátszóban beállítod az átvezetést a dalok között.
Persze a tinglitanglihoz, a három másodperces alapra fél tucatszor refrént dobó slágerekhez szokott fülek rögtön a play gomb után elvesznek, de még ez sem nagy baj.
Egy darab dalról van szó, megalkuvás nélkül; folyamatosan változik, hol filmzene, hol fúvós hangszerek, máskor riffek, kemény döngölés, jazz, thrash, utána zongora betétek, hegedű, vihogás (ritmusra!), horror témák, orgona, sci-fi, néhol visszafele lejátszva, sokszor darabokban, mégis kapcsolatban, egészben (Finn Zierler (billentyűs) külön ajánlotta a számok véletlenszerű hallgatását is, nem véletlenül: az egész egy nagy puzzle, ami sokféleképpen kirakható, megannyi módja van, hogy összeálljon).
Oké, nem egyszerű hallgatnivaló (ha nekem az is, azért kezeljük helyén a korongot), meglehetősen széles látókörre van szükség a befogadásához. Amolyan vízválasztó: nem csak a zene, de a hallgató tekintetében is.
Ha előbbi kapcsán művészetről beszélnek, akkor az legtöbbször a klasszikusokban merül ki. Valamelyik kritikában láttam megemlítve Mozart nevét. Nem lőtt mellé az író, csak adjál hozzá 250 évet.
A zeneipar a For The Love Of Art And The Making megjelenésével lépett egy nagyot előre.
De az is lehet, hogy rögtön kettőt. Csak tartani kell vele a tempót.

3
1
2
4
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. Bungle
2010.03.20. 09:54:22
LV1
Válasz 10. cjnin üzenetére:
És még nagyon ajánlom a Koenjihyakkei - Angherr Shisspa című lemezét, mert az prog rock.
10. cjnin  PlayStation.Community tag
2010.03.19. 19:42:18
LV10
Válasz 9. Bungle üzenetére:
Köszi, el is kezdek ismerkedni velük.
No mission too hard, No challenge too big
2010.03.19. 14:22:26
LV1
Válasz 7. cjnin üzenetére:
Errr... talán egy kicsit megint túlzottan magamra vettem a dolgot :)

Jazz lemezeket? Hát... ilyen "hagyományos"-at nem tudok, mert az nem az én stílusom, a nem túl dallamos avantgárdból viszont tucatokat tudnék küldeni. Azért itt van néhány:
-Albert Ayler - Spiritual Unity (az első szaxofonos, aki nem volt virtuóz, mégis megihlette a legnagyobbakat, például Coltrane is az ő hatására kezdett el "csak úgy" fújni bele a nagyvilágba)
-Anthony Braxton - 3 Compositions of New Jazz (ez nehéz eset, nagy kedvenc)
-Art Ensemble of Chicago - Les Stances a Sophie (mmmm, ez kellemes, kezd ezzel)
-Borbetomagus - Barbed Wire Maggots (hehe... ezt nem mondom meg micsoda)
-Charles Mingus - The Black Saint and the Sinner Lady (ezt valószínűleg hallottad már, annyira alap. számomra kissé könnyen emészthető, néhol még dallamos is!)
-Don Cherry - Eternal Rhythm (világbajnok cucc!)
-John Coltrane - Ascension (alap)
-Otomo Yoshihide - Dreams (ez azért bizarr egy lemez, kicsit több, mint avantgárd jazz)
-Peter Brötzmann - Machine Gun (ezt én nem szeretem, de állítólag nagyon alapvetés - ja, és nagyon free)
-Sonny Sharrock - Ask The Ages (gitáros jazz, ez tetszeni fog, tutira)
-Ornette Coleman - The Shape of Jazz To Come (a címben benne van minden)

De igazából könnyebb lenne szabad improvos témákat ajánlgatnom, mert abban vagyok igazán otthon. Bevallom neked, én a hagyományos jazz-ben síkhülye vagyok. A free jazz már inkább. És hát amiket fentebb ajánlottam... Nos... 80%-ban free.
8. cjnin  PlayStation.Community tag
2010.03.19. 01:13:34
LV10
Válasz 6. Bungle üzenetére:
Más: jazz lemezeket tudsz esetleg ajánlani? (a netet nincs kedvem széttúrni)
Nem vagyok síkhülye a témában, csak... érted.
No mission too hard, No challenge too big
7. cjnin  PlayStation.Community tag
2010.03.19. 00:21:02
LV10
Válasz 6. Bungle üzenetére:
Én elsősorban a változatosságát, a színességét, a zenei paletta egy átlagnál mérföldekkel kövérebb szeletének bemutatását / használatát / összegyúrását emeltem ki fent, mert ettől lesz igazán monumentális és klasszikus.
Oké, még ezeket is kurvára nehéz mérni (és nem a hangszerek mennyisége számít, mert azért nem esnék át a túloldalra), de ez valami nagyobb szabású, és igen, ilyen szempontból a nagyon nagy többség fölé helyezem.
Innentől viszon már a hallgatón múlik; hogy kell-e neki, vevő-e a 70ezer hangszerre meg a nagy stíluskeverésekre; nekem se kéne napi 24-ben csak hasonszőrű zene.
Persze máshogy is lehet nagyot alkotni, sokszor elég egy szál gitár, vagy énekes, pár hang, és kevés banda a repetitiv zenével is olyan hangulatot tud csinálni, hogy beszarok. Gyakorlatilag a kőegyszerűtől a komplexig / betegig mindenhol van olyan, amit csípek; inkább csak annyi, hogy személy szerint az ilyet többre tartom.
A többi meg, amit te is írtál a végén.
No mission too hard, No challenge too big
2010.03.18. 19:47:42
LV1
Válasz 5. cjnin üzenetére:
Dallam-ellenes nem vagyok (de inkább 80%-ban inkább káosz párti). Viszont szerintem két zenét csak ideológia alapján lehet egymáshoz hasonlítani, az hogy az egyiken 70ezer hangszer csendül fel, a másikban pedig kettő szerintem nem jelent semmit. Plusz az se, hogy ez most pop (mert félreértés megint ne essék - szeretem a popot is) vagy éppen vegetáriánus grindcore (azért beszarás, hogy az a kék állat, hogy eltalálta ezt a címkét, nem?). A zene az zene, és én sok anti-zenét is hallgatok. Noise for music's sake (ez meg egy Napalm Death-es valami). És igen, itt van igazad: a Beyond Twilight zene. Az Orthrelm is zene. És talán az az volt bajom, hogy ezt a zenét egy kicsit minden(dőlt betűvel) fölé emelted. Nincs legjobb zene. Csak nekem mi tetszik. És igen, én is ítéltem az OV-vel kapcsolatban. Ezért bocs.

Ennyi.
5. cjnin  PlayStation.Community tag
2010.03.18. 18:00:21
LV10
Válasz 4. Bungle üzenetére:
Heh?
Ez csak nem ilyen dallam-ellenes marhaság, már bocsánat?
Ismerem az OV-t. Furcsa, hogy ennek kapcsán említed: a fenti sok hangszeres, sok témás (ilyen szempontból ég és föld a különbség), gyorsan egyikből a másikba átcsapongó, míg az OV ugye összesen két hangszer, és egy témából képesek 5-6-10(-egész lemez) percig megélni, és nem 10 meg 20 másodperc alatt rángatják át az embert egyik hangulatból a másikba, hanem nagyon "lassan" próbálják tolni valami felé (vagy inkább próbálják egy disszonáns szinten püfölni a hallgató elméjét :)).
Tök más a kettő (épp' ezekért nekem az OV unalmasabb, ha nem is mozgok otthonosan a stílusában (neked a viszonyítás jobban menne ezen a környéken). azt nem vitatom, hogy, aki az ilyenért bolondul, annak csúnyán odabasz, de nekem fizikailag(dőlt betűvel) kevés).
Ami a darabolást illeti: én nem vagyok oda az ilyenért, nagyon nem; mikor megláttam, hogy 43 részre szedték, akkor azért mormogtam ezt-azt (pölö ott van az Edge Of Sanity két (amúgy nagyszerű) Crimson lemeze: az első 40 perc egyben, a második cirka ugyanannyi darabokban, és egyértelműen az elsőnél döntöttek jobban).
Viszont a lejátszón be tudom állítani, hogy ne szakadjon meg a zene félpercenként, meg az ismétlődő elemek miatt a random hallgatás is tud meglepetéssel szolgálni (pár tucatszor végigpörgettem már, jópofa dolog), kitolja az egyébként is vaskos szavatosságot.
No mission too hard, No challenge too big
2010.03.18. 15:27:44
LV1
Ez popzene. De én sose értettem a popzenét.
Csekkold az Orthrelm OV című lemezét: 1 kompozíció, 45 perc. Minimalista avantgarde metal vagy mi a szar, amit nem kellett ilyen hatásvadász módon 32435 felé vagdosni. Mert tényleg csak egyben üt.
3. noozi  PlayStation.Community tag
2010.03.17. 12:45:12
LV17
Vannak benne hihetetlen jó témák.Nekem föleg a zongorás részek jöttek be.Érdekes Music egyébbként.
PSN ID; No_Ozi_
2. cjnin  PlayStation.Community tag
2010.03.17. 12:00:17
LV10
Válasz 1. vintezis üzenetére:
Komálom a Voivod zenéjét. Mondjuk a Polaroids volt az első szám, amit hallottam tőlük, sok lemezt kéne még visszafele haladva pótolnom (jó sok van nekik).
No mission too hard, No challenge too big
1. vintezis  PlayStation.Community tag
2010.03.17. 11:48:13
LV3
Ez tényleg jó, bár nem minden része jött be elsőre. Na majd talán idővel. ( a 2-es eleje tiszta Slayer...)

Amúgy én is imádom az olyan albumokat, amelyeken a számok egy kerek egészet alkotnak, összefüggnek.
Szinte az összes Voivod album ilyen.
PSN ID: vintezis-hun
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV10
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
7066 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Miklós
Fórumhozzászólások száma:
3170 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
373 db
Utolsó belépés:
2019.04.26. 07:38:29
Regisztráció ideje:
2008.10.17. 11:55:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea

PlayStation®Network Online ID