PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

3 hozzászólás

2010.03.03. 09:40:53

Utolsó hozzászólás: Gulandro

2010.03.03. 12:06:59

Megosztás
Értékeld a blogot!
Ez az év most már hivatalosan is furcsa mozgókép terén. Évek óta eltemetett ösztönöket vagyok kénytelen invokálni, hogy lépést tartsak az események nagyszerűségével. Az idei év második premier előtti vetítésen való részvétele a Mozinet jóvoltából.
Nehéz egy ilyen filmre társasaágot találni egy nyüzsgő hétköznap estére, nem is sikerült. Ebben azért közrejátszik az is, hogy ha az utóbbi években bárkit a baráti társaságomból valami filmes élményre csábítok azonnal előkerül a közhely, hogy én amúgyis csak nézhetetlen művészi vagy művészieskedő darabokat szeretek nézni. Ja, ez amúgy teljesen igaz. Nem egy kapcsolatom ment már rá amúgy.

Komoly gondban voltam, hogy elfogadjam e a sorsomat azzal kapcsolatban, hogy ilyen filmek kedvelésére vagyok kárhoztatva és menjek el magam vagy alkudjak meg a világgal és nézzem meg milyen sorozat megy a tévében este. Rosszabbodó betegségem ez utóbbi felé húzott, de aztán jött egy telefon régi nagy komámtól, hogy nem kellene e nekem jegye e, mert ő sem tud senkit hozni erre.

Az, hogy ő is ott lesz teljesen más köntösbe bújtatta a képzeletbeli Józsefet szemem előtt és már eltökélten vágtam neki az esztéták hadi útjának a Művész moziba, csak hogy senkinek ne legyen kétsége, hogy milyen mély az alter ürege (vágjátok, hogy ez "hivatalos" stílus? nem kicsit röhögteb ba rajta). Már út közben gondolkodhattam, hogy ennek a filmnek milyen lesz a közönsége. Természetesen ilyenkor sok a potyázó éhenkórász (ideértve magamat is), meg a fizetett filmes szakember, de sokan szoktak az adott filmhez kapcsolódó szuburb csoportokból is megjelenni.

Belépve a Művészbe azonnal választ kaptam a kérdésre, mivel egy magyar szót nem sikerült elcsípnem a beszélgetésekből. Úgy tetszett Butapest teljes ír ajkú közösségének krémje adott egymásnak randevút ennek a filmnek a tiszteletére és ez valamelyest emelte a hangulatomat. Nekem még kijutott ugyanis a fél évtizeddel korábbi kelet rajongókból, hogyha egy koreai vagy tibeti filmet lehetett megnézni, ellenségemnek sem kívánom azt a társaságot (ideértve magamat is).

A filmmel már előzetesen is voltak gondjaim. Kezdve a címétől. Emlékeim szerint az lenne az alap, hogy soha ne azt adjuk címnek amiről szól a mű. Egyik magyar szakos egyetemi órán mondták helyesen, hogy mi a halálért olvasna el az ember egy könyvet ha az a címe, hogy "Magyarok megvédik Eger várát a törököktől" vagy "Kisméretű vidéki lények egy női ékszerrel mentik meg a mesevilágot". Ezért sem szerencsés az Éhség címet adni egy éhségsztrájkról szóló filmnek, mert rögtön arra gondolok, hogy egy ember halálra éhezését fogom végignézni. Egyébként tényleg erről szól.

Második hiba szerintem az igényes és kivételesen magyaros előzetesben az az ajánlások magas száma. Tudvalevő, hogy ezek kultúrált száma maximum három. Egy az még kifejezetten megragadó tud lenni, kett már egy vállalható konszenzust teremt, három pedig kellemesen össze tud zavarni (ezt a marketing órán hallottam). Ezzel szemben itt anélkül, hogy tudnánk mi és miért, azonnal öt túlexponált dicsőítést olvashatunk a filmről, amelyek egyike sem olyan forrás, amit én vagy bármely mozinéző filmértéknek fogad el. Komolyan, ki vett már azért könyvet mert a New Yort Times listáján van?

Vannak azért más vetületei is a filmnek. Rögtön itt van a témaválasztás, ami az IRA rabságban tartott tagjainak tisztasági- majd éhségsztrájkjáról szól. A terroristák alternatív ábrázolása végtelenül európai motívum, amerikai filmben még Brad Pittet is agyonlőtték érte, csak mondom. Láttunk ugyan egy értékes tablót már a mozgalom megalakulásáról nagy költségvetéssel (Michael Collins) és azóta is kétes minden olyan IRA film hihetősége amelyikben nem szerepel Liam Neeson. Nincsen sok egyébként, ahogy elképzelem a fél világot átrepüli egy cameo IRA terrorista szerepért, főleg ha meg lehet halni közben. Sajnos ebből ő kimaradt, de elnézve az eseménysort ez azért elnézhető.

Szóval most, hogy az arab terroristákat kedvükre szadizzák a fogvatartók a világ minden pontján büntetlenül különösen bátor és merész egy olyan film megalkotása, ami róluk is szól, ráadásul egy amerikai ikon rendezésében. A korábbi akciófilmes nemzedékből szakadt Stee McQueen neve ugyan mostanra nem csenghet mindenkinek ismerősen, de mégis érdekes árnyékot vet múltjára, hogy első (?) rendezésével ír gyökereit kutatja. Más kérdés, hogy a smaragd szigetről szerintem nem ilyen filmet kellene forgatni, de mindenki szerencséjére én nem foglalkozom ilyesmivel.

Amit látunk az tulajdonképpen egy jobb novellás kötet vázrajza, összeérő emberi sorsokkal és bla-bla-bla. Valójában szenvelgő börtönőröket, síró rohamosztagosokat, üveges tekintetű családokat és célkeresztjükben emberi ronccsá gyalázott fiatal férfiembereket látunk másfél órán keresztül megkínozva, kikelve önmagukból, Bibliát cigarettázva és fekália falfestményeket készítve. Ezeknek a képeknek több mint a fele olyan, ami egy jobb érzésű mai filmnézőt konkrétan elriaszt egy életre a megtekintéstől ... ez pedig szerintem nem lenne cél. Ugyanebben a műfajban készülnek a mai magyar filmek is, megtartva a végletet a plakáttól kezdve undoírító és a plakátját sem látod soha-sehol köldöknézős művészfilm között.

A film felétől kezdődik csak igazán az eseménysorozat, amely egy csattanós haláleset után, egy hosszú jelenetben felvett heves dialógust követ és uralja a film hátramaradó perceit egy némán éhhalált választó szabadságharcosról és emlékeiről. Azok után, hogy az első órában az anyját eladta volna az operatőr, hogy semmit se mutasson meg a börtönön kívüli világból itt szinte felüdülésnek hat az őszi erdőben tájfutó fiatal fiú. Percekig azon flesseltem, hogy én arról a sportról is néznék már szívesen egy filmet. Sajnos ennél közelebb én nem jutottam érzelmileg a filmhez.

Érdekes kérdés, amit már meg is válaszoltam korábban, hogy ki is a közönsége ennek a filmnek. A világon élő szétszóródott ír közösségek. Én meg már azt hittem csak mi bánunk olyan mostohán az emigrációban élő nemzedékekkel, hogy szökőévente kilövünk nekik egy Koltai Róbert filmet. Bár a film értékelhető és kifejezetten értékes mozgókép, úgy gondolom nem talál közösséget a nézővel, aminek legfontosabb oka, hogy nem is keres. Ez mondjuk meg önmagában tiszteletreméltó tulajdonsága.

Ami rám a legnagyobb hatást tette este a moziban az az új Oshii remekmű, az Égbenjárók (Sky Crawlers) igényes magyar filmplakátja volt. A mozin kívül és után pedig az a finom és erős szivar, amivel meg lettem kínálva. Kétségtelen, hogy az ilyen alkalmak arról szólnak, hogy a filmről hasonlóan gondolkodó emberek igényeit kielégítsék, de ehhez azért az is kell, hogy tényel találkozzanak és érdemben beszéljenek a filmről. Egyébként olyan üres lesz ez a gesztus, mint ez a film is a közönség nagyobb részének.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2010.03.03. 12:06:59
LV2
Válasz 2. karfiol üzenetére:
Igen, utánaolvasva ezt elnéztem. Nekem is úgy ajánlották, mint az ő filmjét.
2. karfiol  PlayStation.Community tag
2010.03.03. 11:53:21
LV19
Válasz 1. Papa üzenetére:
Ő 30 éve halott. Ez a rendező csak a névrokona.
1. Papa
2010.03.03. 10:53:18
LV9
Aztakurva! McQueen még él? Úgy tudtam, hogy már rég beadta a kulcsot. A nagy szökés és a Le Mans örökös favorit nálam.

A Sky Crawlers viszont baromirossz szerintem. Majdnem elaludtam rajta. De valljuk be, hogy a repülős jeleneteket nagyon durván odatették. Szájtátvatartós fingling. Minden szempontból.
Könyörtelen NótaTV és Zone Romantica fan
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea