PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

4 hozzászólás

2010.01.29. 11:26:35

Utolsó hozzászólás: ColdHand

2010.01.29. 20:55:03

Megosztás
Értékeld a blogot!
Ritka tőlem a PS1 játékok ismertetése. Ennek oka ugyebár az ellenszenvemben keresendő a géppel szemben...tehát nem feltétlen a játékokkal szemben. Ez azonban nullázódik, amikor egy kétdimenziós játékról van szó, amit az a gép is képes rendesen kezelni. Hiszem ugyanis, hogy a verekedős játékokat ilyennek akarja Isten. Én legalábbis az ilyennek örülök.
Annak idején nagyon mentek a bunyós játékok. Minden gépre volt 3-4 ikonikus cím és sorozat, változatos és színes karakterek tömkelege, kellemesen japánosan elszállt körítéssel. Rendszeresen éltem át szegény legényként (semmi sem változik ugyebár), hogy szerencsésebb barátaim áthívtak magukhoz és délutánokon keresztül használtak virtuális bokszzsákoknak olyan játékokban amelyeket egész nap gyakoroltak egyébként, a tehetősebbje németről szerzett kódfüzetek és segédletekből ellesett módszerekkel.

Félreértések elkerülése végett csodálatos napok voltak, órákon keresztül gúvadt a szemünk és vöröslött a fájdalomtól mire este hazamentem. Ki akarta volna kihagyni a pillanatokat mikor a Killer Instict gyilkos robotja úgy végez ki, hogy felső teste golyószóróvá alakul és cafatokra lő, vagy mikor a Mortal Kombatban Scorpion végre leveszi a maszkját és a filmben látott eseménnyel ellentétben bizony ropogósra süt? Látni akartam és látni kellett, minden pillanatát és én így is tettem.

http://fightersgeneration.com/games/ss3-self.jpg
Az esélyek látszólag sem egyenlőek...látszólag.

Időközben persze sokat fordul a világ...változott is, ha így jobban tetszik...de én nem. Sokáig kerestem azt a verekedős stuffot amiben én lehetek a jobb (ez a stílus valamiért így működik). Ehhez azonban tényleg valami olyasmi kellett amiért feltétlenül tudok rajongani. Segítségemre volt a pár évvel korábbi nagy emulátoros láz, mikor szinte minden egykori gépre megjelent minden játékot otthon is lehetett játszani, már csatlakoztatott irányítókkal is a géphez. Kemény, alvás nélküli heteket kell elképzelni, ismerőseim körén is végigsöpört ez a láz.

Ennek során ismerkedtem meg azzal a sorozattal, ami mostanra kedvencemmé nőtte ki magát, ez a Samurai Shodown. Jellegzetessége a rajzolt és lélegzetelállítóan szép grafika, az igényes fegyveres harc és a kivétel nélkül szimpatikus szereplők. Persze, az sem árt, hogy majd minden rezdülésével a Ninja Scroll anime pillanatait juttatja eszembe. A feudális japán karaktereivel telepakolt sorozat első része még Sega Megadrive-ra, harmadik PS1-re, míg ötödik már PS2-e jelent meg (ez utóbbira persze megjelent még az Anthology is, ami egytől hatig tartalmazza az árkádtermi verziókat). Az eredendően játéktermi sorozat tehát mindig csak páratlan résszel szerepelt otthoni konzolokon...érdekes üzletpolitika.

http://img.brothersoft.com/screenshots/softimage/s/s...
Egy erőteljesen X-men hangulatú állókép.

Szóval, hogy az első részével hülyére játszottam magam (gaga) mikor megláttam feltűnni kedvenc konzolboltomban a harmadik részt zokszó nélkül tettem magamévá. Rémlett amúgy nekem, hogy valami gané pontokat kapott ez a verzió, de ki vagyok én, hogy az ilyesmit figyelembe vegyem? Főleg egy PS1 játéknál ugye. Ismert és ismert okokból egyaránt most van módom összehasonlítani az árkádos verzióval és mert megtehetem, igyekszem igazságot tenni a programmal kapcsolatban.

A puritán menübe toppanva realizálhatjuk, hogy ez egy olyan játék amihez nem kell memória kártya sem. Nagyszerű, egyébként jobb is, hogy ez mostanra megváltozott, mert ha a közönség két konzolgeneráció alatt sem szokta meg (jelentem még ma sem evidens, hogy PS2-höz vegyenek!) akkor igazán kár a gyöngy a disznók elé. Nem igazán tudok másként érezni akkor, mikor napokig bekapcsolva hagyott gépekről és pörgetett lemezekről hallok és ez más mint NES vagy SNES esetében volt.

http://www.arcade-history.com/images/game/2305_1.png
Na azért valakinek itt is láncokat rejt az ingujja...ing nélkül.

Ha egy kicsit várunk akkor egy kis bevezető videó úszik be a képünkbe néhány karakter fenyegető vagy barátságos arcával. Érdekesség, hogy az árkádverziót három soros utasítás nyit: "To have no fear, To slice and kill! To survive!" A PS1-es verzióból azonban a középső sort kihagyták gondos kézzel. Aki emiatt nem venné meg ezt a verziót megértem...csak vicceltem. Ilyeneken már tényleg nem kapom fel a vizet. Összességében egyébként elmondható, hogy a játék közel egy az egyben a játéktermi verzió, helyenként van talán csak egy kis hiányérzetem kisebb, hiányzó animációk iránt, de csak mert az eredetit is jól ismerem. Elhanyagolható különbség ez, a játékélmény ugyanaz. Például a választóképernyőn nem jelenik meg nagyban a kiválasztott harcosunk rajza...na bumm.

A játékban tizenkét vérmes harcossal lehetünk. Ezek a korábbi részekből ismert ikonikus arcok és újabbak is egyaránt. Persze mindig fájó pont, hogyha pont a kedvencünk maradt ki a folytatás szórásából, az első rész is több szereplőt futtatott, a második meg pláne, de elnézőbb vagyok a sorozattal és megértőbb is mert tényleg imádom. A magyarázat abban a japános, árkád mentalitásban keresendő, hogy a harmadik résszel általában rugalmasan elszakadnak az addigi játékmenettől. Ez nem olyan nyugatisan értendő, az alap megmarad, csak új elemek kerülnek bele és ahogyan például esetünkbe, a tónus is megváltozik.

http://hg101.kontek.net/samuraishodown/ss3-8.png
Ukyo nem viccel...nem az a típus...de mosolyog.

Az első (és második) epizód is még egy ilyen útkereső jellegű, kicsit másokra, de kicsit direkt eltérő akart lenni. Karakterei színes tárháza például tetszett és kedvelem is mindet, de volt ami tényleg kiugrott a többi közül. Például a félvértes francia vívónő nekem nagyon elütött a Ninja Scroll jellegű, félmutáns "kvázimódótól". Hogy az amerikai nindzsa karakterről ne is beszéljek... Érezhető volt ezekben, hogy a készítők kikacsintanak a közönségre, utalnak rá milyen filmek és sorozatok voltak rájuk hatással és ezek nálam nagyon be is találtak. De amikor arról van szó, hogy a harmadik rész setétebb, komorabb és komolyan tónust kap, akkor helyeslően bólogatok és helyeslek.

A harmadik részre kikristályosodik valami az eredeti koncepcióból, a kevesebb olykor több elve megvalósul a karakterek között. A tizenkét harcos puzzle darabokként egészíti ki egymást és alkotnak egy hatalmas, színes és hangos kirakós játékot, amivel élvezet játszani és a köztes időben merengeni rajta mit hogy lehetne és miként kellene. A szereplők alternatív változata, ami esetenként nagyon megváltoztatja a lehetőségeket (van Slash és Bust - az eredeti valami "harcias" és "démoni" akart lenni), és a karakterek külsejét minden esetben. Komolyan, élvezet mindenkin végigmenni mindenkivel.

http://pspmedia.ign.com/psp/image/article/969/969657...
Ha önmagunkkal kerülünk is szembe sem spóroljunk a tűzviharral.

A választható szereplők között persze megtaláljuk az ismertebb szereplőket, felsorolásuk részemről sajnos ömlengésbe fajulna, így ettől most el kell tekintenem (ha van igény a sorozat részletes elemzésére akkor majd megteszem). Lényeg a lényeg, hogy sok remek szamuráj harcos, szimpatikus nindzsa és érdekes figura akad. Hármat emelnék ki csak hogy érzékeltessem: adott egy kabuki-táncos-orgyilkos ember nagy lándzsával, egy szellemhittel élő dzsungelharcos lány a lélektestvér madarával és az első rész több ezer éves gonosz varázslója is egy mágikus erejű gömbtalizmánnal. Aki vonzódik a japán feudalizmus érájához feltétel nélkül megtalálhatja köztük a hozzá illő hőst. Garantálom. (csak érdekességnek, a hatodik epizódban már több mint 60 féle karakter van...)

Amit nagyon élvezek a játékban, talán a szamurájos (címe és) hangulatán túl is, az a játékmenete. Nem szeretem a "combofest" játékokat és azt sem, hogyha a játék neve az, hogy tartsuk a levegőben az ellenfelet. A Samurai Shodown játékmenete a taktikázásról szól, az ellenfelünk és önmagunk kiismeréséről. Számít, hogy legalább annyit vagy talán többet is védjünk mint az ellenfelünk, kivárjuk a megfelelő alkalmat mikor bevághatunk és a találat húsba vág. Mégsem lesz olyan felemás az élmény, mint pl. a Bushido Blade esetében, hiszen az életcsík megmarad, de érezhető, hogy három-négy markáns csapást el fognak viselni a karakterek. A küzdelmek így nagyon intenzívek lesznek és azt hihetnénk, hogy óvatoskodó mint a fenti játékban. Korántsem, szurkáló, kisebb támadásokkal az ellenség védelme mögé furakodó csapások váltakoznak, olykor villámgyors körök mennek le majd szétválnak a csókolódzó pengék, hogy újragondoljuk a stratégiát és nekiveselkedjünk a másik védelmének. Egyedi lüktetése és hangulata lesz így a programnak, gondolkodásra késztet. Nincs kombó sorozat vagy biztos csel, amivel bezsebelhetjük a győzelmet. Egy kezdő is arathat diadalt átgondolt harcmodorral, hogyha a másik figyelme lankad. Ez nagyon fontos dolog pedig.

http://ui31.gamespot.com/2430/haohmaru3_2.gif
Haohmaru pózol a korabeli sajtónak.

A játéknak van története ugyan, de nemigen tolja az arcunkba. Lényegében egy egykori gyilkos rablóvezér megbüntetéséről szól, aki a mennyeket hergelte fel komisz életmódjával. Van olyan (új) karakter is akinek személyes elszámolni valója akad vele, a többiek csak akkora arcok, hogy nem átallanak felvenni mások felelősségét a hátukra...és közben szívesen elkeni egymás arcát is persze. Fontos, hogy ez is része a hivatalos kronológiának...a folytatásban még vissza is tér majd az itt jócskán leharcolt fő gonosz...később pedig játszható is lesz. Alapvetően ugyebár a verekedős játékok sem a történetükről híresek...nekem fontos csak, hogy legyen nekik. Én meg ugye évek óta nem vagyok célcsoportja senkinek.

A játék grafikája és zenéi fantasztikusa, az effektek hasonlóképpen. Érezni a különbséget, hogyha egy katana talál csontot vagy ha egy napernyő(!) szalad mélyre az ellenség védelmén túl. A pályák dinamikusan váltokoznak, sokszor vannak rombolható tereptárgyak vagy mozgalom a háttérben ami elvonja a figyelmünket (Nézd, de aranyosan lélegzik az őzike...BÁNZÁJ!). Amikor pedig a mindent eldöntő harmadik küzdelemben a karakterek életereje eléri a vöröset, akkor teljesen megváltozik a környezet és egy szamuráj lsd álomban folyik tovább a harc az utolsó vágásig. Szemet gyönyörködtető és élvezetese. Csúcs!

http://images.tribe.net/tribe/upload/photo/51b/a59/5...
Basara...eszeveszett egy alak...

Arról azonban meg kell emlékeznem, hogy mitől kapott rossz kritikákat. Ennek oka a töltőképernyő. Sokszor, a kelleténél mindenképpen többször fogjuk ugyanis látni. Ott hagyod a menüt sokáig? Bumm, töltés és demozik a gép. Győztél, bumm töltés, állókép a hősödről, bumm töltés átvezető videó, bumm töltés, megmutatja az ellenfeled, bumm töltés. Ráadásul nem is röviden, érzéssel, van hogy bizony 10-15 másodpercet is rabol az életből. Ez azért izgalmas, mert van olyan kétmenetes harc ami nem tart összesen addig. Ha valakit az ilyesmi zavar (engem például nagyon tud) akkor megértem, hogy ezt komoly hibának tartja, de nem indok egy amúgy kivételes és minden ízében profi játékot emiatt lepontozni, ami meg az eredeti gép nehezen programozhatóságából fakad.

Összességében egy nagyszerű játék kifejezetten vállalható adaptációjáról van szó. Minden megvan benne mint az eredetiben, az pedig egy világbajnok darab. Aki nem idegenkedik a stílustól feltétlen tegyen vele egy próbát akár az eredeti árkádban (japánban), akár így a PS1-es játékkal (komolyan, éjszakákat játszottam vele keresztül) vagy akár az Anthologyt beszerezheti (Ps2 mellett PSP-re és Wii-re is). Különösen azért ajánlom ezt, mert a sorozat hamarosan a Kengo, Tenchu és Way of the Samurai sorozat sorsára jut...de erről majd máskor.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. ColdHand  Szerkesztő
2010.01.29. 20:55:03
LV22
Ezzel a sorozattal mindig csak futólag találkoztam egy-két menet erejéig. Hiába 2D, valahogy nem jön be annyira.
Nem én írom a szabályokat. Én csak kitalálom őket!
3. Ming  PlayStation.Community tag
2010.01.29. 16:04:16
LV2
Basara a király!
So Say We All
2. Masamune  PlayStation.Community tag
2010.01.29. 12:07:42
LV14
Nekem SS-ből az uccsó tetszett...Amúgy Ukyo rulez.
"Na de Gyurma Gyuszi!"
1. BenyoBoy  PlayStation.Community tag
2010.01.29. 11:54:27
LV17
De jó is voltak a SS részek... :)
NeoGeo 4 evear!
A retrót nem látni, érezni kell!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea