PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

2 hozzászólás

2009.11.02. 21:42:40

Utolsó hozzászólás: xetron

2009.11.02. 23:52:12

Megosztás
Értékeld a blogot!
Final Fantasy - megjártam az emlékek útját

Miközben rendületlenül gyűröm az ARC-ot PS2-őn mióta megvan a SMT: Nocturne tartja bennem a lelket mint legjobb jrpg. Minek után pedig a hetedik rész végére értem és számot adtam róla nemes közönségemnek a legenda forrását kezdtem el kutatni. Végére érve a nagy kalandnak is azt kell mondanom, hogy megérte.
Mivel sokan, sokszor és sok helyen fogalmazták meg mennyire hibás minden újabb epizód ismertetését a sorozat eredetével kezdeni így nagy a kísértés, hogy ne tegyem. No de lássuk be, ha a sorozat legelső részénél nem teszek ilyesmit (ahogy nem tettem a hétnél sem) igazából sehol máshol nem lenne értelme. Mindenkinek jár egy alkalom az életben, hogy elmondhassa a Final Fantasy saga megszületésének történetét. Akit nem érdekel görgessen a következő kép után, a többieknek párnát és teát elő.

1987 -ben a japán illetőségű Square játékfejlesztő cég a csőd szélére sodródva nehéz döntés előtt állt. Helyzetüket mérlegelve arra jutottak, hogy egyetlen dobásuk maradt vissza a játékiparban és mivel akciójátékot saját bevallásuk szerint nem tudtak jól csinálni, ezért az akkor elterjedőben lévő Dragon Quest példájára egy jrpg játékot készítésébe kezdtek. Utolsó képzeletbeli utazásuk a játékvilágban így a Final Fantasy nevet kapta keresztségében, az akkor hét fős fejlesztő csapattól. A végeredmény azonban nem várt közönségsikert hozott a csapat, a későbbi cég számára és megnyitotta az utat további álmok felé (érdekes a párhuzam a későbbi Lost Odyssey játékkal, aminek példája mutatja ma mennyire más a helyzet).

[img]http://www.blogcdn.com/playstation.joystiq.com/media...]
A létszámfölény inkább zavaró mint veszélyes.

"A sivatag perem és a hajó árbócai régen elmaradtak mögöttünk, mikor a Látomások tornyának valószerűtlen körvonalai felderengtek előttünk. Lansra néztem, aki széles kardját csupaszon maga mellé engedve lépdelt a sokszor térdig mélyülő homokban. Nem néztem hátra, de sejtettem, hogy a két mágiaforgatónk, Armet és Trias sincsen könnyebb helyzetben. Lepillantottam az egyélű pengémre, hogy gondosan rögzítve van e a combtokban. Rozsdaízt éreztem a számban és amikor a környező dűnék megmozdultak, hogy a homok rejtekéből a két Sivatagi Teknős közénk ugorhasson. Elnyomtam egy szitokszót, de még csak felocsúdni sem volt időm amikor már megéreztem a levegő hirtelen töltekező delejességét. Előbb a Trias villámcsapásai taszították kétfelé a vastag páncélú dögöket, majd Armet "Protera!" kiáltására szövődött körénk aranyló védővarázs. Találkozott a tekintetem a kajánul mosolygó Lanséval és felkacagtam. Kivont pengékkel rohantunk kivont pengékkel a szörnyetegek felé..."

A játék tulajdonképpen A JRPG. A szintlépős, tárgyhasználós, farmolós jrpg, amit ilyen vagy olyan formában, de az elmúlt évtizedekben kisebb-nagyobb változtatásokkal rendszeresen a nyakunkba kapunk a különböző játékfejlesztőktől. Ahogyan egy kritika megjegyezte, van olyan amit ez az első epizód jobban csinál, mint egyes későbbi darabok, akár a sorozaton belül is. Teljes mértékben egyet tudok érteni ezzel a gondolattal. A játékrendszer olyan szolid és időtálló, hogy nem is tudom elképzelni milyen más programtípus maradt meg ennyire sokáig a porondon, szinte változatlanul.

Két hibát tudok megjegyezni azonban amelyek majdnem agyonvágták nekem a játékot. Nem nagy hibák, de olyanok, amiket például a hasonlóan psp-n játszott Popolocrois elegánsan ki tudott kerülni minimális erőbefektetéssel. Az első ezek közül a véletlenszerű harcok sűrűsége. Nagyon, nagyon, de nagyon sűrűek. Volt, hogy egyetlen lépést tudtam haladni mielőtt újra egy csapat szörny kipécézett volna magának és ez a labirintusokban való kóválygást vagy a szabadban való barangolást végtelenül megnehezíti. Cserébe borzalmasan rontja a szórakozást, amikor 50+ szinten is még mindenféle pöcsmög ugrik a nyakunkba amik már rendesen tépét sem adnak akkor, de ugyanannyi idő lecsapkodni népesebb hordájukat, mint a komolyabb ellenfelekét. Összehasonlításképpen a PopoloCrois-ban a játék egy pontján elsajáíthattunk egy olyan varázslatot, ami egységnyi időre csak a kötelező harcok megvívását tette szükségessé, nem vesztettünk időt és kis életerőt a főellenséghez vezető úton.

A másik dolog ami nagyon zavart, hogy a játék első felében volt egy táncoslány aki utalt rá, hogy hol-merre is kellene folytatnunk kalandjainkat. Tekintettel arra, hogy teendőink lineárisak, de a bejárható terep meglehetősen nagy és hamar bővül, így könnyen elveszthettük a fonalat azzal kapcsolatban, hogy a megszerzett cuccot kinek és hová kellene vinni. Mivel a lány egy idő után már nem is ad tanácsokat könnyen többórás talpalásba fulladhatott a játék, amint minden faluban mindenki "megnyomunk", hogy merre is kellene mennünk. az első problémával együtt ez indokolatlanul, és nagyon, nagyon kényelmetlenné tehette a játékkal töltött idő egy részét. A PopoloCrois is lineáris volt, de ott mindig egy arany nyíl jelezte a térképeken merre folytatódik a történet és így bátran kalandoztunk másfelé is, mielőtt a további eseményekbe bonyolódtunk volna.

[img]http://image.com.com/gamespot/images/2007/106/937909...]
A fiúk a hídon dolgoznak, hogy átkelhessünk rajta.

Amivel azonban a játék nálam látatlanban kötelező volt az olyasmi, ami a későbbi részekből teljes egészében hiányzik. A sorozat történetében először és utoljára van lehetőségünk a teljes csapat tagjainak megalkotásához a neveiktől a kasztjaikig. Hmm, tulajdonképpen csak ezeket adhatjuk meg, de már ez is kétszer annyi, mint amit manapság szokás. Való igaz, hogy a későbbi epizódok karakterspecifikus történeteiben bajos is lenne mindenféle és fajta szereplők integrálása, de magam részéről pontosan az optimizálhatóságban látnám a mostanra azért halkan köhögő stílus megújhodásának egyik lehetőségét (ugye ez az, amiben a crpg-k műfaja hirtelen beelőzött az elmúlt évtizedben).

Élve a lehetőséggel én is megalkottam gyermekkori szerepjátékos csapatunkat. Különös érzés volt így azóta elveszett barátaim oldalán kalandozni vállt vállnak vetve a játék tizenkilenc órája alatt. Kifejezetten mesés küldetéseink mezei klisékből építkezve a hercegnőmentéstől, a tündékkel megbarátkozáson keresztül a világ megmentéséig terjedtek. Elveszett és meglelt mesebirodalmakban jártunk egykori harcostársaimmal, minden nagyobb lépésnél bennünk volt az ilyen játékokkal együtt járó félsz, hogy vajon a választott csapatkoncepció kiállja e a játék által támasztott kihívások próbáját. Önmagában ezen el lehetne filozofálni egy külön cikkben, hogy mi választja el a kész karakterrel operáló, egyszer végigjátszott programokat azoktól a nyugati játékoktól, amelyeket tucatszor újrakezdett az ember a csapatépítésé örömeiért (pl. Icewind Dale Saga).

A játékban prezentált kasztrendszer kellően egyszerű és a kor igényeinek megfelelően komplikálható: a kezdeti harcos, szerzetes, tolvaj, pap, vörös- és fekete varázsló a későbbiekben a játék egy pontján kiérdemlik a "csillagharcos" fokozatokat és harcosból lovag, tolvajból ninja, varázslókból mágusok lettek, amelyek magasabb szintű mágiák alkalmazása mellett az addig izomerőre hagyatkozó kasztok számára is utat mutattak a varázslás felé. Ez kellően mély lehetőségeket rejt magában, hogy az induló négy karaktert a legnagyobb gonddal választhassa ki az ember a feladat teljesítéséhez, szélsőséges esetben akár négy ugyanolyan karakterrel is nekivághat az első nagy kalandnak.

[img]http://www.hardcoregaming101.net/finalfantasy/ff1/ff...]
Az első, a Földkristály őrizője a Lich.

Nekem azonban nem voltak ilyen kísérletező hajlamaim mint említettem volt. Csapatom az egykor asztali játékos kezdőcsapatom voltak: Lans, a halállovag; Armet, a tűzvarázsló; Trias, a boszorkánymester és Gul, a majdani ninjaharcos. A csapat azonban igen sok nehézséggel találta szembe magát, hiszen két "keverék" kasztot is tartalmazott. A vörös mágus ugyanis vegyítve használhatta a fekete mágia és fehér mágia eszközeit is, de egyikben sem lehetett olyan kiemelkedő, mint annak eredeti mívelői és a játék milyenségéből fakadóan az egész csapat gyógyításának hiánya a végkifejlethez közeledve majdnem végzetes hiányosságnak bizonyult. Hasonlóképpen a ninja sosem lehetett olyan erős harcos, mint a lovag és akkora fegyvereket sem forgathatott, hiába lett képes kisebb harci mágiák alkalmazására (így a játék egyik legnehezebben összeszerezhető fegyvere, az Excalibur végül a levetett tárgyak között végezte).

A játék kinézete és hangjai vegyes képet mutatnak. Nem is lehet ez másképpen, hiszen több mint húsz éves játékról beszélünk. A kétdimenziós rajzokat nagyon részletesen és szépen húzták fel a mai kor szintjére, de szigorú szemmel nézve azért igazán lehetett volna finomítani még például azon, ahogyan a szereplők a különböző fegyvereket lengetik támadásoknál. Hangok terén a mára már kanonikussá vált dallamok megfelelő hangszerelést kaptak, de én kifejezetten hiányoltam a szinkront, hiszen nincsen szó végtelen párbeszédekről a játék kapcsán és igazán ráfért volna talán a pár megás program mellé az 1,8 Gbyte-os UMD egységre (mégha gonoszan is hangzik ez). A PSP-s verzió még ráadásként kapott búnosz labirintusokat a kifejezetten mazochistáknak, de ami nekem jobban tetszett az a képgaléria és zenelejátszó volt, melyek a végigjátszás után jelentek meg a főmenüben jutalmul. Értékeltem én a CGI bevezetőt is, azt kevésbé, hogy a befejezésnél semmi ilyesmi nem fogadott.

Nekem nagyon tetszett a játék minden hibájával együtt. A lehetőség, hogy magunk választhassuk ki a csapatunkat igazán vonzó egyediség volt. Azt kissé nehezményezem ugyan, hogy a második rész külön jelent meg, hiszen az első játékállomásra még ki tudták adni őket egyben, de talán az tényleg túladagolás lenne a stílusból nekem. Aki kíváncsi, hogyan is kezdődött az a psp-s verziónál ne adja alább, de akit a fent említett hibák zavarni szoktak hasonló játékokban azt meg tudom érteni ha ez visszatartja. Egy egy ilyen játék ... és milyen jó, hogy az.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. xetron  PlayStation.Community tag
2009.11.02. 23:52:12
LV20
jó kis game,mondjuk manapság elég egyszerü játéknak tűnik .
(Ja képeket nem lehet megjeleníteni )
Ultra Super Mega Combo Breaker .....
1. Onimushaman  Szerkesztő
2009.11.02. 22:10:45
LV24
Én ps1 en játszottam vele, remek játék. :)
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea