PlayStation.Community Blog ›› Miki

9 hozzászólás

2008.10.30. 21:57:39

Utolsó hozzászólás: trinity

2008.11.17. 23:45:52

Megosztás
Értékeld a blogot!
Nem kevés előítélettel vágtam neki egyiptomi nászutamnak, de a mai világban az embert elfogja a félsz, ha egy arab, következésképpen teljesen idegen kultúrájú országba látogat. De hát kedvesem annyira szertett volna menni, hogy nem tudtam neki ellenállni. Aztán történészi énem is megszólalt, hogy azért a piramisokat egyszer az életben látni kell. Végül is nem bántam meg az egészet.

Igaz már a pakolással kezdődtek a gondok, mit vigyünk mit ne, de aztán kiegyeztünk a legszükségesebbekben. Egy szép keddi napon délután 4 kor indult a repülő Ferihegyről és mi már 2 előtt megjelentünk, ahogy azt kell. Átvettük a jegyeinket, befóliáztuk a táskákat, aztán becsekkoltunk. Egész simán ment minden, a repülés is igazán kellemes volt, pedig féltem egy kicsit, mert még soha nem ültem repülőn. Este fél 8 körül érkeztünk meg Hurghada repülőterére, ahol kellemes 25 fokos meleg fogadott minket. A repülőtéren betereltek egy buszba, ahonnan 1 perces utazás után átvehettük a csomagokat, meg ellenőrizték a papírokat. Ezután egy busz elvitt minket a szállodába, mely közvetlenül a Vörös-tenger partján feküdt, eszméletlenül szép környezetben. Kár, hogy ebből nem sokat láttunk, mert már este volt, reggel pedig még nem jött fel a Nap mikor el kellett indulnunk. Ugyanis Hurghadából az utunk Asszuánba vezetett, ahova reggel fél 5kor indult a busz. Ehhez fél négykor keltünk, ami tekintve, hogy éjfélkor feküdtünk meglehetősen fárasztó volt. Nem beszélve arról, hogy egy több mint kilenc órás buszozás vette kezdetét át a Keleti sivatagon, aminek a végén már nem éreztem a seggem a sok üléstől. Közben a buszon kiderült, hogy egy magyar csoport tagjai lettünk összesen 67-en. Közben a sivatag közepén – vajon honnan került elő, ezen gondolkodtam mostanáig – felszedtük idegenvezetőnket Lórit is, aki profi módon szervezte meg az egész utat, ami nem semmi, ismerve az arabok mentalitását és a körülményeket. A busz egy 100 tagból álló konvojból álló csoportban vonult, amit ’97 óta vezettek be, mikor megöltek néhány turistát. Persze Lóri elmondta, hogy ha egy magányos buszt támadnak meg akkor egy busznyi ember a veszteség, ha meg egy konvojt akkor legalább 5 lesz. Tehát nem védelmi célja van az egésznek (a konvojt kísérő kiskatonák sem Rambót idézték) hanem pénzügyi, mert a konvojban menni kötelező, viszont a részvételért buszonként 15-20 eurót kell pengetni az államnak. És ilyen konvojokból nem egy jár Egyiptomban.

A hosszú út alatt elértük a Nílus sávját, ahol a luxus szállodák övezete után egészen furcsa volt látni a hétköznapi egyiptomiak életét. Olyan mélységű és erejű szegénységet képzeljetek el, amit itt magyar ésszel felfogni sem tudunk. Ehhez képes Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán, és ez komoly!
Buszozás közben két helyen álltunk meg, ahol elég nagy szívás volt, hogy első nap még nem tudtunk pénztváltani. Ez a nyilvános vécéknél gondot okozott. Az elsőnél még bementünk fizetés nélkül, de a másodiknál már ez nem sikerült. Ez elég gáz, mert még soha nem fizettem két eurót egy pisilésért, de mint tudjuk a szükség törvényt bont… Az utazás végén elértük Asszuánt, ahol csónakkal Agilika szigetére vittek minket. Itt megnéztük az asszuáni gát építése miatt Philae szigetéről ideköltöztetett Izisz templomot. A látogatás után pedig visszamentünk a Nílushoz, ahol felszállhattunk végre a hajóra. Az idegenvezetőnk rögtön közölte, hogy örömhíre van, mivel nem valamiért nem jött össze a négy csillagos szálloda, így öt csillagosban leszünk. Ez király, de hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi összehasonlításban, az egyiptomi szállodák csillagszámából általában kettőt mindig érdemes levonni. A hajón elfoglaltuk a szobánkat (sorsolással kaptunk egy egész jó helyen lévőt), ahol jéghideg fogadott, mert a légkondit az arabok nem tudják kezelni. Ezért a szállodákban és buszokon állandóan hideg van, többet fáztam Egyiptomban, mint amennyiszer melegem volt – a szobát hajszárítóval, meg a fürdőszoba gőzével melegítettük fel, mert ablakot nyitni a hajón nem lehetett. A bár szolid de igényes volt, a fedélzet szintén, bár engem a medence levett a lábamról. Itt jegyezném meg, hogy Egyiptom látogatása október végén teljesen ideális időjárási szempontból. Nappal 30 fok feletti a hőmérséklet az általános főleg a déli részeken, este mondjuk picit hűvösebb van, de csak az állandó szél miatt.

A hajóút három napos volt, a célunk pedig Luxor. Indulás előtt azonban jött még a kaja, mely egy alkalom kivételével svédasztalos volt, igaz egy idő után kiderült, hogy ismétlődő jelleggel szinte mindig ugyanazt adták. Főleg az volt gáz, hogy az asztalok szarul voltak elrendezve, így elképzelhetitek, hogy mi lesz amikor 67 éhes magyar (+ néhány külföldi) rászabadul a svédasztalra, ahol sorba kell állni. Igen, veszekedés, anyázás, aminek az előnye annyi volt, hogy egészen otthoni hangulatot teremtett… Mondjuk a kaják nem voltak rosszak, leszámítva, hogy mindegyiknek volt valami fura mellékíze. Az idegnevezetünktől kérdezték is, hogy ehetünk e belőlük, amire azt felelte mindent meglehet enni egészen nyugodtan, előbb-utóbb úgyis hasmenésünk lesz. Az egyiptomi ételeknek más a bakteriális flórája, így a legerősebb gyomor is behal tőle, ezt némi gyógyszerrel és alkohollal lehet késleltetni, de elkerülni nem. Nekem sem sikerült, pedig szedtem az Antinalt és kaja után megittam egy kupica unicomot, hogy fertőtlenítsek. :)
A harmadik napon először Kom Ombóban, aztán Edfuban kötöttünk ki, mind két helyen csodálatos műemlékeket és templomokat néztünk meg. A negyediken aztán újra fárasztó nap következett. Megérkeztünk Luxorba, ahol reggel 5kor keltünk, hogy fél hétre a Királyok Völgyében lehessünk. Ezzel sikerült elkerülni az órás sorban állást és simán bejutottunk három sírba, köztük III. Thotmeszébe. Aztán következett Hatsepszut fáraónő temploma, majd a Memnón-kolosszus és egy alabástrom műhely. Ebéd után aztán jött a fergeteges luxori templom meglátogatása. Ezután másnap délelőtt elmentünk a karnaki templomba, így délután végre szabadok lettünk. Jól is jött egy kis pihenés, mert este újabb kalandok jöttek. A délután fürdőzéssel, meg némi vásárlással töltöttük.

Itt kell megjegyeznem az araboktól lehetetlen vásárolni normálisan, európai értelemben. Minket fehéreket ugyanis két lábon járó pénzeszsákoknak tekintenek, akiket minél jobban meg kell fejni. Ezért aztán minden termékre olyan árat mondanak, hogy az ember lepetézik tőle. És itt jön, amitől én hülyét kaptam az alkudozás. Mindenre kell alkudozni a nyilvános vécé használatától kezdve, ásványvízen át a vízipipáig. Pontosabban nem kell, de mivel a tényleges érték kétszeresét szokták elsőre benyögni, ezért érdemes. Az első dolog, amit vásárlás előtt megkérdeznek, hogy honnan jöttél. Ez azért fontos, mert egy németnek mondjuk kétszer akkora árat ajánlanak, mint egy magyarnak, érthető okból. Aztán jön az alkudozás, ahol Oscar-díjra érdemes színészi alakításokat láthat az ember. Mindezt tetézi, hogy néhány magyar szót is tudnak (szeretlek, szép vagy, honnan jöttét stb.) Ez az alkudozás dolog nekem nagyon nem ment, a színészkedés nem erősségem, így néha elég keményen lehúztak, de ez van. A végére kezdtem jobban belejönni, akkor már elég sokat tudtam lefaragni az árakból.
Szóval ott tartottunk, hogy negyedik nap délutánján pihentünk majd este jött az újabb megpróbáltatás utazás Kairóba vonattal. Ehhez este 11kor jött volna a vonat, ami 1 órát késett, de ez ott nem késés. Kis háló fülkéket kaptunk, aki már látott ilyet nagyjából eltudja képzelni milyen lehetett. Egy apró két ágyas lyukat képzelj el, amihez képest a kelet-eruópai minőség már luxus. Itt egy 10 órás vonatút vette kezdetét, ahol áthaladtunk Közép-Egyiptomon, ahol a szélsőséges csoportok bázisa is van. Mondta is Lóri, hogy néha megdobálják a vonatot, így a fejünket ne az ablak mellé tegyük, igaz betörni nem tudják, mert dupla plexi védi az ablakot, lőni pedig még soha nem lőttek! Tehát ha valami lesz ne ijedjünk meg, így is éjjel 2-3 között megyünk át a veszélyes terepen, és fegyveres katonák is vannak a vonaton. Gond nélkül érkeztünk meg, bár a pályaudvaron látszott hogy az egyik ablak üvegét bedobták (lehet egy korábbi úton). Itt a vonaton reggel még ért egy sokkhatás, amikor megláttam a vécét, ahol új fogalmat nyert számomra a kosz kifejezése.
Kairó városa egy igazi arab metropolisz, több mint 22 millió lakossal, nyomorral és gazdagsággal egyaránt. A helyi közlekedés leírására a káosz nem fedi a valóságot. Ha valaha is azt gondoltad, hogy Budapesten rémálom a közlekedés autózz egyet Kairóban. Csak két szabály van itt, aki előrébb van, mint a másik azé az elsőbbség, valamint mindent dudával kell jelezni. Ja és minél nagyobb járgánnyal mész annál könnyebb helyet csinálni. :) Mondjuk számomra furcsa volt, hogy este miért nem használnak fényszórót.

Kairóban az első dolgunk a piramisok és a Szfinx meglátogatása volt. Mondanom sem kell a látvány lenyűgöző volt, legalábbis messziről. A piramis monumentalitása persze közelről nyert igazi értelmet, de az összképet több dolog zavarta. Egyrészt az emberre folytonosan ráakaszkodó tevehajcsárok, akik mindenáron tevegeltetni akarják az embert, természetesen elképesztő áron. Ebből kifolyólag jönnek utánad azzal az elviselhetetlenül büdös döggel, aki ha épp morcos kedvében van, akkor leköp, harap, sőt le is pisál. Mire megkerültük a Nagy Piramist, addigra vagy ötöt ráztam le, miközben a bokáig érő szemétben gázoltunk és a mérhetetlen mennyiségű teveszart kerülgettük. Ez azért rontott az élményen, de azért kicsit távolabbról, ahol nincs szemét, szar, meg csimpaszkodó tevekölcsönzők egészen elképesztő volt a látvány.
A piramisok után egy parfüm szaküzletbe látogattunk el, majd délután jött a híres Kairói Múzeum. Ez egy elképesztően hatalmas 100 ezer tételt tartalmazó múzeum, ahol heteket lehetne eltölteni. Sajnos azonban olyan elviselhetetlen volt a tömeg, hogy az majdnem élvezhetetlenné tette az egészet. Kb. 2-3 órát voltunk bent, megnéztük Tutanhamon híres aranymaszkját, illetve II. Ramszesz fáraó múmiáját. Utóbbi érdekes fazon lehetett, mert másfélszer akkora ember volt, mint a többi fáraó, és hosszú arany szőke(!) haja volt.

Délután egy elég ramaty szállodát kaptunk. Másnap szinte hihetetlen módon borult idő fogadott minket, sőt délelőtt még az eső is eleredt! Ezen a napon busszal visszautaztunk Hurghadára, ami jó 6 órás út volt, az autópályán, mely a Vörös-tenger partján futott végig. Hurghadán még eltöltöttünk egy délutánt, illetve a következő és egyben utolsó napot. Kihasználva a nyári időt fürödtünk a tengerben, meg a medencében, élvezkedtünk a parton, egyszóval pihentünk. Délután 5 körül aztán jött értünk a busz, ami vitt a reptérre.
Az utazás végére én jóleső értelemben nagyon elfáradtam, illetve feszélyezett az arabok mentalitása, a kultúra és szokások idegensége, illetve a biztonságérzés hiánya. Jó érzés volt tehát újra hazaérkezni, de összességében nagyon szép és örökre emlékezetes út marad ez a nyolc nap.

Végül pedig az egyik kedvenc képem, ugyanis nagyon sok egyiptomi falferiaton ilyen ábrázolások láthatóak, de valahogy mégsem mutogatják őket albumokban és filmeken:
Sőt még egy ilyen szobrot is vettünk! :D
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
9. trinity  PlayStation.Community tag
2008.11.17. 23:45:52
LV5
Magyarország "kiváló példa, arra, hogy a korrupció, a lehúzás mindent tönkretesz"
Elnézést, nem tudtam megállni :-)
A beszámolód egyébként nagyon jó.
8. Miki  Szerkesztő
2008.11.02. 09:18:09
LV1
Válasz 7. persuid üzenetére:
Az arab országok ezzel a mentalitással maguk alatt vágják a fát. Nem veszik észre, hogy a pillanatnyi haszon érdekében lehúzzák az embert, aki aztán otthon beszámol a tapasztalatairól, így többeket eltántorít, hogy oda menjen. Ezzel pedig hosszabb távon óriási veszteséget könyvelhetnek el. Én ha befektető lennék biztos nem vinném a pénzem Egyiptomba, vagy más arab országba. Egyiptom kiváló példa, arra, hogy a korrupció, a lehúzás mindent tönkretesz, pedig egy ország ilyen kulturális tőkével meg egy Szuezi-csatornával nem kéne, hogy itt tartson.
7. persuid  PlayStation.Community tag
2008.11.02. 09:05:10
LV3
Miki,köszi a beszémálót,élvezet volt olvasni!
De egyet kell hogy értsek Okamival,én sem fogok szerintem afrikai országba nászútra menni...:)
Na és meg kell valljam,utálom az alkudozást,még a piacokat sem bírom Magyarországon sem...valaminek legyen egy konkrét ára és kész!Kell vagy nem!
Kereskedelemben dolgozok,talán innen ez a hozzáállás,de ki nem állhatom ha "meg kell küzdeni" az áruért...
Anri,you are the breast...I mean the best
6. Miki  Szerkesztő
2008.10.31. 15:37:04
LV1
Válasz 4. Okami üzenetére:
Reggel elfelejtettem említeni, hogy az arabok rá vannak gerjedve az európai nőkre. Ginát például Tunéziában többször megakarták venni az apjától, ajánlottak érte tevéket és ékszerboltot. :D
2008.10.31. 14:57:19
LV14
Egyébként valóban szuper beszámoló volt, ha vannak még képek mutizz :)
2008.10.31. 14:56:18
LV14
Válasz 2. Miki üzenetére:
Ismerem annyira, hogy tudjam őt is felbaszná a folyamatos alkudozás meg basztatás.....bár az elején lehet élvezné :P

Mindenesetre megfogom neki mutatni amiket írtál :D
3. Johnny  PlayStation.Community tag
2008.10.31. 08:32:07
LV5
Miki ez nagyon jó kis beszámoló lett, édesanyámék pont ugyanezeket mondták.
Bár azért egyszer majd én is megnézném a piramisokat, de az nem mostanában lesz :)
Hömpörö apor ündürüxi!
2. Miki  Szerkesztő
2008.10.31. 08:04:18
LV1
Válasz 1. Okami üzenetére:
Hát igen, nem is a meggyőzés volt a célom. Az ottani mentalitás valóban kiborított, sokszor éreztem, hogy tönkre teszik az élményt. Ami miatt erőt tudtam meríteni, az párom volt, mert ő imádja Egyiptomot és mikor ránéztem az arcára akkor úgy éreztem megérte. Mert ő mindennek ellenére hihetetlenül élvezte az egészet és az nagyon jó érzés volt, hogy ennyire boldognak látom. Ezért már megérte.

Nem akarlak elbátortalanítani, de Tunézia Gina elmondása - volt már ott egyszer - szerint dettó ugyanaz, mint Egyiptom, tehát készüljetek fel a kemény lehúzásra. (Így ha felkészültök rá már nem olyan gáz. Ha meg elijesztettelek akkor vesd be női bájaidat és győzd meg Lacit Spanyolországról! :D )
2008.10.30. 23:08:54
LV14
Engem ezzel a beszámolóval nem győztél meg, persze élmény élmény, de a lehúzás meg az, hogy bármikor betámadhatják az embert.......para.

Mi most nyáron Lacival Zakynthos-t látogattuk meg, és az éttermek előtt folyamatosan zaklattak minket, hogy fogyasszunk náluk, konkrétan menekültem volna, totálba lehúzta a nyaralásunkat! Meg is beszéltük egy darabig nem megyünk Görög közelbe......

Most így a beszámolód után teljesen elment a kedvem egy Tunéziai úttól (is), mert szerintem ott is valami ilyesmi lehet a szitu, barim meg nagyon vágyik oda.....(Ha rajtam múlik Spanyolba megyünk inkább :D)

1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV1
Szerkesztő
PSC Kredit
906 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Veres Miklós
Fórumhozzászólások száma:
14 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
20 db
Utolsó belépés:
2017.10.14. 17:43:26
Regisztráció ideje:
2008.10.12. 10:07:17
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea