"A fekete ember csinál zenét. A fehér ember maximum próbálkozik."

Ez a nem szó szerinti idézet Palotaitól származik, és habár a bejegyzés témájához sok köze nincs, a kérdés, hogy a fenti analógiát a videojátékokra lefordítva vajon kijelenthetjük: "A japán ember csinál játékot. A fehér ember maximum próbálkozik."?

Nagy különbség van ösztönös zene- vagy játékkészítés, és tanult között - vagy hogy az eredeti megfogalmazásnál maradjunk, próbálkozás között. Nagy különbség van aközött, hogy valaki hangszert ragad, és egyből van érzéke hozzá, vagy hogy évekig nyűglődik és próbálkozik, míg kiad magából némi hangot végre. A végeredmény lehet ilyen is, olyan is. A létrejöttének pillanatában ezt nehéz megítélni. Mint ahogy a játékoknál is, nehéz megítélni miből lesz egynyári sláger, vagy korszakos legenda.

A téma őrületes kifejtést igényelne, amibe én nem fogok most belemenni, de érdemes lehet filózni rajta.Három szempontot válogattam össze ennek igazolására.

1. A japán játékok maradandóbbak

Ez nagyon egyszerűen bizonyítható. Vedd elő a régi játékaidat; szerepjátékot, platformot, akciót, bármit. Most jön a lényeg: ne arra figyelj, hogy mit éreztél anno, amikor játszottál velük. Azt nézd, melyek azok amik fennmaradtak ebben a formában? Melyek azok, amik ma is játszhatónak bizonyulnak?

Zelda, Chrono Trigger, FF6, Metroid, az összes Mario, az árkád autóversenyek, nem beszélve az ős klasszikus árkád szenzációkról és shooterekről.

A japán játékok a gameplayre fókuszálnak.

2. A japán designerek tudatosabbak

A japán játékdesigner az álmainak és elképzeléseinek megfelelően használja a digitális technikát. A nyugati elsősorban az új lehetőségeket keresi benne.
Tény, hogy a legnagyobb technikai vívmányokat általában NEM japán programok hordozzák magukban. A videojáték sem japán találmány. Hovatovább az első 10 évben (értve ezalatt a 70-es éveket) a japánok nem is nagyon voltak jelen, a Taito féle Space Invadersig, és az árkád gépek megjelenéséig.

Mely címekre emlékszel vissza mégis?

Elárulom: elsősorban a japán fejlesztők portékái maradtak fent. Az ő játékaik szolgáltak klasszikusként, az ő játékaikra hivatkoznak ezer és ezer oldalon.
Míg a nyugati játékok elsősorban kísérleteztek, addig a japánok pontosan tudták mit akarnak. Tudták mi az, amit a rendelkezésükre álló technikából kihozhatnak.3. A japán játékok designosabbak

Programozó szakik erre nagy valószínűséggel legyintenek egyet (általában minél nagyobb intellektüel valaki, annál inkább hajlamos elmenni az ilyen kérdések mellett), de a design az egyik legfontosabb része a videojátékoknak, egymaga sikeressé tud tenni, vagy meg tud buktatni bármilyen játékkoncepciót.

Nincs olyan shooter, platform, akció, verekedős vagy szerepjáték a világon, ahol a design ne játszana elsődlegesen fontos szerepet, és határozná meg, mit szeretünk és mit nem.

A japán videojáték cool.

A Pac-Man óta nyilvánvaló, hogy a japán videojáték ebben a vonatkozásában lesöpri a nyugati élvonalat.

A japán videojáték főhős laza. A nyugati majd megfeszül, hogy végre felfigyeljenek rá.

Nyilván annak is köszönhető ez, hogy Japánban a videojáték szinte azonnal a popkultúra része lett, míg nálunk a mai napig harcolnia kell az elismerésért.Azt, hogy a feketék csinálják az igazi zenét, és a fehérek maximum próbálkoznak vele, túlzásnak érzem.
Azt, hogy a japánok készítik a videojátékokat, és a fehér ember csak próbálkozik vele - habár még mindig alapvetően túlzás, egyel kevésbé érzem annak.
Vannak jól sikerült nyugati videojátékok, de valahogy még az ő esetükben sem tudok eltekinteni a jól sikerült jelzőtől, míg a japán játékoknál ugyanez magától értetődő.

Palotaival kezdtem, Bajnokkal zárok.

Ő a következőket írta a Super Mario tesztjében: "Minden részlete könnyed, mintha nem is ember, hanem maga a természet alkotta volna meg minden részletét."

Nem tudnék ennél találóbb megfogalmazást a japán videojátékról.